Szomorúfűz - Az égből szálló permet ...

Szomorúfűz

Az égből szálló permet …

https://www.youtube.com/watch?v=O8X-TT5Nkr4

A cikázó napsugár helyett

eső öntözi a földet.

Záporoznak a könnyek az égből.
Vad szél tépdesi a dús fákat,

virágszirmok sodródnak a viharban.
Fényt óhajtva tollászkodó

madarak szomorúan az ereszek alatt.
Emberek sietős léptei az utakon,

Homályos ablakok mögül sóvár szemek.

Füstös - fürtös felhők a mélybe hullnak.

Az este imbolygó fényei

csillognak a pocsolyákban.

Az égből szálló permet fátyola mögött

a kert kitárja karjait a Nap felé.

Szilágyi Ferenc - Tavaszi zsongás

Szilágyi Ferenc /Hubart/
Tavaszi zsongás

A nagy berek fél fele nád,
nádsípon szól a szerenád.
Három füstös rigó fújja,
peng a cinke sarkantyúja.

Harminc nap és harminc éjjel
a böjti szél hordja széjjel.
Csér csőrétől zeng a halom,
lesz itt vidám lakodalom!

Varjú vág egy avas diót,
érti a csíz a csíziót.
Meglesi a fülemüle,
hogy a neje fészkén ül-e.

Unokámnak mesét mondok,
miért undok a vakondok;
s alagsori vakondlakon
nem lát ki a vakablakon.

Egy eb épp ott kapar lyukat,
fogatlan már, de még ugat.
Bárányfelhőt néz az égen,
juhász mellett szolgált régen.

Kandúr oson lassú testtel,
egerészni este restell.
Majd hirtelen fára mászik,
edzést tart a macskanászig

Pócsa Józsefné - Erdei tavasz

Pócsa Józsefné

Erdei tavasz

Már virágba borult az erdőnk lombja,
Méhecskék raja zümmögve lopkodja,
Akác illata lengi be a tájat,
A bodzásunk most még magára várat.

Fák alatt a szikrázó nap sugarán
Lepkék táncolnak rigódal hallatán,
Zöld gyíkocskák a fa alatt futkosnak,
Lesben állnak, szúnyogokat kapkodnak.

A füves tisztás nyugodtabb részében,
Hol őzikék legelésznek merészen,
Madarak csicseregnek, s hangos a táj.

Az erdőn innen a bokrok szélében,
Csörgedező kis patak hűs vizével,
Színes vadvirágok csodájával vár.

Baráth Sándor - Hittel

Baráth Sándor

Hittel

Kigyúlnak a hajnali fények,
Életemtől, mondd, mit remélek.
Esthajnalcsillag, mutasd utam,
Poharam alján: még egy futam.
 
Vagy nincs? Ki tudja, meddig élünk,
Addig is bízunk és remélünk.
Ha levetjük álarcainkat,
Szeretetünk sugárzik, mint Nap.
 
Vagy ha nem, hát felsír messzi dal,
Hit, mit bízik öreg, fiatal.
Vérző szívek mélyére beül,
E világ lassan elcsendesül.

György Viktória Klára - Tudd ..holnap is Szeretlek!

György Viktória Klára

Tudd... holnap is Szeretlek! https://www.youtube.com/watch?v=6uSy_OXW-m8

Álom lebben,
lopakodik az éj ködén át,
az együttlét varázsa a lelkemig hatol.
Ábrándos sóhajok
a szavak kertjében,
gyengéd, mámorító
csókod még ringat,
a pajkosan mosolygó
hajnali fényben valahol.

Szomorú szemedben
tengernyi fény csillan,
érzem a búcsú neked is fáj...
Karjaidban, szelíd ölelésben,
hol a hűség romlatlan fénye
nekünk ragyog,
vágyakozó kéj fodrozza
még az éjszaka szirmát,
s csendes sóhajom,
hallhatod.

Lehunyom szemem...
kezed bársonya simít,
s a szerelem mosolya
lelkembe lopózva,
szétszórja apró kincseit...
Még itt vagy, s máris hiányzol..
a gyönyör ajtajában elszenderülve ,
a meghitt pillanat,
szenvedélytől ittasan táncol.

Tudd... holnap is Szeretlek!
Osonj álmaim egén...
szárnyaljon lelkünk a szerelem
tündöklő fellegén,
hol a csend és nyugalom
kéz a kézben jár,
hol az öröklét fénye,
megannyi picinyke csoda,
vágyaink végtelen vonzásában
szívemnek, szíved...örökre otthona.

Debreczeni Zsolt - Hova visz a fény?

Debreczeni Zsolt

Hova visz a fény?

Hova visz a fény, ha sugara megremeg,
sötétben világlik, egy gyertyafény, oly merev.
Szótlan hangorkánban, hatalmas magányban,
csendre int a tétova, kietlen világban.

Mardosó csendesség, furcsa szivárványba,
ámulok-bámulok, fényecském várába.
Szótlanul elmegyek, hangtalan léptekkel,
mindenki megnyugszik, a szeretet hevével.

Elvitt némaságba, puszta vágyak közé,
sugaram a napocska, szikrázón fényessé.
Haldokló reménynek, billegő homálya,
szórta szét a kincsét, a csodálatos tájra....

.kaktusz - A világ könnyfakasztó

.kaktusz

A világ könnyfakasztó

https://www.youtube.com/watch?v=zoxieV-7y0A

Tudod, arra gondoltam,

hogy a világ könnyfakasztó,

és mosolyt csalogató,

hogy épp elég ok van a sírásra,

de legalább annyi azt örömre,

könnyezve is mosolyogtató a világ,

mosolyogva is sírnivaló,

de talán lehet válogatni

a bánat, és az öröm,

sírás, és nevetés között,

mint egy nagy vásárban,

ahol megtalálható minden,

csak a vevőn múlik,

mi után nyújtja a kezét,

hogy melyik színt szereti,

a sötétet, vagy a világosat,

a szépet,

vagy a csúnyát látja meg,

hogy melyikre vevő,

a születésre, és az öröklétre,

vagy a halálra, és az elmúlásra,

az élet kirakatában sok a rossz,

de ha kicsit kotorászna,

keresgélne az ember,

ráakadna sok-sok szeretnivalóra,

de mert azt ki kell érdemelni,

nem adja egykönnyen magát,

kényelmesebb nyúlni a rossz után,

az mindig elől tolong,

szinte mutogatja magát,

egyszerűbb szívből sírni,

mint szívből nevetni,

de ha szeretet van benne,

akkor a szív nem szomorítani,

hanem mosolyogtatni akar,

mosolyt csak mosollyal lehet kicsalogatni,

ahhoz kell a szépet meglátni,

hogy ne oktalan legyen

a mosolyt varázsló mosoly

valódi legyen,

mint mikor világra jön egy új élet,

ha az ember megtalálja a csúnya közt a szépet,

a könny felszárad a nap fényében,

mert az az élet rendje,

a fontos kiszorítja a kevésbé fontosat,

s mert a felhőknek a Napot

nem lehet sokáig háttérbe szorítani,

a győztes csak az élet maradhat.

2009.ápr.25.

Fazekas Miklós - Magnóliatavasz; - A Reményhez; - Tavaszi gondolat

Fazekas Miklós

Magnóliatavasz

Újra éled az élet
egy búcsúzó, hosszú tél után,
s szerelmek gyúlnak,

szerelmek múlnak el
percenként egymás után...
*

A Reményhez

Madarak jönnek,

Szemeikben könnyek,

Szívükben a kétség –

Halálos az éhség.

A világ hó alatt,

Sehol egy falat

Élelem, s kérdi a félelem;

Mondd, megérjük a Tavaszt?

*

Tavaszi gondolat

Odakint a téren gyermekek játszanak.
Vidám kacagással kergetőznek egymással,
életük boldog, gondtalan tavasz.
Pár lépéssel arrébb hatalmas akácfa
borult épp virágba, mézédes illata száll.
Vénülő élete, sok vihar-tépte ága,
ismeretlen éveinek száma,
és mégis szilárdan áll,
új tavaszra vár.
Elgondolkodva nézem;
nékem hány lehet még hátra...

Kandrács Róza - Hazugság - de miért

Kandrács Róza

Hazugság ..- de miért

Ki még nem szeretett,
tiszta szívből soha.
Nem is tudja,
mi a hazugság maga.
Tested, lelked adtad,
ő neki, elvette,
s mondta szereti.
Hitted minden szavát,
mint Isteni igét.
Eldobtál mindent,
egy édes csókjáért.
S jött egy pillanat,
szemedbe mondta,
Ennyi csak.
Nem értetted mit miért,
mért dobott el másikért.
Mit ad jobbat ő neki,
jobban úgysem szereti.
De hiába minden szó,
szemedbe, mondta.
Így lesz jó,
már nem szeret,
elmegyek.
Visszahívni nem merem,
pedig nagyon szeretem.
Ám egyszer mégis visszatér,
te úgy szereted mint oly rég.
Lesed minden mondatát,
várod egy kedves szavát.
Érzed, hogy már nem szeret,
csak mint férfi van veled.
Nem érdekel semmi sem,
hiszen csak őt szeretem.
Így kalapál a szívem,
hazudj-hazudj hát nekem.
De nem teszi csak ölel,
elveszi mi néki kell.
Aztán újra s újra jő,
nem szól semmit, semmit ő.
Így telnek az évszakok,
mert szeretni akarod.
Aztán újra elmegy,
mint egykor tette meg velem.
De még mindig szeretem.
Ez az igaz szerelem,
hazugságát elhiszem.
s hidd el így is kell nekem.

Serfőző Attila - Pár-huzamom

Serfőző Attila

Pár-huzamom

Sűrű képsorok vagyunk,

egymáshoz préselt átutazók.

*

Elég, ha a távoli villámok fényében

hallod a dörejt!?

*

Csonka világmindenség ez itt,

hiszen halálom után is lenni szándékszik.

*

Mindig más-más bőrébe bújva

lehetünk eggyé.

*

Alvás a legtakarékosabb üzemmód,

csekély ráfordítással mennyből a pokolba.

*

Szeretem a zápor illatát,

a szabadon esőt.

Gligorics Teréz - Ki állíthatja meg?

Gligorics Teréz

Ki állíhatja meg ?

Ki állítja meg az álmot,
A véletlen boldogságot,
Hópihét a kopasz ágon,
Fáradt tested puha ágyon,
Ki állítja meg az évet,
Mely csak jön, de el nem téved....

Ki állítja meg a tavaszt,
Mely barackfa rügyet fakaszt,
Tubarózsát, madárfészket,
Szerelmet mely ég, s eléget,
Ki állítja meg az évet
Mely csak jön, de el nem téved...

Ki állítja meg a nyarat,
S azt ki búzakalászt arat,
Tiszapartján lengő fűzet
S két szívben a merő tüzet,
Ki állítja meg az évet,
Mely csak jön, de még nem érted...

Ki állítja meg a telet,
S a lehulló leveleket,
Könnyeket a fáradt arcon,
S a még égő vágyat ajkon,
Ki állítja meg az évet,
Mely csak jön, de nem, nem érted...

S ki állítja meg az évet
Mely csak jön és el nem téved,
Zúzmarát szór szerte-széjjel,
S égő tested minden éjjel,
Lázas csókot, s könnyet párnán,
Régen kihűlt vágyak árnyát,
Ki mondja majd, mondd, kedvesem,
Ha te leszel, s én ne leszek....

S ki állítja meg a vágyam,
A rád váró forró ágyam,
Két karom, mely érted lüktet,
Testem parazsat nem szüntet,
Ki állítja meg az időt?
Egy keresztfa, mely rég kidőlt...

Kormányos Sándor - Hogy megtaláljalak ...

Kormányos Sándor

Hogy megtaláljalak...

Friss illatok kacagnak már
nyíló ég alatt,
nyújtózó fák közt kereslek,
rég nem láttalak.

Rólad mesél, súg a nádas,
zsong a fűzberek,
minden arra ösztönöz, hogy
megkeresselek.

Rétek ébredő dalában
ringsz, mint árnyalak,
feléd küld az új tavasz, hogy
megtaláljalak.

Pásztor Piroska - A madárhoz

Pásztor Piroska

A madárhoz

Kérlek, repülj tenyerembe,  
itt van az éltető mag,  
e rút világ kirekesztett,  
szinte semmim sem maradt.

Szemem perzselő szikráit  
ne féld, nem szegi szárnyad,
az belül, elmémben pusztít,
dúl, mint űzött fenevad.

Hűs verejtékemből igyál,  
rakj védő, puha fészket,  
lelkem tört ágbogainál  
keresd a menedéket!

Itt van az éltető mag,  
kérlek, repülj tenyerembe!

Káli László - Szabadulj

Káli László

Szabadulj

Állj meg egy percre. Csupán egyetlen egyre! És nézd,
fölötted az ég, bár távolinak hiszed, mégis ismered!
Valaha ott repültél. Valaha… rég. Amikor még nem
verted fejed a fellegekbe, s nem raktál mázsás köveket
arra a hatalmas lánggal égő vágyra, melynek mára
csak parazsát ismered. Mikor még lenn járt az Istened
a Földön, s Te sólyomlelkű, könnyűléptű álom voltál.
Nézz az égre, melynek minden szeg-zugát ismered!
És ne engedd, hogy élve temetett legyen a Lelked!
Tépd le a megszokás láncát, s vágd arcába ripők
előítéleteknek, kik szerint ez lehet csak természetes,
hogy belenyugodj öröklött sorsodba Te is, mint ők!
Lelked sólyomszárnyon szálljon, túl minden határon,
a végtelenben, és éleszd, tápláld csak újból a lángot!
Vess lobot hideg házak mohlepte pincéjébe, de úgy ám,
hogy ropogva reccsenjen az üszkös gerenda a padláson!
Szabadnak születtél! Ne tűrj kordát s zabolát senkitől,
mert belepusztul halhatatlan lelked! Elemészt belül
a tűz, vagy elnyel a hatalmas űr, mit magad helyén
találsz, ha nem szöksz meg, ha most nem menekülsz!
Állj meg egy percre. Csak egyetlenre! Aztán szállj!
Tiéd a Végtelen! Száguldj a fennsíkok s bércek fölött,
aztán fel az égbe, s nézd meg, hogy a csillagok másik
oldalán van-e fény! S légy a legfényesebb mind között!

Hatos Márta - Érzem - méregpohár

Hatos Márta

Érzem – méregpohár

már érzem, szememből lassan kiszökik a fény
puhán elszürkül minden, mint estefelé
a tárgyak is tétova homályba merülnek
karom sem emelem többé feléd
nem lebben már szó vidáman
elmosódik arcod a tájban
majd ha
elfogy
veled
a nap
nem látok
szemedben
sugarat
kezembe veszem a méregpoharat

Szomorúfűz - Akik szeretnek - akiket szeretek ...

Szomorúfűz

Akik szeretnek – akiket szeretek …

 https://www.youtube.com/watch?v=725bGuYcXAg

Sokszor teljesen összekuszálódik bennem a szerelem és a szeretet
Olyan érzés, mint mikor két ember eggyé válik, eggyé lesz
Amióta csak élek, szerettek és szerettem és szeretek
Szívemmel, lelkemmel szerettem
Szívemmel, lelkemmel - szerelemmel, 

de inkább szeretettel  - szerettem - szeretek
Mi marad utánam, ha elmegyek?
Mit hagyok itt, ha elmegyek?
Kérdezhetnéd, kérdezhetném, de válaszolni nem tudnék rá.
Biztosan nem lenne nagy fájdalom senkinek, 

hisz mi is az, amit magam után hagyok?
*

Éltem, harcoltam, csatáztam, 

- önmagammal és másokkal, de talán itt marad utánam
szeretetem nyoma - az érzés a szívekben - egy-két szívben
Azokban a szívekben, akik szeretnek, s akiket szeretek
Vajon fontos volt e az életem? - Számadás? Meglehet.
Itt állok kérdéseimmel és az irántad érzett mély szeretetemmel

Newyear - Hiába hullong a harmat

Newyear

Hiába hullong a harmat 

mikor láttam arcodon
eddig!
nem tovább!
halkulni kezdett
sóhaj-szült
rongyos álommá vált
bennem a vágy

nyílt sebhelyén
betört az éj

hiába hullong reggel a harmat
nem elég
szomjas lelkemnek
több kell mint
remény maradék

...nyüzsögnek bennem a képek
rádfestettem annyi szépet
gyenge finom
árnyait a fénynek

most sejtések ezrei
rajzanak a légben

árnyékká értek a csodák?
a holnap felé vezető utat
lezárták?

...csak Benned lát választ
a szorongás

Balogh Bea - Tavaszi álom; - Álmaimon túl

Balogh Bea

Tavaszi álom

Bár még nyirkos hajnalok
köd-nedves szaténját
húzza a táj magára,
s grafit felhők mögül kandikáló
Nap sugara erőtlen csókot szór,
álmomban a tavasz éteri pompája
káprázatát látom megelevenedni.
Nyíló barkák pelyhező bibéi bólogatnak,
langyos sóhajú szellő üde karjába húz.
A változás előtt fejet hajtó
zegzugos erdők mélye,
és berillben játszó mohák fövenye,
ébredező életek
pillogása némaságába borul.
Jég-birodalom fogságából szabadult
örökzöldek lombjaira
önvalójukkal szivárványszínt festő,
halk szavú madarak suttognak.
A hőn áhított megújulás hegedű-szólamán
fogant gyönyörűségük
ismét a szívekbe költözött.  
*

Álmaimon túl

Szerelem-forrás vize az álmom,
Szomjoltó nedvét kedves, te adhatod.
Vágytól részeg lényem mezítelenségét
Pille-röptű éjben néked áldozom.

Csókolj úgy, mintha csak utolsó lenne!
Ölelj magadhoz, óvón, lángolón!
Pillanat-bűbáj balkonján reszketve
Meghittségbe vesszen minden szó!

Fodor Ákos - Veled marad ...

Fodor Ákos

Veled marad ...

Veled marad, amihez

nem ragaszkodsz,

Felfoghatatlan bolygópályán keringve

meg-megközelít olykor

és olyankor

az örömtől fölsír a pillanat.

.kaktusz - Nehéz megtalálni ...

.kaktusz

Nehéz megtalálni...

https://www.youtube.com/watch?v=Klbn6TCpNdo

Tudod arra gondoltam,

sokszor fohászkodik az ember,

néha azt se tudja, imát kihez rebeg,

talán az égiekhez,

olyat kér, amire nagyon vágyik,

pénzt, boldogságot, sok sikert,

kívülről jövő békességet,

nem azt, hogy önmagához

minél hamarabb megérkezzen,

találja meg az igazi Énjét,

imába csomagolva nem szokta kérni,

segítse az ég meglelni saját magát,

végre önmaga,

és ne tömeg legyen csupán,

kettőt biztosan nehéz megtalálni,

az egyik az Én, a Lélek a másik,

vagy talán a kettő ugyan az lehet,

ki az úton önmagával találkozik,

találkozik a lelkével,

akkor minden megváltozik,

a színház és az élet, ha külön válik,

hirtelen harsány, rikító színű lesz

a tapsra vágyó színész szava,

a lélek csendes, egyszerű,

egyértelmű szava mellett,

ha ez megtörténik, ha a tapsnál,

a közönség elégedettségénél

fontosabb lesz a belső harmónia,

attól kezdve

az ember mindent úgy tesz,

ahogy neki jó, öntörvényű lesz,

de azok a törvények

a lélek igazságának a törvényei,

ami jó mindenkinek,

ha nem is mindenki örül neki,

az Én rögtön tiltakozik,

ha belső hamisságot észlel,

hiszen ettől függ az ő békéje,

ha ez megtörténik,

kisétál az ember a tömegből,

kívül álló lesz, de együtt érző,

ha megtapasztalja a belső békét,

amit csak a Lélekkel,

az Énnel való találkozáskor lehet,

ha már a fontos nem az lesz,

hogy mit mond a világ,

mit szól hozzá a tömeg,

ha fontosabb lesz a belső béke,

önmagával lehessen elégedett,

önmagának annál többet

az ember nem is remélhet.

2009. július 22.