Mészöly Gábor - Anyák napjára

Mészöly Gábor

Anyák napjára

https://m.youtube.com/watch?v=A0wcpRRg8oU

Forró kemencéből szépen sült kenyér,
Mint légből csókká ért ima, illata,
Nagymamám dala.

Ősi tölgy, ha kérge rejt meleg odút,
Kacska, gyenge karja óvón zárt bele
Nagymamám öle.

Megfeszült, és lázban forró éjszakák
Apró testemen ragály tüzelte láz,
Anyám rám vigyáz.

Nyáréj ölén a méze lépbe cseppen,
Lopva csók íze, mi máig bennem ég,
Anyám tudta rég.

Gyertyafény mutatja csúcsíves terét,
A szó, mi kötve tartja kezem, s kezed,
Anyám könnyezett.

A nagy folyónak csendes- lomha sodra,
Az újszülöttek egy új kor gyermeki,
Anyjuk keblei.
 
És jönnek- mennek sorra emberöltők,
Múlnak sorsok, mint vízen csepp-körök,
Anya ím örök.

Mészöly Gábor - Mi lettem volna

Mészöly Gábor

Mi lettem volna

Mi lettem volna, ha gazdagnak születek?
Lehettem volna zongoraművész,
Híres bűvész is lehettem volna,
És beleroppantam volna.

Mi lehettem volna, ha nőnek születek?
Lehettem volna anya, háziasszony,
Titkárnő is lehettem volna,
És beleroppantam volna.

Mi lehettem volna, ha fegyvernek születek?
Lehettem volna börtönőr, gyilkos,
Sporteszköz is lehettem volna,
És beleroppantam volna.

Mi lehettem volna, ha állatnak születek?
Lehettem volna oroszlán, béka, egér,
Vagy sólyom is lehettem volna,
És beleroppantam volna.

Mi lehettem volna, ha embernek születek?
Lámpással rám találtak volna,
Ember maradtam volna.

Mészöly Gábor - Égrenéző

Mészöly Gábor

Égrenéző

Tekints az esti csillagokra!
Nézd, ahogy tűhegynyit pislogva
Üzennek szemedbe a távoli tüzek
Ember csak kiszámolni tudja,
Oly nagyon messziek.

Gondold, érezd meg az
Irdatlan nagy semmit,
És tudd, hogy egy-egy világ
Hozzá mily csekély,
Ne számold, csak érezd,
Mekkora életedre az esély.

Ne számold, ne mérd semmivel,
Mégis tudd, érezd a helyed,
Tudd, hogy benned is egy végtelen
Tölti ki egész lényedet.

Bámulj az éji végtelenbe,
Képzeletbe suhanj át csillagködön,
Ne szólj, csak hallgass.
Vagy ha szólsz. csak annyit mondj,
Köszönöm.

Mészöly Gábor - Első hó

Mészöly Gábor

Első hó

Komor kémények torkának korongja
- Mint szürke lélek- ontja magából a ködöt,
És az öreg város, skizofrén- magányos emberekkel,
Derengő nappal, sáros terekkel
Végtelen szitáló esőt köhög.
Nem esik, csak szemetel, novemberi nyálka
Tapad a fákra, és a parki szeméttel játszik a szél.
Melegfront érkezik, mondta este Márta,
De a postás csak fázósan int, és nem beszél.

Melegfront? Hisz hidegebb lett sokkal!
Emelem égre a szemem,
Ebédre biztos valami meleget eszem.
Egy pillanat! Ott a felhők közül kinéz a nap!

És meglátom az első hópihét
-Fiam szánkóját még elő sem vettem-
Jópár rettenthetetlen hópamacs karcolja az esőt.
Kavargó hó a tetők fölött
Letettem flexem, és figyelem a készülő időt.

Új hó tapad tetőkre, fákra, szerszámra,
Mára összepakolok -Lantom tenném le-
Ha tudnék dalolni, vagy
Lanttal lehetne vasat csiszolni,
De most a szánkóra gondolok.

Ebédre úgyis haza megyek,
Hadd csússzanak a gyerekek, előszedem.
Szakad rendületlenül, és kertünkben fiam
Hóembert épít nekem.
Semmibe nem kerül, segítek neki.

Itt van ám a földön, itt az egész
Hóember, csak apránként jött az égből,
Így könnyebb neki! Kacag a csibész.
Az ember észre sem veszi, és kész. A mese.

Közben elkészül a teste, hasa,
Nagy busa feje. Nincs még neki neje, és most
Arra vár, tán esik még a kertbe annyi,
Hogy össze lehessen őket adni!… De eláll a hó.

Így is jó, majd gondolkozik tavaszig,
Milyen legyen a hórakéta,
Mi elrepíti a holdra, a meleg elől…
De a tottyadt hókupac feje leroggyan,
És a latyakba dől.

Fiam nézi, kirázza szeméből a vizet,
Építünk még szebbet, tizet -vigasztalom-
Ebéd az asztalon! Ne hordjátok be a sarat!
Fiam már kacag: Csináltunk apával hómacit!
Most épp tanul úszni egy picit. Kacag, kacag.

Mészöly Gábor - Ajándék

Mészöly Gábor

Ajándék

Nézd, az újra - május
Illatba zárja szívemet,
És e boldog árus,
Csókért kínálja mindened.
Most az utcavégen
Akácos bűvös illata
Régi vágy tüzével
Lepett meg tegnap éjszaka
Múlt romantikái,
Felejtett szép szavakkal,
Dalom most újra él!
Kedvesem csodáit
Nem hittem újra megtalálni,
Nem adnám semmiért!

Mészöly Gábor - Naptánc

Mészöly Gábor

Naptánc

Határsebességgel rohanó konok fotonok!
Rokonok
S még egy rokon ok, hogy imádjam a napot,
A plazmaállapot.
Mikor önnön súlyod hoz létre nagy nyomást,
Leválik az elektronpalást,
És úgy lesz kisebb a tömeged, hogy eleresztesz egy
leptontömeget.
S e fogyókúra nyomán mi az, mi egybe tart?
Néhány kósza kvark.
Meg a gravitáció! Hol súlyod önmagába kényszerül,
Fúzió jön létre legbelül.
Kövér vagy, mondják, oly nagy a hasad,
Nem héliumot termelsz-vasat!

Mészöly Gábor - Zakatol

Mészöly Gábor

Zakatol

Nem kaptam semmit, a munkába fáradt
Időmért, tudod? És semmit sem a sápadt
Bőrömért, mi nem érezte még tenger hűs
Szelét! Hajamnak híja van számos. S a sármos hős
Mára csupán pocakos férfi, persze, nős.

Mondd, mit érnek a hősi célok, ha konok
Hallgatással válaszol a világ?
Az ember megfeszíti magát,
De senkit nem hatnak meg a kínok.
Titokban sírok.

Értelmet keresek életemben, ez még rendben
Is volna, de savanyú a torta! Száznyi tengeren
Hajóztam, ezernyi betű között, mégsem teremtettem.
Ezer soromban nincs három jó rímem.

Megöregedtem.

Mészöly Gábor - Toll

Mészöly Gábor

Toll

Amikor tollat ragadsz, nagyon vigyázz, mire használod.
Tán nem is sejted, de ezredéves múlt van a kezedben,
a folyton változó történelem.
Nagy felelősségtudattal kell használnod, hiszen
annyi zseni, és őrült írta le vele történetét, gondolatait,
hogy tán nincs is rá szám.
Az írástudásnál csak a számolni tudás ősibb. És a zene, meg a vers.
Tán nem is sejted, hogy az az egyszerű, pár forintos eszköz micsoda technikai
fejlődésen, szellemi ugrásokon keresztül jutott el hozzád, hogy ha kifogy, vagy elromlik, közömbösen eldobd. Csupán a hegyében a golyó, mikronnyi pontossággal van köszörülve!
A magyar nyelv különös aforizmával nevezte el: Toll.
Kifejezi azt az ősi eszközt, amikor még az ember együtt élt a természettel, és közvetlenül használta fel áldásait, de kifejezi a gondolat könnyedségét, és kifejezi azt a röppenő ihletet, mikor úgy ír az ember, mint ha vezetnék kezét.
Ha csupán a neved írod le, már egész sorsokat mondasz el!
Úgy nevezzük: Vezetéknév, mert az apák nevei átvezetik a vérvonaladat a múltból a jelenbe.
Keresztnév: A mi kultúránkban a keresztény hagyományok őrzése.
És egyáltalán, ha írsz, az emberiség nagy folyamának az öröklét utáni vágyából valósítasz meg egy egészen kicsit. Még ha el is vész, akkor is.
Nagy felelősséggel használd ha írsz, hiszen érzéseid, gondolataid változtatják e világot, és ha leírod, tán a jövőbe változik általa valami.

Mészöly Gábor - Őszutó

Mészöly Gábor

Őszutó

Egy csendes őszi napon
Mellé ültem.
És a padon, hol
Gyermekünket
Figyelte átszellemülten,
Megállt az idő.

Most is gyönyörű ő,
Nem nézett felém,
Csak mosolygott,
Akkor hasított belém,
Tudja, mit gondolok.

És csendben,
-Fiam húzott el biciklin
lelkesen-
Keze lapult már kezemben,
És megszorította lágyan
Kedvesem.

És lányom
Felénk kapta fejét,
Érezte, mi köztünk dobog,
-A lányok ezt biztosan megérzik-
Női dolog.

És akkor, ott a parkban
Halkan, nagyon halkan
Nem történt semmi,
De érzem magamban,
Nem fogom soha elfeledni.

Mészöly Gábor - Októberi szonett

Mészöly Gábor

Október-szonett

Dadogó sóhajjal ködöt szült a vándor,
Ó, a tékozló október! Ki önmagából
Szakította színné nyara minden kincsét!
Mi tücsökszó volt, és madárdal nemrég.

És nézd a villanydrótot,
Fecsegő fecskéink régen messze jártak,
S mégis, mégis kincse lett a nyárnak,
Borsónyi élet, mi ott lapult, már tudom.

Kacagtunk vidáman a téli zord ködökre,
Hó takarta tetőnket-fánkat vastagon,
Bíztunk hittel, az eljövendőnkbe!

Tudtuk, az életnek új csodája van,
Mert februárban, az áldott hajnalon
Életre jött, felsírt kisfiam.

Mészöly Gábor - Őszi dal

Mészöly Gábor

Őszi dal

Fáradtan ébredsz álom súlya terhel
Tele voltál este sok ragyogó tervvel
Korán sötétedett, későn lett világos
Ezért vagy egész nap ingerlékeny, álmos

Reggel nyirkos pára lepi el a fákat
Összehúzod magad, lehajtod az állad
Elindulsz dolgozni, nincsen benned lélek,
Itt van az ősz újra, nem hiányzott néked.

Mészöly Gábor - Intelem

Mészöly Gábor

Intelem

Jer Barátom!

Fiatal vagy, s nem hiszed, a halál legyűrni kész,
Erős vagy, vidám, rettenthetetlen, okos, és tettre kész.

Lásd, itt e tölgyre, fut már a fojtó füge,
S bár látod terjedelmes lombját,
Rossz sorsát el már nem kerülte

Jer hát velünk, vidám cimborákkal,
Vidáman szóljon szép dalod
S ha mégis találkozol halállal
Tagadd, hogy a szíved még dobog

Mutasd, hogy téged baj nem érhet,
Csókos léteden nincs panasz,
De tudd, ha megsuhint az élet,
Bánatodban magadra maradsz.

Mészöly Gábor - Die Blue Danube Op. 314.

Mészöly Gábor

Die Blue Danube Op. 314

http://youtu.be/_gIGUxm9Hqg

Véget ért lassan a mai nap meséje,
Felszállt pár mondatom csillagokat csókolt,
Zongoraszót hoz az esti szél szeszélye,
Csendesen élvezem, mint ínyenc a jó bort.

Bámulnám ihletve a végtelen eget,
De valamennyi fény mindig van felettünk,
Fel sem tűnik sok csillag hiánya,
Nekünk, kik a városba születtünk.

Strausst hallgatok nosztalgiával,
Régvolt keringők emlékén merengek,
Hogy is volt azzal a régi-régi tánccal?
Szép lányok, keringők, bálok és szerelmek!

És Jönnek-múlnak táncosok,
Mint égen a végtelen nap körök,
Emlékek tűnnek a múlt romantikába,
Minden elmúlik, csak Strauss örök.

Mészöly Gábor - Utolsó mesém

Mészöly Gábor

Utolsó mesém

Mikor megtanultam mindent, mit érdemes,
És megéltem derűt-borút,
Ha meghallgatták mind meséimet,
És befejeztem itt bent a háborút,

Ha láthattam reményem két szép gyermekemben,
És átadhattam egy kevés tudást
Ha ezredszer is csalódtam hitemben,
Befejezem e zaklatott versenyfutást

Majd ledőlök csendben, hallgatni rigódalt,
És érezni tavaszi illatot,
Várni türelemmel a feljövő holdat,
Érezni, ahogy a föld forog.

Csendben lehunyni két szemem
Tudni, hogy új élet ünnepel,
Egyé válni tavasz-ősanyánkkal,
Míg mosolyom takarja el lepel.

Mészöly Gábor - Tavaszest

Mészöly Gábor

Tavaszest

http://youtu.be/FiuifKVBjo8

Olvasom a természetet.
Tömör akácillat lengi be a szobát,
Minden zugba bejut,
Illegeti magát.

Csiklandoz, csábít a tejút,
Írjam le, mit olvasok ma este.
Késő van.
Alszik minden fecske,
Alszik a galamb, a bogár, a lepke.

Öreg napunk rég
Álomra hajtotta fejét.
Most ébred a Menyét!

A hold, az álmos éjjeli őr
Vigyázza a vadászok éjjelét,
Az alvó természetet,
Az ébredő éjszakát.

Most jól kifényesítette magát!

Mit nem adnék, ha átsuhanhatnék
E csendes neszekkel teli világ felett!
Láthatnám az álmotok Emberek!

És mindenkinek adnék boldog ébredést,
Hogy a holnap boldog legyen!
Láthassak mosolyt néhány mogorva emberen.

És én csiszolnám fényesre a kavicsot,
Mit reggel a tipegő anyjának adott…
És én tanítanám énekelni a szeleket,
Hogy ne féljenek tőlük az emberek!

Kihímezném a hullámok fodrait,
Virágba borítanám a cseresznyét,
Ha van, kit ez felvidít!

És reggelre ellopnék minden fegyvert,
Megértéssel málháznék fel minden embert!

De csapongó képzetem csupán tarka pille,
Hogy jót tegyek e földön,
Egy-egy csókot fújok alvó gyermekeimre.

/Csendességek-boldogságok/

Mészöly Gábor - Pikáns április

Mészöly Gábor

Pikáns április

Kacér kis április!
Mennyi móka, mennyi csín,
Mígnem szép szemed, a hamis
Komolyra változott kicsim!

És láttam azt a lenge lángot,
És szád ott érintette számat,
És lenn a parkban
kacagva játszottak a párok,
Itt fenn karomban megoldottad
Omló selyemruhádat.

Átöleltél, s feledtünk,
Minden bált, pikniket,
Eső hangja dobolt fel felettünk,
S a partinak hirtelen vége lett.

Ott lent a társaság kandallóba gyújtott,
Fázósan imádták tüzét,
Lementünk közéjük vidáman,
S jókedvünk nem értette az úri nép!

Mészöly Gábor - Hajnali kávészonett

Mészöly Gábor

Hajnali kávészonett

Csendben gőzölve leng kávém felett
Ahogy révedezem, milliomszor gondolt neved.
Aromák lejtenek köröttem, mint csábító tündérek,
Két kezem szívja melegét a bögrének.

Első kortyomban csókol vissza a hab,
Mint te csókolsz, titkon, édesen,
A kávé megdobogtat, de
Minden szívdobbanásom te vagy édesem.

Veled álmodtam, mondd, hogy lehet,
Még ennyi év után is szépet álmodni veled?
Titok, tudom, meg nem fejtheted.

S ahogy merengek e hajnali magányban,
Csendben kimondom, szeretlek.
Miközben alszol a szomszéd szobában

Mészöly Gábor - Égrenéző

Mészöly Gábor

Égrenéző

http://m.youtube.com/watch?v=Ce-dq1EoaUM

Tekints az esti csillagokra!
Nézd, ahogy tűhegynyit pislogva
Üzennek szemedbe a távoli tüzek
Ember csak kiszámolni tudja,
Oly nagyon messziek.

Gondold, érezd meg az
Irdatlan nagy semmit,
És tudd, hogy egy-egy világ
Hozzá mily csekély,
Ne számold, csak érezd,
Mekkora életedre az esély.

Ne számold, ne mérd semmivel,
Mégis tudd, érezd a helyed,
Tudd, hogy benned is egy végtelen
Tölti ki egész lényedet.

Bámulj az éji végtelenbe,
Képzeletbe suhanj át csillagködön,
Ne szólj, csak hallgass.
Vagy ha szólsz. csak annyit mondj,
Köszönöm.

Mészöly Gábor - Reggel, vasárnap

Mészöly Gábor

Reggel, vasárnap

Szeretem a csendes hajnalt.
Mikor a zajos város csörömpölése elhalt,
És néha- néha szól egy rigó, hogy ébredt,
És a rémekkel telt éjjelt feledve,
Gyönyörűt fütyül a reggelre.

És azt is szeretem, ha szép az idő,
A tornácra kiülök, s pár kósza repülő
Karcolja fehérre az eget, mulandó jeleket
Írva a kékbe, pontként tűnve a messzeségbe.

Az ám! A kék! Ilyenkor az ég még fekete,
Majd bíborlila, előcsalva a hajnali kéket,
Mit a kelő nap égszínkékre éget.
Így jön el a reggel.

Tudod, vasárnap ilyenkor alszik a tömeg,
A villamosok is üresen szaladnak,
Tág teret biztosítva a néhány alaknak,
Kiket a kelő nap ébren talál.

Lefő a kávé. Csésze, páromnak bögre, kanál,
Tej, egy tegnapi kiflivég, egyenlőre elég.
E kis mozgás megtöri a csendet,
Mégis, módját adtam e vasárnap reggelnek.

Mészöly Gábor - Az én imám

Mészöly Gábor

Az én imám

Az emberi értelem képtelen befogadni a végtelent, hát válaszul Isten teremt.

Isten! Ki annyi vagy, ahányan hisznek.
Kit bálványként imádnak, vagy körmenetben visznek.
Kinek e félkerek világon egy a dolga:
Meghallgatni végtelen imát,
Kinek lelke bírja oly sokak örömét, bánatát.
Én nem kérek semmit, hisz úgy sem tudnád teljesíteni.
Te kérj engemet, s én megpróbálok segíteni.