Lesznai Anna - Nyári nap

Lesznai Anna

Nyári nap

Párom ma jön: ajándokul
Bíbor szerelmet hoz nekem
S hogy édes legyen benne bíznom
Messziről jön és idegen.

Ugye, azért késtél soká,
Hogy harmatos kín hamva lepjen,
Hogy nyári napok forró lázán,
Mézzé vált vágy verje ki testem?

Csudálkozva nézem karom,
Mint hajlik ölelésre íve,
Mély gyökerű gyönyörök íze
Gyülemlik csókká ajkamon.

Bő fényözön csurog a kerten,
Sok izzó kelyhű tárt virág:
Én és a kéklő szilvafák
Állunk, várunk napfénykeverten.

Nem is akarunk más gyönyört
Elég lesz, ha duzzadva éled
Érett testünk - és ha teveled
Kemény szívem gyengére tört.

Lesznai Anna - Éjjel

Lesznai Anna

Éjjel

Szédülve sorján fekete szónak
Szaporán nézek könyvet és képet
Levelet írok, fölösen buzgó
        Gyerekes gonddal.

Járok és kelek éjjeli csendben
Aprózó renddel rakva ruhámat
S nagyfogú fésüm áthúzom sokszor
        Sima hajamban.

Fáradtan fekszem puha pihébe,
Vánkosba rejtem reszkető ajkam,
Számolok százszor "egytől a tízig"
        Halkuló hangon...

...Nehogy eszembe hirtelen jusson
Hogy te ma itt vagy, itt közelemben
S tűrhetlen éles hévvel hasítson
        Belém az élet.

Amilyennek hívtál, lám, olyannak leltél
Milyennek akartál, olyannak öleltél
Meg is megtanultam asszonymesterségem
Kedved nótájára hajlik táncra vérem

https://www.youtube.com/watch?v=H49RAnhN9K8

Lesznai Anna - Ajánlás

Lesznai Anna

Ajánlás

Enyémek a lobbanó kertek
Enyémek a koccintó kelyhek
Enyémek a csudálkozó csókok
A kereső szárnyú ima.
De tiéd gyümölcse a kertnek
A kas, hol a csókok pihennek
Tiéd a kelyhek bora
Tiéd a hála imámban
Jóízű béke a számban
Boldogult vágyak tora.
Tiéd az élet sebére
Bizalmunk balzsamos bére
Szerelmünk mákonya.

Lesznai Anna - Játék

Lesznai Anna

Játék

Ma egész nap hómellű dombokon
Nevetve hordoztam neved
Sikló kacajjal, szívdobbanva hordtam,
Mint dévaj gyermek drága serleget.

Elvittem álmos arcképek közé
Kik ülni s élni dédapáim látták,
Felgyújtottam szobámban és szívemben,
Mint félénk estén biztoslelkű lámpát.

Bebűvöltem bő ráncába ruhámnak,
Könyvek lapjára szedte a szemem,
Magamba szíttam étkek illatával,
Megsimogattam bútortesteken.

A te neved volt minden igenlésem,
Mellyel a napnak ma igazat adtam,
S mint régi bölcsek ifjú bölcsessége
Úgy bújt meg titkon képcsokros szavakban.

Betűrejtvénybe kerekült világom,
Kedves neved körül játékba fűzött.
S mosolyogva néztem mély kíváncsiságod,
Mellyel szívemben magadat betűzöd.

Lesznai Anna - Ima

Lesznai Anna

Ima

Isten, te mindenütt vagy, nincsenek utaid.
Nézz le miránk, kik vándorútra kelten
Nem tudjuk, mi az, biztosan megállni.

Isten, mindenttudó vagy, előtted nincs titok.

Nézz le miránk, kik titkok erdejében
Tétován járunk s nem tudjuk, miért.

Isten, te végtelen vagy, merő határtalanság.
Nézz le miránk, kik mindig végit érjük

Kinyújtott karunk koszorús körének.

Isten, te halhatatlan, tiéd minden öröklét.
Nézz le miránk, önvérünk lüktetése
Méri és mossa életünk határát.

Isten, te vagy a minden, kívüled semmi nincs.
Nézz le miránk. Minden kivül vagyon
Az emberszivek piros börtönén.

Isten, te önmagad vagy, azonos mély öröm.

Nézz le miránk, sok forrás fut belénk
S önmagunkhoz sohasem juthatunk.

Isten, egész vagy, tömör teljesülés.
Nézz le mi ránk, sebzett részek vagyunk

Egésszé nem érik életszemünk.

Isten, te szent szabad vagy, vétkezned nem lehet.
Nézz le miránk, minket gördít kezed
S ha hullva hajlunk, mégis vétkezünk.

Isten, Isten - feléd kérdve kiáltunk
Hadd igyuk válaszod áldott borát
"Miért"-ed balzsamát ontsad le ránk -
Ne tudjunk mást, csak hogy kellünk neked.

Lesznai Anna - Napszálltán

Lesznai Anna

Napszálltán

Kedvesem, enyhítsd a csókot: ejtsd el a tőrt.

Nem látod, estbe borult a bíbor határ.
Nem látod te, ki szembekerültél velem:
Sok kicsi ránc gyűlt néző szemem köré,
Fáradt őszbe vegyül már gyűrűs hajam.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

Már eleget sírtam bódult hársfa-fasorban.
Már elegen téptek belőlem rezgő sikolyt.
Jobb lenne halkan ülni az ablak előtt
Gyermekek táncát lesve az alkonyaton.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

Jó lenne pihenni, bizton nyugodni már,
Mint testvér a testvér egy ölből fakadt ölén.
Bízni, hogy máma és holnap s örökkön-örökké
Kiváltja, megváltja hangod visszhangzó életemet.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

Ne higgyed, ne várjad, hogy sokfelé viszen az út.
Mert delelőt látott, aludni száll már a nap.
Hiába ösztöklöd, szítod érett szívünk:
Aranysúlyától telten csak hazahull.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

Most olvad mézbe a végső, véres sugár,
Hadd leljen karodban az édes alkonyi tűz,
S rögzitsen engem sorsod ércserlegére
Rózsás zománcként az izzó esti kohó.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

https://www.youtube.com/watch?v=FTYdQaD-_xk

Lesznai Anna - Őszi szavak; - A szó

Lesznai Anna

Őszi szavak

 https://www.youtube.com/watch?v=lcFbGpDqnSU

Mert nem vagy nálam ajkamon
Súlyosan érnek csókjaim
Sok ágon feledett gyümölcs
Magánossá piroslott kertben.

Mert nem ölelhet két karom
Belefojtom száz semmiségbe
Mint télen fázó rózsatőt
Fáradt lombok mélyébe rejtnek.

Mert elhagytál a perceket
Álmatagon ejtem a földre -
Sárgúlt tenyérnyi levelét
Juharfánk így hullatja halkan.

*

A szó

Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán virágban,
Lehet hogy könnyekben vagy könnyben -
Alszik a szó.
A nagy kérdés, a nagy könyörgés -
A kincset keltő koldusnóta,
A teljesedést termő éhség -
És csak nekem szól.

Lesznai Anna - Szolgáljon néked

Lesznai Anna

Szolgáljon néked

Szolgáljon néked kezem és ajkam,
Virágos réten meghajló térddel
Rózsát és mámort gyűjtsek ölembe
       S adjam tenéked.

Szemem a kelyhek mélyébe nézzen,
Legyen a tükre sokszínű kéjnek,
Szomjazzak vágyban s harmattal mosson
       Téged a könnyem.

Törje fel érett magvát szívemnek
Reá verődve százféle szépség:
Tenéked megnyílt alázott kincsét
       Bomolva ontsa.

És áldás rájuk, kik miatt sírtam
Szavuknak ízén lágyult a csókom.
Megadón fejlik karom le rólad
       Majdan ha elhagysz.

Lesznai Anna - Nyári nap

Lesznai Anna

Nyári nap

Párom ma jön, ajándokul
bibor szerelmet hoz nekem,
s hogy édesb legyen benne bíznom,
messziről jön és idegen.

Ugy-e azért késtél soká,
hogy harmatos kín hamva lepjen,
hogy nyári napok forró lázán,
mézzé vált vágy verje ki testem.

Csudálkozva nézem karom,
mint hajlik ölelésre íve,
mély gyökerű gyönyörök íze,
gyülemlik csókká ajkamon.

Bő fényözön csurog a kerten,
sok ízzó kelyhű tárt virág,
én és a kéklő szilvafák
állunk, várunk napfénykeverten.

Nem is akarunk más gyönyört,
elég lesz, ha duzzadva éled
érett testünk – és ha tevéled
kemény szívem gyengére tört.

Lesznai Anna - Asszonydalok

Lesznai Anna

Asszonydalok

1

Emberi harcotokhoz minek lenne szavam!
Borul és kenyérül osztottam el magam.
Árnyékomba ti seregestől fértek,
hazataláltok ahogy hozzám értek.

Morzsára aprítom a kedvem teljét
belőle minden mohó bögybe teljék!
Mint fecske tapasztgatja gyenge fészkét
véremmel fódom sorsok repedését.

Mit akartok hát, mihez értsek máshoz?
Csengő koccintás kell az áldomáshoz
s ha nem is küzdök szilaj csatatéren
minden késetek a keblembe kérem.

Ökölre mentek, dulakodtok?
Mi mást tehetnék: az ölembe kaplak
arra hajlok rá akit éppen vernek
az elaluvók mind hozzám hevernek.

2

Vad harcaitok semmisek előttem!
A szőlőtőke terebéllyé nőtten
érzi, hogy lengedez rajt sok levél
mind rajta termett s zöld vérével él.

Búvóhelyei kapzsi szélnek napnak,
sűrű lombok susognak, összekapnak.
Hanem a gyökér gondja más egészen:
a föld tejét issza teremni készen.

Szolgáló szeretőből magasztallak fiamnak
tápláló dús tejemmel apát termek magamnak
apát termek magamnak, új Istent a világnak,
ezernyi kósza hímport ezernyi várt virágnak.

Kótyagos fürtök szőlőkertnek tőin
mind fiaim vagytok meg szeretőim!
Ölembe rejtve minden unokátok,
nem értlek - érlellek s mosolygok rátok.

3

S ki ért meg engem? Némbert az ért csupán
ki almát szed az élő almafán,
szólást a szőlőn, csengést a barackon
az emberajkak csókja kell fakasszon.

Ki érint, ért - ki édesít, megérlel,
ki megráz és ki felemel: az ér el.
Érteni engem hiába akarnál,
ölelő kar a szónál s az öl bölcsebb a karnál.

Ember, te kósza szellő, szellő a biztos ágon
kicsinyke szemnyi hímpor óriás örök virágon
te akkor teljesülő ha belém múlni készen
véreddel töltöd vérem és betöltesz egészen.

Akkor képedet hordom és alakod kiváltom
ajakká válott testtel a te neved kiáltom,
akkor hordozlak téged, akkor szolgállak téged
boldog bölcsőd és kerted és biztos menedéked.

Lesznai Anna - Szerelmes varázs

Lesznai Anna

Szerelmes varázs

Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Réges-régen
Szembe nézünk
Egymást látjuk.

Mondják, utcák ágaskodnak:
Egymást látjuk
Szűz sötétben
Tudom, intesz,
Izzó érrel
Összeérünk.

Mondják, mi is elszakadjunk:
Összeérünk,
Kezed alatt
Szívem dobban.
Bizton búvó
Keblem felett
Sejtem szárnyad.

Mondom, tudd meg, mind hiába:
Szárnyad sejtem
Nyugtod rejtem
Feles feled,
Szemem horgát
Nem felejtem
El nem ejtem.

Mondjuk ketten: mind hiába:
El nem ejtjük
Szemünk horgát
Feles szívünk
Szárnyak hordják.

Összeérünk
Egy a vérünk
Szűz sötétben
Öröklétben
Egymást látjuk.

 

Lesznai Anna - Halk nóta

Lesznai Anna

Halk nóta

Most vén tornácom kövein megülök...
Senki sem hall, de dúdolom a nótám.
Kicsit nagyot hallok, hát én se hallom,
lehet rossz nóta, de lehet hogy jó tán.
Mindegy ez már, mindegy ez már, bevallom,
az őszi lombok arany lábon járnak
s felcsipegetnek minden öröm-morzsát.
Kezemben úgy tartom az életet,
mint kicsi korban kukorica-torzsát,
lerágtam róla az édes szemet:
jóllaktam már, nem történhet bajom -
eldobhatom, ha akarom -
s ha kedvem tartja, játszom még vele!

Lesznai Anna - Egyszerű dal

Lesznai Anna

Egyszerű dal

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hüvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.

Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.

Lesznai Anna - Könnyű lenne

Lesznai Anna

Könnyű lenne

Mi más itt, mi más itt máma, mint tizenkét évnek előtte,
ki lőtte szíven szökellő, szűz örömem!
Ürömét kinek keze töltötte erem borába,
porával ki hintette csavargó útját gesztenye fürtnek?
Tűrt gazda? ember vagy Isten?
Mert kinek jó a háló, fényes ficánkos szememre vetve?
ki írt furcsa zárójelt szám köré, keserű ráncot?
a táncot, a csókot ki fogta le rólam kezével?
Voltam bizony táncos és dolgos és dalos és sírtam...
Sírban pihenni kell majd s addig imát kellene tudni,
futni nem lehet, este van, esti imát.
De imádni kit kell, jaj kit kell félni, köszönni?...
Önti a nap a fényt, ember a vérét, a könnyét,
drága csókját a szánk;
de ki az, aki kezében tartja a laktató korsót?
Könnyű lenne elmennünk innen, ha tudnánk, ki az Atyánk.

Lesznai Anna - Mért oly hosszú

Lesznai Anna

Mért oly hosszú

Mért oly hosszú az út a szívtől a szájig,
Hogy lüktető lelkem sosem jut odáig,
Hogy a mindenségtől úgy el vagyok zárva.
Csendes békés szerrel nem jut napvilágra.
Életemnek fáját erősen rázzátok,
Hadd hulljon gyümölcse ujjongva reátok.
És mint dió burka, mely hull napos ágról,
Repedjen meg szívem a nagy boldogságtól.
Törjétek fel zárját az énálmodásnak
Hogy elepedt lelkem od' adhassam másnak,
Másnak, másnak, másnak, ki megváltsa tőlem
Aki rezgő hangszert formázhat belőlem,
Ki valóra váltson, megitasson vérrel...
Megetessen könnyes szerelemkenyérrel.

Lesznai Anna - Hosszú őszi vers

Lesznai Anna

Hosszú őszi vers

Békébe burkolt az este, viseli őszi virágát.
Becézi kései kéjét a sokat szült asszony: az év.
Megérlelte sorra a magvát, zsenge szálú mezőit
Szúró kalászba szökötten küldte a kasza elé.
Gyümölcsöt osztott a gaznak,

mely rejtezve útszéli sorban
Vándormadár szárnyára bízza a magzatait.
Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágon
S terhüket sorra elejti a terhes anyai gally.
Jól tudja, hogy bennük a kincs, a talizmán céljába érett,
Mely örök életet adhat s immár teljesek ők.
A fészkek új fészkekbe váltak, s telehintették dalukkal
A nyaraknak fáit és szárnnyal a vándor ősznek egét.
Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány
Búzáját behordta az ember, s hitvesi ágyban pihen.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csak nékem nincs őszöm ez évben,

mert tavaszos serkedt a vágyam
S éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év:
Úgy állok az őszülő kertben, mint az, akit itt feledtek
Szívem még meztelen május - nem öltözi teljesedés.
És szólok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,
Hogy jöjjenek vissza értem, s ne hagyjanak magtalanul!
De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsük
Asszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.
Jaj; rajtunk nincs rügyi kényszer. - Ajkamnak vágyát idén már
Nem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.
Véletlen asszonyszerelmet nem vezérel védőn az évad,
S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz...
- Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,
Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!
És vallom: hogy jönnek még évek és őszök, kik díszbe ruháznak,
Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,
S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,
Ki ölelő kedvre és magra énnekem rendeltetett.

Lesznai Anna - Szüreti kis nóta

Lesznai Anna

Szüreti kis nóta

Kedves a tavasz, jó a nyár,
Ki tárt kehellyel magra vár
S a szél, a szelídült betyár
Selyem topánban súgva jár.

De édesebb az őszi est:
Mint ért gerezd, úgy zsong a test.
Szüreti vért szűr a határ
Legédesebb az esti pár.

Ó esti illat, őszi kéj,
Szívem zengő serleg, zenélj.
Búcsús örömmel szerteszét
Ontsad dalos nyarad delét.

A nyár már elég régen áll
A csattanó fürt kiabál:
"Hamvadó piros lomb között
Vetkezd le, nyár, dús köntösöd.

Ringj bíbor égen meztelen
És lágyan, érten, nesztelen
Feletted, halk felleg halad,
A sors ölébe ejtsd magad."

Halljad én mézem, kedvesem
Alkonyízű szerelmesem
Koccintsunk össze két szívet
Egy tüzeset, egy részeget.

Ért kérés, teljesült fohász
Magba szökkenő őszi nász
Zamatos, sűrű halk öröm...
Hörpintsd föl szívem, s eltöröm.

Lesznai Anna - Vártalak

Lesznai Anna

Vártalak

Úgy vártalak, úgy vártalak,
Mint nem szabadna várnom jöttöd,
Mert nem szeretlek - nem kívánlak!
- Vártalak sápadt forróságban,
Mint meglapult gubbasztó állat,
Ki ösmeretlen árnyak jöttét
Lesi kíváncsi borzalommal.
És imádkoztam, hogy eljöjjél!
Szerelmesem légy - az, kit várok,
Hogy szép légy te - s én elsápadjak,
Erős légy te - s én elpusztuljak,
Mint szétmorzsolt rög bivaly útján.
Hatalmas légy, kacajra hajló,
Szívedig mégis felszeressél,
Mint virágot, kit gyepen lelnek,
Kit magasra nyújtott karokkal
Illatos oltárra emelnek.
Imádkoztam, hogy eljöjj végre -
Imádkoztam, hogy ne légy mégsem
Az, aki eljő néha napján.
...Most köszönöm, hogy itt az este,
Most köszönöm a hosszú várást.
Köszönöm édes alázattal
Hogy így tudtalak várni téged.

Lesznai Anna - Tanítóm

Lesznai Anna

Tanítóm

Te iskolám, adni tanító
tiszta szavú tiszta bötüjű
kiskátém! Hogy világít piros szád
piros kerek pötty fehérszín arcon:
"gyer ide. Ide tett a csókod!"

Két kezed homlokomon
s szívem harmónikáján...
elfeledtem volt a dalt már
mit Éden óvodája ápolt belém
s lám tudom ismét.

Utam okát megmondod
ha kérdem tőled.
Ferdén jár tollam sorsom papírján?
Te kezem alá igazítod életünket
s rend van, édes!

Csak hozzád kell hordanom
tetteim limjét-lomját
(szeret a gyerek kincsért túrni tarka szemétben)
te csak megforgatod okos kezedben, amit találtam:
s válik belőle házacska, bábu
értelmes játék.
Amiből semmi se lett, megköszönöd nekem:
s íme ajándék.

Lesznai Anna - Hazavágyás

Lesznai Anna

Hazavágyás

Mért nincs számomra kékebb, mint a Vihorlát kékje?
Mért nincs más zöld, mint a zizegő Ondova völgyé?
Hol suhogó sarló nyomában a darázs duruzsolva száll.
Ott örömet lihegő dombon kemény makk cseperedik tölggyé
Ütemre tavasszal az ember illatos méntát kaszál.
Játszódó gyermekek futnak, visongnak ciripelő gyepben
Gereblyés lányok inge, ingó fehér virág.
Meredek, harmatos úton nyikorog a kocsi fékje
A gazda csikaja torpan, fürjfi riadva rebben.
A föld zöld csipeje reszket, az ég kék sátora leng,
Völgyek citeráján feszülő sugarak húrja peng
Fellegek hátán tapodva a nap, magosra hág.

De szomjazom utad porát is lesznai megyei mezsgye,
Faluvég, forduló, kútgém, pocsolya, fürdő kacsák,
Akácok illatos árnya, nyújtózó topolyák...
Már pirkad, a templom tornya rőt csőrrel fúródik az égbe
Ó! mennyek lelketlen derűje, fekete lombú fák!
Dudvás kiskert kebelében kirívón kacag a mák!
Hunyorgó viskók lesnek, a fahíd dobogva reszket
Hazairamló szívem, gyermeki futásnak eresztlek...

Egyszerű formáknak háza, kertje egyszerű szónak
Egyszerű vágyak, rátok szomjazva vágyom:
"Friss vizet szeretnék inni." "Harapni foszlós kalácsot."
"Heverni estvétől délig lavendula illatos ágyon."
"Este a fenyves alatt, hol fütyülnek vidám pirókok
Csókolni akarok váltig sok kerek jóllakott csókot."
...Így volt ez rendjén: ősszel drágábbak a kertek
Ha bimbós kacajjal a nyárnak magtermő ölében hevertek.

Én régi magam - úton útfélen elémbe bukkansz
Jaj! szomjasan futnék feléd - de íme döbbenve megállok.
Ki a kurta rokolyás kövér gyermek? Kik a furcsa leányok,
Szép sorban virító varázsos fasorrá verődtek?
A kisebbek, csukott szemükkel (térdig gyökér még) a földbe nőttek,
S van, ki a testét már pompás vérző magányba tépte.
Ki az ifjasszony ottan, gyermeki álmot ringat ölében
Aluvó szemekkel ütemes rendre illeg a lépte?
Testvér ő fákkal, magával soha szembe nem nézett!...
S ki vagyok idegen, idegen mostani énem?
Múltam képébe búsan csodálva látok:
A visszatérés áldott útját elállom magamtól.