Benczés Sándor Gábor - Őszinte szerelem

Benczés Sándor Gábor

Őszinte szerelem

Te vagy, szerelmem, számomra a csoda,
még ha vádolsz, s vádollak én is,
közös asztalunkon a szent vacsora.

Te vagy, szerelmem, számomra az élet,
ha marjuk, tépjük egymást, mégis
együtt fordulunk, legyen nyugat, kelet.

Te vagy, szerelmem, számomra az álom,
ha köpjük egymásra az átkot is,
mert ki más? csak te vagy igaz barátom.

Te vagy, szerelmem, számomra a minden,
ha sírsz, ha örülsz, az igaz, nem hamis,
s együtt halunk majd e nagy szerelemben.

Benczés Sándor Gábor - Ölelés

Benczés Sándor Gábor

Ölelés 

Egy magas dombon,

hol a szellő suhogva
birizgálja a zöld fűszálak hegyét,
ott, hol a Nap sugarai kóricálnak, s vihogva
szívják fel a föld harmatlevét,
s a rögök közt bújócskát játszanak,
ott, hol házukat szuszogva viszik a csigák,
és a morc apró hangyák rohannak,
ott élnek a kedves, szerelmes fák.
Két hatalmas tölgyfa karcsú ágai
gyengéden simogatják egymást
ahogy a szél fú, s zizegő levelei
abba nem hagynák a locsogást.

Benczés Sándor Gábor - szem-pillanat

Benczés Sándor Gábor

szem-pillanat

http://youtu.be/al1NpwskOXo 

az ablak mögött álltam
az ablak mögött álltál
az ablak mögött a sötétben
eső verte egy lepke szárnyát

lekapcsoltam a lámpát

az ablak mögött a sötétben
megcsókoltam szempilládat

Benczés Sándor Gábor - Hangod

Benczés Sándor Gábor

Hangod

http://youtu.be/u2coAL76_dU   

? ki emlékszik arra
mikor még csillogott szemedben
az extázis - - -

nem emlékszem
felhúzott szemöldöködre
a kompótok ízére
sem ágak visszapattanó surrogására
konyhába fúlt dallamokra
koppanásokra

arcod vonásai mások
mint sav
szétmarta a rengeteg év

már nem emlékszem semmire
! csak hangod érintésére
mit érzékeimbe beleégettem
mikor meghajoltam előtted

Benczés Sándor Gábor - (gondolni...)

Benczés Sándor Gábor

[gondolni...]

gondolni a kezekre
a polcokon suttogó mesékre
a letört ágakra homoktölcsérekre
cserepes ajkakra
szemek dörzsölésére
[ keresed a válaszokat
amiket régen elfelejtettél - - -

az égig érő vágyakra gondolni
a gyerekekre
homlokukon csillagok

kérdéseket sorolnak
a pilinckákat most félre kell tenni

és gondolni a kövekre
a megroskadt vállakra térdekre
íme az ember
hát gondolni kell a keresztre
mormolni őszinte imát
és a szalmabábokra gondolni
kenyérmorzsákra szélre
a hírekre miket hozott
gondolni ma az elveszett szavakra
ölelésre

messze a híd
de az öregek már suttognak róla

Benczés Sándor Gábor - fényre várva

Benczés Sándor Gábor

fényre várva

1.
a fák csimbókos fején
haldokló napsugarak
fekete hézagok közt kotorászás
2.
gyáván torpanó lábak
az iszapos mező szélén
ahol horkolnak a perje szálak
3.
műanyag fények képzelik magukat
ujjukat emelő apostoloknak
hitüket vesztett utcalányok
lábai közt pénzférgek másznak
4.
nincsenek guruló kövek
nincsenek égig érő kottaszárak
csak lefordult teknő alatt
gyökereket markolászó kezek
5.
valahol öngyilkos lesz
a gyémánttorkú kakas
6.
majd holnap
széthajtogatom a fényt
a horizonton!

