Babits Mihály - A veranda hűvös már

Babits Mihály
A veranda hűvös már

A veranda hűvös már

vadszöllőlomb vörös már.

Fanyar bor az asztalon

Lelkünkben az unalom.

Megtörött a bor színe

mint a haldoklók szeme.

Iszunk apró kortyokat

hallgatunk rá nagyokat.

Nézzük a vén telkeket

a vetkőző kerteket.

Aki maradt, bús levél,

fázik mind és fáj és fél.

Fázik mind és fél és fáj

valami rossz vándort vár.

Jön a vándor mogorván

köpönyegét vonszolván.

Köpönyege föllege

betakarja az eget.

Lehellete csúnya szél

akit ér az meg nem él.

Jaj levelek, hol bújjunk?

Mit csináljunk, lehullunk.

Babits Mihály - Csillag után

Babits Mihály

Csillag után

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok...
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.

Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.

Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!

Gépkocsin, vagy teveháton -
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.

Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
»Aranyad tilos kivinni!«
szólna ott a vámos rám.

»Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.«

Százszor megállítanának, -
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!

Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré

szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.

https://www.youtube.com/watch?v=o2cNE6sfJlw

Babits Mihály - Tavaszi zápor

Babits Mihály

Tavaszi zápor

Tavaszi zápor... bús barátom,
fáradt vagy és szomoru, látom:
tán sírhatnál - nevetek én!
No bizony, ilyen nagy legény!

Lásd másnak is volt baja szinte,
más is volt már szomoru, mint te,
és könnye, mint folyós parázs:
nem kellett a vigasztalás.

De víg szavak... tavaszi zápor...
kiragadták a mélaságból
s mint horgony, parthoz vert hajót,
örömbe vonták kis kacsók.

És hullt a, hullt a csók a bajszra,
mely félreállt csáléra, hajszra,
tavaszi zápor... hullt a csók:
öleltek a bársony kacsók.

Babits Mihály - Pihenés

Babits Mihály

Pihenés

Odakinn halkan hull a hó ...
Pihenj, pihenj, szívem, bohó!
Mért kergeted az életed? Mohó! Mohó!

Hohó!
Hohó!
Minden kell és semmi se jó?
Száz cél után
setén-sután
hányódva céltalan hajó!

És vággyal fűtött rossz kohó
Hohó!
Hohó!
Hol van a gépész, a mohó?
Pihenj, szegény!
A vágy, a szén
kifogy már, lankad a kohó.

Odakinn halkan hull a hó
még szén a vágyam
parázs
parázs
s elfogja lágyan
a téli varázs
és sistereg mint havon a parázs.

Babits Mihály - Télutó a Séd patqknál

Babits Mihály

Télutó a Séd pataknál

I.

Muzsikál a napsugár ma s ragyogva tükröz a Séd:  
olyan símán gyűri lejjebb vizei halk hüsét, 
  mint titkos mángorlóból gördülne selyem lepedő.  
Kanyarg a mély szakadékban, s locsolja arany csepegő.

(Te se bujhatsz el a naptól, vízmosta vad szakadék:  
zord lelkem is élvez és áld,  
szabad ég! szabad ég!)

Patak! tudod-e: nemsokára itt lesz a tavaszi ár! 
  Jajgatni fogsz, ha vize benned medredet tépve leszáll 
  s csapkod, mint ostoros hóhér: bömbölni, zokogni fogsz!  
Arany Séd! tudsz-e róla? oly nyugodtan ragyogsz...

II.

Beteg voltam soká, s ha láttam (üvegen át) a napot, 
  fagyos szememben drága méze megikrásodott.  
Testem csupa fájdalom még, lelkem csupa félelem:  
mi lennék, édes, hogyha te nem lettél volna velem?

(Nem bujhat el ember a naptól, ki a földre született:  
zord lelkem is élvez és áld,  
szeretet! szeretet!)

Csupa remegés vagyok, mert a vad Nyomor ostorosan  
jön már, s nyugalmam medrét megtépve rám zuhan: 
  ne remegj, maradj sima, lelkem! tükrözzön benned az ég: 
  óh nem lehet az rossz világ, amelyben ez a nap ég!

Babits Mihály - Téli képzetek

Babits Mihály

Téli képzetek

A táj fehérbe öltözött 
  befútta a havas tél; 
  felhő alatt és hó között 
  magában áll a kastély. 
  Dinom-dánom, dáridom 
  hosszu téli este  
senki sem jön az uton  
mert a hó beeste.

De drótfonálon száll a hír  
és búg a nyurga pózna  
valaki nyög, valaki sír, 
  s sok messze cső golyóz ma.  
Nellem-nollom, únalom 
  lanyha téli tábor, 
  csikasz ordít a havon 
  torkaszakadtából.

De Afrikában semmi hó,  
dobol a sűrü zápor 
  s a sarkvidéki eszkimó 
  nem fogy az éjszakából. 
  Diri-dingi-dingaló, 
  ez a könyvek éve: 
  tárva szép a kandaló, 
  könyv pedig betéve.

Most kerget népet a hideg  
a sima városutcán; 
  most fájva zsong a vén ideg  
s repül a szél a pusztán. 
  Dinom-dánom, dáridom, 
  mostan áll a farsang 
  zeng a szél a várhidon,  
zeng a várban karhang.

A hó esik, fehér a sík
befútta a havas tél,
s ha szél keféli hómezét,
minden ház messze kastély.
Tam, tam, tam, tam, tam, tamdá,
únalomnak ágya:
kályha mellett ábránddá
fagy az ember vágya.

 

Babits Mihály - Egy tél Budapesten

Babits Mihály

Egy tél Budapesten

Az utczán, hűvös éjben  
Áll három pőre lány.  
Tüzes szemük beesve, 
  Az arczuk halovány.

S szól egyik: "Szép legények! 
  Rám nézzetek csupán:  
A testem oly igéző,  
Ölelni jól tud ám!"

S szól másik: "Víg legények! 
  Felém jertek csupán,  
Elmúlathattok vélem,  
A lelkem oly vidám!"

S utolsó: "Bús legény!" - szól
 - "Engem csókolj csupán. 
  Legalább kínzó csókom
  Eléget úgy talán!"

Igy hív a szerelemre  
A három pőre lány,  
Az utczán, hűvös éjben,  
Az arczuk halavány... 

Babits Mihály - Bálterem most az ősz ...

Babits Mihály

[Bálterem most az ősz...]

Bálterem most az ősz
sárga selyemmel.
Legyezők röpködése.
Táncok lengése.

Ha tánc van, ahol tánc van,
minek az a sok szőnyeg?
Oly puhák, vastagok,
és folyton fölgyürődnek...

Uram, mi a levegőben
táncolunk, szállunk,
s ha fáradtan táncból kiállunk,
a szőnyegre lehullunk.

Sűrű, kemény zene fáraszt,
milió hegedü hangja;
látatlan cigányok csücsülnek
a felhő karzatán.

Lenge lankadás, minden könnyü!
Csak egy nehéz: a lábam.
Csetlek és botlok,
mint kábult részeg a bálban.

Babits Mihály - Szerenád

Babits Mihály

Szerenád

https://www.youtube.com/watch?v=rb9bQe8syrQ

Zeng a nád a tó fölött
zeng a szél a nádon -
édes, álmaid között
halld a szerenádom:
ima rád e szerenád,
tested titkos templomát
dallal így imádom.

Elefántcsont palota
boltozatos melled
kettős márványoszlopa
nyugszik egymás mellett
fejed fenn a vánkoson
tornya, melyen átoson
lágy tömjénlehellet.

Érted, édes, messzirül
jöttem a vasúton
hó közűl és bérc mögül
sáron, havas úton,
nyáron át és télen át
nádon át és éren át,
szálltam a vasúton.

Cirpel most az őszike
szeles őszidőben
felijed az őzike
távol az erdőben
béka zenél, zug a sás,
hosszú volt a bújdosás
teljes esztendőben.

Béka zenél, zug a sás
szél kel az erdőn át
szomorú a bujdosás
ezer esztendőn át,
ezer évig élek én
s mindig, mindig sírok én
az egész időn át.

Babits Mihály - A magyarok istenéhez

Babits Mihály

A magyarok istenéhez 

https://www.youtube.com/watch?v=Gfy-Z-okUp8

Vagy-e? S ki vagy? S mienk vagy-e? Csupán
mienk és senki másé? Szabad-e
hogy csupán a mienk légy? És lehetsz-e
az, aki vagy, ha csupán a mienk vagy?

S mégis: lehetsz-e aki vagy, ha nem tudsz 
  csupán-mienk is lenni? Lehet-e
világod végtelen, ha nem vagyunk
mi is középen, és sorsunk a Tengely?
Mi vár reánk? És jön-e még igazság?
Vagy mi leszünk a keresztrefeszített
a nemzetek közt? Akkor is középen
áll a Kereszt, s ki szenved: Messiás.

És ez van talán hátra még. Az embert,
az aprót, megváltottad már. A népek 
  váltsága jõ most. S bizonnyal mienk vagy,
Isten, amíg mi hordjuk a keresztet.

Mert nem lehetsz a mérges kis Wotanok
öccse te, egy a sok közül, pogány
csillag, hanem ki eljött, csillagoltó
nap, s kinél kisebb nékünk nem elég:

magyarok és mindenek Istene.

Babits Mihály - Nyári idill

Babits Mihály

Nyári idill

 https://www.youtube.com/watch?v=NVV2LXpvN1U

A város izzad. Este jár pedig.
Tárt ablakok és kézelőtlen ingujj.
... Bocsáss meg múzsám. Nem szalonba viszlek
de egyszerű jó emberek közé
s tán én is jó és egyszerü leszek:
légy te is múzsám jó és egyszerű.
Beteg vagy múzsám. Mennyi vágyakat
éltél át múzsám! Mennyi borzadást!
Előbb a létet, minden életet,
aztán létlen szépségek keresését
múzsám! és cicomáztad magadat
mint vágyodó és árva vén leány
pedig oly ifju vagy még. És beteg...
Jer most velem! Tekints, tekints körül
az egyszerü és nyájas arcokon:
talán meggyógyulsz. Lásd a jó ipar,
nyugodt ipar, most este, izzad és
ingujjban veszi vidám vacsoráját
s beteg szépség nélkül is élni boldog.
Dicsérd múzsám a sokkezű ipart
mely láthatatlan élni így kitart
s nem él hiába s áldatlan nem él:
ki alkot, az csüggedni rá nem ér
s munka után édes a nyúgalom.

Ah!... mi szakítja félbe így dalom?
Múzsa! mi ez? Valami... ah!... sikoltás!
Tűz van? Jerünk!... mert van-e szebb a tűznél?
(Múzsám, múzsám! megint a régi vagy?
Nem szebb-e tűznél, nem jobb-e az oltás?)

Ah - ujra, ujra, ujra csak sikoltás!
hogy rezdül rá az izzadt esti lég
s minden felugrik és minden kiváncsi -
ó ez a nyájas szent egyszerü nép!

Ne menj velük múzsám! Maradva hallgasd
a sikoltást mint drága szent zenét.
Ne tudd okát! Folytasd és dalba jajgasd
e sikoltás mélységes ütemét.

Tán megmérgeztek valakit
és az sikít és az sikít
mindennek, érzi, vége van
Boldogtalan! boldogtalan!
Nincs semmi tenni, menteni:
üvölteni! üvölteni!
Más eszik, iszik, andalog...
Ő halni fog! ő halni fog!
Ki ment meg engem, orvosok?
Mindent adok! mindent adok!
Hisz eddig még nem éltem én -
nincsen remény! nincsen remény!

(Gyermekkoromban este
kezem a játékot kereste,
  álmoktól féltem, utáltam az ágyat,
a lelkem is játékra vágyott
és könnye buggyant a panasznak: Nem játszottam eleget aznap!)

Jaj eddig még nem éltem én -
nincsen remény, nincsen remény.
Nincs semmi, tenni, menteni:
üvölteni! üvölteni!
hadd hallja az egész világ:
segíts világ! pusztulj világ!
Hadd hallják meg az emberek:
Gazemberek! gazemberek!

Ah! nyughass! minden hasztalan!
Magam mérgeztem meg magam.

Ó múzsám, múzsám, minden hasztalan!
Halálra van szegény itélve, lásd,
akit képzeltél. Nem lel gyógyulást.
Sikolt, belefárad, aztán sírni fog,
zokogni fog, de majd elhallgat egyszer -

Mind zokogunk s majd mind elhallgatunk
és ritka mer köztünk sikoltani.
Mi dalba szűrjük hogyha jajgatunk,
más, hogyha ég, siet ki oltani.
Ó égni égni! és sikoltani!
s úgy halni meg, sikoltva, égve! holtig.

Vagy tán egy őrült, egy őrült sikolt itt?
Kinek a lelke nékünk más világ
s e más világból üzenet a hangja
- Minden világ alatt van másvilág
és minden emberben alszik egy őrült
s ha őrült hangját hallja, ébredez,
mint húr ha rokon hurnak szól a hangja.

Halld úgy szól e sikoly, mint vész harangja.
Rettegj fel! Ébredj!
Tűz van-é vagy árviz?
 Ki tudja mily halál visz
 képzelhetetlened felé.
 Bután omolsz belé
 a semmiségbe.

Már vége, vége!
Nincs több sikoltás, semmi hang.
 A régi élet újra pang.
 A kicsiny élet unva pang
 bele a mindenségbe.

Babits Mihály - Egy perc, egy pille

Babits Mihály

Egy perc, egy pille

Hopp, ma pille, költeményem
ne szégyenkezz szállani: -
üdvözöllek, új reményem,
örömöm hullámai!
Ti viszitek messze széllyel
széllel-béllett vágyamat
és ha elfáradtam éjjel,
illatos diólevéllel
ti vetitek ágyamat.

Milyen jó hogy vágyam tajték,
könnyű béllelése szél!
Reng reményem habja: rajt még
hajszálamra sincs veszély.
Viharától mitse félek:
én mindég föllül vagyok,
páncélossal nem cserélek,
mint afféle széllel-béllett,
hogy olyan könnyű vagyok!

Hátadon, diólevélen,
vess, habom, hát ágyat itt!
Habon és diólevélen
aki könnyű, nyughatik. -
Ember, a tengert ne célozd
megbékózni: nem lehet!
Hiú hittel ne acélozd,
vak teherrel ne páncélozd
habra hányott lelkedet.

Babits Mihály - Erdély

Babits Mihály

Erdély

https://www.youtube.com/watch?v=3GUuBDYr80E

(Trianon emléknap)

Rólad álmodtam, Erdély,

kamasz koromban, Erdély,

messzirül süvegeltek

hegyek és fejedelmek.

S ki voltál könyvem, Erdély,

ezeregyéjem, Erdély,

lettél ifjonti házam

és tanuló lakásom.

Három nagy évig, Erdély,

laktam földedet, Erdély,

ettem kürtös kalácsát

s a tordai pogácsát.

Ismertem színed, Erdély,

tündérszín őszöd, Erdély,

üveg eged metélő

csúcsaid gyémánt élét.

Most versbe szállok, Erdély,

az első hírre, Erdély,

hogy varázsod határát

sorompók el nem állják.

Öreg pilóta, Erdély,

ül így gépébe, Erdély,

mégegyszer ifjúsága

tájain szállni vágyva...

Babits Mihály - Engesztelő ajándék

Babits Mihály

Engesztelő ajándék 

Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked:
            nincs gyöngyöm, cukrom, virágom.
Görnyedve hozom ahelyett s teszem a kezedbe, nézzed,
            keserű életemet, egyetlen terhes gazdagságom.

Ez ami megmaradt még, e meztelen is gazdag élet,
            s ezt sem adom, csak visszaadom már:
mert jól tudom, ki vagy? s hogy benned és általad élek,
            kenyerem és levegőm! s rég nem volnék, ha te nem volnál.

Óh különös hatalom! szeretet erős gyengesége
            - s óh gyenge erősség! oly védtelen benned...
Életem pórázát tartod, de téged bilincsel a vége
            s mégis én vagyok zsarnok és hóhér, s te aki enged és szenved.

Letérdelek s úgy szánom-bánom óráid letörött virágát,
            mint aki barbár talppal ment át egy drága réten:
óh ki gyógyítja meg az elrontott örömök rózsaágát?
            ki mondja a tiprott percnek: »Kelj föl, kis százszorszépem!«

Órák és percek helyett fogadd el egész életemet,
            virágok helyett egész mezőt, noha fölégett és nem virágos:
de virághamvval, s lásd, könnyel is trágyás, s ha új plántáid beülteted,
            minden szirmot földajkál s neked áldoz.

Babits Mihály - Néma költő mentsége

Babits Mihály

Néma költő mentsége

Ó ne cívódj a szegény művésszel,
hogy néma, bár a szíve meghasad:
mely kovács az, aki puszta kézzel
gyúrni merné a meleg vasat?

Könnyű annak, ki hideg viasszal
formálgatja játékbábuját:
laza forma; mégis percig azzal
gondjainak játszat csicsuját.

S boldog kinek bőre sérthetetlen,
mint a Siegfried meztelen meze,
minden-értő, mindig érthetetlen,
mint az asbest istenek keze.

Jaj de lelkem nem szilárd sziget,
hanem hányt hajó e tengeren
s máris annyi hév vas égetett:
csupa hólyag fájó tenyerem.

Nyílt seb bőröm minden pórusa,
minden új érintés újra kin:
s vakon zsong a kínok kórusa
idegjeim tépett húrjain.

Babits Mihály - Éji dal

Babits Mihály

Éji dal

A téjszín léget elkeverte
fekete borával az éj:
lelkem ma, vágyak büszke lelke,
megúnt szavakkal ne beszélj,
húnyd be az ajkad, nyisd ki szárnyad,
szabad szemeddel szerte nézz:
ma messze szállnod
nem nehéz.

Mámorosan az éj borától
szárnycsattogás legyen dalod:
ki éjt iszik, a kéjre bátor,
tenéked ez volt italod.
Sokáig ittad, részegülhetsz,
azért vagy mostan oly szabad:
repülhetsz
magad.

Babits Mihály - Új esztendő beköszönt

Babits Mihály

Új esztendő beköszönt

1. Új esztendő beköszön.
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót ígér,
minden napja cél és
minden éje kéj.

2. Vízkereszt: a világ vár
csillag ég az égen,
Gáspár, Menyhért, Boldizsár
jönnek a tevéken.
Ej haj szép az év,
minden napja szép,
minden éj egy álom,
minden nap egy kép.

3. Gyümölcsoltó: boldogan
angyal kél a szélben,
a Megváltó megfogan
tiszta szűz méhében.
Ej haj mély az év,
minden napja mély,
születés a nappal,
foganás az éj.

4. Kelj vasárnap Palmárum
bújj elő, zöld zsenge:
Krisztus urunk szamáron
megy Jeruzsálembe.
Ej haj nyől az év
bársony barkaként:
barka sima, bársony
macska talpaként.

5. Nagypénteken délután
szél nyög a kereszten,
fenn a bús Kálvárián
meghal a bús Isten.
Ej jaj bús az év,
minden napja bús,
nappala borús és
éje háborús.

6. Húsvét reggel felragyog
alleluja szólal,
Sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamir az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.

7. Piros Pünköst mosolyával
piros rózsa éled:
tüzes nyelvek záporával
harmatoz a lélek.
Ej haj lélekév!
meghal, mégis él:
Az eleven napnak
szelleme az éj

8. Péter és Pál; Damaskus,
Fény kel az útporbul:
Paulussá Saulus
lováról lefordúl.
Ej haj csodaév
fordul és cserél:
Minden éjből nap lesz,
minden napból éj.

9. Szent István a vánkoson
nyújtja koronáját,
Magyarország köszönti
régi patrónáját.
Ej haj örök év,
örök reménység,
ahol a föld nem segít,
megsegít az ég.

10. Névnap: Mária neve
zengi át a tengert,
kit az Isten eleve
anyja gyanánt szentelt.
Ej haj gyöngy a nap,
Gyöngyfüzér az év:
minden nap egy névnap,
minden gyöngy egy név.

11. Mindenszentek: hideg ősz
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.
Jaj az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.

12. Fenyőillat: Karácsony
Betlehem és jászol:
fügén élsz és kalácson,
de a szíved gyászol.
Szép az év, szép a nap,
de a szíved oly bús:
volt egy gazdag kis gyerek,
aki most vén kuldús.

13. Tizenkettő: tik, tak, tik ...
Évet év most veszt el:
Versbe tizenharmadik
az öreg Szilveszter.
Klepetusán - ő az év -
minden gomb egy nap:
gimbeli-gombolja
s megin belekap.