László - Kellemes Karácsonyt Mindenkinek!

László

Kellemes Karácsonyt Mindenkinek!

A fa alá egy dobozkában,
melynek titkos rekesz oldalában,
beteszem lelkemet,
megosztom veled.
Ha e ládikát felnyitod,
remélem mosolyod,
hisz elér hozzád a szeretet,
melyet küldök neked.

Majd, ha a szeretet lángja lobban,
ott leszek veled titokban,
s a langy pislákolásban,
látod vigyázó szemem.

Ha izgatottan csörren a szaloncukros papír,
ne légy kérlek fakír,
hisz ott az öröm csokoládéba mártva,

a habcsók csak rád várva
lóg fenn a fán,

Kívánom Barátom; légy boldog és vidám:) 

László - Ősz illatú éj ...

László

Ősz illatú éj...

Ősz illatú éj csendjében
szalad a szél, a csillagok
alatt nyílnak a kéj buja
virágai, a Hold ezüstös
arccal hozzám beszél...
Sziszegő levelek között
megfáradt lelkem pihenni
tér, s bágyadt tekintetem
fölött beszűkül a világ, a tér...

László - Levelek

László

Levelek

Szétfolyt holnapok fodrozódnak
a tó felszínén -
lebeg két falevél,
ringatja lágy ölén.
Sodorja őket a szél
és valahol egy zátony peremén
a víz formálta kövek tetején
megpihen
a két apró falevél.

László - Bekarmolt idő

László

Bekarmolt idő

Bekarmolt az idő.
Imbolyog.
Andalogva jár
és perceket büfög
füstös órát,
szeretkezik a két
mutató
döngetik az
éjféli delet…
kong az óramű,
képmutató.
Hasztalan.
Hazudja,
hogy halad,
nem szül új
perceket…

László - Tűbe fúzött percek

László

Tűbe fűzött percek

Húsomban dúlsz, csitítlak,
mert feltörni készülsz
és minden pillantásod
vágyaimból tép rojtokat…

tűbe fűzött tehetetlenség,
mellyel epedő némasággal
fércelem a közös perceket.

László - Amit csak akarsz

László

Amit csak akarsz

Most…:
-holt csönd vagyok,
magamba/n roskadok.
-egyetlen néma szó,
pedig kiáltani volna jó.
-haldokló, pislogó parázs.
-egy elvarázsolt varázs.
-élettelen élet vagyok,
-feltámasztásra váró halott…

Leszek…:
-mit akarsz mi legyek?
Gyámoltalan gyerek,
egy meleg ölelés,
árnyként követés,
minden vágyad dallama.
Hűs nyári zivatar,
lehulló avar mely
lágyan betakar…

A mindened lehetnék,
a langy nyári esték
megnyugtató csöndjében,
végre hozzád bújnék…

László - Rögtönzés egy koncertre ...

László

Rögtönzés egy koncertre …

Foszlott égboltra csillagokat horgol a Hold,
toldoz-foldoz csendesen,
tűbefűzött sugarakkal álmot
- fércel -
hullócsillagot.
A szél könnyű kacajként visszhangzik a tájon,
viharrá nemesedik néhol
majd tenyerembe simul,
szelíden végig fut bőrömön és elcsitul.

László - Kielégületlen vágy ...

László

Kielégületlen vágy … 

https://www.youtube.com/watch?v=76T9H63gzec

A csend megül szobámban,
ébren is csupán álmodom,
egyedül vagyok.
A fürdővizet megengedem…
Eszembe jutsz és elképzelem
milyen lenne, ha itt lennél velem.
Egy vízcsepp folyik végig melleden,
útját ujjammal végig követem,
ajkad mézízét ajkamra csókolod,
táncol minden ujjbegyem testeden
és egyetlen percre sem
szűnik olthatatlan vágyunk.
Nyelvemmel finom köröket rajzolok
mellbimbód körül,
tenyerem fenekeden megpihen,
fülcimpád mögé rejtem
szerelmes szavaim.
Szenvedéllyel érintelek,
- szeretkeznék Veled,
lelkedre vágyom,
elbújni Benned
a mennyekig magasztalni fel.
Kívánlak. Vágylak.
Birtokba veszlek,
kéjtől remegő tested
egyetlen percre sem eresztem,
ölembe kaplak,
erősen markolom feneked,
csípődet emeled
újra és újra, ritmusom követed.
Elhatalmasodik szenvedélyünk,
elveszünk egymásban,
miközben sóhajok sorát suttogva
szerelmet rebegnek ajkaim.
Magamhoz ölellek,
testünk egymásnak feszül...
A víz untalan zubog,
emlékünk megül bennem,
kiszakít valóságomból
és csupán vagyok... Veled... egyedül.

László - Megfáradt Karmester

László

Megfáradt Karmester

 https://www.youtube.com/watch?v=f7LHAtgjdRw

Hangjegyek rácsai mögött, ural a téboly.

Csitítom magam,
de a kottából sóvárgó vágy
elnémíthatatlanul árad.

Egyetlen hang kitartva,
(tökéletes szépség
és díszére válsz lelkemnek)
gyönyörű frázissá édesít.

Középszerű vagyok...
Szimpla lüktetés.

Egy megfáradt Mester
ki remegő kézzel dirigál.

Vívódó lélek kusza kották felett. 
 

László - Lélekrügy; - Tavaszváró ...

László

Lélekrügy

Tavasz dalolász.
Még csupaszok a lombok,
napfényben bíznak
mormolják a halk imát,
egy ág esőtáncot jár.

*

Tavaszváró …

Harmat szendereg
hervadt liliom szirmán
búsan tündököl.
...
Barázdált arccal,
hűs nyár’-záporért kiált
a szomjazó föld.
...
Nyugodt, tiszta éj...
hűs, epedő némaság
megül az ágon.

László - Szeretet könyv (?)

László

Szeretet könyv (?)

Meg nem becsült kapcsolat!
Igen. Ezen a címen pihen,
támasztja a bagótól ittas falat,
kemény bőrkötésbe burkolt,
soha ki nem mondott szavakat
rejtnek a megtépázott lapok.
Megannyi agyon gyűrt fejezet,
melyet átírni már nem lehet,
csendes magányba hurkolt
betűk kiálltnak szabadságukért.
Szabadon szálló hangalak
miért folytatják ádáz harcukat…

László - Január 12

László

Január 12

Az idő vacog, didereg a táj,
megannyi fagyott lélek, mint
az óra inga ide-oda jár és
kakukkol feszült szüntelen,
a járda játszva ismétli a határozott
cipőkopogást, réseiben égő parázs,
csikk temető és néhol a korláton
megcsillannak a hajnal fényei.
Még szendereg a harmat, a város
szokatlan csendes, ember bőrbe bújt
lények szaladgálnak esztelen,
nem csilingel a négyes-hatos
és körút szinte meztelen, nincsen
más csupán fülsértő zsivaj és megfáradt
lámpafény, hömpölygő csürhe had.
(Valahol a gyeplő szép lassan elszakadt).

László - Téli (álom)ajándék

László

Téli (álom)ajándék 

Lehullott a pici-puha hó,
Örömtáncot lejt a szánkó…

Puha kis arcocskád,
a hideg csipkedi,
- húzzuk össze kabátkád,
aztán uzsgyi neki!
Erősen kapaszkodj ám nekem.
Suhanunk oly gyorsan;

Hirtelen
megállok,
Újból elindulok.
Hátam mögül angyali kacaj.
- Leestél? Semmi baj

Csöppség!
Ne edd a havat!
Nem olyan finom falat.

Mondd! Hova húzzalak?
Oda hol láthatsz angyalokat?
Hol csupa öröm és játék az élet?
Bárhova elvinnélek,
csak kérjed.

… de most hazatartunk,
egész délutántól játszunk,
mindjárt itt az este,
el kell vigyelek Álomföldre.
- holnap ugye megint megyünk?
Angyalkák leszünk?…
 
Persze kicsi Csöppem.
de most aludj szépen.

László - A Göncöl szekerén

László

A Göncöl szekerén

 https://www.youtube.com/watch?v=UUyJoQrMdyM

Ennyi? Tényleg vége?
Hisz szerelmünk ott az égbe…

Sarkcsillag tükrözi szemed fényét,
Mutatja az utat hozzád,
Mely ki tudja mennyi fényév,
Hogy mikor találok újra Rád?!
Emlékszel?
Utaztunk a Göncölszekéren,
Megszorítottad kezem
S azt mondtad: - maradj mindig velem!

Szemedből könnycsepp cseppent
Melyből hullócsillag lett.

Én kívántam rögtön:
-legyél mindig boldog a Földön.

Bejártuk együtt a Tejutat,
Csodáltuk a csillagokat,
Az Esthajnalt zsebembe dugtam;
Szép csendben, lassan
Bekötöttem szemed és
A Holdra vittelek,
Lógattuk lábunkat a semmibe.

Lágyan átkaroltál,
Ajkamra csókot adtál,
Megsimogattad arcomat,
Fülembe súgtál édes szavakat.
Lassan felkelt a Nap,
Halványulni láttuk a csillagokat,
Elhagytuk az eget.
Azóta is szenvedek,
Mert nem talállak Tégedet!

Az Éji szél röppenti hangodat
Aprócska szobámba,
Kereslek hol vagy,
De csak a szellemed járja
Néma táncát,
A huzat emelgeti a párnát
Fejem alatt.
Néha-néha a parketta meg-meg reccsen,
S, én csak figyelek ijedten.
Fejemre húzom paplanomat,
Pedig tudom: csak Te vagy?

Betegesen szeretnék újra veled lenni,
Nem tudlak feledni.
Sajgó szívvel nézem a csillagos eget,
Bámulom a Göncölszekeret.
Már más fogja kezed!
"Szemedből könnycsepp cseppent
Melyből hullócsillag lett.
Én kívántam rögtön:
- legyél mindig boldog a Földön."

László - Nem lehet

László

Nem lehet

Hallom mit nem hallhatok,
Látom mit nem láthatok,
Érzem mit nem érezhetek,
Nézem mit nem nézhetek,
Tapintom mit nem tapinthatok,
Álmodom mit nem álmodhatok,

Hogy fogom két kezed,
Hogy nézhetem két szemed
Miként reám ragyog,
Hogy érzem leheleted vállam felett,
Hogy hallhatom miként nevetsz,
Hogy látom boldog vagy velem.
Hogy szerethetlek Tégedet,
Hogy szeretsz engemet.

László Szavakba zárlak

László

Szavakba zárlak

Szavakba zárlak,
mondatokká fűzlek,
elbújtatlak a sorok között,
rímekbe szedlek,
magamhoz ölellek
és suttogva szerelmet,
hiányt, türelmet
kiírlak magamból,
és újra meg újra felolvaslak
az üres szobámban.

László - Különös álmom ...

László

Különös álmom …

Különös álmom volt az éjjel.
Táncoltam a Holdfénnyel
köröttünk játszottak a csillagok
a legfényesebb körberagyogott,
mert te voltál a Hold fénye
én pedig az éjjel.

Karommal körbefontalak
szorítottalak, óvtalak
együtt táncoltunk át az égbolton
csak ketten voltunk horizonton.
Lágy éji szél játszott egy hegedűn
húzta a szerelem dallamát,
Tiéd volt az egész világ,

Neked adtam az eget az éjjelt,
Remélve, hogy soha nem ér véget
A közös táncunk.
De jött a hajnal, felkelt a Nap
véget ért a nászunk.

László - Lennék ...

László

Lennék …

Lennék könnycsepp, mely legördül arcodon,
- és titkon simogat.
Lennék Holdnak fénye csillagtalan éjben,
- ölelnélek észrevétlen.
Lennék tükör az erőtlen, álmos napokon
- mosoly csüggedt ajkadon.
Lennék, ó Kedvesem mennyi minden lennék,
- pusztán egy valami nem...
Fent... a padláson felejtett emlék!

László - Lelkedre vágyva

László

Lelkedre vágyva

Sehol sem vagy és mégis

mindenhol Téged látlak,
ahogy mozdul az ág

és a csendet megtöri a szél.
Amint életre kél a sötét
puha tenyered melegét vágyom
és letörten vágyón megrajzol az éj.
Mohón vesznék beléd,
lelkedig suttognám

szerelmes szavaim, csókjaimmal

ostromolnám minden porcikád,
míg fehér zászlód nem lengeted.
Két karom elrejt a világ elől,
két karod kalodába zár
- fesztelen rabszolgaság.
Válladon hagyom fogam nyomát,
szerelmünk billogját,
gyötör a gyönyör, sanyargat a vágy
öled gyengéd ringása andalít,
miközben ujjaim bilincsként kulcsolnak át.
Tekinteted mesél,
- ( Őröm voltál, most néma rab.
Ítéletemre vársz)
és én olvasom minden szavát.
A lelked akarom,
ostromolni csúcsait,
felérni Hozzád,
odabújni,
mint űzött vad ki gazdára talál.

László - Vihar

László

Vihar

Villámlott.
Minden érzés mit elém terítettél
visszhangzik bennem,
mint messzi mennydörgés dörejei.
Fáj, hogy a falak nem omlottak le egészen közöttünk
s csak káprázat: - átlátok rajtad?
Lábunk pocsolyába lép,
nyomot hagysz szívem falán,
s a vihar előtt magunk is elhallgatunk.
Esőkabátunk gyászra kész,
összegyűltek a sűrű fellegek, akár a gyötrődés
majd ömleni kezdett az eső.
Hűvös volt.
Begomboltuk a kabátot,
átöleltük egymást.
Lassú léptekkel megindultunk az Oktogonhoz
lelkünkben harag nélkül,
és már nyíltak az orgonák.