A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lyza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lyza. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 31., hétfő

Lyza - Szilveszter


Lyza

Szilveszter


Este hat után megszűnik az élet,
ettől ugyan én egy kicsit félek,
trombita harsog, örül a lélek
kibújhat bőréből, nemcsak a német.


Emberünk csetlik, egyik kezében
pezsgő, nyakán egy piros kendő,
nem tudja szegény, hogy került hozzá
lényeg, hogy ihat hipp, hipp hurrá!


Botlik egy nő is, irány az árok,
ne nézzenek ide, rögtön kimászok!
De bizony a borgőz és a pezsgő,
elvitte az erőt, s elképzeli a heverőt.


Elfekszik békésen, nem zavarja semmi
dudálhat a tömeg, észre sem fogja venni!
Az utcán hever sok szalag és színes fecni,
robban a petárda, gyorsan el kell menni!


Szaladnak az ebek, ettől szenvednek
rájuk sem találni többé, úgy elszelelnek!
Kislány, ne búsúlj, mert ez itt egy utcabál lehet,
ordít a zene, csavard fel a szőnyeget!


A hangzavar betölti a teret.
Mindenki boldog, ünnepel, nevet,
kezembe pezsgő és kívánom nektek
legyen eredményekben gazdag,


Boldog Új Évetek!… BUÉK!…



2018. december 13., csütörtök

Lyza - Elakadnak most már a szavak


Lyza
Elakadnak most már a szavak


Elakadnak most már a szavak,
nincs erőm küzdeni, csak falak.
Megfakultak a csodás álmok
szerelemre hiába vágyok.

Álom volt csupán sok-sok éjjel,
bár izzó vággyal, szenvedéllyel,
fáj az ébredés és felejtés.
Néhány érzelemmel megírt vers,

ez mi belőle maradt, és a
gyilkos tőr mi szívembe szaladt.
Meghalt a lelkem, gyors a gyilok
nem fáj semmim, mert halott vagyok!

2018. november 9., péntek

Lyza - Őt szeretném látni


Lyza
Őt szeretném látni

Őt szeretném látni, aki tiszta derű, kedvesség,
ki elzárkózott magába és annyian kedvelték.
Ha rám tekint, megborzongok párszor,
visszasírom a múlt időt százszor.

Őt szeretném látni, hogy ölelő karjába fekszem,
gyöngéd szerelme és csókjai tüzénél melegszem.
Elhozza nekem csillagok raját,
feledem a világ összes baját.

Őt szeretném látni ki elkapott, mint tenger sodra,
beköltözött égő szívembe büszke sólyom módra.
Nem feledem, akárhogyan látja,
mert a földön nincsen neki párja.

2018. október 10., szerda

Lyza - Vérszínű, mint a ...


Lyza

Vérszínű, mint a…


Hogyan fesselek le téged, hogy
hűen adja vissza a lényed?…
Mint nyíló, üde rózsaágat, 

  mely kelti a pezsdítő vágyat?


Vagy mint tiszta opálos eget,
mely űzi a sötét felleget?
A virággal borított rétet,
széna illatot hozó szellőt?


Minden szépségben téged látlak,
érezlek gyönyörű kedvesem.
Ajkad vérszínű, mint a mérges
alkony, arcod oly hamvas, epres.


Szemeid fénye csillog, ragyog,
mint a gyémánt, ha villan fénylő,
és álmos reggeli napsugár.
Elkápráztat az egész lényed.


Hogyan írjalak le, hogy teljes
képet fessek rólad és ne csak,
képzeletjáték legyél nekem?
Édes érzés! - Neved: szerelem.

2018. augusztus 27., hétfő

Lyza - Szerelmes álmok


Lyza

Szerelmes álmok


Suhan az éj, benne sarjadó álom,
repesve várom, jöjjön elém a kép.
Felsejlik arcod, melyet látni vágyom,
 
színes lesz álmom és - olyan csodaszép-


Nyílik a távol, jöjj,- közeledj hozzám-
karom tárom, lábam elindul és lép.
Megtalálsz az úton a rózsák nyomán,
illatfonál elvezet felém,- csak nézd-


Csupa bánat és csalódás az elmém,
mert a múló idő egyre távolít.
Igazi kincsként magamban őrizném.


