Hatházi Áron
Tavaszi boldogság
Tavasszal felvonja
szép
szemöldökét
az ég,
s én úgy hiszem,
nem láttam semmit
ma még.
Sötéten ringnak
szemem tüzében
a fák,
csillámos hullámok oltják
tengerré szemem
tavát.
Szeretnék hidakat
építeni, s elindulni
feléd…
de a téglák súlyosak –
bírhatatlanul
ma még.
Annyian állanak körém,
annyi sok barátnak vélt
bús alak,
hogy eltéveszteni véllek,
a tömegben meg sem
láttalak.
Tavasszal kivirágzik
a dombok rejtette
vidám rét,
és hinni próbálom, hogy
kezemen érzem a rügyek
lágy neszét.
Te drága, nagy boldogság!
Úgy, ahogy kereslek, úgy
senki más…
Ahogy te értesz, úgy nem ért
engem sem senki,
senki más.
szemöldökét
az ég,
s én úgy hiszem,
nem láttam semmit
ma még.
Sötéten ringnak
szemem tüzében
a fák,
csillámos hullámok oltják
tengerré szemem
tavát.
Szeretnék hidakat
építeni, s elindulni
feléd…
de a téglák súlyosak –
bírhatatlanul
ma még.
Annyian állanak körém,
annyi sok barátnak vélt
bús alak,
hogy eltéveszteni véllek,
a tömegben meg sem
láttalak.
Tavasszal kivirágzik
a dombok rejtette
vidám rét,
és hinni próbálom, hogy
kezemen érzem a rügyek
lágy neszét.
Te drága, nagy boldogság!
Úgy, ahogy kereslek, úgy
senki más…
Ahogy te értesz, úgy nem ért
engem sem senki,
senki más.
https://m.youtube.com/watch?v=uHNP3obIAdo
VálaszTörlés