Móra Ferenc - Nemcsak a szerelem ...

Móra Ferenc

Nemcsak a szerelem teszi álnokká az embert, hanem a regényírás is.

Bizonyos, hogy egyik se tartozik az erkölcsjavító foglalkozások közé.

Móra Ferenc - Éj van ...

Móra Ferenc

Éj van...

Éj van, halkan, reszketve kel
Az őszi szél zenéje,
Mintha a föld zokogna fel
Vádat, panaszt az égre.

Fejem felett a felleget
Látatlan kéz zavarja,
S a földre kérdőleg mered
A holdnak véres arca.

Egy óriási árny suhan
A mindenségen átal,
S egy percre engem is bevon
Fekete fátyolával.

Egy percre csak, s egy perc alatt
Érzem reszketve, fázva,
Amint a létnek rám szakad
Egész kálváriája.

Móra Ferenc - Látomás

Móra Ferenc

Látomás

Sápadt sugarában a holdnak
Ingottak, lengtek az árnyak,
Mikor én ott jártam a szélin
A halál csöndes folyamának.

Fáradtan, unottan az este
Bámultam a gyertyavilágba
S egyszerre elejbem az Úr
Legbúsabb angyala álla.

A világ örök aratója,
Kit Isten a földre lekülde,
Hogy mit az ő keze szórt el,
Azt sorban csüribe gyüjtse.

Szemét hidegen szögezé rám
S mint jégszobor, szótalan álla.
Érzem merevedni a pillám
S halkult a szivem dobogása.

- Ó, még ne vigyél el! - esengtem
S dermedt kezemet fölemeltem,
- Még annyi a tennivalóm! -
Szólt a halál angyala: nem, nem!

- Kalászt sohse szedjek-e hát,
Ki idáig egyre vetettem?
Még annyi a várnivalóm! -
Szólt a halál angyala: nem, nem!

- De nem megyek ugyse! - akartam
Kiáltani kékülő ajkkal.
- Nincs, aki ellenállhatna nekem -
Mosolygott szomoruan az angyal.

S már kezivel megfogta kezem,
Hogy vélem az éjbe kiszálljon -
De a másikat megszorítá
Kicsiny kezivel kicsi lányom.

Kicsiny kezivel kezemet
Odaszorította szivére:
S erejét vesztvén a halál,
Egyedül suhogott ki az éjbe.

Móra Ferenc - Sétálni megy Panka

Móra Ferenc

Sétálni megy Panka

 https://www.youtube.com/watch?v=fmOgJzZWJn8

Sétálni megy Panka a búzamezőbe,
Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.
Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,
Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája!
Simulj puha pázsit lába alá lágyan,
Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!

Légy a legyezője, te lapu levele!
Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!
Búzavirág-szeme mosolyog reátok:
Nevessetek vissza rá, búzavirágok!
Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be,
Bújj a lába elül, szúrós király dinnye!

Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,
Szagos fodormenta, te vess neki ágyat!
Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,
Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel!
S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,
Te vigyázz reája, csöndes legyen álma!

Móra Ferenc - A tánc ...

Móra Ferenc

A tánc a legszebb örvények egyike, melyben a szerelem elvesz.

Minden táncban van valami lehűtő tulajdonság.

Az arabok táncoltatják a nemes kancákat, melyeknek nagyon buja természete

megakadályozza a termékenységet.

Móra Ferenc - Éj van ...

Móra Ferenc

Éj van...

Éj van, halkan, reszketve kel
Az őszi szél zenéje,
Mintha a föld zokogna fel
Vádat, panaszt az égre.

Fejem felett a felleget
Látatlan kéz zavarja,
S a földre kérdőleg mered
A holdnak véres arca.

Egy óriási árny suhan
A mindenségen átal,
S egy percre engem is bevon
Fekete fátyolával.

Egy percre csak, s egy perc alatt
Érzem reszketve, fázva,
Amint a létnek rám szakad
Egész kálváriája.

Móra Ferenc - Hajnali dal

Móra Ferenc

Hajnali dal

 https://www.youtube.com/watch?v=zS9SvQuujwI

Amint éjféli órán
Az álom szárnya ért:
Álmomba jaj, de jó volt,
Az isten tudja, mért.

Lezárt szemmel bolyongtam
Egy kertbe valahol,
Az isten tudja, merre,
Az isten tudja, hol.

Lezárt szemem szelíden
Csókolta valaki,
Az isten tudja, hányszor,
Az isten tudja, ki.

S ahányszor karja átfont,
Ahányszor csókja ért:
Mindég egy könnye hullott,
Az isten tudja, mért.

Móra Ferenc - Pusztuló kert

Móra Ferenc

Pusztuló kert

Kisértetek sötétlenek
Elém, amerre járok:
Minden felül kegyetlenül
Derékba tört sudárok,
Az elvadult, a gyomlepett,
A holt virágtarlók felett
Ingatva száraz ágok.

Tört ág bogán a csalogány
Csillagsugárra nem vár;
Hinár, penész buján tenyész
A holt vizű tavon már,
S a lombtalan pálmák alatt
A csonka istenszobrokat
Benőtte vad folyondár.

A napsugár csak halni jár
A pókhálós lugasba:
Lebeg a por, hamvas, komor
Gyászfátyol a magasba,
S mint mély sebet, a rőt avar
Egy durva lábnyomot takar:
Azét, ki el taposta...

Ó, még ma is, kifosztva is
Minő királyi pompa!
Ki elhagyá, átok reá,
Mivé tehette volna!
Szépségedet, későn jövén,
Ó, pusztuló kert, mért, hogy én
Már csak sirathatom ma!

Móra Ferenc - A gyöngyvirágos csésze

Móra Ferenc

A gyöngyvirágos csésze

Uzsonnázgat a mi Pankánk
Gyöngy virágos csészikéből,
Gyöngyvirágos csészikébe
Hull a könnye kék szeméből.
Szegény drótos megy az utcán,
Megesik a szive rajta:
Be kell hivni drótoztatni,
Egyre csak azt hajtogatja.

Oly öreg az istenadta,
Oly törődött, olyan fáradt:
Isten tudja, utoljára
Hol vetettek néki ágyat!
Olyan bágyadt a nézése,
Olyan fakó az orcája:
Isten tudja, meleg ételt
Mikor evett utoljára!

Aranyszálát anyukája
Megöleli mosolyogva:
Kis madaram, a drótosnak
Nincs minálunk semmi dolga.
Jó a bogrács, új az üstünk,
Ép a lábas, szép a bögre,
Nincs minékünk csorba kancsónk,
Se fazék nincs összetörve!

A mi Pankánk a szobában
Mint a fürge mókus néz szét -
Utóljára földhöz vágja
Gyöngyvirágos csészikéjét,
Rámutat a cserepekre
S tapsikolva mondja: igy ni!
Anyukám, a drótos bácsit
Föl lehet már ugye hivni?

Móra Ferenc - Szeretem én nagyon

Móra Ferenc

Szeretem én nagyon

https://www.youtube.com/watch?v=ex2F30Ooz9Q

Szeretem én nagyon
a bárányfelhőket,
csendes alkonyaton
el-elnézem őket,

ahogy legelésznek
mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
siratja a harmat,

terelgetik őket
friss, fürge fuvalmak
le a szemhatárba,
a kerek karámba.

Lassan ezüstgyapjuk
violásra válik,
néha egy-egy villám
közibük cikázik,

mintha ostor volna,
sugarakból fonva.
Mire besötétül,
elalusznak szépen,

álmuk a hű pásztor
virrasztja az égen:
telihold világa
aranyos subába.

Móra Ferenc - Az aranykrajcár

Móra Ferenc

Az aranykrajcár

'Fehér liliomszál,
Nevető tulipán,
Mi van a kezedben,
Aranyos Julikám?'

"Hajlós fűzfavessző,
Mogyorósuhogó:
Fényes aranykrajcár,
Mint a nap, ragyogó!"

'Fehér liliomszál,
Nevető tulipán,
Ugy-e nekem adod,
Aranyos Julikám?'

"Se mákos kalácsért,
Se mézes kalácsért,
Oda nem adhatom
Senki szép szaváért."

'Fehér liliomszál,
Nevető tulipán,
Mit csinálsz hát vele,
Aranyos Julikám?'

"Kertem közepébe
Aranymagot vetek,
Az aranykrajcárból
Aranyfát nevelek."

'Fehér liliomszál,
Nevető tulipán,
Mi terem majd a fán,
Aranyos Julikám?'

"Aranyóra lánccal
Terem apukámnak,
Gyöngyös aranyfüggő
Terem anyukámnak!"

Móra Ferenc - Búcsúzik a rigó

Móra Ferenc

Búcsúzik a rigó 

Harmatot hullató halovány hajnalon
Fekete rigó fúj furulyát a gallyon.

"Az ég fényesedik, harmat permetezik,
Távol hegyek ormán tavasz ébredezik.

Virágszagú szellők vígan fujdogálnak,
Üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak:

Ibolya kék szeme nyílik, nyiladozik,
Galagonyabokrok rügye fakadozik,

Lombosodó ágán moharuhás fának
Asztala terül már az égi madárnak.

Ahol kiteleltem, itthagyom a várost,
Tölgyerdő hazámba haza megyek már most.

Ágról ágra szállni, vígan muzsikálni,
Magas fák hegyében magamat hintálni.

Erdő sűrűjében fészket rakogatni,
Füstös fiókákat füttyre tanítgatni."

Harmathullogató halovány hajnalon
Ilyen búcsút mondott a rigó a gallyon.

Móra Ferenc - Apám

Móra Ferenc

Apám

Kis temetőnkben tudok egy zugot:

Az öreg remekes szűcs nyugszik ott.

Híres, amit varrt, ködmön és suba,

Neve sokáig él a faluba.

Magam is sokat elemlegetem,

Számon mosollyal, könnyel lelkemen,

S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem

Szívemre melegebben ölelem.

Sírhatnékom van, ha eszembe jut

A szeles éj, amelyen elaludt

S valahányszor hörögve sír a szél,

Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.

Az öreg műhelyt sírja vissza tán,

Fáj a sötétség néki s a magány,

A hideg ellen hallat tán panaszt -

Mi fáj a holtnak, isten tudja azt.

Ám megjött a tél tegnap délelőtt,

Beszitálta hóval a temetőt,

S az öreg szűcs már nem panaszkodik,

Az öreg szűcs már szépet álmodik.

A hó fehér, selymes, sűrű, puha,

Úgy takarja be, mint meleg suba

S a télizöld, mely hegyig belevész,

Az rajta zöld irhábul a szegés.

Móra Ferenc - Szeretem én nagyon

Móra Ferenc

Szeretem én nagyon

Szeretem én nagyon
a bárányfelhőket,
csendes alkonyaton
el-elnézem őket,
ahogy legelésznek
mezején az égnek.
Mikor a nap hunytát
siratja a harmat,
terelgetik őket
friss, fürge fuvalmak
le a szemhatárba,
a kerek karámba.
Lassan ezüstgyapjuk
violásra válik,
néha egy-egy villám
közibük cikázik,
mintha ostor volna,
sugarakból fonva.
Mire besötétül,
elalusznak szépen,
álmuk a hű pásztor
virrasztja az égen:
telihold világa
aranyos subába.

Móra Ferenc - A láp téli álma ...

Móra Ferenc

A láp téli álma mély és hosszú. Későn alszik el, de nehezen is ébred. Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja: a nádkórókon a száraz leveleket kiszorítják helyükből az elevenzöld, friss hajtások.

Móra Ferenc - Rózsák mellé

Móra Ferenc

Rózsák mellé

Ha én lehetnék az idő,
de jó is lenne néked!
én téged, szépséges szivem,
szépséged teljességiben
jaj, hogy megőrzenélek!

Ha én lehetnék az idő,
fejed fölött megállnák,
hogy nyarad sohse múljon el,
hogy hozzád sohse jusson el
az ősz, a tél, az árnyék.
Ha én lehetnék az idő,
virág virágra kelne,
ahol a lábad földet ér
s az örök ifjúságodér'
mind téged írigyelne.
Ha én lehetnék az idő,
ó, éltem rózsaszála,
tisztán, fehéren és üdén
röpítenélek által én
a halhatatlanságba!

Móra Ferenc - Anyuka beteg

Móra Ferenc
Anyuka beteg 

Anyuka beteg... Kis szivem, ma este
Nem kell a földrajzot felmondanod,
Jobb lesz, ha ide a lábamhoz ülve,
Halkan a Bibliát lapozgatod.
De ne ott olvasd, ahol az Uristen
Haraggal néz el a világ felett -
Hanem ott olvasd, ahol az istenke
Nagyon szereti az embereket.
Anyuka beteg... Kis szivem, ma este
Nóta nélkül altasd el a babád
És apuka barázdás homlokához,
Mint a lehellet, értesd puha szád.
Lábujjhegyen tipegj el a kis ágyig
És liliomlágyan suhanj bele
És le ne rúgjad a kis csipkepaplant,
Bár ma csak apu takart be vele.
Anyuka beteg... Kis szivem, ma este
Teneked még imádkoznod se kell,
Hanem ha virágszemed lecsukódik,
Repülj inkább a jó Istenhez el.
S aranyhajad ha végigsimogatva
Szelid mosollyal az ölébe von
S megkérdezi: no Panka, mi az újság -
Csak annyit mondj, hogy: apu sír nagyon.

Móra Ferenc - Arany alma arany ágon

Móra Ferenc
Arany alma arany ágon

https://youtu.be/w2eDhuy36fw

Arany alma arany ágon,
Mi a legszebb a világon?
Boci-boci tarka?
Vagy a csengő rajta?
Hosszú farkú szarka?
Vagy a páva farka?

Arany alma arany ágon,
Mi a legszebb a világon?
A vadrózsa bokra?
A szivárvány csokra?
Nevet anyja rája:
Az ő Józsikája!

Arany alma arany ágon,
Mi a legszebb a világon?
Hajnali gyöngyharmat:
A rózsa sóhajtgat.
Nevet a kis Jóska:
Édesanyja csókja!

Móra Ferenc - Könny és dal ...

Móra Ferenc

Könny és a dal …

Két egytestvér a könny és a dal,
Soká vajúdó fájdalomnak ikre,
S ahogy kibuggyant, a megenyhülés
Veti színes sugarát mindegyikre.
S az a legfájóbb könnyem, amelyik
Csak fojtogat, de nem bírom kisírni,
S az a legszebb dalom, amely csupán
Szívembe zsong, de nem bírom megírni.

Móra Ferenc - Zengő ABC ...

Móra Ferenc

Zengő ABC……

https://m.youtube.com/watch?v=hKOpVWIsV0E

Aranyalma ághegyen.

Bari bég a zöld gyepen.

Cirmos cica egerész.

Csengős csikó heverész.

Dongó darázs döngicsél.

Esik eső, fúj a szél.

Füsti fecske ficsereg.

Gerle, galamb kesereg.

Gyom között gyors gyík szalad.

Harmatos hajnal hasad.

Itt van már a zivatar!

Jó az Isten, jót akar.

Kivirít a kikelet.

Leveles lesz a liget.

Lyukas fazék fekete.

Mese, mese, meskete...

Nádat a szél legyezi.

Nyúl a fülét hegyezi.

Orgonafán méhike.

Összerezzen őzike.

Patakparton pipitér.

Róka szava kicsit ér.

Suhog a sok sas madár.

Szilvafára szarka száll.

Tücsök tarlón hegedül.

Tyúk az árkon átrepül.

Uccu, csípd meg, hóha, hó!

Ürgét fogott a Sajó.

Vércse vijjog délelőtt.

Zörgetik a vasfedőt.

Zsindelyezik a tetőt.