Németi Csaba
Gyilkosom vagy
Megtagadtad a Napot.
A mindenség lánya, menny és pokol asszonya voltál.
Megkaptad a férfi lelkén túlcsorduló vágyat
s nem érezted a halált,
mert a pillanat új életet adott neki mindig.
Kezeddel fogtad, méhedben hordtad,
nem érintetted soha.
Az ölés pusztító vágyrózsája égett szívedben,
meg akartad ölni az átkot.
Boldogtalanul szerető szerető voltál csak,
rettegő álmod rezzen a világra.
Az átkarolt idő ölelése félelmed gyümölcse,
s míg sorsunk vérét iszod,
létem léted keresztjére ráfeszül csendesen.
A mindenség lánya, menny és pokol asszonya voltál.
Megkaptad a férfi lelkén túlcsorduló vágyat
s nem érezted a halált,
mert a pillanat új életet adott neki mindig.
Kezeddel fogtad, méhedben hordtad,
nem érintetted soha.
Az ölés pusztító vágyrózsája égett szívedben,
meg akartad ölni az átkot.
Boldogtalanul szerető szerető voltál csak,
rettegő álmod rezzen a világra.
Az átkarolt idő ölelése félelmed gyümölcse,
s míg sorsunk vérét iszod,
létem léted keresztjére ráfeszül csendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése