Pataki Glica - Táncikáló lángok

Pataki Katalin

Táncikáló lángok

Hegyek ölében álmodik egy régi, romos ház,
Akit az őszi szél fütyülve, dalolva körbejár.
S nagy ablakain beleskelődik a víg holdvilág,
A rét szélében az amerikai diófa délcegen áll.

A lépcsők kövezetét a suhanó idő glancolta ki,
Nem nyílik ajtó,- ha vándor, bebocsátást kéretik.
Mentek a régi lakók, tudj’ Isten, lelkük hová szállt,
Ám a vastag falak őrzik, gyermekkorom kacaját.

Az emlékeimen át, kulcs nélkül is bemegyek,
Szobákban, sétálva a múltamat megidézgetem.
Szalonban a trófeák az üres szemekkel néznek,
S a kandalló előtt, a kopott fotölyök mesélnek:

"Láttak itt sok mindent, fájón hulló könnyeket,
Szóltak szerelmes dallamok, a feketezongorán.
Kandallóban a fenyők hátán táncikáló lángokat,
Szép nyári estéken, csillogó gyermekszemeket."

Decemberben, ha megérkezett a jeges, fagyos tél,
Örömmámorban földre szálltak a vidám hópihék.
A nyári álomból a rózsaszirmos kandalló életre kél,
Duruzsolnak a fahasábok, és az illatos nyárról regél.

Gyere, ülj ide mellém, melengesd a fázós kezem,
S öleld meg fáradt testemet gyöngéden, Kedvesem.
Nézzük a lángot, nem fárad a tipegő-kopogó lábuk,
Serdül-perdül s libben-lobban a táncos szoknyájuk.

Hegyek ölében, szépet álmodik egy régi kastély,
Akit a nyári szellő fütyülve, dalolva megcsodál.
A nagy ablakain bemosolyog vígan a napsugár,
Szerető lelkünket, magához öleli egy Fénysugár.

Pataki Glica - A hősök

Pataki Glica

A hősök

Ott távol a kéklő messzeségben a juharfák lombjai között, piroslik a reggel. Mintha az erdő égne, magasodnak a lángok. Nem érezni a füst szagot, nem hallani a fák jaját. Elérte az utolsó leveleket, fönn a csúcson. Már a hegy mögött is izzik az ég. Közeledik az ősz. A gesztenyefák leveleit körbe hervasztotta a rozsdabarna, fehér foltokat tett rá a betegség. A Nap tüze kialszik hirtelen és mindent elfed a sárga szín, magasan fenn jár az égen. A tenger hullámai csíkozzák, fodrozzák a vonuló fellegeket. Felhőkből született hajók közelednek, balról.
A fuvallat leáll, nem mozdulnak a fák levelei, hang sem csendül, meghalt a világ. Festmény született a démonos éjszakából. A gyönyörű színek társakra leltek, egymás mellett csendéletté lettek. Megszületett, az egyszeri, megismételhetetlen reggel. A holnap az oly messze még.

 (Bolyongó lelkek …)
Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/100619

Pataki Glica - Drága fecském merre szállsz?

Pataki Glica

Drága fecském merre szállsz ?

https://www.youtube.com/watch?v=uTChDytio0w

Szép színes ősz volt, mint ahogy a Nagy Könyvben meg vagyon írva. Megadta a módját az érkezésének. Lángoló, egyre későbbi hajnalok köszöntöttek reggelente a Sárhegy mögül. A gesztenyefák vörös foltos leveleket sodorgattak, és az utcai lámpák esti fényében csendesen alá hulltak, egymást takargatva, és ott bújtak meg a gesztenye gyerekek. A költöző madarak az augusztusi menetrendhez igazodtak, majd sorban követték egymást. A hegyi réteken pompázott az encián az illat mirigyekkel, magához csalogatja a bogarakat, és a lepkéket. A madarak hangjától, csendesedik a vegyes telepítésű erdő, esténként föl zúg a fenyves erdő. Szeptemberben az őszi kikerics jelent meg lila lepel szoknyácskában, és a gímszarvasok megkezdték az idei bőgést. A feketerigónak, egyre jobban lehetett hallani a hangját a bokor oltalmából. A parkfáinak leveleit kis manók festegették, apró ecsetjükkel. Ahogy haladtak a munkálatokkal, egyre jobban láthatók lettek a zöld ruháikban. Vidám, kedves népség a zöld Manók serege. Néha összeszólalkoznak a szürke verebekkel, mert másként gondolják a dolgot. A verebek ideje határtalan, ám a szorgos Manókra rengeteg levélke vár. Sürget az idő, sürget a teendők!

https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/117592

…

Pataki Glica - A hangod - augusztus

Pataki Katalin

A hangod 

(részlet)

https://www.youtube.com/watch?v=t5Jp7ZsxF14

Augusztus. Az alkony színeit nézem az ablakomból. Az éltető Nap, megnézte a fél világ baját és most megy át a másik oldalra, hogy ott is szét terítse sugarait. Lángba borította maga körül a fellegeket. Az arany korong izzik, mint az olvasztó kohók szája. Festő ecsetjére kívánkozik a gyönyörű látvány. Mindenből annyi szín kerül az égi kupolára, amennyi szükségeltetik a káprázathoz. Bele merül az ember lelke a sárga, narancs és a píros egyvelegbe. Különböző formák alakulnak ki a felhőkből, majd a hő hatására, tovaillannak. Hirtelen a semmiből előkerül egy vakmerő, sötétkék vízpára. Halálos vesztébe rohant. Már hevül a kék széle és egyre beljebb halad a forróság. Elemi erők küzdenek a látóhatár peremén, majd a csatározás hevében átzuhannak a föld másik felére. Egyszer csak eltűnnek a szemem elől.

…

Pataki Glica - Harmatcseppek

Pataki Glica

Harmatcseppek - Első találkozás

Tudtam, hogy itt vannak, gyermekkorom szép világában, de még nem volt szerencsém találkozni velük. Egészen más dolog hírből hallani valamit, mint személyesen meg tapasztalni, és az események részesévé válni. Mihálynak köszönhetően sokat tudtam az erdők mélyén meg húzódó titkokról. Amikor én még kislány voltam ő nagyfiúnak számított előttem. Négy évvel idősebb, okos, értelmes gyerek, igazi játszó pajtásnak való. A nyári nap melege boronált össze minket három hónapra, a gondtalan vakációra. A fiútestvérek a fővárosból érkeztek a vadászkastélyba, én pedig a közeli kis városból. Dél előtt hárman játszottunk a patak vizében, gátat építettünk, és a sziklák mélyedéseiben cigányhalakat fogtunk. Nyári zápor után a kukoricatáblák végében meg állt a langyos víz, akkor pedig ebihalakat gyűjtöttünk befőttes üvegekbe. A park szélénél, ahol a tölgyes erdő elfogy, fa rönkökből kuckót építettünk, aratás végeztével a bála volt az építő anyagunk. Soha nem talált tétlenül az Ördög.

http://napkorong.hu/readarticle.php?article_id=2357

….

Pataki Glica - Mandulavirágok

Pataki Glica

Mandula virágok

A szép tavaszban, virágot nyitott a mandulafa,
Minden sóhajom, egy sziromra reá rakva.

A szép tavaszban, zsongnak a méhek, szerelemről
Mesélnek az illatos virágok bódult kelyhének.

A szép tavaszban, repülnek a sziromlevelek,
Vallomást visznek, hogy itt belül mit érzek.

A szép tavaszban, trillázik a sok apró madár,
Azt dalolják, hogy mosolygó lelkem Téged vár.

A szép tavaszban, életre kelt a kis patak,
Csillogón, vibráló fényekkel szalad elébem.

A szép tavaszban, csobogó hangján kinevet,
Vélem örül, hogy itt a szerelmetes kikelet.

A szép tavaszban, nyílik a sárga bimbós hérics,
A lila ibolya, és csalfán bólogat a kankalin.

A szép tavaszban, tovább titkolni nem érdemes,
Hogy kis házam ablakán, bekopogott a
Szerelem!

Pataki Glica - A Vadvirág Harca

Pataki Glica

A Vadvirág Harca

https://www.youtube.com/watch?v=SlaXfEMzLlM

A világnak születtem egy kora tavaszi éjszakán,
S a csillagos égről, reám mosolyodott a holdvilág.
Ölelő karjaiban lágyan ringatott az esti, hűs szellő,
Bölcsőmnél altatót énekelt egy aranyos kismadár.

Nagyon lassan érkezett a fénylő sugaraival a reggel,
Sok-sok hegyen átbucskázott, mire engem meglelt.
Ámultam-bámultam nagyokat, amikor azt láttam,
Hogy egy szürke szikla zugába szorult be a lábam.

Forgolódtam én jobbra is, balra is, kiutat kerestem,
Ó de nehezen értettem meg, hogy virágnak születtem:
Csodálatos dolog a messzi távolban, felhőket látni,
Fekete, víg madarak játszanak, s a fehérség elnyeli.

A hideg, éjszakák ellen a vállamon a szőrmés kabát,
Ha fölzúg a tölgyes erdő, és hópihékkel játszik a szél.
Ide is hallom, amint lent a réten, dalol a sok kis madár:
Itt a virágos tavasz, jaj de jó, s a nyomában oson a nyár.

Észak felől vihar támad, lekaszálja fönn a fenyőfákat,
Roppan-reccsen a vastagág, darabokra hull a holdvilág.
Jajgat muflon, sír az őz, a szarvas vágtázva menekül,
A Tél Fejedelem egy búcsúkeringőre, még megpördült
.
Reggel a döbbenet terült szét a puha hóval takart tájon,
A csillogó havon, dermedve hevertek a holt fenyőfa ágak.
A madárkák torkába fagyott a tegnapi tavaszváró dallam,
Amerre a bánatos napsugár elvonult, fájó könnyek hulltak.

A vadvirágok a hegyen, nem adták könnyen az életüket,
Szegény árvák fejük búbjára húzták a szőrmés kabátkát.
Szabadságnak nagy ára van, ott fenn a kopasz hegytetőn,
Vállalni az ismeretlen holnapot, azzal együtt, ahogy jő.

A halovány rózsaszín szoknyácskám, hamarost kékre vált,
Nékem soha nem jön el a nyár, hiába öltöznek föl a fák.
Irigység nem lakozik a szívemben, mosolygós a lelkem,
Sok gyönyörűt láttam, amíg Leány kökörcsinként éltem.

Magamnak születtem egykor egy szép tavaszi éjszakán,
A csillagos egekből, ma nem mosolyodott le Holdvilág.
Fáradt karjaiban lágyan ringatott, simogatott az esti szél,
Síromnál búcsút énekelt, egy fekete toll ruhás kis madár.

Pataki Glica - Maradj nekem ...

Pataki Glica

Maradj nekem…

https://www.youtube.com/watch?v=twHtMS_mEV4

Amikor elindulok a hegyek felé,
Vadon nőtt hóvirágot látni,
Maradj velem, mint egy szép
Gondolat.

Amikor fityula kerül a kökény fejére,
Koszorúslánynak öltözik a
Mandulafa,
Maradj nekem, mint egy szép
Gondolat.

Amikor a Kereszttövében,
Bimbót nyit a tavaszi hérics,
Mosolyog a szerény ibolya,
Maradj velem, mint egy szép
Gondolat.

Amikor a gyöngyvirágok illatoznak,
Száz éves Kápolna romjai előtt,
Téli zöldike kúszik a földön,
Maradj nekem, mint egy szép
Gondolat.

Amikor búcsú csókot hint a
Tavasz a Nyárnak,
Elhallgat a sok dalos madár,
Maradj velem, mint egy szép
Gondolat.

Amikor a vadrózsa oltalmában,
Illatozik a pázsitos nőszirom,
Turbánt formáz a réti iszalag,
Maradj nekem, mint egy szép
Gondolat.

Amikor a nyári cipellő elszalad,
Színpompában táncol az Ősz,
Gímszarvasok, hős csatát vívnak,
Maradj velem, mint egy szép
Gondolat.

Amikor este álomra hajtom ősz fejem,
Jégcsizmában lépked a Télfejedelem.
Fenyves erdőn, Angyalok szállnak,
Szorosan ölelj magadhoz, mint:
Egy örökké való, bíbor szép álmot.

Pataki Glica - A tölgy születésnapjára

Pataki Glica

A tölgy születésnapjára

https://www.youtube.com/watch?v=S-0nfYSnKDM

(részlet)

… Az idei tél nagyon kitett magáért, egy szavunk se lehet, nekünk embereknek. Örültem a mesébe illő szép reggeleknek, amikor minden ágacskát a hó betakart. Nyikorgott, csikorgott a csizmánk alatt, ha rajta lépkedtünk sietősen. Csendesebb lett az utca zaja, tompította a pihe-puha fehér takaró. A Karácsony is ünneplőt öltött magára. Az éjszakai fények szemet gyönyörködtettek. Szép volt a Tél, de most már menjen Isten áldásával, én is, amondó vagyok. Az ablakunk előtti parkban is hangolnak a madarak. Turbékolnak a gerlék, beszélgetnek a fekete rigók. Az ezüst levelű hárson a cinkék parádéznak. Ébredezik a természet, lassan közeledik a kikelet. …

Pataki Glica - Járd csak nélkülem

Pataki Glica

Járd csak nélkülem

Járd csak nélkülem az erdőt, rétet,
én is nélküled járom az erdőt, rétet.
Menj csak nesztelen a tölgyfalevélen,
én is nesztelen megyek a tölgyfalevélen.
Téli estén nézz csak föl a csillagos égre,
téli estén én is fölnézek a csillagok fényére.
Gondolj majd reám a magányos éjszakában.
Magányosan gondolok majd reád,
ha felhővel takarja könnyeit a holdvilág.

Pataki Glica - Téli Virág

Pataki Glica

Téli Virág

December havában, elindultam a Télbe,
hogy a Szerelemvirágot megleljem.
Fehér volt minden-minden amerre láttam,
Rajtuk fekete vonalak szaladgáltak.

Daliás fenyőfák ágaiba hó telepedett,
tölgyfalevelek suttogtak szerelmes verseket.
A Nap is fölébredt ünnepi pompával,
kifestette a felhőket arany sugarával.

Utam során láttam oly sok szépet,
a közönséges Bábakalácson kicsi pihék üldögéltek.
Mire a hegy aljához értem, a köd szaladt elébem:
- Tudom, miért jöttél. – szólt hozzám incselkedve.
- A Szerelemvirágot jöttem megkeresni, hisz itt kell lennie valahol,
már átbotorkáltam három évszakon! –

A lila virágú Bogáncs, most a földig hajol,
a csillogó hónak udvarol.
Mesél az Ifjúságról, a Nyárról az Őszbe forduló csábításról.
A fehér Tél hókristályaiban benne ragyog
a Tavasz, a Nyár s az Őszi Aranyvirág.
 
Jó Barátok között járva, Velük egyezkedem:
- Segítsetek, s amiért jöttem Általatok, meglelem! –

Hangokat hallok a fülem mellett elsuhanni,
szemem sarkában látom a Gyöngyházlepkét elrepülni.
47 Telet megéltem már,
de egyikben sem volt ott a Nyár.

A Disznós rétre odaérve a Köd rajtam nagyot kacagott,
és mindenfélét gondolva hazaballagott:
- Asszony- asszony Te már csak ilyen maradsz. –
Néztem utána bambán, értetlenül.
- Mit motyogott ez az orra alatt?! -

Közben fönt a hegyoldalban, elő bújt a Nap,
és az erdőn minden fa társat kap.
Fekete árnyékuk kúszik a lábam alatt,
s a hóbuckák testet öltenek.

Egymásba simuló lágy ölelések,
múltba tűnő szenvedélyek,
s az égből, csak úgy ömlik alá a Fény.
Beteljesedik a földi szerelem,
s a vágy hevében a Hó sírni kezd, tudja jól
ezért nagy árat fizet.

Ránézek az órámra, amely épp delet jelez,
s a kabátom ujját szemérmesen leengedem.
Eljött az idő, hogy lépteim hazafelé fordítsam,
mert a Reggel s az Est édes kettesben jár.
A decemberi nap fényének nem szabad hinni,
hiszen oly hirtelen változik, mint a szerelmes
asszony, csapongó gondolata.

A Sósi – rétnél a Borhy kápolna mellett elhaladva,
a téli tájat rózsaszínben látom,
pillogok, mint a megriadt kis egér a fűben,
a Világos hegy tetején.

Sohasem hittem el igazán,
hogy létezik mesebeli boldogság.
A lenyugvó Nap fénye, rózsaszínre
Fessen erdőt, rétet.

Száz esztendős zöld fenyők,
fülembe súgják kedvesen:
- Menj haza, te, kis oktondi.
Hát nem látsz a szemedtől?!
A Szerelemvirág Te vagy magad! –

Pataki Glica - Bagoly

Pataki Glica

Bagoly

A temető közepén gémeskút áll.
Kávájára bagoly száll.
Mikor lenn a holdat meglátja,
Hármat kiált, s erre a jelre
Minden holt lélek inni jár.

Hűs nyári éjszakán nyílnak
A sírok s a kripták.
Nincs már koldus, főúri dáma.
Mindahányan egyenlőn, egyformán
A kútba alászállnak.

Szegény éjféli vándor,
Ki ha arra jársz,
Óva intlek a kút vizéből ne igyál!

Ha mégis odamész,
Torkodon a Halál!
Reggelre téged is egy sír
Magába zár!!

Pataki Glica - Októberi Szentjános (részlet)

Pataki Glica

Októberi Szentjános

https://www.youtube.com/watch?v=DLr1oWjIC44

A vén gesztenyefa ráncos derekára, levélmintákat festett az ébredő Nap fényessége. A láthatatlan, kószaszellő noszogatja a feketelevél árnyakat a szürkén hámló, vastag kérgeken. Őszi hangját hallatja az Anna-Liget.
Egy gyűszűnyi méretű, kis cinke mórikálja magát előttem. Hamarosan játszó cimborája is érkezik. Még az is megeshet, hogy testvérek. A barnán kunkorodó gesztenyelevelekről, pókokat reggeliznek!
Újra és újra fölerősödik a szél, és alaposan megbúbolja a fák zörgő, zizegő, suttogó lombjait. Ilyenkor egy-egy levélke búcsúkeringőt lejt, majd egy utolsó sóhajt… véget ért az Élete! Pontosan tudják, hogy fogytán az idejük, ezért most kell elmondani egymásnak, amit oly fontosnak tartanak. Hiszen már ők sem mai gyerekek! Sok mindent megéltek, és sok vihart tudhatnak maguk mögött. Régi barátság élteti a fenyőt, hársat, gesztenyét és a juhart…
Az ég kékje, fázós hidegre váltott, és hajnali harmatot hint a ligetre. Egy-egy fénynyalábot lovagol meg a káposztalepke. A hollók és az egerészölyvek éles hangja kardoz a levegőben, félelmetes harcot vívnak a betevő falatokért.
Északról hírt hoztak a vándormadarak, hogy: „- Készüljenek a télre, mert nagyon kegyetlen, és könyörtelen lesz! Ezt üzeni a Jég Birodalom Fejedelme-„
A szemközti Hárs-hegy gerincén, vastag, fehér felhők emelkednek egymásután, mint akik a fák tövében töltötték az éjszakát.
Színesre pingált lomberdők, rozsdabarnára száradt fenyők, búzavirág kék égbolt, gomolygó fehér felhők, pirosan vérző, vadszőlő levek, homályos szemekkel leskelődő kökényszemek, ezüstben csillogó repülőgépek szántják föl a légifolyosókat, és a menyasszonyfátyolt húznak maguk mögött. „Itt van az ősz, itt van újra.”

…

Pataki Glica - Virágok mosolya

Pataki Glica

Virágok mosolya

https://www.youtube.com/watch?v=SU6GmT6w4Ow

Sétálok a napsugaras Kápolna réten, és
A virágok, mosolygón felém integettek:
Nézd milyen szép színes a ruhánk, és
A játékos kedvű pillangó is száll reánk.

Illegeti-billegeti magát a harangvirág, és
A szél hátán jövő dallamokra táncot járt.
Kánont énekel a Margitvirág és a Gólyaorr,
Akiket a Boglárka lepkék hada, megtapsol.

A hársfának is sajog a fájós vaskos dereka,
Éjszakai zúgó vihar, alaposan megbúbolta.
Tölgyfa alatt a fű között egy gomba ücsörög,
Fehér kalapját megemeli, s szolidan üdvözöl.

Az öreg erdei fenyő és a hárs régi jó komák,
Láttak ők itt a réten, sok-sok vidám mulatozást.
Volt fájó gyász is, amikor a kis harang csendült,
A fenyőgyantával, virágkoszorúk illata vegyült.

A tóközepén, egy tündér szigeten Kápolna áll,
Körülötte, némán hajladoznak a szomorúfűzfák.
Egy korhadt fa tetején a fakopáncs őrülten dobol,
S a távolból egy mókás kedvű kakukk válaszol.

Már rég helyet foglaltam a fenyőárnyékában, s
Onnan figyelem a virágos rét életét a nyárban.
Csupa élet, csupa lüktetés, hallom a ciripelést,
Ám a bravúros sarlós fecske elragad egy zenészt.

Száll fölfelé, szinte kettéhasítja a kék eget, s
Eltűnik a szemem elől, s bebújik a fellegekbe.
Hiába keresem a habok között, Őt nem lelem,
Ám a kezemen megpihent a színes pávaszem.

Lassan a szelíd árnyék megfordul a nagy réten,
A gesztenyefa fürdik a lenyugvó Nap fényében.
Álmosan pillognak felém az elfáradt virágok,
S én búcsút intve: Szép jó éjszakát kívánok!

A Kápolnarétre beszállásolta magát az ifjú est,
S a virágok az álom Tündérrel táncot lejtenek.
A mordulatlan víztükörben a millió Csillaggal,
A Hold egy röpke pillanatra, örömest megpihent.

Pataki Glica - Ott voltunk mind a ketten

Pataki Glica

Ott voltunk mind a ketten

Ott voltunk mind a ketten.
Én leültem a tölgyfa tövébe,
Életemen ott tűnődtem,
Bámultam a fátyolos felhőket.

Bársonyos kakukkszegfű
Táncát néztem, s a
Harangvirággal vigadtak éppen,
Érezték a nyárnak itt a vége.

Őzek jöttek okos kis fejükkel,
Ízletes leveleket csipegetve
Erőt gyűjtöttek a zimankós télre
Mindent eltakaró fehér estékre.

Fönt a magasban, kering
Egy-két héja, izgatottan
Lesik lesz-e szabad préda
Lesz-e egér a karmaik közé?

Időnként mozdul az erdő
Hatalmas lombja s imbolygón,
Szelíden hangol a viharra.
Színes gúnyáját majdan ledobja.

Csupasz ágak között
Szálldogálnak le a hópihék
Puskás emberek lövik az őzikét.
Hónapokon át elvérzik a tél.

Ott voltunk mind a ketten.
Én itt fönt az erdő szélen,
Te ott lent a patak völgyben,
Fekete holló kurrogott az égben.

Pataki Glica - Dermedt hullámok

Pataki Glica

Dermedt hullámok

Tehetetlenül toporgok a parton, és várok, és vágyom,
De mind hiába, a tenger foglyai a dermedt hullámok!
Remegve, könnyezve áhítom szerelmes, új üzeneted,
Majd őrült, vad szelek szárnyán, repítsed föl lelkemet.

Zöld tengerháton, holt mozdulatlan, egy vitorlás hajó,
Szelek zúgása nem hallatszik sehol-e kárhozott tájon!
A hullámhegyeket, mintha kék vászonra festette volna,
Ott csillogó-villogó vízcseppek apró darabokra hullva.

Döbbenten látom, hogy e térben megállt a ballagó idő,
A halál csöndjében csak a szívem dübörgése hallható.
Homlokomon hideg gyöngyök, lassan megszületnek,
Őrülten zúg a fejem, s a fájdalomtól majd szétreped.

Szelíd hullámok között örökre benn rekedtek a szavak:
„Szeretlek,- érezlek,- ölelek,- egyetlenem,- Szeretlek!”
Jaj! az Öröknek mondott szerelem, már partot nem ér,
Ezt a szép álmot magával ragadta egy alantas forgószél!

Távol, a hófehér tajték tetején, ragyog egy utolsó üzenet:
„Aranyom, érzed? Te- Én! Egy föltámadt, ősi szerelem!”
Ó jaj Istenem! Segítsd most a szenvedőt, sajgó lelkemet!
Csak kicsiny, boldogságsziget akartam lenni, semmi több.

Meglopott, fakó lelkemben gerjednek égig érő hullámok,
Mint az eszét vesztett, tébolyodott az Istenekhez kiáltok.
Zeng, reng belé a föld, szívemből csapkodnak a villámok,
Nincs irgalom, nincs kegyelem, meghalt a szép szerelem!

Megfordult a világ, a partról rohannak tajtékzó hullámok,
Dübörögve röpítik feléd átkomat, gyilkos káromlásomat!
Földi csodákat ígértél nekem, s a pokolra küldted énemet?
Hogy vörös lángok tánca közt égjen el az Örök szerelem!

Lassan, lecsendesül haragom, bájos hullámok ringatóznak,
Az eszem azt súgja halkan, hogy gonosz átkokat ne szórjak.
Földön járni nehéz dolog, hej’ be sok „kőbe” megbotlottam,
Könnyes szemmel talpra álltam, a port lelkemről leporoltam!

Most sem történt semmi más, mint egy figyelmetlen elbotlás,
Egy képzelet szüleménye, kinek ismeretlen volt az anya neve.
Nem tudom a haja színét, nem ismerem a csalfa szeme fényét,
Nem láttam mosolyát, kezének gesztusát, hangjának dallamát.

Pataki Glica - Örök szerelem

Pataki Katalin /Glica/

Örök szerelem

Túlvilági csönd telepedett a tenger csillogó vizére,
Meghúzta magát a sirály a szürke sziklák tövében.
Félelem néma sikolyát hozták a rabszolga szellők,
Vihar előtti hangot feszít szét a gyászban égő idő.

Az éjszaka tengeréből emelkednek föl a lelkek, és
Fehér hattyúk, márványszobor testébe költöznek.
Szárnyuk suttogása jajt kiáltozik a démoni égben,
Nincs megbocsátás odalent a feneketlen mélyben.

Elő tűnnek sorban, múltban tévelygő hajóroncsok,
Fedélzetén haláltáncot járnak a lezüllött matrózok.
Gyermekek, asszonyok fájó könnye záporként hullt,
S a szépreményű Szerelem, jaj szók nélkül elhalkult.

Szürke, fekete, azúrkék színű fátyolfelhők szállnak, s
A Remény aranyszálat szőtt a szívekbe, ma éjszakára.
Egy vakmerő hullám nagyot roppant a sziklaoldalán,
Mint egy varázslatra megjelenik egy különös látomás:

Éj szövetkabátja vállán, mint fekete madárszárnyak,
Nesztelen libben föl az égre, sietve suhant Ő elébem.
Karimás kalapot lekapja a fejéről az életre kelt szellő,
Könnyedén, vígan röpíti át smaragdzöld, dús legelőn.

Csillogó, szép hullámok szétszaladnak széles vállain,
Kedves mosolyt megvilágítják, ezüstfény holdsugarai.
Karját ölelésre tárja, és nékem nyújt egy illatos rózsát,
Különös virágnak lüktetnek tűzpiros, kicsiny szirmai.

Örömkönnyek között, rózsamécsest átveszem, majd
Pörögni kezd a gondolat, s látom, hogy ez a Túlvilág.
Létezik az Örök szerelem, jött elém az én Kedvesem,
Itt a szirteknél, ahol bánatomban kioltottam életem.

Pataki Glica - Nem halkuló fények

Pataki Glica

Nem halkuló fények

Fény akarata nélkül, újra születni nem lehet,
Nélküle nem érkezik meg a tündöklő kikelet.
Életem során egyszer jártam az ördög pitvarán,
Szívemet szorította a félelem, egy téli éjszakán.

A fekete démonok nyelték be az eget, s a földet,
Óráknak tűntek az elveszett, bizonytalan percek.
A hangomtól is remegtem, hiszen szemközt jött,
S fogalmam sem volt, hogy merre is tart az előre.

A vaksi sötétben, lebegtem ártatlan gondolatként,
Azon tűnődtem: az éji kupoláról ki lopta le a fényt?
A kezeimet sem láttam, s a térben hiába kutattam,
A látatlan újaim közül, fekete percek alá hullottak.

Emlékeimben a nyár, tavasz színes gondolatai is,
Fájdalmasan összekavarodó, fekete színbe váltak.
Elveszett fagyos tél, hópihék kristály csillogása,
Az őszi varázslatos napoknak, vörösbe fordulása.

Hiába kiáltottam föl, a riadt hang, zöngétlen néma,
Hazafelé vezető úton, egy lélek sem bolyongott arra.
Minden úgy tűnt, hogy a pokoli démonok győznek,
Magába ölel a vad őrület, szolgaként kövessem őket!

Ah’ meg történt a csoda, egy fehér Angyal alá szállott,
S két kezével, a nem halkuló fényeket, nékem nyújtotta:
„Holnap itt a Szent este, Szeretet nyíljon a szívekben,”
Oldalt tekintve a fényben megláttam Jézust a Kereszten.

Segítő Angyalom tovalibbent a rettegett éjszakában,
Csillogó szépséges uszálya dallamot zizegett utána.
Imádságban kértem: ”Adj Uram erőt, hogy ne féljek!”
Mintha szívemet érintette volna, elhamvadt a félelem.

Ismét fel támadott a szellő, rozmaring illatot hozott,
Hegyek öléből egy tárogató, sirató dallamait hallom.
Éjfélkor egymást követően ragyogtak le a csillagok,
A Holdvilág is visszakerült az Őt megillető helyére.

A falunak tornyát látva, mondok egy: „Mi Atyánkat”
Biztosan tudom, hogy soha nem feledem ezt a napot!
Üzenetet hoztam emberek:” Ez így tovább nem mehet,
Tanuljuk meg újra, mit is jelent az önzetlen Szeretet!”

Pataki Glica - Virágszirom utamon

Pataki Glica

Virágszirom utamon

Virágszirom utamon,
Bánatom a hátamon.

Lassan teszem már a léptem,
Homokórában gyorsan pereg:
Az Éltem.

Megszülettem bár sose kértem,
Nem tudom, hogy meddig élek.

Mit tartogat földi poklom,
Gonosz ördög jót szórakozz!

Amíg álomvilágom járom,
Fejem fölött kártyát vetett.

Reggel, ha fölébredek,
Vörös rózsát ígér nekem.

Csalogat a szépbe-jóba,
Hiszek a hamis szóba.
Bár sose tettem volna!

Virágszirom utamon,
Még több lett a bánatom.

Pataki Glica - Kis Pacsirtám ...

Pataki Glica

Kis Pacsirtám…

Szépen kérlek kis Pacsirtám,
Szállj magosan az égre, és
Dalold el a szelek szárnyán,
Hogy a szívemben mit érzek.

Szépen kérlek kis Pacsirtám,
Ne hagyj magamra e gonddal,
Sajog bizony az én szívem,
Vágyakozón, nagyokat sóhajt.

Szépen kérlek kis Pacsirtám,
Vedd a válladra az én álmom,
Vigyél el az ablakához, tégy le
A muskátli illatú párkányon.

Szépen kérlek kis Pacsirtám,
A csillagos ég oltalma alatt,
Ha majdan, felőlem álmodik,
Tedd szívére, a bíbor sugarat.

Szépen kérlek kis Pacsirtám,
Hozzál választ Tőle, hogy:
Hamarosan találkozunk, amikor
A kökény, fityulát tesz a fejére.