Szilágyi Domokos
Tavaszi látkép
Földet kémlelő
szirmait
remegteti a hegyi
ösvény
mentén a
kakasmandikó.
Közel hozzá
antimonit-
kristályon táncol az
ezüst fény.
Fölöttük záporozó
rigó-
fütty. Füleli a föld
szavát
az élő és holt virág.
Álmos ólom, tüzes
arany
néhány száz méterrel
alattad;
ércfalba csákányok
harapnak;
csikorgó csillék s
hangtalan
drótkötélpálya:
ércért nyüzsgő
igyekezet; a
fenyveserdő
zöld felhője fölött a
szürke,
földön-gyártott,
erdőnyi felleg,
kit -- szótlan --
létre-feleseltek
a lenti kémények;
legyűrte
a mélyt a felszín:
így lett mélyebb;
s az összecsapó
szenvedélyek
közt földbe-égbe
nyúlva áll,
holnapok alapjainál,
a Zazart piszkosra
mosó,
mosolygó flotáció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése