Jószay Magdolna - Advent; - Téli éj fényei;

Jószay Magdolna

Advent

Pelyhedzik a friss hó, ezüstös fák, új tél
tisztít, hűsít, frissít, új álmokat ígér.
Megváltó születik, közeleg a szent éj,
Emberszívekbe költözik a remény.
Éveink fogynak, ám szívünk fiatal...
Ahogy roppan a hó, lelkünkben szól a dal.
Remény és tisztaság, élet és jóság,
Hozd mindezt el nekem, fényes úr-angyal!

*

Téli éj fényei

https://www.youtube.com/watch?v=1ZGl8t_45w4

Távoli fényeket érez a lelkem,
messzire zengő bús dalokat.
Csillagom fent jár a Hold közelében,
megvilágítja a holnapodat.
Hold szeme rád ragyog, őrzi az álmod,
rád ontja fényét, s te nem érzed azt.
Köd szitál, dér lepi a fázós faágat -
szenderegj, kedves, szép álmokat!

Jószay Magdolna - November szíve

Jószay Magdolna

November szíve

 https://www.youtube.com/watch?v=FYwmVfkZs8w

Novemberi hideg verőfényben,
magas lépcsősornak közelében
kicsiny, szív alakú levél hevert,
melyet a szél éppen odakevert.

Piros színe szememet vonzotta,
oly elárvult, csendes egymaga.
Nem voltam rest felvenni a kőről,
nem érdekelt, ki mit gondol erről.

Olyan érzésem volt, mintha élne,
kis piros szív magányosan félne.
Hazavittem, sokáig csodáltam,
kipréselem, elpihen majd nálam.

Jószay Magdolna - Szívünk dala

Jószay Magdolna

Szívünk dala

 https://www.youtube.com/watch?v=5ypLOYv7xv0

Leszáll lassan az éj,
s a sötét nyugalomban
szíveknek dala kél.

Kezem érintésedre vár,
arcod melegét vágynám érezni,
s az óra hiába jár...

Hiányzol, kedvesem.
S a lég körülöttem
hideg, mint a kõ...
S ha mozdulok,
velem mozdulsz Te is,
ha lélegzem, minden sóhajjal
a Te neved,
a Te szemed,
a Te csókod,
a Te kezed
rebben bárhonnan elõ,
s köztünk a kilométerek
a realitás tényébe vesznek,
míg szeretethullámaink
büszkén legyõzik
a távolság ködös
útvesztõit.

Jószay Magdolna - Mindenütt ott vagy

Jószay Magdolna

Mindenütt ott vagy

https://www.youtube.com/watch?v=ScQY2WTwZNw

Minden gondolattal itt lehetsz velem,
bármikor látlak, hisz ha elmerengek,
a nélküled töltött napokat, heteket
veled varázsolja elém a képzelet.

Mindenben ott vagy - minden sóhajomban,
én akkor is látlak, ha nagyon messze vagy...
benne vagy a fákban, benne a felhõkben,
benne vagy a nyárban s a születendõ õszben...

Ha szikrázik a nap, te szikrázol benne,
ha ömlik az esõ, te vagy minden cseppje.
Ha felzúg a szél vagy csak friss szellõ leng,
te vagy, ki arcomról elfújja a könnyet.

Te vagy, ki akkor is mosolyra fakaszt,
ha mindennapjaimban dúl a rosszindulat...
Te vagy, kitõl mindig más színt kap a holnap,
Miattad élem túl a mázsás hétköznapokat.

Te vagy a jó és te vagy a nyugalom,
te vagy minden percem, és nincs rá fogalom,
mennyire hálássá s türelmessé tesz
a tény, hogy létezel s az érzés, hogy szeretsz...

S míg mindezt magamban végiggondolom,
elered az esõ, az ernyõt felhúzom,
de mindez mellékes, hisz rád emlékezhetem...
Nézd! Felfedeztelek az eső cseppjeiben!

Jószay Magdolna - Álomsziget

Jószay Magdolna

Álomsziget

Egy álom az egész létezés.
Az, hogy vagyok, velem történik,
nem mással,
az, hogyha nem vagy itt, látlak
belső látással,
hogy várok, mit hoz a holnap
a hajnali pirkadással,
s még mennyi titok...

Annyira vágytam, hogy képzelt
szigetemen
csak a jobbító, erősítő szeretet
gyökerezhessen,
engem pusztít, mi rossz, letaszít,
elveszejt,
már talán csak ragyogó fényed,
mely foglyul ejt,
mert maradéktalanul tündökölsz ott
rejtve bennem,
a lélek elmondhatatlan, vágyó
mélységeiben.

Jószay Magdolna - Csak neked fáj

Jószay Magdolna

Csak neked fáj

https://www.youtube.com/watch?v=BbtrAfrcZMw

Öregedő árnyak,
fáradt szarkalábak
legyezőszerűen hullnak
szemeid köré,
ahogy gondjaidat,
esendő mindennapjaidat
egyre csak sepred
magad mögé.

- Hol a kiút? - kérded...
de árnyékod elöl
soha nem futhatsz el,
nincs menekvés,
megoszlik a teher,
s ha többen tartják,
melletted, mögötted -
ez nem kevés.

Van, mit nem oszthatsz szét,
csak neked fáj, mert csak
a tiéd a rád rakott
kereszted,
s amit egyedül rád
szabott a sors,
csupán neked lehet
végigélned.

Jószay Magdolna - Csak némán, szavak nélkül

Jószay Magdolna

Csak némán, szavak nélkül

Lélegzet-visszafojtva futkosok a tavaszi fák alatt.
Képtelen vagyok szavakba foglalni, mit érzek,
mikor látom e tökéletesen feszítő virágzó ágakat,
a természet sudár, csodaszép ajándékait,
a tündöklő, mosolygó virágszirmokat,
mesébe illő, pompás fényeket és árnyakat.
Annyira örömteli az egész, annyira csordultig
tölti az ember áhító, szomjazó lelkét,
hogy már szinte sírnia kell a mérhetetlenül
elviselhetetlen szépség öröméért...
S ahogy levezetem, elviselhetővé teszem
a rajtam túlerővel kitörő eksztázisérzést,
az egészet, amivel megtehetem, aminek köszönhetem,
az nem más, mint nélkülözhetetlen és
hű társam, az imádott fényképezőgép.
Az is örül, reszket a kezemben, tettre-,
és segítőkészen hajtja végre több száz kérésem,
teszi el védőn memóriájába mindazt a felejthetetlen
és megszámlálhatatlan látványt, képet,
melyeken visszatükröződik mindaz, mit
ekkor, így, ezen órákban átélhettem.
Az öröm, akárhányszor nézem majd e képeket,
mindannyiszor, mint villám fut át rajtam,
érzem akkori magam, olyannak, aki akkor voltam...
s olyankor újra és újra lélegzet-visszafojtva
futkosok a tavaszi fák alatt,
s nem tudom szavakba foglalni, mit érzek,
mit jelenthet a millió "csak-most-van" pillanat...
és látom a természet szinte kiérdemelhetetlen ajándékait,
melyeket, ha iránta fogékony halandó kaphatja azokat,
az önzetlen természet csak úgy szórja örömszirmait...

S ami felülmúlhatatlanná teszi mindezt,
az az, ha ilyenkor te is velem vagy, kedves.
Mert ugyanazt érzed, hiszed és teszed,
ugyanúgy tiszteled, csodálod a szépséges természetet,
hogy magunk s egymás örömét szavakkal
már túllicitálni sem tudjuk...
Csak némán, szavak nélkül közelíthető az érzés,
óvatosan, ahogy a felhőszerű, ékszerként ragyogó
tökéletes virágszirmok mögül egymás felé
átdereng mindent érző mosolyunk.

Jószay Magdolna - Különös szálak

Jószay Magdolna

Különös szálak

Gyakran úgy elcsodálkozom,
mennyi s milyen apróságokon
múlt az, hogy velem vagy.
Oly különös szálakat göngyölít
az élet, s minden láncszem tisztán
passzol, réseket nem hagy.
Utólag talán már látható,
de előre ki nem számítható:
itt minden összefügg...
hogy annyi meddő idő után
egymást elhittük.
Ám szerintem az egek ura is
elcsodálkozna...
mert az, hogy találkoztunk,
akár lehetetlen is lehetett volna.

Jószay Magdolna - Végre csend

Józsa Magdolna

Végre csend 

Végre csend van, s magammal
egyedül lehetek,
ám tennivalóim közt is
veled beszélgetek...
mit teszek, arra a te szemeiddel is
értőn figyelek,
hisz "mozzanataimon" már
nem is lepődsz meg.
Bármihez fogok, segítőm
tudsz lenni,
nem kell félnem attól, hogy
ellenem fogsz tenni...
Mert ismersz - soha nem ágálsz
és nem is vitázol,
biztos, hű támaszként, féltőn
hozzám tartozol.
Én tán önzőn s eleve
mindig számítok rád,
mert testem-lelkem vagy te,
igazi "hátország".
Ide vagy oda nyűgös
száz-kilométerek,
te akkor is is segítesz túlélni
a sötét perceket,
ha gond, teher és baj van,
vagy bármi fenyeget,
de akkor is, ha végre csend van,
s én egyedül lehetek.

Jószay Magdolna - Ami enyém

Jószay Magdolna

Ami enyém

a múltat már megéltük
örömben bánatban
a jelent most éljük
e szívdobbanásban
s előre ki tudja mire
ásít rá a holnap
csak azt lehet védeni
ami most mienk most van
csillogó szárnyak
alá képzelem magam
s ami bennem van
köröttem s fejemben
szívemben lelkemben
gondolatok képzetek
a szárnyak megvédhetnek
óvni kell kincseimet
tolvaj surranó árnyak
el ne lopkodják tőlem
fényes emlékeimet
mert minden benne van
kezdettől máig
alfától omegáig
s mert benne vagy
te is

Jószay Magdolna - Téli anzix

Jószay Magdolna

Téli anzix

 https://www.youtube.com/watch?v=0YnwMqUrPEk

Egyik órában szikrázó gyönyörűségben,
szaggatott vattapamacs-féleképpen,
vizuális élményt nyújtva sűrűn hull a hó,
megtisztelve érzi magát az ember, hogy nem
nélküle létezik most épp e pompás látnivaló.

Másikban pedig a néma hóhullásból
egyre erősödő, tompa koppanások lesznek,
s kinézve az előbbi tökéletes szűzfehér
hótakaró folytonossági hiányt szenved...
kilátszik, s egyre terjed sok fekete tó...

Pocsolyák nőnek, az utak tocsognak,
hóhoz kevéssé illően esernyők nyílnak.
De kár, hogy csak ennyi időre maradt
élmény ez a csodás, tiszta látvány!
Cuppan a nehéz bakancs az ember lábán.

Megint csak nem az élvezhetőre irányul
a figyelem, hanem az, hogy az ember véletlen,
váratlan hanyatt semmiképp ne essen...
s ha lehet, máshogy se... nem élveznénk a dolgot,
az esőtől a hó koszos-kásássá rombolódott.

Gyereknek idő még egy hóemberre sem juthatott.
Tekintetünk erősen koncentrálva lefelé meresztjük,
a maradék csodák mellett eldugul figyelmünk.
Más is észlelte már, hogy latyakos hóban való
gyalogláskor hátrafelé szinte többet megyünk?

Egyik órában szikrázó gyönyörűségben,
szaggatott vattapamacs-féleképpen,
vizuális élményt nyújtva sűrűn hull a hó,
megtisztelve érzi magát az ember, hogy nem
nélküle létezik most épp e pompás látnivaló.

Másikban pedig a néma hóhullásból
egyre erősödő, tompa koppanások lesznek,
s kinézve az előbbi tökéletes szűzfehér
hótakaró folytonossági hiányt szenved...
kilátszik, s egyre terjed sok fekete tó...

Pocsolyák nőnek, az utak tocsognak,
hóhoz kevéssé illően esernyők nyílnak.
De kár, hogy csak ennyi időre maradt
élmény ez a csodás, tiszta látvány!
Cuppan a nehéz bakancs az ember lábán.

Megint csak nem az élvezhetőre irányul
a figyelem, hanem az, hogy az ember véletlen,
váratlan hanyatt semmiképp ne essen...
s ha lehet, máshogy se... nem élveznénk a dolgot,
az esőtől a hó koszos-kásássá rombolódott.

Gyereknek idő még egy hóemberre sem juthatott.
Tekintetünk erősen koncentrálva lefelé meresztjük,
a maradék csodák mellett eldugul figyelmünk.
Más is észlelte már, hogy latyakos hóban való
gyalogláskor hátrafelé szinte többet megyünk?

Jószay Magdolna - Neked

Jószay Magdolna

Neked

https://www.youtube.com/watch?v=eSz-PpUNrKE

Tudom, megérteni elég
a tartózkodást,
ha szíved tárt kapuján
belépni számomra még
mindig, ennyi idő után is
annyira nehéz...
hitetlennek tűnök
és önzőnek is, megértem,
de egész életemben
mindig ráfizettem
így vagy úgy, és soha semmit
nem kaptam ingyen -
úgy tanított az élet,
mindenért fizetni kell...
s tőlem ezt valahogy
mindig duplán várták el -
a "balek" és "naiv" jelzők
nem véletlen
árasztanak el...
valahogy egyszerűen
nem tudom már hinni,
hogy valaki egyszeriben
csak magamért tud
ennyire önzetlenül,
magát is feladva
szeretni.

Jószay Magdolna - Szélvihar

Jószay Magdolna

Szélvihar

 https://www.youtube.com/watch?v=HB_dfPKGqoI

Konok kitartással küzd
ellenem a szél,
fogszorítva feszülök neki,
bár távoli még a cél.
Arcizmaim keményre gyűrődnek,
képem, mint vörös-ráncosra sírt
újszülött-arc...
ha néznék, sem látok,
szememet hasítja tömérdek
szúrós karc.
Belőlük időnként a vihar
ádázul néhány könnyet sodor,
ám langyuk hihetetlen
gyorsan illan arcomról.
Hajam dühödten, száz kézzel
tépi, cibálja, s úgy tűnik,
boldog, ha bánthat...
Pedig győznöm kell!
Behúzom nyakam, feszítem
minden mérkőző porcikámat.
Nekidöntöm magam, nyerve
percenként újabb s még újabb
métereket,
néha szinte szárnyára kap,
hogy aztán kacagva vágjon földhöz
e zord természet...
Itt ember, ha gyenge, s beteg,
biztosan nem uralkodhat,
engem is egyre inkább
apróra aláz a porszem-tudat.
Szélvihar, szilaj égi elemek,
ne bántsatok!
Nincs értelme úgysem...
nem látjátok, milyen
kicsiny vagyok?

Jószay Magdolna - Késő őszi harmónia

Jószay Magdolna

Késő őszi harmónia 

Két szürke kõ között
késõ õsszel szárba szökkent
s kinyílott egy halványlila petúnia...
akkor, mikor már
csak álom a szín, harmónia.
Ki várt rá vajon? Ki tehet róla?
Hisz már virág sincs, se híre-hamva,
csak érett avar,
mit a zord szél kavar
összevissza.

Az élet jelképe lett
két szürke kõ között,
kevéssel fagypont fölött
a kimondatlan, biztos vég elõtt
egy új élet teremtõdött
konok önerõbõl,
a ritka, gyér napsugár felé
imádkozva magának utat,
leélni azt a keveset,
mi neki még adatott:
az életre - mely pár óra
csupán számára,
mégis - igent mondott.

Jószay Magdolna - Arany levéltakaró

Jószay Magdolna

Arany levéltakaró

Hálás vagyok az őszi napfénynek,
aranyszín melege simítja arcom,
hálás vagyok a hőség elmúltának,
ősz énekével magam gyógyítgatom.

Béke, megnyugvás árad szét bennem,
fák lombja között álmodik a nyár.
Színes levelekből kötnék takarót,
addig, míg nem jön eső, s nincs sár.

Egyik sárga levél a másik után,
beledolgozom majd a nyár illatát,
rád gondolok közben... majd neked adom
e takarót, s benne szívem dalát.

Jószay Magdolna - Augusztus 20

Jószay Magdolna

Augusztus 20

Ünnep a mai nap,
ünnepel az ország,
a történelmen túl is
látványos a világ.
Mozgalmas és harsány
pörgő kavalkád,
szemgyönyörködtető
virág-milliárd
és kacaj, jókedv,
ezernyi tarkaság...

S én emlékezem
egy kórházi szobára,
hol hajnal virradt
a gyötrő éjszakára.
Az égből arany áradt
szét a világon,
amikor érkeztél
ez ünnepre, kislányom.

Jószay Magdolna - Augusztusi emlék

Jószay Magdolna

Augusztusi emlék  

https://www.youtube.com/watch?v=aiRZxkKv-Mw

Fülledt meleg volt
akkor augusztusban,
mikor épp nálad voltam.
Levegőt alig kaptunk,
szellő sem mozdult,
s mi napjában csak
egyszer mozdultunk ki,
hogy egymáson kívül
világot is lássunk.
Sötét, zsúfolt szobádban
ám feléledt minden,
mert érzések támadtak
minden tárgyban és
minden szegletben,
a csúnya is szép lett,
s a rossz is megjavult,
amikor a kezed
a kezem után nyúlt.
Ám mikor eljött az idő,
hogy búcsúzzunk,
az ég besötétült,
a fényre árnyék borult,
amikor lélekszakadva
a vonathoz szaladtunk,
a fél országban
hatalmas vihar dúlt.
A búcsú pillanatában
arcodon a csepp
már nem látszott,
könny-e,
vagy csak az eső
pöttyentette
szemed alá
a szerelmet.

Jószay Magdolna - Halványkék szívdobbanás

Jószay Magdolna

Halványkék szívdobbanás

Távolból dobbant a szíved,
mit megéreztem,
s nekem küldött ajándékod
féltőn átveszem.
Érzem pillekönnyű gondolatod,
mint nem várt csoda, itt előttem
ragyog gondoskodásod,
mit álmodtál nekem.

Hogy össze ne törjön a hosszú úton,
becsomagoltad csillagokkal, díszekkel,
édes, illatos süteményekkel
hintett szalvétákkal,
szíveddel, lelkeddel,
halk, szerelmes suttogással...

Ünnepi fénybe öltözött
lelkedet úgy fogadom,
mint halványkék álmot
hófehér virágszirmokkal ékítve,
mit magam előtt látok -
s majd az ünnep estéjén
ajándékod gyertyáját
képzeletben meggyújtom,
és erősen gondolva rád
csak halkan suttogom:
köszönöm, hogy vagy,
és hogy rám találtál.

Jószay Magdolna - Szivárványkorona

Jószay Magdolna

Szivárványkorona

Nyár volt, gyönyörű,
a ligetben sétáltunk,
mikor langyos haraggal,
csápolva-incselkedve
ránk zúdult a zápor.
Villamosra szálljunk,
vagy egy fa alá álljunk?
- kérdezgettük egymást.
De a sok élénk szín
megbabonázott,
akkor még nem fájt semmi,
ami számíthatott,
nekünk nyílt a sok virág,
s természetesen nekünk
tárult fel az ázott nagyvilág,
óriás mennyei kirakat,
melyre vízhatlan koronát
festett az égbolt...
hiszen mosolygott ránk,
s oly tökéletes volt:
mesebeli kettős szivárvány.

Jószay Magdolna - Könyörgés

Jószay Magdolna

Könyörgés

Gondolataim távolba révednek,
lelkem most nem könnyű... nem,
nem olyan, mint egy pille sóhaja.
Meglehetősen göröngyös ez az út,
mely hátravan, s szívemen a zúzmara
formálódik gyöngyökké, nem a drágakő,
s az áramlat nem is kagylóban csiszolta.

Imádkozom, hogy esélyt is láttasson
e pillangó tündöklő szárnya, mert
én ezt nem akartam, be nem vonzhattam,
s Isten látja lelkem, nemcsak másnak,
de magamnak is van még annyi feladata...
csak azért könyörgöm és esdek itt halkan,
mert még valameddig élni akartam.