Hajnal Anna - Csillagok ...

Hajnal Anna
Csillagok...

Nyugodt vagyok ma már, távoli társaim,
sorsunk parancs ez : ragyogni egyedül.
Hiába lázadozunk,
mindenikünk rendre kering.

Légy áldott isteni rend, törvény és nyugodt erő,
általad él aki él, távoli csillagok közt
te vagy a mágnes, magad
taszító és megtart erő!

Végtelen távolu kört, pályákat futtatsz velünk,
fájdalmas idegenség süvít az űrben felénk,
veszve hisszük magunk
ámde testvércsillagok távol vonzása s erőd tart!

Távolból visszahozol és a nem remélt jövő
küldi a régi varázst : hont, testvért és barátot
s a már nem várt szerelem
felvillan ha teljes a kör.

Ámde újra meg újra, messze sötétbe viszel,
magányunk fényüzenete belobogja az éjszakát,
így leszünk ragyogássá
örök köreiden, óh törvény, isteni rend.

https://www.youtube.com/watch?v=K7jQ750W1mw

Hajnal Anna - A magam törvénye szerint

Hajnal Anna

A magam törvénye szerint

Jaj, hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani,

mennyire boldog vagyok!

éjjel volt, hirtelen elállt az eső,

kacagtak a friss illatok,

kettesben mentünk a fák közt az uton:

percekre boldogok.

Aludni sem hagyott örömem éjjel,

nevetve gondoltam rád,

megszünt a rettegés, gyanu és vágyódás,

megszünt a rabszolgaság!

szeretlek, mégis a magamé vagyok, most

szabadon gondolok rád.

Bizhatok magamban, biztosan ringanak

napjaim felém megint,

haragod nem halál s üdvözülhetek a

magam törvénye szerint:

Hajnalok, nappalok vágytalan derüje

s csillagok nyugalma int.

Mert tudom ha engednék, nem lenne csókodból

sohasem, sohasem elég,

örvénylő keringés, kábulás, zuhanás,

nem bánnám hogyha az ég

naprendszerei bomolva keringnek

és itt a fekete vég.

S a nyujtózó fák közt megéreztem hirtelen:

szabad, szabad vagyok!

énekeltek a csendben a cseppek

s a bolondul friss illatok -

sohsem szerettelek annyira még,

mint most, hogy szabad vagyok.

https://www.youtube.com/watch?v=nD10-k_0_3c

Hajnal Anna - Pillanat

Hajnal Anna

Pillanat

Kinek a szeme volt?
felvillant, felmerült,
álom?emlékezet?
ami így rámderült?

Édes ijedelem,
a szívem futni kész...
Drága veszedelem,
mindennel szembenézz!

Dacos vágyakozás,
mégis, mégis maradj,
tündéri szerelem,
hagyom, hogy elragadj!

Fényes aranykapum,
hallgass, sohase nyílj!
csendes, napos folyó,

őrizzed titkaim...

Hajnal Anna - Ez hát a végső formád?

Hajnal Anna

Ez hát a végső formád?

(Kezdődik ragyogásod)

Ez hát a végső formád?

tragikus maszk, vad bábu,

dermesztő Lear királynő,

kisírtad szemgolyóid,

tátongó szádban átkok,

elfogyó termeteddel

tápláltad sikoltásod,

ez hát a végső formád?

Nyers vászonfőkötőre

merev fodorra látok,

árnyat borító csipkéd

rejtőző bábu arcod

én innen visszalátom,

én váddal visszalátom

kik megmosdattak téged

szentségtörő kezekkel

illették gyertya tested

szentségtörő szemekkel

illették roskadásod.

Kopár fekete láda

elomló négyszögében

elázott bomló csipke

szemgödröd eltakarja,

az utolsó szemérem.

Kezdődik ragyogásod.

Hajnal Anna - Ének

Hajnal Anna

Ének

Sem esőnek dobolása,
sem szeleknek ordítása
fel nem riaszt engemet,
sem a fáknak gyenge zöldje,
rigó hímje, kakukk hölgye
nem indítja szívemet,
nem énekek és nem színek,
gyönge szagok, réti hímek,
kankalin, sem ibolya,
nincs ajkamnak mosolya.

Vággyal nem, búval sem élek,
mint gubóban lepkelélek
szálak fonnak át meg át,
minden tagom mozdulatlan,
sorsom csak áll fordulatlan,
csillagzat vagy délibáb.
Minden szólam szólalatlan,
minden lépés indulatlan,
fényes ködfolt a jelen
s időm múlik jeletlen...

Küllők, kerekek forognak
újszülöttek fintorognak
s ríni kezdnek hirtelen,
malmok, tyúkok kotkodálnak,
völgyek csúsznak, hegyek málnak
s kizöldülnek esztelen,
hagyom málni akik málnak
zabáljanak, kik zabálnak,
sutban, zúgban, szemeten
ki mint tehet, úgy tegyen:

énfölöttem mint az álom
csillag áll az éghatáron,
nagy szövőszék, távoli,
kinek rengő motollását,
selyem gyolcsa suhogását
egyre vélem hallani.
Énköröttem láthatatlan
gubó készül, bonthatatlan,
fojtó, fojtó kegyelem,
elveszejtesz szerelem.

https://www.youtube.com/watch?v=PpDOkHZxHdw

Hajnal Anna - A gond akár a szemfedél

Hajnal Anna

A gond akár a szemfedél

A földomlás a zöld vetést,

nyomja a gond a szívemet,

megfullaszt mindent, eltemet,

bomlaszt az örök számvetés.

A gond akár a szemfedél,

vagy súlyos föld szemem fölött,

minden alája költözött,

s a napvilágra fel nem ér.

Lelkemben bomlik mind a kép,

poshadnak a halas tavak,

szúrágta erdők omlanak

egy fa ha áll, kísértetkép.

A gyanta már-már borostyán,

kövülnek régi ligetek,

halnak a csigás szigetek,

s lassan merülnek víz alá.

Haldoklás felejti magát,

ha elnyúlok a vánkoson,

csak villog alvó mosolyom

s elárul mint a redves fát.

Hajnal Anna - Akarlak, szeretlek

Hajnal Anna

Akarlak, szeretlek

https://www.youtube.com/watch?v=gwEy2PPiN8A

Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró szived csupa vad szerelem
csupa vágy, csupa láng
csupa konok erő
már lankad az ész, a védekező.

Félelem? Távolság? Mit jelent?
Mindig több, több éhséget teremt.
Hiszen elpusztulunk így Te meg én
két árva fuldokló, néma, szegény!

Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés
boruljunk össze, mellre mell
két fáklya szivünk hadd lobbanjon el!

Hasitó villám szívemen át
feszül és tágul az egész világ
szük abroncsok a sarkkörök
kicsap a tenger, s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!

Együtt - vagy halál és pusztulás
szerelem - szerelem, fényvarázs.

Hajnal Anna - Ma

Hajnal Anna

Ma

Ez a ma a béke napja volt
s a málnaízű csendé,
a nap ma egész nap sütött
s az est most hűvös szentély.

Szívem ma csak a magamé,
s egyedül lenni legszebb,
pilláim alvó sásain
elálmosul a könnycsepp.

Hajnal Anna - A magam törvénye szerint

Hajnal Anna

A magam törvénye szerint

Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani mennyire boldog vagyok,
éjjel volt, hirtelen elállt az eső, kacagtak a friss illatok
kettesben mentünk a fák közt az úton percekre boldogok.

Aludni se hagyott örömem, éjjel nevetve gondolok rád,
megszűnt a rettegés, gyanú és vágyódás, megszűnt a rabszolgaság,
szeretlek, mégis a magamé vagyok, most szabadon gondolok rád.

Aludni sem hagyott örömem éjjel, nevetve gondoltam rád,
Bízhatok magamban, biztosan ringanak napjaim felém megínt,
haragod nem halál s üdvözülhetek a magam törvénye szerint!
Hajnalok, nappalok vágytalan derűje s csillagok nyugalma int.

Mert tudom ha engednék, nem lenne csókodból sohasem elég,
örvénylő keringés, kábulás, zuhanás, nem bánnám, hogyha az ég
naprendszerei bomolva keringenek és itt a szörnyű vég.
S nyújtózkodó fák közt megérzem hirtelen; szabad-szabd vagyok
énekeltek a csendben a cseppek s a bolondul friss illatok-
sohasem szerettelek annyira még mint most, hogy szabad vagyok.

Hajnal Anna - Madarad

Hajnal Anna

Madarad

Madarad kit kezemre adtál
mint gyenge pelyhest nálam hagytál,
hogy majd megnőjjön, kapjon szárnyra megnőtt: most beborít az árnya.

Amikor erre választottál,
hogy vele megajándékoztál
tudhattam volna amit mára
nem rám gondoltál: a madárra.

Erdőt növesztettél körébem,
hogy madarad erdőben éljen,
biborbogyókat érlelsz érte,
hogy édes legyen estebédje

most szelet zúgatsz reggel-este,
hogy énekelni keljen kedve
madarad énekétől lángol:
alkony az égbolt közel s távol.

Hajnal Anna - Kisüt a nap

Hajnal Anna

Kisüt a nap

Ingó árnyékunk összeér,
esőhízott lombok remegnek
száradó madarak csevegnek
napfoltokat rezget a szél;
zöld tenyeredben ringok én,
te emelsz vízirózsaszőnyeg,
víz lettél? lágy hullámok nőnek,
te hűlsz, te melegszel körém?
párában zsibbadó karok
üresen nyúlnak ki utánad,
- elfelejtem mit akarok -
illattal érinted a számat,
megcsókolsz átfutó eső.
Most felleg vagy? emelkedő?
eltűnsz a téged kereső
vágyó szemek látóteréből,
átlátszó, fényes lebegő.
Képlékeny lettél? légnemű?
betöltöd a teret köröttem.
Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
s hangtalan bezárulsz mögöttem.

Hajnal Anna - Ijesztő, vad szerelem

Hajnal Anna

Ijesztő, vad szerelem

Ijesztő vad szerelem elől daccal futottam,
fáradt, fáradt vagyok most, hová lett elszánt erőm,
szabad vagyok most... mégis
egyedül lennem fáj.

Örülni szeretnék most enyhe fényű napoknak,
fűben nyújtózni puhán, nézni, fehér fellegek
álmodozva hogy húznak
gyöngéd egeken át.

Rozsvetés zöld ragyogó, széllel beszél hajolva,
keskeny dűlő hívogat, dombokon, szőlőkön át,
csendes, csendes az este...
mért nem jössz most elém...?

Elfutni már nincs erőm, meleg tenyeredbe most
boldogan lehajtanám titkos mosolyú arcom,
békült s egyszerű minden,
kín, dac, rossz álom csupán.

Hajnal Anna - Téli hajnal

Hajnal Anna

Téli hajnal

Fenyők vastag hóruhákban,
hócsuklyákkal, hószakállal
álltak őrt az erdők mélyén,
harcolta a fagyhalállal.

Pengő jajszó szállt az erdőn,
ha elroppant egy-egy szálfa
a nagy, kék acélmarokban,
de a többi némán állta.

Vastag csuklyák mögül nézték
óriási öreg szálfák
azt a mozgó, apró árnyat,
puposat, mégis soványkát:

apró felhő szállt előtte,
- tisztán látszott hóvilágnál -
hó csikorgott, nyoma porzott,
mélyebb futó vad nyománál.

Ki siet a havas erdőn?
jöhet farkas, éhes medve,
fagy lehelhet rá szívére,
fenyő zuhanhat recsegve.

Apa viszi erdőn túlra,
iskolába fiacskáit,
téli hajnal sötétségén
szálló lehelete látszik.

Hátán puttony. Két fiúcska
guggol benne félig alva.
Téli hajnal sötétsége
mint a bölcső, ringatgatja.

Apa gondja betakarja
melengeti boldog álmát
apa gondja legyőzi a
fagyos erdő hóvilágát.

Nagyapám volt, aki hajdan
ezt a harcot megharcolta,
kisfiai nappaláért
éjszakáit megsarcolta.

Tudta ő, hogy szolgasorból
ésszel nő a szabad ember:
Így harcolt a szolgasorssal
jövőt látó szerelemmel.

Hajnal Anna - Messziről

Hajnal Anna

Messziről

Reggel van, ágyamon ülök,
de enyém messze tenyered,
és hirtelen csókom nyomán
finom köd futja be szemed.

Be édes fészekre talált
ajkamnak bujkáló tüze, –
szorongás száll fel szívedig,
s a reggel fűszeres íze

lángokkal csap szét ínyeden,
és minden ered megtelik
szúró villámokkal,amik
fel-felcikázva szívedig

vakítanak, s te nem tudod,
mitől őrült meg reggeled,
míg ajkam lassan, szomjasan
csókolja ájult tenyered.

Hajnal Anna - Megvársz?

Hajnal Anna

Megvársz?

Nem leszel mindig egyedül,

eljön, hogy újra betakarlak!

együtt leszünk nagy hó alatt:

jövök, még szeretni akarlak.

Hozzád présel az áldott súly,

elérlek, soha közelebben:

csontomig érő remegés

átjár mint ifjú közeledben.

Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,

csontkezem kezedre tapadhat,

csontkarom csontodba karolhat

szeretlek, szeretni akarlak.

Hajnal Anna - Alkonyfény

Hajnal Anna

Alkonyfény

Szélfútta lomb közül jó a rőt, a szökkenő fény,
Egy boldog ablakon ujjongva törve át
azonnal táncba áll a színekkel, kik jöttén
Nyoman van bedalolják az üdvözült szobát.

Mézszínű mezzóhang, arany gordonka szólam
elzengő alkonyokról, mirólunk énekel,
rólad örökre-ifjú s fehérhajúról rólam,
Kiket körülvirul az időtlen jelen:

a piros heverőn még fejed nyoma a párnán,
- Eléri a sugár, felizzik a mosoly --
lágy hosszú lépteid a szobán végig járván
nesztelen folytatódnak Álmomban valahol.

Asztalon piros lángok, égnek hús kardvirágok,
kancsókban magas ágak, kibomló liliomok,
mi így szeretjük: nyár van, mindig piros virág van,
Örökkön ünnep, gyertyák, fény, színek, illatok;

filodendron kinyúlva félénk zöld tenyerekkel
sok ágaskodó kézzel karéjos csillogás,
A Szárnyas pálmaág szól, rezeg finom neszekkel,
zöld láthatatlan szélben ő zeng, a citorás;

a parkett barna rőt - Alkonyi tótükörben
elnyúlva fürdik-fürdik fehér hattyui Árny
rézsárga hattyucsőrrel kilincse vár időtlen,
az ajtó néma vággyal lefogott hattyuszárny.

Ő őriz minket: Ő a nem hervadó jelenben,
lágy alkonyfényben itt örökre ifjan jársz,
veled az alkonyfénybe, Örökös ünnepségre
őrzőnk a fehér ajtó örökre összezárt.
Őrzőnk a fehér ajtó kizárta a halált.

Hajnal Anna - Bocsáss meg érte

Hajnal Anna

Bocsáss meg érte

Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne mondjam el egyszer legalább,
hogy néma nevetésed mily varázs,
mint tüzes pipacs, virágzó varázs.
hogy arcod izzik tőle, mint az ég,
ha a szürke, tompa napból már elég,
s az alkony minden tündérit ígér,
mi emberszívbe s éjszakába fér.

Leírtam homlokod, melyeken a gond
- sötét király - uszályával bevont,
mely alól örökké borult szemek
mint messze felhőkből tekintenek,
elérhetetlen, bármilyen közel,
a lélek lelket, jaj mikor ölel?
És elfordultam ne lássa anyám,
hogy könny pereg szememből könny után.

Elmondtam, milyen magas a termeted,
lábujjra állva vállig érhetek,
s emlékeztem, hogy mily édes gyönyör
hozzád hajolni, s mennyire gyötör,
hogy mindig új vagy, idegen és más,
elporzó hullám, örök változás...

Hajnal Anna - A jó taítónl dicsérete

Hajnal Anna

A jó tanítónk dicsérete

Reggel kérdezte anyácskám,

mit álmodtál kicsi lánykám?

Sírtál, féltél,

mosolyogtál, felnevettél.

- Azt álmodtam, úsztam mélyen,

tenger alatt sötétben,

sírtam, féltem,

s lámpa gyúlt a sötét éjben.

Álmodtam, barlangban jártam,

jaj sötétben botorkáltam,

sírtam féltem,

s lámpa gyúlt a sötétségben.

Magda néni jó kezében

fény gyúlt ki a sötét éjben,

s minden szép lett,

amerre a lámpa fénylett:

tengerfenék csupa csillag,

liliomok, szegfűk nyíltak,

lámpafényben

gyémánthalak úsztak szépen.

Kézen fogott Magda néni:

- a barlangban sem kell félni,

mert a lámpa

mindig felgyúl a homályba.

Hajnal Anna - Formáltál engem örömödre

Hajnal Anna

Formáltál engem örömödre

Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal, szinte szállnék,
s ha hirtelen kinőne szárnyam,
nem lenne váratlan ajándék,
mert aki lát, meglátja rajtam:
ez itt az Isten kedvelt lánya,
akit a szelek körüllengnek,
s kinek a tavasz új ruhája.
Formáltál engem örömödre,
de ékesíts fel most csodákkal!
szivárványt küldj sötét szemére,
ha lát, lásson hétszín varázzsal!
hadd lásson tündéreknél szebbnek,
éjjel nevemre felriadjon,
mint akit ékes villám keltett,
s utána szédülten virrasszon.
Ha jön a reggel, minden fényben,
harmatban, hőben felidézzen,
ha nem lát, értem sóvárogjon,
és hogyha lát, hát megigézzem.
formáltál engem örömödre,
de öltöztess most illatokba!
lépéseim füröszd zenében,
s csillagokat bűvölj hajamba.
Tedd meg most legnagyobb csodádat,
segítsed meg most kicsi lányod,
mert ha nem látom, érte sírok,
s ha látom, majdnem holtra válok,
tedd, étlen-szomjan engem várjon,
és sírjon értem apadatlan,
s boríts el minden édességgel,
hogy mindezért megvigasztaljam.

Hajnal Anna - Csak csendesen

Hajnal Anna

Csak csendesen

Csendesen szívem, csak csendesen,
miért sírsz, könyörögsz, kiáltozol?
miért öklözöl engem vad dobbanással?
hiszed tán valakik vagyunk itt?
s megváltozik értünk a világ?

Sajgó pont vagyunk csak e havas világon;
aludj, a többi szív mind aludni tért,
s úgyis az lesz a vége, hogy belefáradsz.
Nagy madarak csapnak le ránk,
s a szürke égből hull a hó
takarni lábnyomunk.