Adamecz László
Fájó szívvel gondolok
…
Napfény turkál lombok
között
míg naponta körbe járja,
szeptemberi hideg reggel
a fényeket csodálja.
míg naponta körbe járja,
szeptemberi hideg reggel
a fényeket csodálja.
Fénylenek a levelek,
bár színük már kopott,
ereszkedő lombok között,
ott vannak a sárga foltok.
bár színük már kopott,
ereszkedő lombok között,
ott vannak a sárga foltok.
Még büszkén állnak e
fák,
hisz a nyár még szomszédban jár,
bizony a tél közeleg,
s a fák lombja lepereg.
hisz a nyár még szomszédban jár,
bizony a tél közeleg,
s a fák lombja lepereg.
Fájó szívvel gondolok
ősz búcsúztatóra,
őrzöm még szépségét,
bár lelkem tele van búval.
ősz búcsúztatóra,
őrzöm még szépségét,
bár lelkem tele van búval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése