Hollósy Tóth Klára
Október
Őszi képek
A türkiz égen
gomolygó fellegek
sodródnak a fényben
némán, hallgatag.
Mélázik az ősz öreg
tölgyek alatt,
istenkezek vigyázzák
a lelkeket.
Avarillatot lélegzik
a liget,
színeket bűvöl a
létezés harca,
mint a magam léte,
vágya, kudarca,
mely vágyat adott,
akaratot, hitet.
A napsugár míg
szivárvánnyá bomlik,
madarak vígan
dalolnak az ágon,
vágyakat érlel, s
bont létet az álom,
békévé nemesül, lágy
fénnyé omlik.
A bérceken fenn, ahol
a fény dereng,
a vajákos ősz nagy
bőszen varázsol,
űzi a gondot a lét
homlokáról
mely az Úr akaratával
egybecseng.
*
Őszi elégia
Letarol, pusztít, írt
az Ősz,
vetkőztet fát, bokrot, kertet,
minden élőt a múltba
lök,
szépségek ködökbe
vesznek.
Gurul a nap búcsút
intve,
várja egy túlvilági
rét,
világ zaja elpihenve
hallgatja jöttének
neszét.
Recseg a lomb
rozsda-teste,
árválkodik a kerti
pad,
hosszabbítja a hosszú
estet
a túl korán jött
alkonyat.
Az éjszakák bús
ködében
vörös bogyók bögye
vérzik,
csöndet terem a hűs
enyészet,
emlékek szöknek az
égig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése