Horváth István - Csak eltűnődtem ...

Horváth István

Csak eltűnődtem …

 Vászonra festett régi képek,
Néha párat széttépek.
Sötét sőrét hull az égből.
A bánat néha még öl.

Talán… megtalál a Halál…

Engedj el, mit hoz a holnap?
A remény sejtelme hol van?
Keress a hold alatt!
Lelkem csupán egy falat…

A semmiben nem látom célom.
Hiába él, lom…
Elmennék, de hová?
Szívem a fény óvná.

Itt vagy máshol
mindegy hol másol
a szomorú vágy.

Horváth István /Pityu/ - Különös

Horváth István

Különös

Valami kószál a sötétben,
Mint szó a papír lelkében.
Talán egy eltévedt gondolat,
Mi szívemen bekopogtat.
Az ajtómat kinyitom lassan,
De hirtelen beront rajta:

Ez egy vak világ,
Benne én vad virág.
Ez a pénz árka,
A földnek átka,
A csapból is ez folyik.
A becsület fala omlik.
A lejtőn gurul.
Elszakad húrjuk.
A játéknak vége,
Keservben ég el.
Szárnyak nélkül,
A szó elévül.
Elsüllyedünk,
A szó a mocsárba merül.
Gondolatok mik árvák.
Senki se vigyáz ránk,
Árvíz jön,
Nincs menekvés csak fönn.
Tenni ellene,
Valamit kellene.
Mindenki látja,
De ott szívük gátja.
Azt mondják majd holnap.
Az már elégé foglalt!?
 
Becsapja mérgesen az ajtót.
Szívem bele-bele sajog.
Tudom újra el fog jönni,
Engem tettre ösztönözni.

Horváth István /Pityu/ - Tavaszi szélbe szórt álom

Horváth István /Pityu/

Tavaszi szélbe szórt álom

Kedvem vidáman fújja a szél,
S benne lágyan oldva él,
Él a tavasz édes illata.
Ragyog a harmatos pillanat.

A nap sugara felhőt űz el.
És újra fénylik délceg tűzzel.
Zsong a díszes tavasz,
Minden színbe úszó hanggal.

Zümmög az egész világ,
Mesét mond a tulipán.
Az estének ő fejet hajt,
Szemére álmot csalt.

Horváth István - Vallomás és semmi más

Horváth István /Pityu/

Vallomás és semmi más

Te vagy az a rózsa,
Ki a tavaszt elhozta.
Gyöngy szemeidben,
A szó forrón libben.

A hajnali sóhajba
Harap vörös ajkad,
S csak bűvöl engem.
Lelkem el ne engedd!

Horváth István - Néha

Horváth István /Pityu/

Néha

Néha elszöknék a hétköznapok elöl,
Néha messze vágyok ettől.
Hiába fényes ez az arany kalitka,
Hiszen a rabság a titka.

Szavak, ha vannak is semmit se ígérnek,
A lépcső aljáig érnek.
A szép mezők a holddal együtt várnak rám.
Mondd hol terem a szabadság!?

Üresség tölti be a végtelen teret,
Elhozva a hideg telet.
Zúzmara lepi el vacogó szívemet.
Égető jeges ívekben.
 
Hogy ki vagyok? Lassan már magam sem tudom,
A mélység néz rám mint, szurdok.
Most könnyeim ólom golyókra cserélném,
Mert azt könnyebbnek érezném.

A szél mint homokszemecskét fúj, odébb űz.
Bár lenne egy kis meleg tűz,
Mi felolvasztana és szabaddá tenne.
Rom alatt élni nem lehet.

Tovatűnő tenger idők kelnek lábra,
Hát ez a magány nagy ára.

Horváth István - Általunk

Horváth István

Általunk

Minden, amit valaha alkottunk
általunk nyer értelmet.
Egy perc,
egy érintés,
nem több,
egy szó…
lehet maga a világ…

Horváth István /Pityu/ - Engedd meg!

Horváth István /Pityu/

Engedd meg!

Zúg a szél, recsegnek a fák.
Az idő sötét, leveleket zabál.
Lehull lassan a nap az égről,
Megijedvén a vérszagú éjtől.

Szirének éneke vonzón csendül.
Kérlek, ne indulj haza egyedül!
Hisz, a sötétben ki tudja ki jár,
Az éj keblén titokban ki vár?

Ha nem maradsz itt, engedd meg,
Hogy titkon haza kísérjelek!

Horváth István /Pityu/ - Nem érdekel

Horváth István /Pityu/

Nem érdekel

Nem érdekel már a kínzó magányom,
Csak ülök unottan a vakvágányon.
Nem érdekel a lét viruló virága.
Hajtom magam szörnyű igába.

Nem érdekel sötétlő sorsom,
Hisz nincs fény a szűk folyóson.
Pár csillogó könnyem ha eloson,
Legalább mást tisztára mosson.

Nem érdekel ha majdan érte vádolnak,
Ha máglyán fényesen feláldoznak
Az idegen misztikus isteneknek,
Ha tartanak gyaur hitetlenek.

Nem érdekel ha kiderítik kicsiny titkom,
Már senkihez nem szól halvány szitkom.
Ha letaszítasz a sikító mélységbe,
Állok elébe szilárd szomorú érzéssel.

Nem érdekel a csalfa éji álmom,
Reménnyel meg nem számom.
Beleüvöltöm fájdalmam a végtelenbe,
Hidegen süvítve, akár a szél telente.

Horváth István - Mi érez?

Horváth István /Pityu/

Mit érez?

https://m.youtube.com/watch?v=AwlpwOxOuCI

Mit érez a letört ág,
Aminek előre megírták sorsát?
Mondd meg mit érez az,
Kinek szívén nem terem más csak gaz?

Mit érez ki elbukik a csata téren?
A háború ennyit érne?
Mit érez kinek kezéhez vér tapad,
Milyen a lelke (ha van) annak?

Mit érez a béka, ki el van ítélve,
Mert külseje nincs a világ ínyére?
Mit érez kit lemásolnak,
És terve alapján házat ácsolnak?

Mit érez a rózsa, ki árva?
Áll jobb jövőre várva.
Mit érez az elhallgatott fűszál,
Ki valami nagy dolgot föltalált?

Mit érez, ki az esőben egyedül van,
Mit érez, ki ellenünk tart?
És én mit érezek, mit gondoljak?
Mikor másnak ezerszer nagyobb gondja.

Horváth István /Pityu/ - Nem adom fel soha

Horváth István

Nem adom fel soha

https://m.youtube.com/watch?v=kSwnatqhKog

Tudom, hogy elérem célom,
Határ a csillagos égbolt.
Akárki, akármit mondhat!
Engem aztán meg nem oldhat.

Azt mondják úgyse sikerül,
Szívem lázad, felhevül.
Harcolok míg el nem érem.
Harcolni a jóért érdem.

Szembe úszok én az árral.
Nem fogy az ötletek tára.
Felmászok én a hegycsúcsra.
Személyem miért lenne furcsa?

Soha, soha nem növök fel.
Harcolok foggal körömmel.
Akkor se adom fel soha,
Hiszem, hogy még akad csoda.

A legutolsó lépcsőig,
Az égbe szökő felhőkig,
Tudom, érzem, hogy eljutok.
A jövőnek kezet nyújtok.

Én egy álmodozó vagyok.
Belülről szólnak a hangok.
Azt mondják, hogy ne adjam fel!
Ne hagyjam úgy ott, hogy majd nem!

Horváth István - Elmondhatatlan

Horváth István

Elmondhatatlan

A szerelem varázslatos,
Semmi máshoz nem hasonlatos.
Elmondhatatlanul nagy erő,
Mi nagyon sok lelket összeköt.

A jeget is felolvasztja,
Virágzik a tavasz rajta.
Elmondhatatlan mire képes,
Ami örökön-örökké éltet.

A szerelem legyőzhetetlen.
Letörli a könnyeket.
Elmondhatatlan mit érez,
Kinek van benne része.

A porba hullt virágot megérinti,
És újra szavából fog inni.
Elűzi a felhők hadát,
A hitemnek fényt ad át.

Szerelem varázsolta,
Szívem zarándoka
Ez a gyönyörű érzés
Ami elmondhatatlan élmény.

Horváth István /Pityu/ - Minden ami

Horváth István /Pityu/

Minden ami

https://m.youtube.com/watch?v=_hJlJrBHbHI

Minden más mire gonddal gondolsz,
Minden más min a szeretet vezet.
Minden más amit úgy fontolsz,
Hogy másoknak jó legyen.

Minden amit másokért teszel,
Egyszer majd visszaszáll rád.
Boldogok azok kik boldoggá tesznek,
És kik a menyből vigyáznak ránk.

A szeretet az örök kincs,
Ami mindig ott lesz és kitart.
Ami nélkül életed nincs,
Mert ez mindig veled van.

Horváth István - Mi lesz?

Horváth István /Pityu/

Mi lesz?

Mi lesz a kósza álmokkal?
Egy reménytelen világban.
Mi lesz a porba hintett szóval?
Ha nincs senkinek esze ágában.

Mi lesz velünk, ha nincs szemünk?
Ha nem látjuk a valóságot.
Ha a rosszat észre nem vesszük.
Ha nem látjuk az igaz sávot.

Mi lesz ha már túl késő?
Ha már nem lehet ellene tenni.
Ha már a föld szívében a véső.
Mikor már lehet sejteni.

Mi lesz ha feszül a hurok?
Ha már nyakunk körül van.
Ha már a hangszeren nincsenek húrok.
Ha lemegy örökre a nap.

Horváth István /Pityu/ - Este

Horváth István

Este

Éji sötétben néha fénylik egy lámpás,
Míg más ekkor alussza a legszebb álmát.
A baglyok huhognak a nyárfa tetején,
Az éjszaka csendjébe kísértetekként.

Az égboltozat a félholdat hirdeti,
A fekete égen olyan eredeti.
A fénye a vízen szép fényesen csillog,
És a víz tetején egy csónak imbolyog.

A város fényei tündökölnek messze.
Nem hallatszik más csak a szellőnek nesze.
A szarvasok a réten füvet legelnek,
A zöldellő pázsitból estebédelnek.

Horváth István /Pityu/ - Tavaszi szélbe szórt álom

Horváth István /Pityu/

Tavaszi szélbe szórt álom

Kedvem vidáman fújja a szél,
S benne lágyan oldva él,
Él a tavasz édes illata.
Ragyog a harmatos pillanat.

A nap sugara felhőt űz el.
És újra fénylik délceg tűzzel.
Zsong a díszes tavasz,
Minden színbe úszó hanggal.

Zümmög az egész világ,
Mesét mond a tulipán.
Az estének ő fejet hajt,
Szemére álmot csalt.

Horváth István /Pityu/ - Éj-jelek

Horváth István /Pityu/

Éj-jelek

Óra kattan,
bús lakatlan
furcsa titka
körbe jár…

Kandallóban
izzó ló van
szava ritka,
amíg vár…

Fénye lobban
egyre jobban
égve pattan:
tüzes ár.

Csillag kering.
Ezüstös ing
suhan halkan,
alszik már.

Horváth István /Pityu/ - Végső

Horváth István /Pityu/

Végső

Sík sorokba semmi sincs,
Kedvem komor kincsem nincs.
Mellettem magány marad.
Szívem szerelemtől szakad.

Vérző vonalak várnak.
Várnak a végső vallomásra.
A szélben szerte száll.
Reá rátalál.

Horváth István /Pityu/ - Fekete kotta

Horváth István /Pityu/

Fekete kotta

Hegedű az éjszakába:
bánatszonáta…
holdarcú bús érzés kába
melódiája.

Ne játssz… sebes ujjad fájva
érinti lelkem.
A szerelem vörös mályva,
lassan vér serken…

Mélyen remeg a csendfátyol,
foltok cseppennek.
Érzem, ahogy sír a távol:
Mindig szeretlek…

Horváth István /Pityu/ - Ballag a hold

Horváth István /Pityu/

Ballag a hold 

Lassan ballag a hold,
Léptébe lágy fényt old.
Alatta az éj ül,
A hűs ködbe mélyül.
Szép kezében hárfa,
Suhan a dallam szárnya.
Álmok tengere felett,
Oh, messze még a kelet.
S egy selymes fuvallat,
Végül csókkal elaltat.

Horváth István - Reménytelenül ...

Horváth István

Reménytelenül …

 https://m.youtube.com/watch?v=Z_v1RSbGlRU

Úgy tűnt minden éjszaka vak,
s köztünk elfogytak a szavak.
Nem lesz hang, szó soha már…
soha már…
Éji csend lesz örök ében,
gyászolják majd feketében.
Kínos percek sora vár…
soha már…
Nem lesz csillag… égnek éke,
rab szíveknek fáradt béke…
Azt hittem én, nem lesz már…
soha már…