Horváth Ilona . Ima

Horváth Ilona /Hanoli/

Ima

Imára zárt
tenyeremben érzem,
lüktet az élet dala,
a csoda,
mi teremtetett
végtelenből végtelenbe,
életre halálra érkezett,
s míg Hozzád szólok esengve:
ne hagyd el a csüggedőt,
betegeknek adj erőt,
segítsd meg a szenvedőt,
a népet,
ki vétett,
a világot,
bomlani készülő tudatot,
s mindazt, mi ellened lázad…
Istenem,
feléd fordulok,
hálás köszönetet mondok,
hogy bűneink miatt,
egyszülött fiadat
megmentésünkre
feláldoztad.

Horváth Ilona - Kék szem

Horváth Ilona

 Kék szem

 https://www.youtube.com/watch?v=cc18fnX41jM

Az égbolt, s a tenger
ajándékot küldött
bölcsőmhöz,
mikor megszülettem,
azóta
őrzöm vigyázva
kék színét
álmodó szememben.

Horváth Ilona - Tűz és víz

Horváth Ilona

Tűz és víz

 https://www.youtube.com/watch?v=YBNL0Jz38aI

A tűz perzsel, éget és fáj,
utána füst és pernye száll.

A víz lágyan, gyöngéden ölel,
napsugár játszik csillámfényivel.

Legyen hát tűz, vagy víz vegyen körül?
Lobogva égjen, vagy fedjen egészen?

Bölcsőd bölcsőm,

menedéked menedékem.
Égető tűzben, hűsítő vízben,
heves dobbanás szívünkben,
mely vergődik tövises utakon,
s egyszer testünkből kilépve,
egy más dimenzióban végre
vár ránk a nyugalom:

tűz a vízben,
víz a tűzben
elsimul már véglegesen…

Horváth Ilona - Vihar

Horváth Ilona /Hanoli/

Vihar

Pogány
szürkülethomály,
egymásra törő
izzó erő,
feszület
hajts fejet
villanó fényben
a menny
dörgedelme
imára kulcsolja
kezünket,
hogy élhessünk
igaz életet,
szétszaggatott
álmaink
kisülésében
a holnapokért…

Horváth Ilona - Montázs

Horváth Ilona/Hanoli/

Montázs

Érzések, gondolatok,
egymásba simuló ábrándok,
lesújtó, fájó csalódások,
lapok…

Összefutó életutak, csapások,
önzetlen pillanatok,
derüs, borult hangulatok,
szakadékok…
 
Kötődések, kapaszkodások,
mindhiába szárnyalások,
sodró hullámok,
zuhanások…
 
Tengerszemekbe bújó szerelmek,
ártatlan, őszinte féltések,
meg nem értett érzések,
taszítások…

Összekapcsolódó láncok,
fényeket követő árnyékok,
meggyötört sorsok, vívódások
lapok…

Széttépett létünk maradványai:
montázs…

"Csak a kötény marad fehéren"

Horváth Ilona /Hanoli/ - Véglegesség?

Horváth Ilona /Hanoli/

Véglegesség?

Az ajtó becsukva

csend
pihen a gondolat
bent
fészekben alszik az érzés
súlytalan lebeg
nem felel
már nem

Horváth Ilona /Hanoli/ - Tűz és víz

Horváth Ilona /Hanoli/

Tűz és víz

 https://www.youtube.com/watch?v=YBNL0Jz38aI

A tűz perzsel, éget és fáj,
utána füst és pernye száll.

A víz lágyan, gyöngéden ölel,
napsugár játszik csillámfényivel.

Legyen hát tűz, vagy víz vegyen körül?
Lobogva égjen, vagy fedjen egészen?

Bölcsőd bölcsőm,
menedéked menedékem.

Égető tűzben, hűsítő vízben,
heves dobbanás szívünkben,
mely vergődik tövises utakon,
s egyszer testünkből kilépve,
egy más dimenzióban végre
vár ránk a nyugalom:

tűz a vízben,
víz a tűzben
elsimul már véglegesen…

Horváth Ilona /Hanoli/ - Hinned kell

Horváth Ilona /Hanoli/

Hinned kell

Gondoltam,
nem törött cserepeket szór lábam elé
a várt boldogság fényének tündöklése,
a csillagszórók játszi fénye,
de mindhiába a várva-várt változás,
az egymásra találás
kihunyt az új év reggelén,
s kopott kendőmet magamra húzva
melengetem a távozni készülő remény
rőt parazsát,
az élet menedék-varázsát,
ki ne aludjék
szívemben-szívedben,
fagyos hajnalok jégfüggönye közt
még mindig hiszek a szeretetben,
mely összeköt az elidegenedett világban,
ha nem is hiszel a csodákban,
a megbocsátás katarzis lehet,
hát ne engedd,
hogy összetörten térdeljen előtted
a szeretet…

