Szomorúfűz - Lassan elmúlunk

Szomorúfűz

Lassan elmúlunk

https://m.youtube.com/watch?v=CBjjHn8flsA

Lopakodó fények,

Titkos mosolyok,

Elsuhanó pillanatok,

Rohanó éveinkben

A hit, a remény bennünk,

A szeretet kísér útjainkon

Titkokat tárunk fel,

S az emlékek kísérnek

Olykor messzebbre jutunk,

Vagy topogunk ösvényeinken

Élünk és csendben elmúlunk,

Hisz mindannyian halandók vagyunk

dr. Szeicz János - Álmodban néha ott leszek

dr. Szeicz János

Álmodban néha ott leszek

Álmodban
néha majd meglátogatlak,
mint régi jó barát jövök.
Szép csendesen,
léptem oly nesztelen lesz,
mint kertbe surranó ködök.

Árnyék leszek
és átölellek lágyan,
miként tájat a néma éj.
Csak nézem
arcodon az ifjúságod,
óvó figyelmemtől ne félj.

Míg szemedben
az édes álom úszik,
szemöldöködnek szép ívét
csodálom,
időm múltán tűnődve.
Nem oltja az szívem hevét.

Nézlek amíg
szépségeddel be telten,
szavak nélkül tovább megyek.
Reménykedem,
álmodból tán fölrezzensz,
és kérsz, maradjak ott veled.

Tóth Edit Magdolna /Edafelicia/ - Hited

Tóth Edit Magdolna /Edafelicia/

Hited

https://m.youtube.com/watch?v=--2_v24ScR0

Kell kérdezzed?
Ne szenderegj!
Tied a hang,
Tied a szó,
Nem a halál,
Az életadó!
Nem a szavam,
De hozzám szóló,
Lüktet, érint,
Vezet Téged,
Hited, reményed
Téged Éltet!
Éltessen!
Kezedben
Nyílik a Virág,
Illatát áraszd,
Mint szép
Délibáb!
Tied a zászló,
Nyújtom kezem,
Álmodj, szeress!
Bátran vezess!

Végh Sándor - Tanács

Végh Sándor

Tanács

S bizony jól van ez így,

mert ami a természet titka,

emberi életünk értelmének nyitja.

Csak tanuld állandóan:

értelmedet mi gazdagítja?

.kaktusz - A Napot isteníteni ...

.kaktusz

A Napot isteníteni …

https://www.youtube.com/watch?v=9yOviIgyiUg

Tudod arra gondoltam,
hogy az öreg Nap
mindig nagy tiszteletnek
örvendett,
valamikor még
Istenítette is az ember,
pedig a Földön élet,
ha csak rajta múlna,
egy csepp sem volna...
hogy mégis éltet,
és nem pusztít mindent
porig leégetve,
az köszönhető az ózonnak,
amelyik a szeretethez hasonlít,
(tán maga a szeretet álruhában)
amelyik a rossztól megvéd,
szűrőjén keresztül át
a jót engedi csak,
a rosszat kellően távol tartja...
az ember isteníti a Napot,
de semmibe veszi a szeretetet,
így történhetett, hogy
a szeretet sérült,
itt is ott is lyukat kapott...
magát is sokszor
az ember Istennek képzeli,
az ózont nem nagyra tartja,
pedig, ahol nincs ott a szeretet,
ahol a védőháló sérül,
ott az ember embernek lesz a farkasa.

2015. április 21.

Mészöly Gábor - Naptánc

Mészöly Gábor

Naptánc

Határsebességgel rohanó konok fotonok!
Rokonok
S még egy rokon ok, hogy imádjam a napot,
A plazmaállapot.
Mikor önnön súlyod hoz létre nagy nyomást,
Leválik az elektronpalást,
És úgy lesz kisebb a tömeged, hogy eleresztesz egy
leptontömeget.
S e fogyókúra nyomán mi az, mi egybe tart?
Néhány kósza kvark.
Meg a gravitáció! Hol súlyod önmagába kényszerül,
Fúzió jön létre legbelül.
Kövér vagy, mondják, oly nagy a hasad,
Nem héliumot termelsz-vasat!

Gligorics Teréz - Fakó szívemnek ...

Gligorics Teréz

Fakó szívemnek…

https://m.youtube.com/watch?v=TwESSLQ4WLc

Fakó szívemnek halvány árnya

Még érted dobog, én Istenem,

Bár hinni örökkévalóságod

S kegyelmed többé nem merem.

Még látlak ott a messzeségben,

Tárt karokkal még jössz felém,

Kezedben tartasz egy délibábot

Melyben  a csalódás lettem én…

Kézen fogott új cinkostársam,

Pokolban  ringatja lelkemet,

- az éjjel valahol elvesztettem-,

S visszaszerezni nem lehet…

Fakó szívemnek halvány árnya

Még megtenné amit megtehet,

Elhagyná azt a sötétséget,

De onnan út ki, már nem vezet…

Kováts Péter /Skorpió/ - Vers a szerelem múlandóságáról

Kováts Péter /Skorpió/

Vers a szerelem múlandóságáról

Fogadd el tőlem ezt a kis verset,
A véges szerelem szerény himnuszát,
És értsd meg a lelkem mért háborog mégis,
Ha látom a szép szemed napsugarát.

Mert lelkemben érzem a kegyetlen jövőt.
Én ismerem a múlékonyság szigorát.
S bár látom a végét, most élvezem létét,
S halk mosoly fut az ajkaimon át.

Egy mozdulat tükre, egy szó, vagy egy dallam,
Mely felidéz benned egy újszülött csodát,
Pillanat múlva már ellened fordul,
S gúnyosan összetört álomra vált.

Kacagva nézel egy kihunyt szikrára,
Melegét őrizni nem volt erőd.
Nem számítottál ily gyors búcsúzásra,
Csak döbbenten, némán és szótlanul állsz.

Nem érzel semmit, csak indul a könnyed,
És véresre harapod belülről a szád,
És omlanál össze, és ordítanál már,
De fájdalom-némaság telepszik rád.

Mert kevés az arcod, hogy megmutasd néki,
Mily nagy sebet ejtett a végső gondolat,
Állsz hát csak szótlan, és könnypermeten át,
Egy félszeg mosolyra indul a szád.

Annyit szólsz halkan, küzdve magaddal,
Egy boldog szerelem romjainál:
Egy álomban éltem, s, hogy vége lett kétlem,
Bírom-e életem álmodni tovább.

Kovács Daniela - Egyek voltunk ketten

Kovács Daniela

Egyek voltunk ketten

https://m.youtube.com/watch?v=trw4QrlW0Uc

Ellenségként merednek rám a percek
erjed az est, az idő meg sem moccan
szívem dobogása zavarja föl a csendet
emléked zokogva omol a karomba.

Szétforgácsolt gondolatok szelíd árnyai
indulnak útnak Téged keresve
nem találnak sehol, így árva vágyaim
sárba sújtva zuhannak, elkeseredetten.

Mi mindent megadnék, ha ma még tegnap lenne
ha vidám mosolyodat látnám arcodon
ahelyett kínoz a valóságos este
skarlát betűként, bűnöm hordozom.

Vége, a függöny legördült
esélyt sem adsz , nem nézel szívembe
pedig ha megtennéd, látnád hogy porba-fúlt
az igazság, hogy egyek voltunk ketten.

Medve Zsolt - Szemed

Medve Zsolt

Szemed

Szempillák alá bújt csillogó csoda,
tündöklő fényekben ragyogó világ.
Őszinte mosolya hív engem oda,
hol örökké zöldell szerelem-virág…
Megtörhet tőlem a szivárvány íve,
fenyegethet akár világnak vége,
ha belenézek, megdobban a szívem,
s otthonra talál lelkemben a béke…
Múltam temetett félelmei felett
mennyei érzések bontanak szárnyat,
ha látom e gyönyörű tekintetet,
kisüt a nap, és eltűnnek az árnyak…

  Amíg ez a szempár legdrágább kincsem,
       a világon nálam boldogabb nincsen!

Horváth Ilona /Hanoli/ - Tavaszi mámor

Horváth Ilona /Hanoli/

Tavaszi mámor

Keringenek fitos szirmok.
Tavasz, szimfóniát:
Ugrándót, elúszót,
pezsdítőt, kavargót!
Forogjon kedvére,
ragyogjon a világ!
Fényt és zenét!
Dalolnak csillagok…
Hárfájuk karcsú húrjain
röppennek tova,
zuhannak folyók
ünneplő csendjébe,
hol ringatóznak
fűzfák árnyai…

Párál a rét…

Ám pajkosan és szaladva,
üde derűvel földre lép,
pezsgő habokba belebújva,
feslő rózsákat hajladozva
az ábrándosan ifjú szél.
Olyan, mint a kisgyermek szeme,
ártatlansága felvidít.
Olyan, mint a források vize,
káprázatával elvakít.
Belé borzong a föld, az ég,
a csillagok ájultan felsikongnak,
aranycsókuk leheletét küldik
a táncukat lejtő fehér jázminoknak.
Keringenek könnyű szirmok…
Tavasz, szimfóniád:
ugrándó, elúszó, pezsdítő, kavargó.
Gyöngéden átkarol és dalol tovább…

Fodor Ákos - Oldás és kötés

Fodor Ákos

Oldás és kötés

https://m.youtube.com/watch?v=Cto5s_PZsTM

Egyáltalán nem fontos, hogy milyen volt,
vagy, hogy milyen lesz
utolsó találkozásunk.
Csupán egy fontos:
A Találkozás Törölhetetlen Ténye.

