Novák László
Még remélem
Még remélem a hangot,
mely felém intve rám kacsint,
s az gesztenyebarna vonatán,
átölel szavai fonalán.
Még remélem a hű mosolyt,
mely izzó lávafolyamként,
terjed úgy szét ereimben,
elborít mindent testemben.
Még remélem a pillantást,
mely szív dobogó motorját,
örökként táplálja tovább,
s lényegbe önti a látomást.
Még remélem, nem múlt az idő,
mely a jelenben terjeszthető,
s percei órái a létnek,
még felőrlik a lágy félelmet.
mely felém intve rám kacsint,
s az gesztenyebarna vonatán,
átölel szavai fonalán.
Még remélem a hű mosolyt,
mely izzó lávafolyamként,
terjed úgy szét ereimben,
elborít mindent testemben.
Még remélem a pillantást,
mely szív dobogó motorját,
örökként táplálja tovább,
s lényegbe önti a látomást.
Még remélem, nem múlt az idő,
mely a jelenben terjeszthető,
s percei órái a létnek,
még felőrlik a lágy félelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése