Bodó Csiba Gizella
Ébredő
Még szürke a reggel,
Nem rebben ág sem,
Egy füst kígyó
nyújtózik tétován
Házak tetején
gubbasztó varjak,
Mint sirató asszonyok
–
Elcsendesedve hajnal
után.
Ködfoltok mozdulnak
lassan
Utcákon kószáló
kísértetek
Halvány alakjuk, mint
Éjjeli tivornyát
viszi a hátán,
Tudja nem várják,
De haza ténfereg.
Otthona fent van,
Napsugár tolja
alakját,
Formátlanságát
Könnyű lég felé,
Tisztul az utca, a
parkok,
A fák között eltűnik
az éj
Halkan, semmivé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése