A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tokaji Márton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tokaji Márton. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 9., péntek

Tokaji Márton - Bizakodjunk




Tokaji Márton
Bizakodjunk

Nappalok éjszakák egymást
váltogatják.
az emberiségnek őrzik a
titkát.
Fények és árnyékok suhannak az
égen,
a természet mindig dolgozik
serényen.
Égnek madarai csak nekünk
dalolnak,
bizakodjunk benne feljön a Nap
holnap.
Millió csillaga van a magas
égnek,
Én csak a szívemet adhatom
tenéked.

2016. november 9., szerda

Tokaji Márton - Őszi elmúlás; - Csendes őszi nap



Tokaji Márton
Őszi elmúlás

Hallod susog az őszi szél,
Neked zenél a sok levél.
A nyárfa ága, hogy rezeg,
Messzire száll a képzelet.

Nem oly rég még rügyfakadt,
Zápor mosta a tájakat.
Mára minden semmivé lett,
Haldoklik most a természet.

A sok színes tarka levél,
Sorsára vár, s talán remél.
Szél letépi elrepíti,
és a földön szétteríti.
*
Csendes őszi nap
Selymes napsütésben a levelek szállnak,
Magasban fent lévők színesen pompáznak.
Természet ünnepli a fák karneválját,
Melyre felöltötte a tarka ruháját.
Csendes őszi tájra , ha ráront majd a szél,
Mind a földre hullik, ez a sok szép levél.

2016. október 7., péntek

Tokaji Márton - Ha elmész



Tokaji Márton

Ha elmész
Ha elmész kedves, bennem élsz tovább
a sors mi összeköt hidd el nem
varázs.
Az út göröngyös, de fel ne add
ne menj el még csak add
magad!
Ölelj szorosan és szeress nagyon
a szívemet én csak neked
adom.
Mi köt hozzám, már nem is tudom
ha elmész kedves, a múltam
vállalom.

2016. szeptember 10., szombat

Tokaji Márton - Magasság és mélység



Tokaji Márton
Magasság és mélység.

A csendben a lélek pihen, szárnyal,
mert az maga a
végtelen,
Alkotó "Én" , érzelem,melyben
kiteljesedik az élet az ének az
értelem.
A szívben szunnyad és átölel,
simogat oly
édesen.
Röpülj messzire, s ne sírj
a csendben
kedvesem.

2016. augusztus 10., szerda

Tokaji Márton - Magányban



Tokaji Márton

Magányban
Nappal és éjjel hűs alkonyon,
Voltunk ifijak egykoron.
Sütött ránk fényes napsugár,
A Hold az égen már lopva jár.
Takarónk bársony és fekete,
Üstökös száguld felette.
Elmúlt a nyárnak aranya,
Dér ült fekete hajamra.
Lassan eltelik életünk,
Lehet, hogy holnap elmegyünk?!
Magányban ül a fájdalom,
Ma a régmúltról álmodom.

2016. július 13., szerda

Tokaji Márton - Szirén



Tokaji Márton
Szirén

Bezárt önzésed kebel várában,
a történéstelen élet a meghatározó.
Pedig ott állsz és vársz te csábító.
Gömbölyű csípőd vonalára és pőrén csillogó testedre,
hiába tapadnak férfi szemek.
Kemény ölednek Vénuszdomb sziluettje
nem kíván tőlük szerelmet.
Idő vigyázta formás alakodnak még modell korában
a mozdulata megmerevedett
kibontott hajad nem lobog,
kitárt karod még senkit nem ölelt,
ajkad néma, nem csókol és nem beszél.
Szemed közömbös káprázatában nem csillog a fény,
mert szoborként állsz egy park közepén,
s mindenkié vagy!
TE bronz Szirén.

2016. június 8., szerda

Tokaji Márton - Éjszaka



Tokaji Márton
Éjszaka

Az éj sötét fátylában takarózva
pihen az alvó városon.
Lidércfény világít az éjszakában,
holdsugár repül a tájakon.
Tétován botorkálok a vak világban,
a csend beszédét hallgatom.
Keresem az időnek mutatóját
várva-várom a holnapom.
Kitakart lelkem a némaságban
mélyen álomba ringatott.
Az éj börtönéből szabadulva
a hajnalfény hajadon csillogott.
Az élet függönyét meglebbentve
tovább már ébren álmodom.
Nézlek,hogy pihensz, ha sóhajtasz,
csendben átölel karom.

2016. május 10., kedd

Tokaji Márton - Könnyű sóhaj



Tokaji Márton
Könnyű sóhaj

Lépj felém egyet, én is
feléd lépek.
Nyújtsd ki a két kezed,
átölellek téged.
Ott állsz mozdulatlan, mit tegyek,
hogy megértsd?
Olvassza napsugár a szerelmünk
jegét.
Egy test és egy lélek realista
vagyok.
A pillanat közös, melyben lelkünk
ragyog.
A szó könnyű sóhaj, s elrepül a
széllel.
Az írás is elég a poklok
tüzével.

2016. április 8., péntek

Tokaji Márton Töredék ...



Tokaji Márton
Töredék...

Azt hittem ismerlek,
de csak veled éltem.
Kettős kötésben, bérelt lakásban,
majd sajátban.
Mindig vártalak,
mint perc a gondolatokat,
de velem a Hold maradt,
szobámban,
magányban.
Hidd el nem bántalak, de olykor riasztó,
mert csak a szél simogat.
Ha a bíbor reggelben meztelen szépséged
rám köszöntene,
és ágyad vigyázna rám,
az élet gyásza is boldogság lenne
ebben a félelmetes világban.

2016. március 11., péntek

Tokaji Márton - A lélek örök kiáltása



Tokaji Márton
A lélek örök kiáltása

Mond, ki nyitja, zárja szemeit az égnek?
Naponta a Földön ki rendezi a képet?
A millió csillag titkainak léte,
fekete fátyolra kivarrt örök éke.
Égi aranymezőn gyémánt szemek fénye,
fekete lyukaknak a sötét rejtélye.
Ébredő lelkeket elkápráztató fény.
Az idő fogatán szaladó futó lény.
Simogató meleg, andalitó mámor.
Az éj sötétjében a rád törő Ámor.
- Hol kezdődik az ég -?
- és hol a földi lét - ?
_ A felhőkben kivel vív csatát a zord ég -?
A harmóniát megleli e lelkem?
Vagy kárhozatra jutok, s porrá lesz a testem?
A szerelmi vallomás egy megvalósult álom!
Kézenfogva jár a vágy, bün e világon!
Életet emésztő vágyban mécses lángok.
A végtelen térből már semmit nem látok.
A virág elhervadt, idő, út elfogyott.
Délibáb elrepült, s tán Isten is elhagyott.

2016. február 9., kedd

Tokaji Márton - A boldogság!



Tokaji Márton
A boldogság!


Fájdalmat gerjeszt a magány szívemben
a múlt már emlékként ragyog.
Tudom és érzem kedvesem,
hogy együtt voltunk boldogok.
Pusztán kétségbeesés az évek száma,
addig míg lobog a lélekben a gyertya lángja,
mivel annak a sötétben is lebeg az árnya.
A lét törékeny múló pillanatait
nem pótolhatja az ég kékje,
mert azt kioltja az éj sötétje.
A boldogság nem más, mint múló némaság
halk suttogása szívemben.

2016. január 8., péntek

Tokaji Márton - Alkony határán



Tokaji Márton

Alkony határán

ha meghal a remény.
Az élet egy regény.
Pók szálon futó fény és sötét,
- miért -?
- a semmiért-!
Örökzöld nyárban megszületni,
- menni-
- menni-
- sietni-
Az élet hegyén
a boldogság felé,
míg él a fény,
mely a szél szárnyán útra kél,
majd elvész a hóesésben,
és válasz nélkül marad
az idők némaságában
a végső magány.

2015. december 4., péntek

Tokaji Márton - A csend varázsa



Tokaji Márton
A csend varázsa.

A csend az élet varázsa, mely bennünket
magával ragad.
Hallgasd, mert számunkra mindent megmutat.
Az alkotások csendben történnek, nem kell
hozzá a zaj, az élet nem mindig csata, vagy
zűrzavar.
Hozzánk beszél a csend, melyben zümmög
a bogár, a madár dalol,az ég reánk dörög,
szú perceg a fában, halljuk, ha az eső csöpög.
A beszéd, a zene lágyan szárnyal,
a vonat zakatolva fütyöl.
A csend, a csend számunkra tükör!
A természet ölében ül a csend,
erdőben, réten, mezőn,
hegycsúcson havasi legelőn,
barlangok mélyén, a tenger vizén.
Légben a repülő zúg, de csend
van a fedélzetén.
Életünk véges a csend - örök -, amely nem
magány
Béke nyugalom létünknek alapja, s benne
van születés, élet és halál.

2015. november 3., kedd

Tokaji Márton - Tűnődés



Tokaji Márton
Tűnődés

Elmerengve ülök a szép ősznek alkonyán.
Vitorlás levelek tarka kis hajóján.
Körém festette a természet e-képet.
Elém varázsolva sok régi emléket.
Fiatal éveim, hogy futottak tova?
Életem derűjét elvesztettem sorra.
Vállamra ült a kor, dér szállt már a tájra.
Úgy csillog az ezüst az aranynapsugárba.
Az idő elrepült, megvénült az ember,
Nem kell már versenyre a nagy természettel.
A bíbor alkonynak eltűnődő árnyán.
Álmodozni oly jó az őszi szelek szárnyán.

2015. október 6., kedd

Tokaji Márton - Merengő ősz



Tokaji Márton
Merengő ősz

Csendben ül az ősz a tájon,
fáradt árnyként lépked a napsugár.
A természet csodáján elmerengve,
szellőjével zenéje száll.
Zizegő, színes falevelek susogása kíséri
a tovatűnő nyárnak énekét.
Búcsúzó csókja tovább festi,
a növények millió levelét.
Könnyesőt hullatva siratja,
a múló időnek bánatát.
Szívlankáinkon velünk együtt nézi,
e- Földön teremtet csodát

2015. szeptember 11., péntek

Tokaji Márton - Szavak nélkül



Tokaji Márton
Szavak nélkül

Felhő takarta a Napot,
Szemedben fény csillogott.
Arcodon huncut mosoly ült,
Közben az ég is kiderült.
Fájó csend hasította át,
Testünk minden mozdulatát.
Máglyánk perzselő tüzében,
Lobogott a láng szívünkben.

2015. augusztus 11., kedd

Tokaji Márton - Hibiszkuszi Álmok



Tokaji Márton
Hibiszkuszi Álmok
A csend pihen a karjaimban,
Hold az égen vánszorogva jár,
mint pásztor nézi a csillagokat,
hogy legel a nyáj.
Vonat zakatol a sötétben,
utazik rajta az éj.
Bújj hozzám és ölelj szorosan kedves ne félj!
Holdfényben fürdik az alvóváros,
varázsligetben dúdol a szél.
Oszlopos lámpa búrájában pislog a halovány fény.
Vágyom a dalra, az ölelésre a mézédes csókodra én.
Az ezeregy éj meséit véled átélni csoda regény.
Zsákmányul ejteni a gyönyörűséget
az édes szerelmi lényt.
Az éj ambrózia dereka köré fonni a férfi reményt.
Édes virágok illatában a vágy ösvényén taposni
hol fájdalom, gyönyör a vég.
Semmit nem bízni a véletlenre,
elnyerni a szép nő kegyét.
Leszakítani a lótuszvirágot
szirmaiból fonni fejkoszorút,
földi mennyé változtatni az életben a szomorút.
Hennával megfesteni ruházatod,
ajkad színéhez rágcsálni bételdiót.
Mesében illő borzongásban átélni az életvalót.
Betelni a gyönyör bájával,
dédelgetni az ünnepi fényt,
telihold szerelmi köntösébe bújtatni a férfi erényt.

2015. július 14., kedd

Tokaji Márton - Találkozás



Tokaji Márton
Találkozás

Két ember találkozásakor,
amikor két lélek összeér,
az idősíkok elmosódnak,
de rohan az időszekér.
Mi mindent jelenthet életünkben?
Egy villanásnyi gondolat.
szemem sugarában téged,
mindig fogva tartalak.
A búcsúzás édes érintése
bennem örökre megmarad,
ha csak egy percig is
de átölelve karomba zártalak.

2015. június 16., kedd

Tokaji Márton - Fellegszárnyon



Tokaji Márton
Fellegszárnyon

Földet ér a Nap az alkonyatban,
vörösen izzik,mint egy tűzgolyó.
A múló idő horizonton pihen,
míg lecsorog a bíborfolyó.
Csillagszemeket húz az éj az égre,
víztükörben ül a holdsugár.
Az öledben keres menedéket
testem, lelkem, mint riadt madár.
Ó, hogy lobog a tiszta szerelmünk,
s fellegszárnyon repül már az éj.
Karjaimban álmodj kedves szépet,
holnap újra ránk köszönt a fény.

2015. május 19., kedd

Tokaji Márton - Tavaszköszöntő



Tokaji Márton
Tavaszköszöntő

A kék horizonton ujjongva jár a Nap.
Fénysugárnyalábok a földre hullanak.
Lábujjhegyen sétál kertekben a tavasz.
Zöldellő fűszálat, s virágokat fakaszt.
Tavaszköszöntőt zeng a madarak hada.
A gerlék, nyitnikék, csalogányok dala.
Megpezsdül az élet, ébred a természet.
A lágy enyhe szellő, úgy simogat téged.
Bárányfelhők úsznak az ég távoli zugán.
Terelgeti őket mosolygó napsugár.
Záporeső hullik, öntözi a földet.
Cikázó villámok hajtják a felhőket.
A tavasz illatát pezsdítőnek érzed.
Szép tarka ruháját mutogatja néked.
Szemednek sugara megpihen a tájon.
Ez a legszebb évszak a kerek világon.