Serfőző Attila
Te és én
Úgy támaszkodj
vállamra, hogy
az évek sűrű percekké
olvadnak,
és a gőgös Nap elénk térdepel.
Szégyellőséged
kijózanodod,
esztelenül
szemérmetlen leszel.
Úgy simulj lelkemhez,
hogy
tűzruhában repít a
varázsló félelem,
s míg mozdulatlan kék
zafír a Föld,
érintetlen világgá
nősz bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése