.kaktusz
A Napot isteníteni …
Tudod arra gondoltam,
hogy az öreg Nap
mindig nagy tiszteletnek
örvendett,
valamikor még
Istenítette is az ember,
pedig a Földön élet,
ha csak rajta múlna,
egy csepp sem volna...
hogy mégis éltet,
és nem pusztít mindent
porig leégetve,
az köszönhető az ózonnak,
amelyik a szeretethez hasonlít,
(tán maga a szeretet álruhában)
amelyik a rossztól megvéd,
szűrőjén keresztül át
a jót engedi csak,
a rosszat kellően távol tartja...
az ember isteníti a Napot,
de semmibe veszi a szeretetet,
így történhetett, hogy
a szeretet sérült,
itt is ott is lyukat kapott...
magát is sokszor
az ember Istennek képzeli,
az ózont nem nagyra tartja,
pedig, ahol nincs ott a szeretet,
ahol a védőháló sérül,
ott az ember embernek lesz a farkasa.
hogy az öreg Nap
mindig nagy tiszteletnek
örvendett,
valamikor még
Istenítette is az ember,
pedig a Földön élet,
ha csak rajta múlna,
egy csepp sem volna...
hogy mégis éltet,
és nem pusztít mindent
porig leégetve,
az köszönhető az ózonnak,
amelyik a szeretethez hasonlít,
(tán maga a szeretet álruhában)
amelyik a rossztól megvéd,
szűrőjén keresztül át
a jót engedi csak,
a rosszat kellően távol tartja...
az ember isteníti a Napot,
de semmibe veszi a szeretetet,
így történhetett, hogy
a szeretet sérült,
itt is ott is lyukat kapott...
magát is sokszor
az ember Istennek képzeli,
az ózont nem nagyra tartja,
pedig, ahol nincs ott a szeretet,
ahol a védőháló sérül,
ott az ember embernek lesz a farkasa.
2015. április 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése