Pné Juhász Mária - Bús szólam

Pné Juhász Mária

Bús szólam

 https://www.youtube.com/watch?v=TMtPawqbcXU

Nem kell már semmi
csak csend és sötétség,
hűs hajnal
hol a nyugalom égig ér,
szó nem hallik,
néma zokogás kong feketén
lelkek szétfoszló szövetén,
hiába gyúl fény
tompa és keserű
árnyéka zordon falakra vetül,
nem látod, hogy a Nap
még küld feléd aranyló sugarat

Pné Juhász Mária - Élj!

Pné Juhász Mária

Élj!

https://www.youtube.com/watch?v=7OXQL4nx-t4

Ne félj!
Engedd, hogy tested átjárja a fény,
egy érzés, mely valaha benned élt

Csodálkozz rá nyíló kisvirágra
gyermek önfeledt mosolyára

Nézd, fenyő alatt ibolya, őszi napsütésben
lila bársonyával, most neked integet

Öltözz kívül-belül tiszta ünneplőbe
készülj Karácsony meghitt ünnepére

Várd a tavasz bódító illatát
nyár mindent elsöprő aranyát

Lesd az égen, mikor jő tavalyi fecskepár,
kertben nyílnak-e már a lila orgonák

Örülj, ha szél kócosra fésüli hajad,
esőcseppek lágyan simogatják arcodat

Ülj le egy padra, csöndesen merengve
magadban egy imát hangtalan rebegve

Tudom fáj, ha néha arcul ütnek
ne gyűlölj, hagyd a nyugalmat áradni lelkedben

Találj rá élet rejtett titkára, fényeid égjenek
élj és szeress, hogy szerethessenek!

Pné Juhász Mária - Várakozás

Pné Juhász Mária

Várakozás

Ruhája redőin
dúsan csillan a fény,
szeme távolt igéz,
ma is vár valakit.

Valakit, ki elment,
egykor fogta kezét,
tűz izzott kék szemén,
vággyal telt éjjelen.

Gesztenye-ligetben
magányos sétáin,
még szerelem izzik,
remél, de már szenved.

Ruhája redőit
kopottá simítja
a reménytelen Nap,
egyre vár és fázik.

Pné Juhász Mária - Hangok zenéje

Pné Juhász Mária

Hangok zenéje

 https://www.youtube.com/watch?v=_xNHJCQ2w34

Vágyad forró heve
ujjaid bársonyán át
lágyan éleszti testem
hallgatag húrját.
Csendes keringőt járva
elidőz egy-egy dallamon
hangok varázs rejtekéből
kottázza szerelmed
hevülő arcomon.
S beteljesülés ezernyi szólamán
vad szimfóniában
tombolnak akkordok,
majd vágyaink
halkuló zenéjén
hegedű hangján csitulnak.

Pné Juhász Mária - Valaha és örökké

Pné Juhász Mária

Valaha és örökké

 https://www.youtube.com/watch?v=qthUpXl8IGA

Jutott eszembe
egy régi, félszeg est
mikor először fogtad meg kezem,
a parton nem volt más,
csak hallgatag vén fűzfák
csendesen ülve lombok alatt
lágyan, félősen cirógatott ujjad
lehunyt szemmel
vágytam érintésed
reszkető, forró volt a szád
szemedben szerelem
testedben égő vágy
mit idő nem mulaszt el sosem

Pné Juhász Mária - Hegedűszó

Pné Juhász Mária

Hegedűszó

Kopott hegedűjén
játszott öreg cigány
bús dallamot
csak nekem.
Már gyermekként ismert
hisz ölében ültem
vén diófa alatt
Nap aranyló rejtekében.
Évek múlásával
szén- haján
már ezüstök a fények,
de a vén diófa
aranyló fényében
kopott hegedűjén
még szól a bús dallam
csak egyedül nekem.

Pné Juhász Mária - Vallomás; - Ébredés

Pné Juhász Mária

Vallomás

Április rügyet-fakasztó hajnalán
rigó még épphogy ébred a fenyőfán
a szél csak úgy beköszön az ablakon
az első gyöngyvirágot nekem hozod

Fejem, most bágyadtan pihen a párnán
a tea már rég kihűlt asztal sarkán
karod féltő ölelésében izzok
függöny selymén kósza sugár imbolyog

Melletted én vagyok a reggeli fény
üde levegő, mely néha költemény
édes-bús öröm lelked húrján zengő
álmod sűrűjében halkan merengő!

*

Ébredés

A fényes égbolt
halovány csendbe borult,
tüzét belepte az est
hamvadó, szürke pernyéje.
Megfakult Napban
ott ül a bódult elmúlás,
arany gyűrűjét forgatva
hunyorgó szemű gondban.
Meredten álló fák lombján
röpke fénysugár vonagló
teste, összebújt tenyerek
közén életre kel.

Pné Juhász Mária - Egyedül

Pné Juhász Mária

Egyedül 

Fénytelen évek társas
magánya,
ezüstre festette szőke
hajad.
Szélesre tárt karod,
szürke
mindennapok elárvult
csendjét
ölelte bús éjszakákon.
Szíved
tövisek közt kereste
a rózsát,
a virág nem, de a bánat
visszaölelt.
Eltékozolt évek homályos
tükörből
üzentek. Vedd észre!
Már,
nincs kiért és miért!
Lépj!
Az égen most születtek
új csillagok,
s egyikük fénye arra vár,
hogy hajad
újra szőkén ragyogjon,
tört
lelked kicsordult könnye szívedben
nyugodjon!

Pné Juhász Mária - Téli est; - Tavaszváró

Pné Juhász Mária

Téli est

Bús dallamot játszik
vihar hangszerén jeges szél,
vészes haragján nem süt át
álmatag égi fény.

Maros part szikrázó ölén
ájultan pihennek fagyos fák,
jégvirágos álmuk, ezüst
csillagok vigyázzák.

Borzongva sóhajt az est
szívén reszkető magánnyal,
lehelet hófátylat borít
alvó, néma tájra.

*

Tavaszváró

 /haikuban/

Tavasz varázsa,
lábujjhegyen somfordál
havas kert alján.

Jég-sugarú Nap,
felhők koszorújából
langy-meleget szór.

Telet feledve,
ibolya-illat szálldos
fagyos föld alatt.

Erdő sustorog,
Maros parti fűzfáknak
a folyó dalol.

Pné Juhász Mária - Mikor ...

Pné Juhász Mária

Mikor …

https://www.youtube.com/watch?v=1jXByC2YzLk

Mikor az est
csillagport
hintett az éjre,
rügyek
még jégben
fogantak
fagy hevében,
koravén
szivárvány
színesre álmodta
a múltat,
hol rózsában
pironkodott
ég alja,
kart-karba
öltve kószált
tavasz a téllel,
törékeny testén
fagyott kórók
üzentek
vad szenvedéllyel,
lágyan körbefont
fényed
idő végtelenjében,
már tudom,
hogy tudod ,
örökkön
neked létezem.

Pné Juhász Mária - December; - Téli varázs

Pné Juhász Mária

December

Hideg-kék alkony dereng,
a Tél felnyitotta szemét,
fenyők hulló tűlevelén
eltévedt fénysugár mereng.

Lelked fanyar örvénye
még őrzi kincsek özönét,
hited imák tüzében ég,
szemem mosolya szemedben.

*

Téli varázs

Havas mezőn arany sugár ég,
sápadt fényben izzik a vidék,
a rét visszatükrözi csillag fényét,
borzongva izzik decemberi lég.

Lucfenyő hegyén csillag bolyong,
tövén az éj halk melódiát zsong,
tündér-álmokat sző némán a hold,
éjfélt üt az óra, s veled vagyok.

Függöny résén élem a holnapot,
szó cikáz, s a gondolat motoz,
majd halk sóhajjal tovaoson,
kezében bimbódzó rózsacsokor.

Angyal bóbiskol felhő szélén,
a búza még hódunyhát remél,
magányos koldus Templom lépcsőjén,
imádkozik boldogabb holnapért.

Pné Juhász Mária - Csillagúton; - Őszi varázslat

Pné Juhász Mária

Csillagúton

Október hűs egét unva,
magányos csillag
Földre bandukol,
kezében csöppnyi lámpás,
szemében boldogság.
Mezők fűszeres illatát
már nem érzi, hisz
késve érkezett, tétován
körülnéz, s rácsodálkozik arra,
mit Ősz palástja rejteget.
Árva kukoricatarlón, egér
keresgél szórt szemet,
elhagyott tanya sudár
akácáról, bagoly szemez vele.
Fáradtan nézi a fákat,
érzi a derűt, mely áthat
mindenen, csöppnyi lámpását
eloltva, Hold hívó szavára
beleolvad a végtelenbe.

*

Őszi varázslat

https://www.youtube.com/watch?v=JCGWYomlVPY

Mikor a halódó fénysugár
őszi föld szívébe költözik,
szürkülő keresztutak árnyát
november haloványra festi.
 
Nincs semmi szín, fákról a homály
árvácskák szirmába öltözik,
kerengve száll lelkek légvárán,
s a holnap álruhában izzik.

Pné Juhász Mária - Úton ...; Fény dereng ...

Pné Juhász Mária

Úton …

Szüntelen esik, a csenden
búsan jajong vihar árnya,
rég eltűnt szavak sejtelme
burokban lebeg éjszaka.

Árván hullnak lázas cseppek,
vén idő szűkös rostáján,
fájó évek könnye remeg,
éjfél öngyilkos magányán.

Szomorú égbolt színein,
felhők temetik álmukat,
csillag-ravatalon nyugszik,
holt napok fásult siralma.

Virrasztó Holdsugár fényén,
kihunyt tüzek szenderegnek,
késői harang zengésén,
útra kel megfáradt lélek.

*

Fény dereng …

Fény dereng minden hajnalon,
nem számítanak évszakok,
Tavasz, Nyár, Ősz vagy Tél,
léted mindegyiken végigkísér.

Pné Juhász Mária - Búcsúzik a nyár; - Ősz; - Szeptember éjen

Pné Juhász Mária

Búcsúzik a nyár

Ősz

Nézd, e furcsa öreg füzet!
Mily kecsesen hajlik Maros fölé,
ágain még Nyár fénye csillan,
fonnyadt levelein, már Ősz izzik.
Feslett ruhában tündököl szeptember,
szél jajdul homok- fövenyen,
a parton sötétség úszik,
esti égen magányos csillag evez.
Szétnyílik lomb hegye,
mélyre szánt a vágy, vérző naplemente
rózsák halott szirmain siratja
elárvult magányát.

*

Szeptember éjen

Szeptemberi éj hűvösére
emlékszel-e?
Csendben álltunk a parton,
kezed kezem kereste,
én fáztam,
te féltőn átöleltél,
úgy tűnt hozzánk hajol
a telihold,
ajkad lezárta kételyeim,
szeptember egéről
csillagok kacagtak.

Pné Juhász Mária - Holdtölte; - Úton

Pné Juhász Mária

Holdtölte

Langyos szél suhan a fövenyen,
nyárfa hegyén vadgalamb motoz,
az égen apró csillag szendereg,
Maros vizére holdsugár oson.
 
Fény lobban túl-parti füzesben,
magányos horgász küzd a parton,
alakja elvész éj csendjében,
Maros vizében fürdőzik a Hold.

Hulló levelek szikra-fényében,
nyár sejtelmes álma tovább ragyog,
az ég magas, a föld végtelen,
Maros vizén ringatózik a Hold:

*

Úton

Szüntelen esik, a csenden
búsan jajong vihar árnya,
rég eltűnt szavak sejtelme
burokban lebeg éjszaka.

Árván hullnak lázas cseppek,
vén idő szűkös rostáján,
fájó évek könnye remeg,
éjfél öngyilkos magányán.

Szomorú égbolt színein,
felhők temetik álmukat,
csillag-ravatalon nyugszik,
holt napok fásult siralma.

Virrasztó Holdsugár fényén,
kihunyt tüzek szenderegnek,
késői harang zengésén,
útra kel megfáradt lélek.

Pné Juhász Mária - Esős éjszakán

Pné Juhász Mária

Esős éjszakán …

Ég
sötét
leplére,
villámok
festenek absztrakt
mintákat, csillagporba
mártva ecsetjük hegyét,
bús
nyári
éjszakán,
könnyekkel
teli hordók gördülnek,
bánatos felhők csipke köntösén,
fák
levelein
csillogó jég,
vészjelet kongat
elpilledt július magányának,
vihar
homályos
tükrében keresik
álmukat, elárvult esőcseppek.

Pné Juhász Mária - Alkony; - Nyári éj; - Hajnali fényben ...

Pné Juhász Mária

Alkony

https://www.youtube.com/watch?v=cwa1YRfoDq0

Kései napfény hunyorgó tüze
bíborra festi a messzi eget,
utolsó pillantása aranyló gőggel
bókol felhők szelíd kékjének.
Opál-színek lenge árnyain
szomorú parti füzek pihennek,
nyugvó Nap szikrázó csendjén
ezüst csillagok halkan zenélnek.

*

Nyári éj

Kezem a kezedben,
szemed a szememben.
Maros parti fák közt
összebújtunk csendben.

Felhők mögül a Hold,
aranylón mosolygott,
fodrozódó víz tükrében
kacéran kacsintott.

Maros parti fák közt
szellő is halkan járt,
csillagok fényükkel
ezüstöt szórtak ránk.

*

Hajnali fényben …

Nyugodt a hajnal semmi nesz,
falon az óra még pihen,
felém fordulva átölelsz,
lágyan simogat két kezed

Fehéren izzó éjjelen
összefonódtunk csendesen,
szememben ragyog most szemed
bársonyos felhő kékjében

Függöny selymén hűs lehelet
nyitott ablakon belibben,
gyűrött párnánkon merengve,
Nap sugarával ébresztget

Pné Juhász Mária - Tavasz; - Tavasz

Pné Juhász Mária

Tavasz

https://www.youtube.com/watch?v=JYDHVkRNQ0k

Mikor a rigó
rügyező ágra száll,
virágként nyílik a hajnal.
Már itt bolyong
a tavasz
fagyos kertek alján
buja illatot s színeket
árasztva.
Fakó-barnák
feledve részeg álmukat,
bimbózó-zöldre váltanak.
Kikelet aranyló reggelén
Napfény húrjait
lágyan pengetve,
már itt bolyong a tavasz.

*

Tavasz

Alkonyi ég szeméből
egy csillogó könnycsepp
hullt lázas földre,
majd arany-árnyú
esten, reszketeg zápor
hintette langy-meleg
éltét , viruló vidékre.
Sudár fák gyönge lombján
zengett csodát az átcsóvázó
sejtelem makacs miértje,
csillag halovány fényén
tavasz szívében, enciánkékben
valami reszketve égett.

Pné Juhász Mária - Napsugár

Pné Juhász Mária

Napsugár

Ébredő napsugár
kacérkodik
hajnal sötétjével,
aranyló
nyilait dobálja
mezők
zöldellő selymére,
virágok
nyílnak langy szellő
ölében,
kert végén
illatos szirmokról
álmodik
az öreg akác,
ezüst
felhő-ágyon
alkonyba hull
a napsugár.

Pné Juhász Mária - Tavaszra várva; - Varázs

Pné Juhász Mária /Marina/

Tavaszra várva

A fák közt, még tél illata lengedez,
mély sóhajjal végig borzongja az éjt,
hűs balzsama ír, megfáradt felhőknek,
hol ernyedten pihen az északi szél.
Fagyott akácok zizzenésén élve,
fátyolba burkolja fényét a hajnal,
hólepte szirom-sirató hidegben,
ott sejlik, tavasz ébredő nyugalma.

*

Varázs

Tavasz könnyétől csillogtak a fák
a köd léha-ezüstben villogott
madár billegett öreg fenyőfán
holdfény ugrált apró hókupacon.
Halk utcán magába roskadt az éj
langyos szélben holnapról álmodott
miközben égen rebbent a sötét
csillagok húrján hegedű hangolt.
Dallam cikázott légben terülve
érzelmek remegtek horizonton
Kelet odújában friss fény ébredt
arcomon könnycsepp némán mosolygott.