Kovács Daniela
Egyek voltunk ketten
Ellenségként merednek
rám a percek
erjed az est, az idő meg sem moccan
szívem dobogása zavarja föl a csendet
emléked zokogva omol a karomba.
erjed az est, az idő meg sem moccan
szívem dobogása zavarja föl a csendet
emléked zokogva omol a karomba.
Szétforgácsolt
gondolatok szelíd árnyai
indulnak útnak Téged keresve
nem találnak sehol, így árva vágyaim
sárba sújtva zuhannak, elkeseredetten.
indulnak útnak Téged keresve
nem találnak sehol, így árva vágyaim
sárba sújtva zuhannak, elkeseredetten.
Mi mindent megadnék,
ha ma még tegnap lenne
ha vidám mosolyodat látnám arcodon
ahelyett kínoz a valóságos este
skarlát betűként, bűnöm hordozom.
ha vidám mosolyodat látnám arcodon
ahelyett kínoz a valóságos este
skarlát betűként, bűnöm hordozom.
Vége, a függöny
legördült
esélyt sem adsz , nem nézel szívembe
pedig ha megtennéd, látnád hogy porba-fúlt
az igazság, hogy egyek voltunk ketten.
esélyt sem adsz , nem nézel szívembe
pedig ha megtennéd, látnád hogy porba-fúlt
az igazság, hogy egyek voltunk ketten.
https://m.youtube.com/watch?v=trw4QrlW0Uc
VálaszTörlésA legördült függönyön is át látjuk belső szemünkkel ,amit látni szeretnénk.
VálaszTörlés