dr. Szeicz János
A vándor éjszakája
„Nadrágomon ékesek a
foltok,
rongyos zsebemből minden kihullt,
a kabátom jobb idők tanúja,
bélésébe moly családja bújt.
rongyos zsebemből minden kihullt,
a kabátom jobb idők tanúja,
bélésébe moly családja bújt.
Árokpartja lesz ma
éjjel ágyam,
park padjáról elűzött a jard,
szeptemberi harmat csöppje hullik,
arcomat az megmosdatja majd.”
park padjáról elűzött a jard,
szeptemberi harmat csöppje hullik,
arcomat az megmosdatja majd.”
Az éj is megjő’, és
merengve áll,
a bús holdfény csöndes zuhatag,
álom száll a vándorra, s a parkban
csobognak még a szökőkutak.
a bús holdfény csöndes zuhatag,
álom száll a vándorra, s a parkban
csobognak még a szökőkutak.
Hűvösödő, bűvös őszi
égen
halkan lépdel az éj hajnalig,
egy sárgálló, vad rekettye-ágyon,
vándorunk otthonról álmodik.
halkan lépdel az éj hajnalig,
egy sárgálló, vad rekettye-ágyon,
vándorunk otthonról álmodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése