2013. június 30., vasárnap

Szomorúfűz - Július mosolya ... színei



Szomorúfűz

Július színei



Zöld lombruhás ágak között aranylándzsákat döf az ébredő Nap.
Az égbolton fényözön árad, a földet elöntik a sugárszálak.
Szivárványpillangók lebegnek a rózsák tündérszirmai felett.
A szökőkút ezüst szikrákat fröcsköl szét a víz tükrén csengőn, csilingelve.
Tündérek víg táncukat lejtik, meleg szél futkos a fű, a fák, a virágok között.
Lelkünk mosolyog a fényben, szárnyaló érzésekkel a végtelenen át,
mint madarak víg dallama az égbolton. Áldott, ragyogó színözön.
Boldogságot hoz el utunkon a fényben, szelíden a búcsúzó alkonyi napban.
Lelkünket megérintő áhítatban, homályosuló fényben ölelkező szeretetben,
a távolban, a látóhatár mögött lemenő napban, alkonyatban.
Szívemet szemed mosolya betakarja, szempilládon csillagok ragyognak..
Az estben halk melódiák úsznak, fények és árnyak egymással játszanak.
A hold kerekdeden gurul a horizontra, az ablakokon bekacsintva incselkedve.
Csend és nyugalom a júliusi éjszakában, csillagok milliói az égi udvarban.

Kosjegyében - Július



Kosjegyében

Július


Szent Jakab-havában, Nyár közepén,
remeg a levegő az aszfaltút felett,
lázban égő teste negyven fokra szökött,
megdőlt a korábbi harminchat helyett.



Aki csak teheti, vízmellé húzódik,
rekordokat döntő tikkasztó hőségben,
elvékonyodott ózonréteg miatt
éget a Napsugár vakító fényében.


Öntözés nélkül felperzselt termések,
sok zöldség-gyümölcsnek eltevés ideje,
a gondos háziasszony óvja családját
saját termésével, lesz a polca tele.


A sokszínű rózsabokrok bimbói
sokadszor bontják illatos szirmaikat,
elnyílás után új virágzásra vágyva
hullajtani kezdik szép virágjukat.

.kaktusz - Nyár - július



.kaktusz

Nyár, kánikula: július…
valamikor úgy tartották,
ez a hónap,
az év hetedik hónapja,
az áldásnak a szép hava…
nyár, kánikula: július,
ő az áldásnak a hónapja,
az áldásé, ami megérdemel
egy egész hónapot ünnepül,
mert semmi jó nincsen nélküle,
még az aranyat érő eső is
lehet pokoli csapás,
az élet nélküle
kudarcra van ítélve…
szeretne az ember sok mindent,
és amire mindennél jobban vágyik,
megszerzi még a lehetetlent is,
övé lehet az oly nagyon kívánt kincs,
beteljesülhet a legszebb álma,
és mégse lesz boldog tőle,
ha áldás nincsen rajta…
s ha dolgozik éjt nappallá téve,
hogy jobb legyen a sorsa,
megtesz minden tőle telhetőt,
s ha meg is van a gazdagsága,
a boldogságot akkor sem találja,
mert minden hiába,
ha hiányzik belőle a lényeg,
ha útját nem kíséri áldás…
meglehet a gazdagság,
övé lehet minden földi jó,
de ha az áldás hiányzik,
csapás lesz a legszebb ajándék…
július az áldás hava,
áldás kísérje napjait,
mert anélkül a kincs is
csak csapássá változik.

2013. június 29.

Jóni Barna - Július ...



Jóni Barna /Barnaby/
Július ...

Már Július van, és szerelmes a nyári hajnal.
Buja gondolatok vetik le a lányok
lenge- könnyű lepleit, sóhajok szállnak, vagy
csak képzeletem mely megcsal?…
Milyen jó lenne ma szerelmet vallani,
ha lennél. De messze jársz, üres az ágy,
téged keres, kíván a párnám. Várja, hogy ölelj,
s érezze illatod. Az itt hagyott szalmaszín
hajad szálai, tekintetem, mint mágnest vonzzák…
Míg máskor oly bosszantó, azon most elmélázom.
Mert ujjaim között Te vagy, lényedet érzem,
s betölt a gondolat: Hozzád tartozom, s te hozzám…
Előjött, minden szép emlékem: ahogy kezeddel
elsimítottad a lepedő ráncait, hogy ne törjön az sem
mikor alszom. Annyi mindenre figyeltél, és
rosszkedvű leszel, ha rád haragszom, mert elfelejted néha
amit mondok, de Te mégsem, pedig vannak gondok…
Apró jeleket hagysz mindenütt, hogy tudjam, szeretsz.
Akkor nem mondom, hogy én is, s már nem nevetsz…
Szemed színe is belesápad a szürkületbe,
rideg a szó arcodra kiül, ha fáj, s bánattal borul be az este
Nem lázadsz, mert bántalak, nem tudom miért…
Most megsúgom, csak meg ne halld, hogy kellesz, amíg élsz
s az is, amit a szívedben rejtesz, el nekem… Szeretlek.
Érezd, hogy nagyon. Most elmondtam neked.
Mert kellett… egy szerelmes, Júliusi hajnalon…

Sárhelyi Erika - Július volt



Sárhelyi Erika

Július volt

Július volt, fülledt, poros, nyári délután,
de éjsötét felhőket vajúdott a távol.
Akár égő sebhelyek a messzeség hátán,
visszhangzott az égbolt a villámok jajától.


Messziről és hosszan jajveszékelt a szél,
míg a bénult szívű, riadt városra zuhant,
kemény volt és szívós, akár a vert acél,
a házak vinnyogva sírtak a tetők alatt.


A víz öklendező csatornák közt robogott,
fák halott testrészeit görgetve a földön,
akár, ha hegynyi hullám támadja a partot,
hogy a föld színéről mindent eltöröljön.


Mintha tort ültek volna féktelen ördögök,
démoni hangokkal teltek utcák és terek,
fekete vászon feszült ki a hegyek fölött,
sikoltozott a szél, akár rémült kisgyerek.


Aztán hirtelen csönd lett, mint ha film szakad,
a nyár tócsákba dermedt a szürke betonon.
A Duna egykedvűn ringatta a hidakat,
s nézte, ahogy a vihar kelet felé oson.

Ligeti Éva - Július



Ligeti Éva

Júliusi nyár


A Júliusi nyár kissé csalóka,
mint női mell villan feszes blúz alól,
kacéran kitárul, közelebb hajol,
     - édesen savanyú, mint a nyalóka.


Csorduló nyál selyme csikland kéjesen,
a tölcséren fagylalt, olvadva kivár
kristályos vágyat kelt - enyhe sivár
     - forró öleléssel vár személyesen.


Délben találkoztam vele magam is,
krőzusi kincseit magán viselte,
volt ki gazdagságát még irigyelte,
     - de láthattuk, hogy a káprázat hamis.


Egyhelyben toporgott tétovasága,
mozdulatlan árnyék lapult fal tövén,
fényözön elterült az utca kövén,
     - kiömlött festéktől mindene sárga.


Uszályát emelve tovább ballagott,
nyomában szikes föld, apróra törve
szöcske, búza, ember is meggyötörve
     - szivárványból font az égre sallangot


Hűvösen közelít, felhő kíséri
sápadt arcán a pír árván bujdokol,
fülledtség fátylába rejtve fuldokol,
     -- szeszélyeiből egy ideig elég.

Radnóti Miklós - Július



Radnóti Miklós
Július

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.

Július - Nyárhó



Július – Szent Jakab hava – Nyárhó – Áldás hava



Eredeti neve quintilis, minthogy a márciussal kezdődő régi római kalendáriumban az ötödik hónap volt. Csak Julius Caesar óta, ép az ő tiszteletére lett július; a hatalmas imperátor születési hónapja. Caesart leszúrta Brutus, birodalmának alapköveit szétdúlta az idő, de emlékét évezredeken át megőrizte a július neve. E hónapban már a nappalok fogynak s a Nap az Oroszlán jegyébe lép.
 A meteorológusok Nyárhó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Áldás havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Tehéntor (Aratás) hava elnevezést használták júliusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent Jakab hava. E hónapban már a nappalok fogynak; a Nap e hónap 23-a tájában az Oroszlán jegyébe lép.



Népi megfigyelések:

ha július nem főz, szeptembernek nem lesz mit ennie

Sarlós Boldogasszony napi eső Lőrinc-napig tart

ha Mária-Magdolna napján szép az idő, jót tesz, ha rossz, úgy ártalmas

ha Anna napján a hangyák bolyokat készítenek, úgy csapadékos tél lesz

Ernő napi eső langyos telet hoz


Népi mondóka

Esős Illés rossz,
mert áldást nem hoz.
Jakab napja vihart szül,
Magdolna sárban csücsül.
Anna asszony reggele
már hűvös, ne játssz vele.
Mihelyt a pók széttépi hálóját,
Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.



Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Jó időt remélhetni, ha napnyugtakor jó idő volt, ha csalogányok szorgalmasan énekelnek, ha reggel és este a füst egyenesen felszáll, ha az eső köddé változik.
Rossz idő lesz, ha napfelkeltekor égiháborúk vannak, ha a kakasok napszentület után kukorékolnak, ha a tyúkok szomorúak.



Július 2. -  Sarlós Boldogasszony

A nap elnevezése utal az aratás egykori módjára, amikor még a nők arattak sarlóval. Tápén e hagyomány emlékére ezen a napon gyógyfüveket vágtak le sarlóval, amit azután megszenteltettek. Szokás volt az aratás szertartásos megkezdése is, hogy azután másnap ténylegesen hozzáfogjanak a munkához. Például Szil faluban (Rábaköz) elmentek a misére, az aratószerszámokat a templom falához támasztották. Ezután kimentek a földekre, a búzában vágtak egy rendet, majd hazamentek.

Elszórt adatok utalnak arra, hogy ezen a napon is tilos volt a kenyérsütés, például Zagyvarékason, Doroszlón.



Július 13. – Margit

Aratási névünnepüket az időjárás előrejelző néphiedelem negyvenes napnak tartotta. Sokfelé Mérges Margitnak nevezték, és volt, ahol Pisis Margitnak csúfolták, mert többnyire esőt, zivatart hozott, ami ha bekövetkezett a későbbiekben is megzavarhatta az aratást. A megfigyelést tudományos tapasztalatok is valószínűsítik, hiszen a Medárdi monszun utóhatása sokszor könnyen birokra kelhetett a perzselő forrósággal.



Július 15. – Henrik

Henrik napján emlékeztek a vallásosabb hívek a tizenkét apostolra. Apostolok oszlása, - mondogatták olyankor, ha mennydörgéses vihar támadt, annak reményében, hogy az égiháború hamarosan szétoszlik, és a kaszások folytathatják az aratást. Egyébként a háziasszonyok próbaképpen, ezen a napon sütötték az új lisztből az első kenyeret.



Július 20. – Illés

E napon munkatilalom volt, mert attól tartottak, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsap a villám, a termést pedig elveri a jég. A gazdálkodók féltek ettől a naptól, hogy a vihar szétveri vagy a villám felgyújtja az asztagot, a kazlakat. Volt olyan hiedelem is az Ormánságban, hogy akin Margit vagy Illés napján varrt ruha van, abba belevág a villám.

Gyimes-völgyi magyar elbeszélés szerint Illésnek nem szabad megtudnia, hogy mikor van a neve napja: „Örökké érdeklődött a többi szentektől Illés, hogy mondják meg, mikor lesz az ő nevenapja, hogy ő lőjön. De a többi szentek eltagadták, de azért méges ő tájékozódik, vaj előbb, vaj utóbb, de tennap eltalálta, mert jókat lőtt” (Bosnyák S. 1982: 107).

Vásárosmiskén azt mondják mennydörgéskor, hogy Illés abroncsolja a hordókat, Csíkdelnén úgy tartják, hogy ilyenkor Illés szekere zörög. Székelykevén úgy vélik, hogy az Illés-napi eső miatt lyukas mogyoró és dió terem. Július végének viharos időjárására utal az Újkígyóson és Doroszlón is emlegetett szólás: „Illés meg Jakab Annát kergeti” (Penavin 1988: 144).



Július 22. – Mária – Magdolna

Szokás volt a kislányok hajából ezen a napon egy keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön. A bácskai Felsőszentivánban sütőlapátra ültetve vágtak le a hajból, amit titokban ástak el, nehogy rontani lehessen a hajszállal.

Szeged vidékén nem tartották Mária Magdolna napját sütésre, mosásra alkalmasnak. Szajánban egyenesen tiltották e munkákat.

Időjárásjósló hiedelem is fűződik e naphoz. Kiskunfélegyházán úgy hitték, esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja a bűneit.



Július 25. – Jakab

Jászdózsán úgy tartották, hogy a Jakab-napra kelt csirkék gyorsan nőnek. Ilyenkor szedik ki a fokhagymát.

A Jakab-napi időből különböző módon jósoltak a várható téli időjárásra. Székesfehérváron úgy vélték, hogy Jakab napján virágzik a hó, mert ha ilyenkor sok a felleg, akkor a télen sok hó lesz. Tápén a Jakab-napi északi szélből hideg telet jósoltak. Doroszlói megfigyelés szerint: „a zab aratását Jakab-napig be kell fejezni, mert ami gabona Jakabnapig kint marad, az kint is veszik” (Penavin 1988: 115).



Július 26. - Anna

A kender töve Anna napján szakad meg, ezért ilyenkor kezdték a kender nyűvését. Szép idő esetén e napon szedték az ún. annababot. Medvesalján Anna-nap előtt egy héttel kell kiszedni a hagymát, mert akkor tovább eláll. A Drávaszögben is ekkor szedik ki a vöröshagymát. Doroszlón és Topolyán úgy vélik, hogy Anna a kötényében hordja a bogarakat, ilyenkor rajzanak a legyek, s ahol nyitva talál ablakot, ajtót, ott bedobja.

A Szent Annának szentelt kedd évszázadok óta asszonyi dologtiltó nap. Szent Annát Szeged környékén Kedd asszonya néven is emlegetik.

Anna kedvelt névünnep, melynek mulatsággal, bállal való megünneplésére ma is virágzó szokásként említhetjük a füredi Anna-bált.

*

Kert – július


 

A természet asztala már gazdagon terítve van. Érnek a gyümölcsök, szedhetőek a különböző finom zöldségek.

A legfontosabb júliusi teendők közé tartozik száraz időjárás esetén az öntözés, és a növények által felvett tápanyagok pótlása.

Nagyon fontos, hogy az öntözéseket megfelelő időben végezzük. Tűző napon a lombos dísznövényeink levelei megperzselődhetnek, ezért kerüljük a dél körüli órákban a víz kijuttatását, inkább kora délelőtt, illetve késő délután és este öntözzünk. Fokozottan figyeljünk a balkonládáink, és cserepes dísznövényeink öntözésére. Ezeknek a talaja a nyári melegben sokkal gyorsabban szárad ki, mint a szabadföldbe ültetett növények. A gyepfelületek nagy hőségben szintén gyorsan száradnak, ezért ha szép pázsitot akarunk, a fűvel borított felületeket is intenzíven öntözzük.

Nyáron a tápanyag-utánpótlást a gyepfelületeken, az egynyári- és a virágzó növényeknél fontos elvégezni. Erre azért van szükség nyár közepén, mert a fű ilyenkor intenzíven fejlődik, egynyári virágaink pedig a folyamatos virágzás miatt élik fel a tápanyagokat. A virágzó dísznövényeknél a magas kálium- és foszfor tartalmú, a gyepnél, illetve a levéldísznövényeknél pedig a magas nitrogén tartalmú műtrágyákkal kell pótolni a tápanyagokat.

Fontos a gyomtalanítás és a talaj lazítása is.

Ha eddig nem tettük meg, vessük el a kétnyári virágokat is, az árvácskát, százszorszépet, török szegfűt, mályvát, gyűszűvirágot, stb. Augusztus végére kellően megerősödnek és kiültethetők, következő tavasszal pompásan virágoznak.

A liliomhagymákat ilyenkor is ültethetjük. Főleg a madonna-liliom hálálja meg a mostani ültetést.

A málna gubacsdarázs ellen is védekezni kell már, mert gyakorta megfigyelhető a hosszú hajtásokon a sok gubacs.

A nőszirmokat ültessük el a kívánt helyre, majd alaposan öntözzük be, hogy minél hamarabb begyökeresedjenek.
*
Szeretettel köszöntjük a hónap születés és névnaposait, ünnepeltjeit. 
Sok boldogságot kívánunk!

Wass Albert - Július



Wass Albert

Július


Fájdalmaim fekete kutyája

ma hasztalan kocogsz nyomomba már.

Virágok közt járunk ma együtt

én és a Nyár.



Ma Örömisten papja vagyok,

hiszek életben, jóban.

Cézár vagyok az ölelésben,

Dárius a csókban.



Forró imákat dalolok,

s letépek minden vadvirágot;

ha meghalok,

csak az fogja tudni, hogy ki voltam,

aki így látott.

Radmila Markovic - A Nap szerelmese



Radmila Markovic
A Nap szerelmese

Júliusi égi fátyol sötétkékjét
bárányfelhők csipkézik,
hunyorogva szeretnék a
Napba nézni,
mindhiába: nem lehet;
Kéjelgek a napsütésben,
megtehetem,
mert
egymásba lettünk
születésemkor
szerelmesek.
Nem csak engem,
árnyékom is,
követi,
néha - néha
szép nyúlánknak
fest meg,
máskor meg a
hasonmásom
talpam alatt
bújik el,
suttyomban meg
sárga fénye
körülfonja testemet.
Szerelmünktől
lelkem meleg,
testem barna lesz.

Nagy Csaba - Júliusi csend



Nagy Csaba /Gyémánt/

Júliusi csend


A nap már útra kelt,
fényével száll minden
gondolatom hozzád.
A júliusi csendben
messze hordja a szél
szívem dobogását.


Élő vágyak,
elfelejtett álmok
mondjátok már el
tőlem mit akartok…
Hűtlenségetekben
telnek csak az évek,
mégis boldog vagyok,
nem magamnak élek.


Ez utóbbit
köszönöm a sorsnak,
úgy örülök
minden mosolyodnak,
Van érzés,
mit nem tudok leírni,
sokkal könnyebb
könnyekkel kisírni.

Della Mária - Nyár; Július



Della Mária

Nyár

Szemben a hegyoldal már olyan asszonyos
A völgyben lenn kéken, a Duna kanyarog
Kápráztató látványt nyújt e gyönyörű táj
Ahogy szépségét csodálom az szinte fáj


Kertben a fák júniustól végleg búcsúznak
Töppedt cseresznyék, már a földre hulltak
Bordó meggy szemek elbújnak előlem
Megérnek hamarosan, mindet leszedem


Rózsáim felfutottak már a pergolára
Kíváncsian néznek a háztetőn túlra
Az élet felöltözött nyári ruhájába
Illatozik a virágok tarka kavalkádja


Forró csókot nyom a nyár homlokomra
Elvonulok a hőség elől a diófa- árnyékba
Áll a levegő, szellő se lenget apró levelet
Az ember télen a nyarat várja, nyáron a hideget

*

Della Mária

Július




Víg táncát ropja a nyár a parton
Ruháján paletták színe ragyog
Napsugár játszadozik a tavon
A szikrázó gyöngyök a hullámokon
elpattannak, mint szappan-buborék
Hajnali harmatot szárít a sivatagi szél
Apró virágok puha illata szárnyra kél
Gyümölcs és hal-szagúan nappalokra
Láthatatlan kéz esti leplet terít
A Nap vérszínű fürdőt vesz a hegy mögött
Holnap ruhát vált, cserél augusztusra
A július még visszatekint a forró nyárra
Sietve adja át helyét, végleg elköszönt

Juhász Gyula - Annabál



Juhász Gyula


Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja
S a szív, vert életem haló patakja
Ma megdagad száz zsongó látomással
S a szerelem mély tengerébe áthal.



Ma újra koszorút fon az öröm
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.


Ó szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.

dPanka - Július után



dPanka
Július után

A nap még szórja fényeit
élénkzöld ruhában fürdik sok levél,
annyi bársonyos holdtölte éjen át
dallamot susogva szépeket regél.
Hangjában színekbe rejtőzik a vágy,
a múltban már eltűnt hófedte táj,
nem más, mint távolban ébredt
álmodó kandalló melegében
visszatérő ármányos napsugár.
Bár a szokatlan vihar,
az is tette nem várt haragját,
ám aztán egek szárnyán
meleg szellővel simogatva
forró leheletével a nyár
újból kicsit visszajár.
Keresve,kutatva mindent
ismét mosoly-meleget hevít,
sejtelmes pillantással
még az apró kövekben bújt
árnyékot is elkényezteti.
Egymásba ölelt sugarakkal
augusztusban is
még egy kicsit szerelemre hív.
- megint –

Márai Sándor - Július /részlet/



Márai Sándor

Július /részlet/

Már reggel, ébredéskor, van a levegőben valami vészhírszerű. A madarak hajnali fél három felé kezdik. Háromtól ötig vitatkoznak, készülnek a napra, az életre. Ezek a titkos órák. A város savanyú lepleibe göngyölten alszik, gyötrötten és aléltan készül a nappal harmincnégy fokos végzetére. De a kora hajnal, ez a gyöngéd, nemes és szagos júliusi hajnal az érettség egészséges és üde illatával lélegzik.

2013. június 28., péntek

Szomorúfűz - A remény felé



Szomorúfűz

A remény felé

Éjszaka a csendben alszik a kert is, a virágokkal, a fákkal, a bokrokkal.
Lüktet az éj, benne minden pillanat. Tücsökzene szálló hangja, árnyak osonnak.
Elpihen a szél és az álmok szétterülnek a csillagszikrás égbolt alatt,
a holdfény ezüstjében, az emlékekben.

Az égbolton széthasad az éj kárpitja.
Búcsút mondanak a csillagok és a Hold a párás hajnalban.
Szürke-lilás-kék színek jelennek meg a horizont festőpalettáján.
Színeket fest a fény, sugarakat dajkál a harmatgyöngyökön,
az úszó felhők körül azúr szemét nyitogatva.
Az éjben becsukódó, bezáródó virágszirmok kelyheiket nyitogatják.
Félig álmodból ébredezel, eszmélsz a világra.
Csukott szempilláid mögül kitekintve rácsodálkozol a fényekre,
füled örömmel issza az ébredő madarak zengő trilláit.
Arany haját fésüli a Nap, elvarázsolnak, cirógatnak a színek.
Lelkedre az ébredő harmatcseppek gurulnak.
Már ébren vagy, mégis róla álmodozol, az illatos, kibomló reggelben
– indulsz a remény felé.

Tokaji Márton - Az idő örökkévalósága



Tokaji Márton
Az idő örökkévalósága

Amikor a holdsugár, beragyog életünkbe,
és felhőt kerget felénk az esti szél.
Szívünk egymásba kapaszkodik,
és nekünk mesél a csöndes éj.
Életünk rozsdás kapuja kitárul,
fiatalságunk nyújtja a kezét.
A mélabús csend, velünk együtt zengi
a Vénusz énekét.
Fátyol köntösét leveti a Hold,
fénybe állva reszket a sötét.
A mozdulatlan idő örökkévalósága,
hallgatja ezt az érzéki zenét.
A hasadó hajnal bíborfénye,
bevilágítja az élet örömét.
Bízni és hinni kell a sorsban,
elvesz tőlünk, de végül kárpótol mindenért.