Torma Zsuzsanna - Hull a hó

Torma Zsuzsanna

Hull a hó

https://www.youtube.com/watch?v=_L74Da6kig4

Hull a hó, de nem csak
A magas hegyekben,
Ablakon kinézve
Gyönyörködöm én is
Fehér hópelyhekben.

Egyre jobban hullik,
Lefelé az égből,
Karácsony közeleg,
Talán meg is érem
Isten kegyelméből.

Ez a Télnek egyik
Legeslegszebb arca,
Virágba borulva
Nézi az ablakból
Rózsaszín Korallka.

Hótakaró alatt
Pihen az enyészet,
Melynek csak a Tavasz
Hirnökei vetnek
Márciusban véget.

Torma Zsuzsanna - Megjöttem én, az Ősz

Torma Zsuzsanna

Megjöttem én, az Ősz

https://www.youtube.com/watch?v=TAFo85Z16WA

Megjöttem én, az Ősz,
zöld cipőm, s kosaram is tele,
megsárgult és színes
az elmúlás minden levele,
szoknyám is vöröses, rőtszínű,
hiszen a piktor sokszínű,
hajamban is már több az ősz.
De ugye, én is szép vagyok,
hisz sok még a zöld, s a nagy fagyok
ideje tán még nem jön el!
Vállam borítja néha ködlepel,
de lásd, egy kis zápor most sem árt,
mert éltetnem kell a földbe
elvetett magok után a határt.
S nyomomban jő majd szél,
s a tél, hóval tele lesz minden házfedél,
én akkor régen messze járok tőletek,
pihenni térek, hogy jövőre
a nyár után majd ismét itt legyek!

Torma Zsuzsanna - Pici piros bimbó

Torma Zsuzsanna

Pici piros bimbó

https://www.youtube.com/watch?v=HOKXKFLA-7M

Pici piros bimbó
Egy rózsafa ágon
Várja, hogy az eső
Már végre elálljon.
Alig van már levél
A kis rózsatövön,
De a kicsi bimbón
Még látszik az öröm,
Rossz után jön a jó
Talán érezheti,
Hogy majd hamarosan
Napfény kényezteti.
Ki is nyílik hamar
Gondolja magában,
Még mielőtt az Ősz
Úr lesz hamarjában
A virágos kertben
S szerte a világon,
Mindenki örüljön,
S nyíló rózsát lásson!

Torma Zsuzsanna - Öröm a családban - Laura

Torma Zsuzsanna

Öröm a családban - Laura

Régen dédelgetett álmunk már valóság,
Unokánk született, vele szépség, jóság!
A hírt mikor kaptuk, hogy ő megszületett,
Szemünkből könny hullott, csak szívünk nevetett!

Hej, de nagy kár, hogy ők tőlünk messze élnek,
Nélkülük számolunk már jó néhány évet,
Évente csak egyszer, vagy kétszer, ha látjuk
A családot, s közben a napjaink’ számláljuk.

Mennyi idő telik, míg láthatjuk újra,
Mekkorát nőtt már a baba Laura?
Mikor jön el a nap, mikor újra látjuk?
Mikor őt megint a karjainkba zárjuk?

Nagy most a boldogság, szívünkben jó érzés,
Újra az aggódás, féltés, nem is kérdés!
Hiszen azt kívánjuk, mama és a papa,
Nőjön nagyra, s szépre unokánk, Laura!

Torma Zsuzsanna - Július végi esti csendben

Torma Zsuzsanna

Július végi esti csendben

Július végi esti csendben
Fülledt a lég, szellő se rebben.
Magányos tücsök halkan cirpel,
Vonuló felhő záport cipel.
A Hold világát eltakarja,
De ez a felhőt nem zavarja.
Talán a Holdnak szép ruhája
Vonzza magához, s azt csodálja.
Nehéz a búcsú, ám a szellő
Viszi tovább és száll a felhő
Eggyé válva a sötétséggel,
Béke, s nyugalom terül széjjel.

Nyugvóra térne ember, s állat,
„Viszlát” intve a napsugárnak.
Aludni kéne, ám meleg van,
Félretolva pihen a paplan.
Ablak kitárva – nappal zárva -,
Jöjjön hűs éj, mindenki várja.
Ám, mi és ki jár kint az utcán:
Kóbor kutya, vagy részeges tán?
A kutyanép elkezd csaholni,
Az est lassan éjbe hajolni.
Közel az éjfél, mégis zaj van,
Beszélgetés is hallik halkan.
Jobb volna tán az utcán hálni,
A Holdat nézve csendre várni!

Torma Zsuzsanna - Nem vágyik el a szívem

Torma Zsuzsanna

Nem vágyik el a szívem

Az én udvaromban
Nem nőnek pálmafák,
Interneten jön be
Hozzám a nagyvilág,
Még sem vágyott innen
A szívem el soha,
Hiszen sok virágnak
A kertem otthona.

Oleandereknek
Parfümös illata
Tölti be az udvart,
Ha jön az éjszaka,
Vanília illat,
Mi szinte bódító,
Száll az enyhe szélben,
Mely lelket gyógyító.

Mályvacserje fákon
Lila, s fehér virág,
Nappal kelyhükből sok

Torma Zsuzsanna - Neked köszönhetem!

Torma Zsuzsanna

Neked köszönhetem!

https://www.youtube.com/watch?v=u3v8jUXoW28

Ébredéskor ablakomon
Reggel, ha kinézek,
Látom kertem sok virágát,
Gyönyörű, igézet!
Ha eső hull, ha süt a nap,
Öröm a szememnek,
Mindkettő oly kedves nekem,
És hasznos a kertnek.
Hogyha látom növényeim,
S virágaim nőni,
S bár nem tudom kellőképpen
Versben megköszönni,
Itt érzem a szívem táján
Mind azt a sok hálát,
Hogy az Isten adott látást,
S az Ő szép világát!
Néha apróbb „balesetek”
Megtörténnek néha,
De köszönöm, Mindenható,
Hogy nem vagyok léha,
Nem is hagyom el magamat
És e szép világod,
Csak majd akkor, ha akarod,
Csak ha jónak látod!

Torma Zsuzsanna - Régen

Torma Zsuzsanna

Régen

https://www.youtube.com/watch?v=Mf6EbuZhMIg

Régen, de sok szép dalt
Dúdoltam magamban,
Már akkor is, mikor
Kicsi leány voltam.
Búzamezőt járva,
Pipacsszedés közben,
Vígan töltöttem el
Időmet a zöldben.
Gondtalan gyermekkor,
S messze szálló hintám
Felidézem, hogyha
Lecsukom szempillám.
Elmúltak az évek,
Ritkult már a nóta
Sokkal öregebb is
Lettem én az óta,
Gondok sokasodtak,
Az idő meg szaladt,
Mostanra mindennek
Csak emléke maradt.
Ma már csak hallgatom,
Mások hogy dalolnak,
Miközben ajkamról
A dalok elfogynak.

Torma Zsuzsanna - Gólyamadár

Torma Zsuzsanna

Gólyamadár

Gólyamadár,
belepte a
hó a fészkedet,
ne indulj még
el az útra,
mely haza vezet!
Gólyamadár,
várj, mert nincs itt
még a Kikelet!

Összefogja
a jégpáncél
most a fészkedet.
- Gondolatban
most is látom
a négy „Kelepet” - ,
hozzátok majd
magatokkal
a jó meleget!

Ne siessetek
oly nagyon,
s ne is késsetek,
mire jöttök,
majd kiszárad
már a fészketek,
tavaszi szél
fuvallatja
legyen veletek!

Torma Zsuzsanna - Hajad ezüstje

Torma Zsuzsanna

Hajad ezüstje 

Este, ha lehajtod párnára a fejed,
nézem, ahogy lassan lecsukódik szemed.
Hajad ezüstje megcsillan a fényben,
mélysötét bársonya megváltozott régen.

Arcod bár nem látom, ha a fény kialszik,
csak az egyenletes lélegzésed hallik,
s csak hajad ezüstje csillog a sötétben,
mint a sok-sok csillag éjszakai égen.

Gondok, feszültségek ernyedtségbe fúlnak,
homlokod ráncai lassan kisimulnak
Álmaidban ismét erős, fiatal vagy,
napi fáradtságod teljesen alábbhagy.

Álmodsz gondtalanabb, reménytelibb jövőt,
hogy az évek súlya nem vesz rajtad erő,
s remélve, hogy én is melletted maradok
s melletted még én is sokáig álmodok.

Fáradtan, álmosan fekszünk egymás mellett,
lassan csak álmunkban éljük a szerelmet.
Reméljük, hogy lesz még néhány boldog évünk,
addig is mindketten családunknak élünk.

Reggel, ha szememből elszökött az álom,
ébredve fejedet vállamon találom,
reggel is megcsillan hajadnak ezüstje,
elmúlt a szerelem, megmaradt a füstje.

Torma Zsuzsanna - Hajlottan is tovább élni

Torma Zsuzsanna

Hajlottan is tovább élni

(Emlékezés egy fenyőfára)
Hajlottan is tovább élni akart ez a fekvő fenyő,
láttam, ahogy belőle még egy egyenes ága kinő.
Úgy múltak a tavaszok, a nyarak, őszök és a telek,
hogy a hajlott törzsű fenyő nem volt érték már senkinek.
Ám én sok-sok éven át jártamban néztem jövet-menet,
ahogy zöldell, díszít ősszel sok megsárgult falevelet.
Ahogy azok közrefogják, s talán kicsit irigyellik,
hogy míg ők az enyészeté, a fenyőfa sose "vedlik".
Nem hullatja tűlevelét, se melegben, se hidegben,
bár nem áll ő nagyon büszkén, csak hajlottan, csak leverten.
De az ifjú, szép hajtása segítette tovább élni,
s azt, hogy senki nem bántotta, kezdtem én valónak vélni.
Már nem láttam mikor vágták ki e hajlott törzsű fenyőt,
de egy kedves ismerősöm lefotózta még azelőtt,
mikor kivágták hajtását és a hajlott hátú fenyőt,
megkímélve szenvedéstől, s haljon meg időnap előtt.
Örülök, hogy legalább a fényképen még tovább látom,
akár sudár, akár hajlott törzsű volt, s az én barátom!

Torma Zsuzsanna - Karácsonyra feldíszítjük; Szilveszterre

Torma Zsuzsanna

Karácsonyra feldíszítjük

Azt a szép, zöld műfenyőt,
Amit nem oly réget vettünk,
tán két évvel ezelőtt.
Igaz, nincsen oly illata,
Mint valódi fenyőnek,
De már nem kell nekivágni
A télben az erdőnek,
Nincsen olyan nagy varázsa
Mintha élő lenne Õ,
De pompázik, ez a fontos,
Díszítve a műfenyő.
Nem kell aztán tűzre dobni,
Szemétbe sem dobjuk el,
Díszét vesztve a dobozban
Jövő évig elpihen.
Kevesebb lesz így a szemét,
S megmentünk egy élő fát,
Élje a sok szép zöld fenyő
Odakünn Karácsonyát.
Hulljon rájuk szűzfehér hó,
Ringassa lágyan a szél
Hófedte fenyőfa nélkül
A Karácsony mit sem ér!
A hófedte szép fenyőfa
Dísz nélkül is oly csodás,
Fontosabb, hogy szívünk mélyén
Feléled a ragyogás,
A Szeretet oly drága kincs,
Mi csak belülről fakad,
Műfenyővel, vagy anélkül
A szívünkben megmarad.

*

Szilveszterre

 
Hallgassatok ide, kedves költőtársak:
Jövőre se fogjuk mi itt be a szánkat!
Mondjuk meg mi nem jó, s miben kell változni,
Mi az, mi minekünk csakis jót fog hozni!

Mi, a magunk módján segítsük népünket,
Írjuk ki magunkból minden érzésünket!
A jót és rosszat is fedjük fel szavunkkal,
Élhetőbb életet kívánva dalunkkal!

Ne mondhassa senki, pusztába száll szavunk,
Minden szóért kár, amit magunkban hagyunk,
Mondjuk ki, írjuk le, és megkönnyebbülünk,
Napnyugtával békén csukódik le szemünk!

Boldog Új esztendőt kívánjunk egymásnak,
Miránk továbbra is feladatok várnak.
Aki megérhette az Óévnek végét,
Várhasson az Újtól boldogságot, békét!

Torma Zsuzsanna - Fekete hunyornak fehér a virága

Torma Zsuzsanna

Fekete hunyornak fehér a virága 

(Fekete a kökény, fehér a virága….,
Fekete faluba fehér torony látszik…)

Fekete hunyornak fehér a virága,
Elvirágzás nyúlik jövő februárra.
November elején bújnak bimbócskái,
Áttelelnek fagyban fehér rózsácskái.

Sok éve nekem a télnek a virága,
Mikorra kopasz lesz minden fának ága.
A sok lehullt levél sorra elenyészik,
A hunyor virága kitart tél végéig.

Tél végén a hunyor megtartja virágát,
Elvirágzás után lassan halványsárgán
Él még tovább, s színe halványzöldre vált át,
Virága közepén neveli magházát.

Fekete gyökerét barna föld takarja,
Zöld leveleit is mindvégig megtartja.
Télen is, nyáron is zöldek levelei,
Akárcsak a fenyőt, örökzölddé teszi.

Mindig gyönyörködöm fehér virágában,
Ő a télnek dísze kopasz virágágyban.
A sok nyári virág gyökere megpihen,
Míg ő a zord télbe melegséget viszen.

Nem tudom, hogy hányszor látom virágozni,
S meddig tud tél után majd új tavaszt hozni.
Azt, hogy meddig élek, a Jóisten tudja,
Meg az őrangyalom, ki visz végső útra.

Torma Zsuzsanna - Októberi nyárban; - Októberi nyár

Torma Zsuzsanna

Októberi nyárban

Megértem immár ötvenöt nyarat,
S most ötvenötször újra itt az ősz,
Számomra az idő nagy léptekben halad,
Gondolatom ezen többször elidőz.

Ebben a langymeleg októberi nyárban
Sokévnyi emlék képe feldereng,
S ebben az őszi várakozásban
Őszülő fejem sokszor elmereng.

Sárguló levelek halk zizzenéssel
Érnek a földre lábaim elé,
Szél kap hajamba hűs libbenéssel,
Arcom emelem a napfény felé.

Nem tudom hány ősz marad még nékem,
Szívemben megannyi vágyakozás,
De amíg van kiért tovább is élnem,
Nem huny ki bennem végleg a parázs.

*

Októberi nyár  
https://www.youtube.com/watch?v=odGaTZE7pFU

Oly hirtelen besötétül
Esténként az őszi ég,
Pedig a Nap úgy ragyogott,
Lekerült az öltözék!

Kihasználva ezt az időt,
Még e néhány szép napot,
Kiülök az udvaromra,
S napfürdőzöm egy nagyot.

Vénasszonyok nyara végül
Színes köntösébe búj’,
Talán két nap, s elbúcsúzik,
Hisz’ Október szele fúj.

Torma Zsuzsanna - Álmaimból felébredni jó

Torma Zsuzsanna

Álmaimból felébredni jó

Álmaimban nem kell igent mondanom,
Amikor nemet mondanék,
Álmaimban önmagam lehetek.
Álmaimban nem befolyásol
Sem idő, sem tér,
Sem más idegen akarat.

Nem kell észrevennem,
Ami nem érdekel, de
Láthatom, amit látni akarok
És mondhatom, amit
Mondani szeretnék.

Kimondhatom a
Kimondhatatlant annak,
Akinek én szeretném és
Azt hallom, amit
Hallani szeretnék tőle.

Álmaimból mégis
Felébredni jó,
Mert amit álmodok,
Sajnos az mind nem igaz
És nem való!

Torma Zsuzsanna - Korán nyílnak az őszirózsák

Torma Zsuzsanna

Korán nyílnak az őszirózsák

https://www.youtube.com/watch?v=AAQ9RqJr11U

Korán nyílnak az őszirózsák,
augusztus közepe van csupán,
ebben a forróságban tócsák
nem látszanak dombok csúcsán.
Talán a mélyen fekvő völgyek
gyűjtenek össze harmatot,
s hajnaltájt virágok és növények
kortyolnak belőle egy nagyot.
Reggeltájt kezdik szirmuk' tárni
színes kelyhük' a porcsinok,
s addig gyönyörködhetem benne,
míg delelőn nem látom a napot.
Utána szirmukat bezárják,
s alusznak holnap reggelig,
a méhecskék hada is elszáll
oda, hol "zsákjuk" megtelik.
Korán nyílnak az őszirózsák,
forróság kitart még két napig,
remélve nézek fel az égre,
talán jön zápor hajnalig!

Torma Zsuzsanna - Enyhülést hozott; - Idei kenyér

Torma Zsuzsanna

Enyhülést hozott

Enyhülést hozott az eső forróság után,
viharos szél száguldozott lombos fák csúcsán.
A föld szívta éltető nedvét,
mind sivatagban kiszáradt torkú tevék.
S most, ahogy lassan csendesül a szél,
mi épen maradt, felfrissül és él,
megfogyva is és törve is,
maradt még virág nekem is.
S örülök én, még van minek,
nem panaszkodom senkinek.

*

Idei kenyér

Nyár van már,
Sárgul a gabonaszár,
Július kék ege alatt
Vidám pacsirta száll.
Nyár van már,
Nem a kéz kaszál.
A gabonát régóta
A kombájn vágja már.
Nyár van, nyár,
Futószalagon már
A tiszta búza,
S a malom is
Finom lisztet jár.
Nyár van, nyár,
Menjünk haza már,
Vacsoránál az asztalon
Idei kenyér vár!

Torma Zsuzsanna - Hosszúra nyúlik az árnyék; - Enyhülést hozott

Torma Zsuzsanna

Hosszúra nyúlik az árnyék

Hosszúra nyúlik az árnyék
A kora reggeli fényben,
Máris gyűlik a jókedv
Minden emberi lényben.

Záporeső sok kis cseppje
Makacsul ül a virágon,
Ők azok, kiknek az élte
Legrövidebb a világon.

Napfény jő, s ha szellő lebben,
Felszárad virág és levél,
A sok csepp felszáll az égbe,
És egy új életet remél.

*

Enyhülést hozott

Enyhülést hozott az eső forróság után,
viharos szél száguldozott lombos fák csúcsán.
A föld szívta éltető nedvét,
mind sivatagban kiszáradt torkú tevék.
S most, ahogy lassan csendesül a szél,
mi épen maradt, felfrissül és él,
megfogyva is és törve is,
maradt még virág nekem is.
S örülök én, még van minek,
nem panaszkodom senkinek.

Torma Zsuzsanna - Mire elhervad

Torma Zsuzsanna

Mire elhervad
https://www.youtube.com/watch?v=BXb5MHtfV4w

Mire elhervad az orgona virága
A labdarózsafa szirmait kitárja.
Mikorra labdái szirmait hullatja,
A sok rózsabokor bimbóit mutatja.
Nyílik majd a sárga, rózsaszínű, piros,
Csak szagolni szabad, ám letépni tilos!
Mert ha leszakítod, rövid lesz élete,
De ha tövén hagyod, gyönyörködhetsz benne.
Egész nyáron nyílik, neked a sok rózsa,
Simogasd szemeddel, gondoskodjál róla.
Mert szép rózsafák királynők a kertben,
Senki nem dalolt még másról soha szebben!
Róluk szól régóta sok szép magyar nóta,
Sárga, piros, fehér rózsa, rózsa, rózsa.

Torma Zsuzsanna - Nem vágyik el a szívem

Torma Zsuzsanna

Nem vágyik el a szívem 

Az én udvaromban
Nem nőnek pálmafák,
Interneten jön be
Hozzám a nagyvilág,
Még sem vágyott innen
A szívem el soha,
Hiszen sok virágnak
A kertem otthona.

Oleandereknek
Parfümös illata
Tölti be az udvart,
Ha jön az éjszaka,
Vanília illat,
Mi szinte bódító,
Száll az enyhe szélben,
Mely lelket gyógyító.

Mályvacserje fákon
Lila, s fehér virág,
Nappal kelyhükből sok
Méhecske nekilát
Édes nektárt szívni,
S ha jő az éjszaka,
Megszűnik zümmögni
A méhecskék hada.

Kelyheit becsukja
A sok kukacvirág,
De reggel, ha érzik
A napnak sugarát,
Újra mind kitárja,
Mint ház az ajtaját.
Szememnek, s szívemnek
Ők mind-mind kedvesek,
Magjukat elszórják,
Jövőjük vetve meg.

Udvarban és kertben
Nekem mind megterem,
Mindaz, mire vágyik
A szívem és szemem,
Mert én nagyravágyó
Bíz’ nem voltam soha,
Hiszen sok virágnak
A kertem otthona!