Horváth Ilona - Advent előtt

Horváth Ilona /Hanoli/

Advent előtt

Koszorút fonok
zöld reményből,
borostyánból,
hűségfenyőből
érted
gyertyák égnek,
velem vagy,
erőt ad fényed,
hiába törnek rám
széttört nappalok,
hang nélküli csendek,
világít léted
ami éltet,
veled vagyok,
hazug tegnapok
lanyhulnak,
hittel és reménnyel
várom jöttödet,
halkan átölel
a néma csend,
várakozás árad,
s e pillanat
hátamögé bújva
lapul a félelem,
halvány fénybe
fordítom arcomat,
óvatosan lépek,
kinyújtott kezemet
fogadd el,
mert áldást kérek,
és remélek…

Horváth Ilona - Gyertyafényben

Horváth Ilona

Gyertyafényben

 https://www.youtube.com/watch?v=MzAKRV2XNPM

Itt vannak mind,
akik szeretnek,
gyertyák égnek,
s a fények valahol
szent némaságban összeérnek,
a tűzvarázsban
kibomló emlékek
múltat igéznek,
boldog mosolyban suhan felém
sejtelmes üzenet,
átlényegült valótokból
áradó szeretet,
léten túli békében
lebbenve járnak a lelkek,
tiszta érzéssel átölelnek,
képek a szobám falán
életre kelnek az emlékek
veletek, rólatok szólnak,
valósággá válnak,
erőt sugároznak,
átlényegült valótokkal óvnak,
lépteimre vigyáznak
utat készítve,
hogy könnyen rátaláljak
a fennséges ösvényre,
s szent otthonotok
küszöbén térdelve
bebocsátást találjak.

Horváth Ilona - Tánc

Horváth Ilona /Hanoli/

Tánc

Tűz perzsel,
lánglobogása
égig emel
hamvadt parázson,
bódító táncban
úgy égek el
hangtalan
felszálló pernye
magányosan
hold ezüstjében
újra dúdolom

Horváth Ilona - Oly halkan

Horváth Ilona /Hanoli/

Oly halkan 

Oly halkan, mint
levelek hullása
hagytál el engem
kedvesem.
A tavaszi nap
tarisznyájában
nem maradt
egy csöppnyi
fény sem nekem.
Rezgő avar takarja
a szétzilált örömöt,
nélküled a fájdalom
rám erős béklyót kötött.
Apró lelkem hangja
féltőn jajong
a nehéz felhők alatt,
jövőt nem remélve
bújik riadtan
keresve a fűszálakat,
hisz oly apró és törékeny,
csak alattuk talál
enyhítő nyugalmat...
Ha egyszer
tétova rebbenéssel
rádköszön,
halld meg

csöppnyi hangját,
emeld magadhoz,
hadd lehelje rád
utolsó, halk sóhaját
a föld alatt.

Horváth Ilona - Eszmélés

Horváth Ilona

Eszmélés

Csendedből csendem
még alig éltem
zuhogó árnyak
futnak
előttem
bennem
csapkod a fájdalom
aranyszálon
táncol bánatom
tenni kellene
védeni
újra teremteni
még egyszer
hittel, szeretettel
langy eső
te hozd el
a békét, nyugodt álmot,
melléd állok
veled futom
körbe a világot…

Megkövült szíveket
töltse be az érzés,
megfáradtakon
áradjon nyugalom
ezt akarom:
kín helyett mosolyt,
józan észt
nem nagy kérést
zakatol szívem
csendedből csendem
bölcső
felsír az eszmélő tudat
élni
egyszerűen és
hittel szabad…

Horváth Ilona - Tükörkép

Horváth Ilona

Tükörkép

Dalod dalom,
hangod hangom,
tükörkép varázsom:

magányod magányom,
sóhajod sóhajom
bánatod bánatom
hajnalod hajnalom
ábrándod ábrándom
dallamod dallamom

félelmed félelmem
kérésed kérésem
lépésed lépésem
légzésed légzésem
kérdésed kérdésem
érzésed érzésem

tükörképed tükörképem
tükörképem tükörképed
összeolvadó, látható,
nyugalmat, békét árasztó
egybeolvadó, örökké tartó
lágyan hullámzó valóság,
békét, nyugalmat

borít ránk…

Horváth Ilona - A kis rózsa

Horváth Ilona  /Hanoli/

A kis rózsa

Rózsatőn kis bimbó fakad,
színe még zöld álarcot ad.
Nem mutatja a világnak,
milyen lesz ő majd rózsának.

Egyszer csengés, bongás támad,
tarka lepkék vígan szállnak.
Kíváncsian lesik-várják,
kikeletnek édes napját.

Hipp-hopp, egy kis szirom kibújt.
zárkájából irult-pirult.
Körülnézett, és mit látott?
Körülötte szép virágok.

"Testvérkéim, gyertek gyorsan!"
Szól az üde, csengő dallam.
Kikandikálnak a szirmok,
elröppennek édes álmok.

Kitárul a rózsa kelyhe,
illatozik tündökölve.
Nap simítja enyhén, lágyan,
szeretet van sugarában.

Olyan jó a kis rózsának,
hogy vele ily szépen bánnak.
Pompázik a kert közepén
bánat nem ül kicsi szívén.

Horváth Ilona - Hozzád

Horváth Ilona

Hozzád  

Ott guggoltam melletted
apró gyermek,
kinek az élet még talány
erős karoddal röptettél
magasra tartottál,
hol a Göncölre is felültünk
onnan tárult a világ,
önfeledt,
boldog kacagás,

akkor recsegett a rádió

zuhanás

segítségért kiáltott a szó,
dermedt riadtság borult ránk
csapkodott denevérsuhanás,
nagyanyám rázkódó sírása
vetült a házra,
a csillagok felsikongtak
jeges folyó felett
itt suttogás félemlített,
ereim feszültek,
élesen pattantak,
nem bírtam fájdalmas,
csattogó dalukat
parázslott bennem szakadatlan

a kitörni készülő indulat,
de tűrni kellett,
mert a sötétben
ballonkabát-suhanás
a félelem hálóját fonta naponta
mesék ködében élő tudatom
akkor ébredt valóságra,
kifosztva a becsület
kettős életre kényszerült
az igaz lélek,
feszültek a miértek,
hallgatag mederbe terelten
szunnyadt az igazság
évtizedek nyomasztó súlya alatt,
míg egyszer megvirradt a nap,
s most érted szól dalom,
ne menj még csillagaidhoz
vár hazád
kitől hallom majd a kozmosz titkait,
oly távolról
nem ér hozzám a szó
a ragyogó, vigasztaló…

Horváth Ilona /Hanoli/ - Gyökerek szakítása

Horváth Ilona /Hanoli/

Gyökerek szakítása

Bármilyen vihar letörhet ágakat,
a hajszálgyökerek mégis ott maradnak,
láthatatlan erővel a fénybe nyúlnak,
büszkén zöldellő, új hajtások fakadnak.

Mikor szélvész csavarja a délceg fákat,
s jajongva susognak a zöldellő ágak,
apró fészkekkel madár álmok hullanak
áldozatul a tomboló, vad viharnak.

Most oly kérőn néztek rám megmentést várva,
mint otthonát vesztett, árva madárka,
riadt szemetekben a maradás vágya,
dermedt csendnek rám boruló virága.

Látjátok, kavargó örvények lehúznak,
átkos törvények ránk kősziklákat dobnak,
már együtt szenvedünk lélek a lélekben
elválaszthatatlan, örök szeretetben.

Bármelyik vihar letörhet ágakat,
a hajszálgyökerek mégis ott maradnak,
láthatatlan erővel a fénybe nyúlnak,
büszkén zöldellő, új hajtások fakadnak.

Horváth Ilona - Ki így, ki úgy ...

Horváth Ilona /Hanoli/

Ki így, ki úgy …

Járunk
hívnak az utak
a sors osztotta lapokat
pergetik éveink
néha szélcsend piheg
gyakran szél
vihar tép
múltunk
a jelenbe szövődik
ki így, ki úgy
éli napjait
ahol
egyre hull
a létezés szirma
a szó
legyen szívekig ható
igaz
ne bántó
ki így, ki úgy
szóljon hittel
szép magyar szó
világítson
mint az esti lámpa
a sötét éjszakába
 

Horváth Ilona - Egyszerűen

Horváth Ilona /Hanoli/
Egyszerűen

Itt nincs térkő,
csak fű és bokor,
poros út
a dombok között,
a Sió partján
virágzó rét,
színpompába öltözött,
szállongó
tavaszi illatban
táncoló szél
a fák között,
gólyaváró
fészek csendje
néma
kémények fölött,
egymást köszöntő
ismerősök,
ráncokban húzódó
szenvedély,
messze
a világ zajától
kibomló hajnali fény
bíbor sugarára fűzött
ébredő remény...

Horváth Ilona /Hanoli/ - Kérlek

Horváth Ilona

Kérlek

Csak zengjetek
angyalok
fényt hozzatok
hamvadó életre
leheljetek
pirkadatot
márványkőbe vésett
igaz holnapot
hol nem bűn

a szeretet
mely Istentől ered
gúnykacaj
nem veti meg
felemel
hűsít égő homlokot
védőn öleli
őt is,
ki eldobott,
mert béke kell
a megtört szívekbe
s ezt csak Te adhatod
öleld át még egyszer
a teremtett világot
kérlek!