Nagy Csaba - Vértanúk; - Hanyadik; - Őszi szombatokban

Nagy Csaba /Gyémánt/

Vértanúk

Ma bánat ült rám, ma könnyem is fakadt
szavakat hallván, mit egykor írtatok,
ma gyászt fed a nap,
de néhány csillag még értetek ragyog
bánt, hogy nem lehettem ott,
vagy nem akkor éltem,
meg nem én
szedhettem föl a lehullt kardokat
tennék érted Arad,
mert bennem fájsz, mert az emlék meghat.
*

Hanyadik

Hát újra ősz lett,
s már számon sem tartom
hanyadik
e gesztenyehullás veled, s nélküled
Tegnap még a tér macskakövén át
seperte a szél
a rozsdás falevelet,
Ma engem fújnak,
S könnyes szemeket
vetnek rám
a gerendák mögül az üresedett fészkek

*

Őszi szombatokban

fáradt tücsökmuzsikánál
kerek holdak alatt
sóhajba merülten
lapozgatom fázva
sötét estekbe írt időm
az alkonyról perdült
lila függöny
napok óta fellegek közt sír
téged álmodott az éj
érted esdekelt a nyár
te már partot értél
engem még tart az ár
megkért
valami örök mozdulatlan
kövekben fogant lét
vitorlám kötném
de mind messzebbre vagy
vasárnap lesz
s már ez is oly hidegen hagy