Leleszi Balázs Károly - Megbékélt öregek

Leleszi Balázs Károly

Megbékélt öregek

Átszőtte mindennapjaikat a fájdalom,
mégis egymás mellett öregedtek meg:
szerelemben, szeretetben. Látod, kincsem, olyanok, akár egymásra hajló nyárfalomb.

Ülnek a padon, megöregedve,
két hulló őszi rózsaszirom.
Lemenő nap fényében üldögélnek békésen,
akár egy távoli kihunyó csillagon.

Leleszi Balázs Károly - Naplójegyzet

Leleszi Balázs Károly

Naplójegyzet

Ezt a verset kettőezer hét, november közepén írtam, íróasztalomon. Afféle hagyományos íróasztal ez, lapos, négy lába van, rajta papír fecnik és könyvek szövevényes erdeje. Az emberben több idegsejt található, mint ahány fa csak van az Amazonas esőerdeiben. Ha levennéd az ajtót, mondom magamnak, s aládúcolnád, asztal lenne belőle. Az ablakon át díszfákat, egy kerekes kutat, rozsdás sodronykerítést és a szomszéd házát, kéményét látom. Most váratlan négy-öt veréb telepszik a csupasz gallyakra, módfelett méltatlankodnak, vitatkoznak, szárnyaikkal idegesen verdesnek. Én ülők, figyelek és várakozom. Várom a különös kegyelmi állapotot, a hajlékony meghallást, hogy szavakká formálódjanak a gondolatok, ilyenek, hogy egy versnek olyannak kell lennie, mint az ekevasnak, mely felszántja a lélek rétegeit. És még az is eszembe jutott, hogy a vers tulajdonképpen nem más, mint megformált igazmondás, meg olyanok a Szellem ihlette, sugallta versek, mint a mészkövek közt lassan utat vájó vízcseppek, melyek kitágult és bonyolult barlangrendszereket hoznak létre az emberi szív mélységeiben. És a számítógép képernyőjén a betűk szavakká, a szavak mondatokká állnak össze, míg átölel az Isten minden szónál ékesebb, beszédesebb csendje…
    Közel jött a végtelen.

Leleszi Balázs Károly - Szabad rabok

Leleszi Balázs Károly

Szabad rabok

Szeretlek, s ez tudom
nem múlik el nyomtalan.
Érzés, ami most bennem kering,
az szeretne kiteljesedni.

Aztán valamiért újra indul –
szenvedésünk.
Közben meg észre sem vesszük,
rabságunk bilincseiben van elrejtve –
reménységünk.

Ha csak egy napra
beteljesül legszebb álmunk,
legalább egy napra:
szabad rabok voltunk – a szerelemben.

Leleszi Balázs Károly - Szívdobbanás egy ház előtt

Leleszi Balázs Károly

Szívdobbanás egy ház előtt 

https://www.youtube.com/watch?v=AmykrDVBGYo

Eljöttem érted kedvesem, virágot és madarat találsz
a tenyeremben, úgy, mint régen a gazdag vándorkereskedők,
akik messzi tájakról érkeztek és ritka virágokat,
beszélő madarakat rejtettek iszákjukba.

Nos, kérlek, engedj be, régmúlt emlékeket őrzök
a szívemben, kibújtam most a házak árnyékából,
ahol úgy éreztem vékony karjaimban ringatlak
és mégsem vagy olyan messze, mint álmaimban egy tutaj,
amely a nagy folyam mélyén sodródik az ismeretlenbe.
Csupa ígéret vagy. Sokáig kerestelek, de nézd,
most már együtt vagyunk. Mondd eljössz-e velem,
hogy újból csókjaidból meríthessek erőt?
Mondd kedvesem, elkísérnél-e oda, ahol élek,
hogy szemed ragyogása fölverje az üresen tátongó teret?
Kérlek, ne szólj! Látom, hogy csomagolsz
s mosolyogsz rám. És elindultunk a házak között,
amikor az emberek nehéz álmukat aludták.

Leleszi Balázs Károly - Minden titokzatos és gomolygó

Leleszi Balázs Károly

Minden titokzatos és gomolygó

Minden titokzatos és gomolygó, mint erdő eső után,
oly csodálatos, hogy még él, s van miért élnie,
hogy vannak életek körülötte, hogy van ház,
melynek ajtaja, ablaka sarkig kitárva,
és asztal, amire könyököl,
Nap fénye a Könyvben, amit olvas, megnyílnak neki,
mint zarándok lábai előtt az ösvények -
mert vannak bizonyosságai a létnek, és van belső lét,
s van minden részecskében érintetlen titok.
Van olyan múlt, ami már mindenestül elmúlt,
mások meg most vannak, vagy még a titokzatos jövőben. -
És most minden ránehezül, a maga sorsával és valóságával,
mert minden, ami benne és körötte van:
ami lát, s ami beszél általa, tulajdonképpen egy és ugyanaz.

Leleszi Balázs Károly - Merta láthatatlan

Leleszi Balázs Károly

Mert a láthatatlan

Mert a láthatatlan dolgok ott gyökereznek
a láthatóban
Mintha látnád azt, ami…  
A mérhetetlen távolságot
levegő áramlását a levegőben, a fény terjedését, 
  a kövek porladását

Akár szívem dobbanását
a te szívedben

Leleszi Balázs Károly - Mikor valakit nagyon szeretsz

Leleszi Balázs Károly

Mikor valakit nagyon szeretsz

Mikor valakit tiszta szívvel szeretsz,
akkor tulajdonképpen az édenkert fái alatt pihensz;
de én inkább arra kérnélek,
hogy akit nagyon szeretsz, azzal kézen fogva,  
a Hegyre menj,  
ahol köröttetek lebeg a közel s a távol,
akár egy égi fátyol.
Kérlek, hogy az egymás felé való kitárulkozásotok
 imádkozás legyen
 – napsugárral, széllel és szerelemmel tele,
  hogy egyszerre ragyogtassátok fel  
lelketekben a Lelket
.

Leleszi Balázs Károly - Szívünk mélyén

Leleszi Balázs Károly

Szívünk mélyén

Szívünk mélyén – legbelül –
ahol minden titokra fény derül
egyedül vagyunk mezítelenül s védtelenül

Szívünk mélyén – legbelül –
ahol megtapasztaljuk
a szerelem végtelen erejét
ott együtt élünk
mi fogadkozások s ítélkezések nélkül

Szívünk mélyén – legbelül –
együtt vagyunk mi már mindörökké
egymásnak kiszolgáltatottan
s mindenkinél biztonságosabban

Leleszi Balázs Károly - Fénnyel - átitatott szelek ...

Leleszi Balázs Károly

Fénnyel-átitatott szelek röptézik a függönyöket

Fénnyel-átitatott szelek röptézik a függönyöket,
én pedig ilyesmin gondolkozom,
hogy "az élet tengermozgás",

ez olyanféle kifejezés,
mint mikor így szólunk, "a szerelem ár-apály",
és ki kell, hogy nézzek az ablakon,
ez az az ősi bölcs mosoly, amivel a nyárnak
szoktunk búcsút inteni, ha vakulásig néztük;
és most ki kell szaladnom a kertbe,
ellenőrizni a tengernyi fényben-fürdő világot;
aztán visszatérve írni kezdek,
hogy érzed-e te is lelkedben,
ezt az ember-feletti jelenlétet, ebbe kéne
horgonyt vetni: a szerelem őseredeti élményébe;
nem a múlt szakadékaiba merülni,
hanem a jövő mélysége felé lendülni,
mint rozsdafarkú kismadaraim,
akik elhagyva fészkeiket, ezt éneklik:
kell, hogy fényt, szelet, utat, tengert mondjunk,
ott, ahol mások elmúlásról beszélnek.

Leleszi Balázs Károly - Figyeld a napsugarakat!

Leleszi Balázs Károly

Figyeld a napsugarakat!

A hajnali napsugárban úgy ébredj, mint a talajrepedésekben felserkenő pacsirták, ébredésük: háladal. Vagy nézd a nyíló szirmok kitárulkozását. Méhek és hangyák jókedvű szorgalmát... Kezdd a reggelt fohásszal és énekkel! Aki kitárja a szívét a napsugárnak, az megtelik figyelemmel, szeretettel - annak kelése so´sem lesz magányos. Minden nap kegyelem és minden nap szolgálat. Ma már azt is tudom, ha szeretsz és sziporkázod a napsugarakat, kifosztottságodban gazdagabbá válsz. Nőttön nőve a Cél felé. Ezért korán reggel meríts egy csöppnyi fényt a Fényből - s gyöngyszemmé kristályosul tenyeredben. Aztán indulj, indulj el - és a szeretetsugarak elvezetnek majd ahhoz, aki szenved; vigasztald, emeld fel, míg fájdalma nem szűnik, s eggyé lesz a két szív, hogy a belső galileai tájaitokról kiáradhassanak az égi fénysugarak. Hiszen bennünk munkálkodik s mi benne.

Leleszi Balázs Károly - Békesség és boldogság

Leleszi Balázs Károly

Békesség és boldogság

Nézem a fényképet, és látom a boldogságot a kislány arcán, ahogy kezében tarthatja a kistestvérét, ami örömmel, fénnyel, jósággal tölti el. A szív tisztaságáról beszél, amikor nincs földi akadálya annak, hogy az Istent a maga valóságában lássuk. Oly boldogság árad belőle, ami csak a tiszta szívűeknek adatik meg. A kép a látás határait kitágítja, s egy szakrális világba repít minket. 

A kislány őszinte szeretete, nem más, mint egész lényének önkéntelen vallomása, mely közös szívdobbanásukról beszél, amit mindenkinek újra meg újra át kéne élnie. Mert e bonyolult, szerteágazó világban, amiben élünk, már rég elfeledtük az ártatlanságot, a kisded létet, már nem is szeretnénk olyanok lenni, mint a képen látható kisbaba. Pedig csak így juthatunk Isten színe elé. Ez adja az igazi égi békességet. Meg kéne tanulnunk vágyakozni az után, ami egyszer már a miénk volt!

Leleszi Balázs Károly - Téli visszfények; - Jön e majd, aki kiemel?

Leleszi Balázs Károly

Téli visszfények

Az őrálló fenyők oszlopsorai között
a Te igazságos Napod tündököl.
Ünnep ez, telve pompázattal,
tisztasággal, ezüst gyertyatartókkal,
s a hófehér kupolák alatt,
átölel mindent a csend,
az a csend
mely a sugárzó ég Ígéret-udvarából,
Isten ősi lakhelyéről érkezik,
hogy békességet leljen az emberszív,
és meleg-piros szeretet áradjon át rajta,
mikor a lélek a hálaadás imádságában,
kristálygyöngyszemként
tükrözi az ő hitét - a Nap felé.  
*

jön-e majd, aki kiemel?

Bárkámat vitte, sodorta az áramlat a nyílt tengeren,
tört evezőimet szorongatva hason feküdtem
könyékig a felgyülemlett vízben,
mert ilyen kis árbocost kaptam a parton, a kikötőben,
ilyen lélekvesztőt, foltozottat s ily űzöttet.
A tengeren vajúdás előtti illat lebegett;
a szél durván verdeste a vitorlavásznat, arcomat verte,
gömbvillám szaggatta az árbocot s a dobhártyámat;
bitang tajték vágódott hajamba, mellemre,
fanyar bűn-habok, hazugság-ízű hullámtarajok,
szemembe, orromba hasított, ajkamat-nyelvemet támadta,
behatolva szívem legsötétebb ürességéig;
hiába préseltem jeges kezeimet halántékomra, ütőeremre,
a hullámhegyek közt hasztalan kutattam az Istenembert,
már-már összezárult a vad tenger kriptaterme,
mikor hozzá kiáltottam: Uram, ments meg engem!
 
És ekkor megjelent Jézus a vízen.

Leleszi Balázs Károly - Veled szeretnék meghöregedni

Leleszi Balázs Károly

Veled szeretnék megöregedni

 https://www.videoletoltes.com/video/HjAbogWgEvY

Veled szeretnék megöregedni.
Pedig, nézd, nem múltak el félelmeim.
Az éjszaka karma még fogva tart.
Ott zokogok az árnybozótosban.

És hiány és csönd, fagyos magány…
Jöjj, oly régóta várok rád!
Veled szeretnék megöregedni,
menni, menni egészen a fénylő csillagokig.

Kinek nem adatik meg,
az maga fog a csillagokig felkapaszkodni.
Kérlek, ne mondd, hogy nem érdemes rád várni.
Veled szeretnék megöregedni.

Leleszi Balázs Károly - Az élet: szeretni és szeretve lenni

Leleszi Balázs Károly

Az élet: szeretni és szeretve lenni

Az élet: szeretni s szeretve lenni.
A lehetőség csak azoknak tárja fel magát,
akik igazán vágyódnak rá.
A csókban, az ölelésben hallják.
Csak ők, kiket kifosztott már a világ,
értik és megértik halk szavát.
Mint húsuktól megfosztott gyümölcsmagok,
belerohadnak a földbe,
és tiszta szívvel kiejtik a megváltó szót:
szeretlek.

Leleszi Balázs Károly - Hajnaltájt

Leleszi Balázs Károly

Hajnaltájt

Kedvesem, ha hajnaltájt szellő,
napsugár vagy rózsaillat
nyugtalan álmodból felébresztene -

ne haragudj meg rájuk.
Szél, napsugár vagy rózsaszirom,
figyeld csak: mindegyik gyengédség,

mindegyik szerelem.
Felébreszti a simogatásokat a szélben,
öleléseket a fényben,

csókokat a rózsasziromban.

Leleszi Balázs Károly - A szív üzenete

Leleszi Balázs Károly

A szív üzenete

Az élet üzenete: valakit szeretned kell,
még ha cédrusfáidat, virágaidat, vagy a kedvenc patakodat,
valakit meg kell ölelned,
hogy megpihenhess szív-melegében,
valakinek oda kell adományoznod:
ez egy szál virág a kertemből, ez egy pohár víz a kutamból,
valakinek át kell nyújtanod:
virágzó gyümölcsfáidat, vágyad fénylő csillagát,
magányod riadt kismadarát,
- hiszen valahol biztosan már vár rád
a szerelem, a békesség, a megértés, a bizalom,
a boldogság -
valakit szeretni kell,
még ha fát, patakot, virágot,
mert ők is magánnyal terhesek
- és ha a léptek messzire távolodnak tőled,
láttukra a lábak legalább egy pillanatra torpanjanak meg -
mert a patak is tudja, mi a bánat,
- elég, ha csak visszagondol forrására! -
mert a fa is tudja, mi a fájdalom,
- mennyire nehéz is lehet rajta egy test! -
mert a virág is tudja, mi a szenvedés,
- ha hetek óta szomjúhozik! -
valakit szeretni kell,
valakit szeretni kell,
azt, akivel együtt tudsz haladni kéz a kézben
a keskeny úton az ég felé, Isten felé -
ó, füvek, fák, virágok
magányosak, némaságot fogadok,
éden tisztaságát illatozók,
kik csak akkor szóltok,
mikor kifogy a szó a halandóból.

Leleszi Balázs Károly - Szerelem szavai

Leleszi Balázs Károly

Szerelem szavai 

A lélek titokzatos pontjain járok.
Máskor meg vad viharként tombolok.
Éhes szájú tűz vagyok, a jövő kockázata,
kolibri, virágok kelyhéből táplálkozó,
tovasuhanó uszályos üstökös,
zene és költemény,
áttetsző csobogó hegyi patak,
titkokat hordozó ölelés,
tilalmas varázsital, megtapasztalt remény.
Most már benne élek a szívedben.
Nem hátrálhatsz meg.

Leleszi Balázs Károly - Nyári titok

Leleszi Balázs Károly

Nyári titok

Rét. A zöldellő fű,

vadvirágok liláskék villámait,

s a kaszák gyors suhintásait őrzi.
A patak öbleiben puha léptű békák,

táguló szem a fák álmaiba ütközik,
falu felől kutyaugatás,
az ég markában nyári zivatarok,
szarvasbőgések fogadója,
fácánláb írta üzenetek,
biciklijét sietve hazatoló
fehérnép. A gyerekek
már jól tudják, hogy a rét melyik
kövének belsejében születik
is a mese.

Leleszi Balázs Károly . Agapé; - Tárjuk ki szívablakainkat!

Leleszi Balázs Károly

Agapé

Érezd magad otthon!
Szívemben.
Mindenem a tied...

*

Tárjuk ki szívablakainkat!

Tárjuk ki szívablakainkat, ha fölkél a Nap,
s forduljunk hittel a mennyei Jeruzsálem felé.
Ha valami titkos bűnünk maradt még, azt valljuk be Neki alázatosan, hogy kegyelmet találjunk alkalmas időben.

A legnagyobb hatóerő azokban a fohászokban van,
melyek hallatán megáll járásában a Nap.

Igaz, a Napot nem lehet mozgásában korlátozni,

de mégis hithősöknek kell tekintenem azokat,
akik mint Józsué hisznek a csodában,
és nem mondják azt, hogy mindez képtelenség,
mert tudják: maga az Úr cselekszik választottaiért.

Leleszi Balázs Károly - Ha bánat nehezedik

Leleszi Balázs Károly

Ha bánat nehezedik

Ha bánat nehezedik lelkedre,
hagyd ott otthonodat,
s menjél ki a méhzsongásos rétre.
Enged, hogy átjárjon a fény,
örvendezz a virágoknak,

a madaraknak, a fáknak,
egyszerűen csak légy boldog, hogy élsz.
Aztán pihenj meg a patakparton,
készíts egy kis hajót,
s helyezd bele minden terhedet,
és a víz sodrása elviszi majd gondjaidat,
a távoli tengerekig.