.kaktusz
Október – a remény, a
bizalom hónapja
Tudod arra gondoltam,
ez az év is öregszik
vészesen,
színesedik, ritkul a
hajkoronája,
elmúlt a forróvérű
ifjúság,
szépen lassan hűlnek
a csontjai,
időnként a Nap még
mutatja magát,
fényt sugároz, de
melege
a hajdanira nem is
hasonlít,
a nyártól végső búcsú
már,
nem olyan, mint a
huncut szeptember,
amelyik az
energiájából lopkodva,
még összeér vele,
az október
elkerülhetetlenül lezárja,
a nyárra emlékeztető
nyomokat eltünteti,
puttonyba kerül az
utolsó szőlő is,
a nyár, a fiatalság,
ad helyet
a rideg, hideg
öregségnek,
a hőn vágyott végleg
eltűnik,
csak az emlékekben él
tovább,
de az október talán
a remény, a bizalom
hónapja lehet,
bízni abban, hogy az
öregség
nem lesz annyira
elviselhetetlen,
hogy lesz olyan
kályha,
amelyik átmelegíti a
hideg csontokat,
hogy ez a tél sem
lesz elviselhetetlenül hosszú,
hogy az ünnepek
bearanyozzák,
hogy lesz benne
simogató jó szó,
hogy a búcsú nem az
élettől,
csak az újra,
meg újra visszatérő
nyártól van,
hogy az embert magára
a hideg télben se
hagyja
az örökké ragyogó,
vigaszt adó napsugár.
2010. szeptember 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése