Ligeti Éva - Októberi csokor; - Lapjait teríti az ősz

Ligeti Éva

Októberi csokor

Szertelen csikóként

szaladt el a nyár,

nyomában foltokká

feslik a határ.

Varangyos-békaként

lapuló avar,

szél szórja szerteszét,

úgy, ahogy tavaly.

Bíborló levélként

rezdül a lelkem,

október csokrába

vágyaim rejtem.

*

Lapjait teríti az ősz

Földre teríti lapjait az ősz
Kártyázik egyet a jövendő csősz
A leveleket keveri, osztja
Ritkuló lombot, gyönyörrel fosztja
Talonba hagyja, azt a néhányat
Amit forgószél, bőszen tépázhat
Nincs már lomb-ernyő, erdőt eláztat
Elnyerve kincsét, porig alázhat
Csupasz ágakkal, ég felé mered
Közben az eső lassan elered
A mindenséget elejti némán
Október győzött - nevet a tréfán
Igazi játszmát, megnyerte végül
Szürke az ég is, csak itt-ott kékül
A vesztes koldul, üresség maradt
Kitárt karokkal várja a tavaszt