Horváth Ilona /Hanoli/ - Tavaszi mámor

Horváth Ilona /Hanoli/

Tavaszi mámor

Keringenek fitos szirmok.
Tavasz, szimfóniát:
Ugrándót, elúszót,
pezsdítőt, kavargót!
Forogjon kedvére,
ragyogjon a világ!
Fényt és zenét!
Dalolnak csillagok…
Hárfájuk karcsú húrjain
röppennek tova,
zuhannak folyók
ünneplő csendjébe,
hol ringatóznak
fűzfák árnyai…

Párál a rét…

Ám pajkosan és szaladva,
üde derűvel földre lép,
pezsgő habokba belebújva,
feslő rózsákat hajladozva
az ábrándosan ifjú szél.
Olyan, mint a kisgyermek szeme,
ártatlansága felvidít.
Olyan, mint a források vize,
káprázatával elvakít.
Belé borzong a föld, az ég,
a csillagok ájultan felsikongnak,
aranycsókuk leheletét küldik
a táncukat lejtő fehér jázminoknak.
Keringenek könnyű szirmok…
Tavasz, szimfóniád:
ugrándó, elúszó, pezsdítő, kavargó.
Gyöngéden átkarol és dalol tovább…