Bella István
Csak az a fény
Már nem érdekel a
láng, a lobogás,
csak az a fény, mely
pólyál, melegít,
csak az a Nap, mely
világít: anyás.
Visszaadja sugarát,
melleit.
Nem érdekel a tüzek
tüze sem.
Hamuvá roskaszt,
hamvamba visszaás.
Bekormozódó
életüvegemen
nézem, mint málló
napfogyatkozást,
messzi magam: ahogy
tolul, tolul
elém, körülem egy
feketeség,
elfed előlem, s azt
súgja botorul:
kivilágosodsz,
kivirulsz, ha égsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése