Zsiga Lajos - mögötted az úton

Zsiga Lajos

mögötted az úton

ha be tudod fogni
becsület tiszta szelét
s vitorlád ettől dagad
hiába borul be az ég
lelkedben mindig tavasz marad
mögötted az úton
gyémántok bazalt kövek
cirádás felhők könnyes szemek
mint üstökös az égen
feltűnik, s elmegy végleg
utánad is
egy felperzselt út marad
és egy gránit kereszt

hányszor hulltak ősszel a levelek
hányszor temettük a fázós telet
míg végre utolért a tavasz
a feltámadás az örök kezdet
néha fáradt kezünk, ha összeér
már nem lobbannak vad tüzek
mik meggyújtanák a máglyát
hol szerelmünk lángolva égne el
de szemeid felragyognak még
tükrében látom magam
melegség önti el szívem
s én, átölellek két karommal
ringunk, mint nád a szélben
mint madarak a parton
kik párban repülnek
a végtelen hosszú úton
messze- messze már az éj
hegyek felől fúj a szél
fény gyullad az élők ablakán
míg az utcán
a hajnal táncot jár