Kondra Katalin - Vágyódás

Kondra Katalin

Vágyódás

Oly jó lenne tengerek
hűs habjaiban elmerülni,
s álmodozni árnyas
pálmafák alatt.
Aztán visszatérni,
mint tavasszal a fecskék,
és élni tovább
a mindennapokat.
Mert el kell menni néha,
hogy haza vágyódjunk.
Értékesebb az mi
ritka, szívünknek.
Bár érjenek égig
vágyaink mielőtt,
szárnyaink újra
haza repítnek.
Az otthon melegén
azután elszenderedni
gyönyörűség.

Lelkes Miklós - Elsüllyedt kertek

Lelkes Miklós

Elsüllyedt kertek

Zengett hársvirág színe, illata.
Mézíz-emlékkel darázs szállt haza.

Szemnek, szívnek sziromláng-rózsa gyúlt.
A Szépséghez vezetett minden út.

Sétált a kék tündérkapukon át,
lobogtatta a menyasszonyruhát,

s lent a fákon félsötét meggyszemen
átcsillant fényt feloldó szerelem.

Az Üvegherceg mondott új mesét.
A Holnemvoltban meg-megállt a kék,

csipkés, fehér ruhája nevetett,
de milyen korán máris este lett,

s a kert lassan múltba süllyedt velünk.
Nem is kert volt talán, de életünk,

s az ágakon mi ünnep, s hársvirág,
mind volttá zengte színét, illatát,

s az édes ízből emlék sem maradt,
vitte fekete-sárga pillanat,

s égő piros, majd sötét vette át
az Üvegherceg áttetsző szavát,

s mikor kihúnyt és földre hullt a szó,
felállt az Árnyék, elrejtett való,

s csillagtücsök sírta neked, nekem:
elsüllyedt kert, fényt oltó szerelem.

Della Mária - Ébredés

Della Mária

Ébredés

 https://m.youtube.com/watch?v=HFuBSEwcKhs

A hajnal lassan becsorog
a függöny fátyolán,
a kelő Nap fény jótékony
hatással van rám.
Tudatomra ébredek,
"gondolkodom, tehát vagyok".
Valami ima félét rebegek.
köszönök minden napot.
Testem agyamnak engedelmes,
végtagjaim életre kelnek.
Az élet színei felragyognak,
a ma szebb, mint a tegnap.

Weöres Sándor - Tavaszi változatok

Weöres Sándor

Tavaszi változatok

https://m.youtube.com/watch?v=xdljNYCPXTI

Új tavasz! itt vagy, itt!

fond füzérbe, karikába,

míg szél borzol a föld hajába,

rét és erdő ágait.

Új tavasz! csip-csirip!

most hajlíts karikába, füzérbe

rétet, erdőt napsütésbe,

míg madár a rügybe csip.

Fond füzérbe, karikába,

új tavasz! itt vagy, itt!

rét és erdő ágait,

míg szél borzol a föld hajába.

Rétet, erdőt napsütésbe,

míg madár a rügybe csip,

új tavasz! csip-csirip!

most hajlíts karikába, füzérbe.

Rét és erdő ágait,

rétet, erdőt nap sugarába

fond koszoruba és karikába,

csípj tavasz! ott meg itt!

Illyés Gyula - Az álom mind betellett

Illyés Gyula

Az álom mind betellett

Az álom mind betellett
Megcsalt akinek kellett
Elárult akitől vártam
Fürdik vidul a szívem
Gyönyörű biztonságban

Mi mulandó volt elmúlt
Mi hullandó volt elhullt
Mint egy viharzó tenger
Megcsillapult minden múlt
Várnom már semmit sem kell

Ím semmi bajom gondom
Sose voltam így otthon
Ebben a tág világban
Béke vagy isten -
- megtaláltam

Radnóti Miklós - Álomi táj

Radnóti Miklós

Álomi táj

https://m.youtube.com/watch?v=A_NkH1LzNbI

Ha az éjszaka korma lecsöppen,
Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:
fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben
csillagkoszorúit az éj.

Ha a hold feje vérzik az égen
s gyűrűző köröket ver a tóban a fény:
átkelnek az árnyak a sárga vidéken
s felkúsznak a domb peremén.

S míg táncra libegnek az erdőn,
toppantva, riadtszívű fészkek alatt,
lengő levelek szeme nézi merengőn
a tükörre csapó halakat.

Majd hirtelenül tovalebben,
nagy szárnyakon úszik az álomi táj;
sodródik a felleges égen ijedten
egy féleleműzte madár.

s a magány szelídebb a szívemben
s rokonabb a halál.