Fridli Zoltán
Éj csillaga kileste
álmom...
Zizeg a hársfalevél,
Fújja a gyenge szél,
S közben halkan beszél,
Valamiről suttogva mesél.
Éj csillaga kileste álmom,
Majd szélre bízta titkom,
Szél susogta levélnek vágyálmom,
Mindig, mindenhol élesen hallom.
Pillangó játszik gyenge virágszirommal,
Száll virágról virágra nagy vigalommal,
Keringőzik szellővel, versenyzik az álommal,
Ki bírhat nagyobb, s szebb hatalommal.
Szeretőn ölelnélek erős karommal,
Érted harcolnék szél hajtotta malommal,
Szembeszállnék bármely hatalommal,
Széllel, falevéllel, árnyékkal és önmagammal.
Mert fáj a szív, mivelhogy szeret,
Noha képzelet gúnyosan kinevet,
Befogná a nagy, sebes s erős szelet,
Hogy jusson belőled nekem is egy szelet.
Fújja a gyenge szél,
S közben halkan beszél,
Valamiről suttogva mesél.
Éj csillaga kileste álmom,
Majd szélre bízta titkom,
Szél susogta levélnek vágyálmom,
Mindig, mindenhol élesen hallom.
Pillangó játszik gyenge virágszirommal,
Száll virágról virágra nagy vigalommal,
Keringőzik szellővel, versenyzik az álommal,
Ki bírhat nagyobb, s szebb hatalommal.
Szeretőn ölelnélek erős karommal,
Érted harcolnék szél hajtotta malommal,
Szembeszállnék bármely hatalommal,
Széllel, falevéllel, árnyékkal és önmagammal.
Mert fáj a szív, mivelhogy szeret,
Noha képzelet gúnyosan kinevet,
Befogná a nagy, sebes s erős szelet,
Hogy jusson belőled nekem is egy szelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése