Fazekas Valéria - Hova tűnt tova

Fazekas Valéria

Hova tűnt tova

Hirtelen…
eszembe jutott a halál,
hova lesz az ember ha szíve megáll?  
Vagy csupán csak eltűnik  
Más talajra lépve,  
Mintha sose éltette volna az élet fénye?  
Vagy beleolvad a végtelen űrbe?  
Hogy szaporodjon a csillagragyogás véle.  
A halál…  
A láthatatlan alattomos erő,  
ki tudja-ki tudhatja  
mikor jön el az idő?  
És Te már csak bennem élsz  
tovább Mama…  
míg tested porlik,  
lelked hova tűnt tova?  
Talán…  
Míg én gyászoltam fekete ruhába,  
könnyű fehér felhőn  
szállt fel a magasba.  
Ott a kéklő lágy térben  
lebegve, pihenve tisztul,  
szemem keresztet rajzol  
az égre búcsúzóul.