Benczés Sándor Gábor - szorongás

Benczés Sándor Gábor

szorongás

azaz a szerelem félelmei

(1)

minden nap megölnek
mellemben táncol egy kés
fejemben ólombogarak futkároznak

de semmi sem számít
csontom szilánkjait összeillesztgetem
szememet kinyitom
s megkóstolom a levegőt

de nem tudom - túlélem-e
ha ma sem nézel rám

(2)

olyan halkan
ahogy pupillád szűkült tegnap este
és ahogy hátamon akkor
megrándult egy izom

s olyan hangtalanul
ahogy a holtak fordulnak át
másik oldalukra
ahogy visít a hernyó

vagy ahogy szád sarkából
rám feszül egy kérdőjel
ahogy ajkadon megreped a rúzs
szólj hozzám
olyan csendesen

Benczés Sándor Gábor - Gyöngysor

Benczés Sándor Gábor

Gyöngysor

apró, színes gyöngy
a betű,
a kiejtett hang,
s e gyöngyök sora
az a sok szép szó,
mit anyák, apák tanítnak,
s aranyszálra fűzve lesz
okos szavakból
egy lágy mondat,
mit gondosan alkotok,
benne fontos gondolat,

s te érted, ha mondom, és hallgatod,
s válasznak, mint ajándék te is átadod
saját kincsed, díszes gyöngysorod.

Benczés Sándor Gábor - szerelem

Benczés Sándor Gábor

szerelem

ideje visszagondolni
izmokat mégegyszer megfeszíteni
a nevetés már olyan
mint éles kés a konyhaasztalon
- - - ahol te állsz
és elmondod mai panaszaidat
pont olyanok mint a tegnapiak
nem válaszolok -

csak elgondolkodom a valamikoron
az emlékeimet eres kezekkel rángatom
és beleképzellek álmaimba

a szerelemről beszélsz
elfelejtetted rég
mesékre már nincs idő
elküldesz inkább
de maradok -

a szerelem több annál
mit költők szakadt papírjaikra leírtak
a szerelem több mindennél
/ az a hovatartozás felismerése

Benczés Sándor Gábor - az én világom

Benczés Sándor Gábor

az én világom

a föld alatt élek
gumók gyökerek rettegők között
itt csend van és sötét

néha madarakról álmodom
villamos száguldásáról kacagásról
és köszönök a papírsárkányoknak

egy követ őrizgetek
egykor repülni szeretett volna
sima hátán véres erek lüktetnek

virágok alatt sétálok
és megpróbálom elképzelni
a szirmok színét és illatát

rég elfeledtem szuszogó hangját
az északi szélnek
ritmusát a dombok hajlatának

majd egyszer felemelem fejem
bátran szemébe nézek
és csókot küldök a büszke napnak

Benczér Sándor Gábor - madarak köszöntése

Benczés Sándor Gábor

madarak köszöntése

figyeld a madarakat
csőrükben aranyrögök
karmaik közt az éjszaka
szétmarcangolt teste
szárnyukon szél dalol
szárnyukon prizmák fényei

már énekelnek
akkordjaik felfelé ívelnek
ahol a remény van
a kegyelem

átszelik
az idő ciklusos hullám-íveit
elrepülnek a gyászoló menetek felett
az égre fordult arcok és kezek
süppedő utak felett

ha meglátom őket
mindig hangosan köszönök nekik
és várom
hogy visszahozzák
elvesztett kincseimet

Benczés Sándor Gábor - szememben viszem ...

Benczés Sándor Gábor

szememben viszem... 

(ültem a parkban
vén szél
szalad körbe a fűszálakon
a nyárfa nyájasan köszön a rigónak
csevegő porszemek vállamon

a nap
meztelen arcát homoktükörben látom
a sárga pitypangok viccet mesélnek:
trécsel két szőke nő az ágon)

(elindultam haza
az útra
sikongva pottyan két vakolat
fonóst játszanak a féknyomok
és az öreg kémény bután bólogat

nevet
egy lány mert leesett a csók
a kirakatok megtörlik szemüvegük
és odébb cikáznak a járdán a hajók)

szememben neked viszem a csodát
várj! várj meg
mindjárt hazaérek

Benczés Sándor Gábor - Szavak tánca

Benczés Sándor Gábor

Szavak tánca

Mint lágy tánc, úgy keringnek körötted a szép szavak,
s előtted, csillagszemű lény, mélyen meghajolnak.
Szavaim lágy, kecses, igéző mondatot alkotnak,
s te bűvölten hallgatod, miközben lágyan átkarollak.
Gyere, ritmusra mozdul végre a testünk,
összeforrva ketten együvé leszünk,
a teremben a zene halkan duruzsol,
s mi ringunk rá, bennünk csend ...

... egymáshoz már csak a szemünk szól.

Benczés Sándor Gábor - Emlékezem

Benczés Sándor Gábor - Nekem hiányoznak

Benczés Sándor Gábor

Nekem hiányoznak

Nekem hiányoznak
a szavak,
a mosoly,
s arc, mi komoly.

Nekem hiányoznak
a vágyak,
és egy kéz,
s szem, mi engem néz.

Nekem hiányoznak
az utak,
az illat,
s gyönyör-pillanat.

Nekem hiányoznak
a hangok,
a csend is,
s kocogó konflis.

Nekem hiányoznak
a léptek,
a virág,
s az egész világ.

Benczés Sándor Gábor - Töröld le gondráncaid

Benczés Sándor Gábor

Töröld le gond ráncaid

Töröld le arcodról gond-ráncaid,
nézd, nézd azt a sok apró gyönyört,
mi körbevesz lágyan, szerényen,
s csendben, kedvesen téged köszönt.

Látod amottan azt a kis virágot?
mily lágyan simítja, ringatja a szél,
és hallgasd, ott egy karcsú fán,
hintázva csacsog a sok zöld levél.

Hallod? Az a madár csak neked dalol,
trilláz, cifrázza, s ágról ágra száll,
s ott a tó, vize hatalmas tükör, benne
(zajt ne üssön) a hal lábujjhegyen jár.

Gyere, most ne gondolj gondra,
csendben elnyúlva e lágy fűben
(zöld szőnyeg, fel, az égig terül)
száguldjunk az ismeretlenben.

Benczér Sándor Gábor - A pad

Benczés Sándor Gábor

A pad

Ütemet koppantott pálcája a kőre.
A pad kopott zöldjéből kiállt egy szálka.
- No nézd csak, milyen méla-barna már
A görcsös fák tenyeres levele!

Némán surrant odafent a kedvetlen szél.
Az úton pár meztelen gesztenye gurult.
- Jólesik, amint arcomra téved
Néhány kóbor napsugár. Jön a tél.

Erőtlen csapott a porba szakadt szárnya
Egy opálszemű, vén városi galambnak.
- Lassan indulok, ideje mennem,
Húslevest főzött a lányom mára.

Hideg van. Üres sóhaj csúszkál a havon.
Fehér hócsipkét kötött egy ágra a tél.
Pár néma lábnyom kószál a járdán.
Csak két szürke toll pihen a padon.

Benczés Sándor Gábor - Csend

Benczes Sándor Gábor

Csend

csend van
hallgat a táj
hallgat, és fáj
csend van
hallgat az ég
hallgat már rég
csend van
hallgat az illat
hallgat, elillant
csend van
hallgat minden
hallgat, nincsen
csend van
hallgat az élet
hallgat, s én félek
csend van...

Benczés Sándor Gábor - Magány

Benczés Sándor Gábor

Magány

http://www.youtube.com/watch?v=0DP70hbMZO0

Hajnalban ébredek, remeg a lábam,
ülök az ágy szélén az üres szobában.
Hallgatom a magányt, a csend nem válaszol
bármit kérdek tőle, nyelvét nyújtva gúnyol.

Senki nincs mellettem, csak az egyedüllét,
röhög rajtam, gúnyol, dülleszti mellét:
jól kitoltam veled, légy csak tetszhalott,
magadra maradtál, mindenki elhagyott.