Szegényen, mégis szerelmed érezném
ettől soha, semmi el nem tántorít.
Álmom a sorstól,- érted, megvédeném.-

2018. július 23., hétfő

Lyza - A zene és a szerelem tüze


Lyza

A zene és a szerelem tüze


Hallgatták együtt a zene hangját,
a lázat lelkük perzselte inkább.
Élvezték egyre gyorsuló tempót,
 

a csókjuk is egyre tüzesebb volt.. 
Szenvedélyük nem enyhült meg este, 
lángolt férfi s nő felajzott teste.  
A vágy ködös utakon bújva járt,  
mint keresztes pók, mely zsákmányra várt.  
A zene elbűvölt, s így nem ereszt,  
csábított, akár hívőt a kereszt.  
A lámpák szórták szét a gyenge fényt,  
s kéj szította két szerelmes tüzét.

2018. június 19., kedd

Lyza - Néma szerelem


Lyza

Néma szerelem


Némán ölel karom, s érzem a tested
hozzám érve remeg,
ez szól nekem, s neked.
 
Ezüst fátylával beborít a sápadt hold,  
szerelem nyilával, huncutkodik egy kis kobold.


Jó a csend, hallgatom szívedben a dalt, hogy cseng.
Mint bérci tetőn a toronyóra, zeng.
Arcom arcodhoz simul, szívünk egyszerre ver,
ereinkben a vér tombolva, zúgva, utat nyer!


Nem kell ide szó, a testünk helyettünk is beszél,
hajunkat borzolja, a feltámadt, esti szél.
Kezed a kezembe, érzem vágyad áramlik felém,
és ajkunk hosszú csókban forr össze, az éj közepén!

2018. május 11., péntek

Lyza - Oly kedves vagy nekem!


Lyza
Oly kedves vagy nekem!

Oly kedves vagy nekem,
mint énekes madárnak a párja,
aki mindig dalaival várja.
Vagy mint a mézelő virág,
mely édes bibéjével epedve,
a tűző nap felé fordítja fejét,
hogy a méhecske megtalálja,
s csókjával megáldja.
Oly kedves vagy nekem,
mint földnek a harmatcsepp,
az égboltnak a szivárvány,
mely tündöklik délibábos órán.
Lehetsz víz is a sivatagban,
gyönyör a kéjlakban,
édes sóhajtás a szélben,
s egyetlen szerelmem a térben!

2018. április 13., péntek

Lyza - Vad szív


Lyza

Vad szív


Szívem, akár zabolátlan vadló,
hiányod miatt örömöm hanyatló.
Felperzsel a vágy, mint tarlót a tűz,

minket bilincsként mégis összefűz.


Gondolatunk is szabadon szárnyall,
gyöngéden érintesz a száddal.
Lázas éjszakán rólad álmodom,
epedve a karodba vágyódom.


Ám szívünk szilajon vágtat, és vad,
nem találjuk mi, közös utunkat.
Annyi emlék összeköt már veled,
így ne kergessünk álomképeket.


Szenvedélyem a tiéd, - örökké-
ne változtassuk hulló könnyekké.
Új hajnal ébred, te is visszatérsz
hozzám, újra boldogan hazatérsz.


Szívem, akár zabolátlan vadló,
hiányod miatt örömöm hanyatló.
Felperzsel a vágy, mint tarlót a tűz,
minket bilincsként mégis összefűz.

2018. március 14., szerda

Lyza - Szeretlek


Lyza

Szeretlek


Szeretlek nézni,
hallani a hangod,
szeretlek érezni 

  lesni az óhajod,
  szeretlek éjjel,  
szeretlek nappal, 
  szeretlek szüntelen, 
  tüzesen, forrón, bűntelen, 
  lángba borult szívem  
egész melegével,  
zabolátlan lelkem 
  minden erejével, 
  boldog tisztelettel, 
  törhetetlen hittel,
  tiszta szerelemmel,  
örök reménységgel.
  Szeretlek. 
  Szeretlek. 
  Szeretlek.


Örökké csak Téged kedvesem

2018. február 14., szerda

Lyza - A fény árad felém



Lyza
A fény árad felém

Elsuhan a gép, libben a szárny,
izzik a Nap, itt nincs sosem árny.
A bodros felhő kacagva int,
mosolyod emléke napfényt hint.

...A fény melegen árad felém,
tudom, boldogan sietsz elém.

Átölel karod dobban a szív,
szerelmed engem, csak engem hív.
Ajkad csókol, a testem remeg,
vágyad hevét már így élem meg.

...A fény melegen árad felém,
tudom, boldogan sietsz elém.

Szállunk távoli bércek felett,
nagyon hiányzol, kedves, nekem.
Elmémben arcod jelenik meg,
S mint drága emléket őrizlek.

...A fény melegen árad felém,
tudom, boldogan sietsz elém -

tudom... boldogan sietsz elém.

2018. január 16., kedd

Lyza - Keringó gondolat



Lyza
Keringő gondolat

Gondolatomnak
elcsüggedve szárnya,
búsan gubbaszt, kimerült vágya.
Bolyongok egyedül az élet peremén,
mint száműzött, ki búsul keservén.
Viharban keringek, a nyílvessző
kínja semmi nekem,
mert nélküled üres az életem.
Felém lelked úgy ragyog,
mint döbbent szembe a Nap,
akár tenger mélyén a gyöngy,
s nemesfémek a föld alatt.
A gondolat szabadon száll,
veri a hajnali fény,
arcod lebeg előttem,
finoman, könnyedén.

2017. december 19., kedd

Lyza - Karácsony



Lyza

Karácsony


Ilyenkor a szív sem kemény,
tündököl szentestén a fény.
Boldog, kedves és derűs arc,
szeretet kell, nem ám a harc.


Élj még e percben a mának,
az élet, a magány fájhat.
Sziporkáznak a csillagok,
sok gyermek szeme felragyog.


Az Úr szeret, téged vezet,
ne engedd el ezt a kezet.
Az élet sokszor mostoha,
Ne add fel semmiért soha..


Hallgasd a csengő dallamot,
kint szikráznak a csillagok.
Békés és nyugodt az ünnep,
most a világ baja szűnt meg.



2017. november 23., csütörtök

Lyza - Csendes őszi eső



Lyza

Csendes őszi eső


A csendes őszi eső,
karcosan éri arcomat, fáj az érzés,
az elmúlás és ez a nyomott hangulat.
A fák szórják az enyészetnek levelük,
a sárguló fű színnel telik meg velük.

Hullnak a szép virágok,
elhervadnak szívemben is már az álmok.
Vágyakat söpörget bennem az őszi szél.
Fújja, ez az érzés csak ennyit ér neki.
A táj szépségeit az enyészet eszi.

A havas téli napon,
mikor már érzem a kandalló melegét,
kibontja a téli csend is a szépségét.
Szenvedélyes szívvel úgy várom a tavaszt,
hogy lelkem rózsafáján virágot bontson az.

A gyümölcsérlelő nyár,
A tájak, a vizek a hegyek, mind rám vár.
Szórja a Nap az aranyszínű nyilait,
élvezem a tüzes nyár izzó vágyait.
Az őszi eső közben áztatja arcomat.

Fáj az érzés, az elmúlás a hangulat.

2017. október 24., kedd

Lyza - Milyen reménytelen



Lyza
Milyen reménytelen

Milyen reménytelen várni rád,
átsírni magányos éjszakát,
vágyni csókod zamatos ízét,
álmodni szerelem születését.
Milyen reménytelen, milyen reménytelen.

Mily reménytelen, kit szeretünk,
szemünkbe vágja, már nem kellünk.
Arcán jeges érzelem, s kacag,
nem ejt többé emberibb szavakat.
Milyen reménytelen, milyen reménytelen.

Könny–marta szemem néz, álmodik,
mit elértem ez nem mámorít,
fájdalom-karcos arcom fakó,
az életünk oly gyorsan mulandó.
Milyen reménytelen, milyen reménytelen.

Milyen reménytelen várni rád,
átsírni magányos éjszakát,
vágyni csókod zamatos ízét,
álmodni szerelem születését.
Milyen reménytelen, milyen reménytelen.

2017. szeptember 25., hétfő

Lyza - Vágyom az érintésed



Lyza

Vágyom az érintésed

Szonett I.

Égő mámorban elém hullva,
a lelkem örök harcban véled,
meggyötörve és porrá zúzva,
izzik a vágyad, forr a véred.


Szomjazom én hűs érintésed,
ha a tűzszemű hajnal dereng,
a kéjes forró testem borzad,
és a kis csalogány nótát zeng.


A kertem homályos sarkából
rózsák illatát hozza a szél
szemed varázsa csordultig tölt


rubin ajkad édes zúgából
lágyan fény villan, ha vágyam kél
nincs más mit adhatok, csak


2017. augusztus 25., péntek

Lyza - Gyere bújj hozzám



Lyza

Gyere bújj hozzám


Fontos vagy nekem,
gyere bújj hozzám!
Szeretném látni, hogy mosolyogsz rám.
Forrón ölelve, bűvölve a szád,
tűzben égve és így gondolni rád.


Szárny nélkül repülve felhők elé,
szenvedéllyel törve vágyam felé.
Gyere bújj hozzám,
mint a kezdődő tűzhányó láva,
égess utat szívem falára!


Gyere bújj hozzám,
szeretném szemed ragyogva látni,
vénádban életerővé válni.
Ülni csendben egy kopott kispadon,
két szívet rajzolni,- a porfalon.


Fontos vagy nekem,
gyere bújj hozzám!
Szeretném látni, hogy mosolyogsz rám.
Forrón ölelve, bűvölve a szád,
tűzben égve és így gondolni rád.

2017. július 27., csütörtök

Lyza - A Nap és a Hold



Lyza
A Nap és a Hold

Te vagy a ragyogó Nap.
Én vagyok a sejtelmes Hold,
Mi ketten vagyunk, két égitest
akik soha nem egyesülnek,
csak egymás mellett keringenek.
Az élet fényét te adod,
nappal a sugarad ont
meleget.
Éjjel a tó vizén én lebegek.
Fátylam ezüstje hívogat,
de ajkad nem ejt rá szavakat.
Minden éjjel egy kicsit meghalok
paplanom a szikrázó csillagok.
Fényem a csobogó vizen táncol
Szerelmes szívem érted lángol.

2017. június 27., kedd

Lyza - Bár még




Lyza
Bár még

Bár még a hajnal könnye csillan,
mégis mohón feldereng a fény.
Már a levelek között villan,
rózsa illattal száll a remény.
A szél dúdol a patak csobban…

Bár még most bandukol kéjesen
tűzpalástjában a Nap, de úgy
szórja sugarát a réteken,
hogy lenszőke búzatáblákon
pipacstenger izzik vérmesen.

Bár még a patakparton állok
fürgén zenél a vízcsobogás.
Kiterjesztett szárnnyal már leszáll
a bíbor hintaján az alkony,
minden arctalan lesz és sötét.
…
Fájdalmam heve égig röpít.

2017. június 2., péntek

Lyza - Fény csillant



Lyza
Fény csillant

Fény csillant a tó tükörvizén,
álmodozva álltunk te meg én.
halkan zúgó öreg fák ölén.
Kósza szél sírt a zöld lombokon,
ahol félelem volt egykoron,
ábrándozva ölelt két karom.

Táncolt a Hold és ránk ragyogott,
kiválasztottunk egy csillagot
ajkad ajkamról csókot lopott.
Boldog voltam én így kedvesem,
mert megérintett a szerelem,
nem történt még ilyen meg velem.

Táncolt huncutul a napsugár,
szívemben is virág nyílott már,
az érzés tombolt, mint tüzes nyár.
Fény csillant a tó tükörvizén,
álmodozva álltunk te meg én,
halkan zúgó öreg fák ölén.