Debreczeni Zsolt
Lelkemnek tápláló
kenyere
Szépen nyíló sárga
lélek, rózsának harmata,
nyisd meg a szíveknek lelkét, fellegek záloga.
Mutasd meg ajkadnak, gyöngy tiszta mámorát,
hogy lelje meg vágyaknak, hófehér mivoltát.
Öltse fel a szemnek, halvány könnyes cseppjét.
nyissa ki bimbóknak, illatos fellegét.
Tárja ki a szívét, Istene felé,
ki szeretni a lelkét, annyira szeretné.
Buzgó színes ibolya, halovány fény rózsa,
kankalin, pipacsok, rózsaszín viola.
Sárga kamilla, fehér szirmok árja,
millió rózsaszál, hamvad el a sárba.
„Rejtelmes kincseket, s szirmot szór a szél.”
nyisd meg a szíveknek lelkét, fellegek záloga.
Mutasd meg ajkadnak, gyöngy tiszta mámorát,
hogy lelje meg vágyaknak, hófehér mivoltát.
Öltse fel a szemnek, halvány könnyes cseppjét.
nyissa ki bimbóknak, illatos fellegét.
Tárja ki a szívét, Istene felé,
ki szeretni a lelkét, annyira szeretné.
Buzgó színes ibolya, halovány fény rózsa,
kankalin, pipacsok, rózsaszín viola.
Sárga kamilla, fehér szirmok árja,
millió rózsaszál, hamvad el a sárba.
„Rejtelmes kincseket, s szirmot szór a szél.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése