2015. április 19., vasárnap

Mirian - Rejtekem



Mirian

Rejtekem

Üres fészerbe rejtettem
Seholsincs' kincseim
Míves, ácsolt gerendaként
Áll ott megannyi büszke kín.
Régmúlt idők szénaillatát
Hagyta ott a léha Múlt
A Nap békéltetőn
Hunyorog be a lyukas tetőn.
Megvilágít titkos sarkokat
Tán mégis talál apró titkokat…
Ám az, én vagyok magam.
Hátam mögött sorsom elmaradt
Előttem jövőm sebesen szalad!
Jelenem kézen fogva jön velem
Nem néz rám, jól átlát lelkemen.
Sokaknak nyitott könyv vagyok
De van, ki némán mosolyog…
A szél engem sosem fejteget
Van, hogy szemembe fúj
S olykor az égig felemel.


Csak lennének szárnyaim!
Távlatokból nézhetném
Várható lépteim…

1 megjegyzés: