Kányádi Sándor
Októberi lakoma
Sárguló, ritkuló
lombú fák,
üresen ásító fészkek.
A fák alatt egy kis
legény
vidáman fütyörészget.
Almát tallózgat lomb
között
lapító almát, körtét.
(Kár, hogy a
dióágakat
a verők összetörték.)
Megrakja a zsebét,
kebelét,
s kiül az őszi napra.
Mellette dióval tele
üldögél kalapja.
Követ keres, két jó
követ,
föl sem kell állni
érte.
Körülötte már ott
csücsül
utcája kicsi népe.
Elkezdődik a lakoma.
A szomszédban lekvárt
főznek.
Süt a nap, finom
szilvaíz
illata van az ősznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése