Kondra Katalin - Betlehemi csillag; - Karácsony után

Kondra Katalin

Betlehemi csillag

Betlehemi csillag

Szelíd fénye mellett

Ma az égen és a földön

Angyalok lebegnek

Isten hírvivői

Könnyezve dalolnak

Békességet, boldogságot

Földi vándoroknak

*

Karácsony után

  

Köszönöm, még jól vagyok
Gyorsan mennek a napok
Fejem fölött nem köröznek
Fényesen a csillagok.

Vár egy új nap s tiszta ég
Kieresztett már a fék
Karácsonytól az újévig
Egyre szűkül már a lék.

Kellett egy kis fejmosás
Ez az ünnep nem vitás,
Hogy helyre tesz és azután
Tisztább lesz a folytatás.

Kondra Katalin - Apa

Kondra Katalin

Apa

Tenyereden tartasz, belesimulok,
mint fészekből kihullt, gyenge madár.
Felnézek rád, dörömböl a szívem,
nem tudom még, mi vár reám.
Nem mozdulok, hagyom, hogy megérints.
Engedem, döntsél a sorsom felett,
miközben a szívem mélyén érzem,
vigyázol rám, és nagyon szeretsz.
Aztán felemelsz, és gyengéd szóval biztatsz,
hogy tudok repülni, s én elhiszem neked.
Megismertelek, és nem tudnék már élni
soha-soha többé nélküled.

Kondra Katalin - Hajnali gondolatok egy édesanyától

Kondra Katalin

Hajnali gondolatok egy édesanyától

 https://www.youtube.com/watch?v=cqMD8DtVwh8

Enyém a hajnali csend,

mikor puhán elpihen az álom,

talán mesét álmodó gyermekszempillákon,
és enyém az első lépés e hűvös reggelen.
Az első kávét egyedül iszom,
nem szöszmötöl itt senki míg
a gondolataimmal találkozom.
Szeretem a reggel zajtalan csendjét,

szépen pirkad a nap a sötét ég alatt,
lágy hajnali szellő lengedez a fák közt,

susogva ébreszti a madarakat.
Bent lassacskán feltámad az élet,
mocorogni kezdenek a bútorok,
halk csoszogás hallik nyolc óra tájékán,
érkezik egy gyermek, felébred a nagylány.
Kezdődik a nap, így telnek az évek,

aztán egy szép napon mikor körülnézek
rájövök, enyém lett mind a hajnali csend,
a kávé és minden hűvös reggel.
Várom a csoszogó lépteket,

de ketten maradunk egy kiolvasott könyvvel.
Az idő úgy elillan, mint a könnyű pára,
a gyermekből felnőtt lesz nemsokára.

Elszorul a torkom, ha erre gondolok,
de megrázom magam, tovább indulok
kitárt szívvel várva a jövőt,
szépen elengedve az elmenőt.
Nem tudom az új év mit tartogat,
édes lesz a könnyem avagy keserű.
Csak egyet tudok biztosan,
az élet szép és élni gyönyörű.

Kondra Katalin - Szeptember; - Búcsúzó

Kondra Katalin

Szeptember

https://www.youtube.com/watch?v=o5RnfiX-sts

Olyan, mint egy öregember
ez a kedves, jó Szeptember.
Honnan tudom? Magam láttam.
Hajlott hátú, nagykabátban

lassan, csendesen ballagott.
Megszámolt minden csillagot.
Nagyszakállát amint rázta
aranypor szállott a fákra.

Ősz fején kosár kalapja,
a gyümölcsöt abba rakja.
Szőlő, szilva, alma, körte.
Mindenkinek jut belőle!

*

Búcsúzó

Búcsúznak a madarak
búcsúznak a nyártól,
itt van az ősz, ó de kár!
A sok madár gyászol.
Szegény kicsi madárkák
mért hagytok el minket?
Árván marad az erdő,
árván a sok fészek.

Kondra Katalin -Fényév távolság

Kondra Katalin

Fényév távolság

 https://www.youtube.com/watch?v=ot1cGen9V0s

Tűnődöm, mi késztet arra,
hogy gyönyörködve csodáljam
rezdülésed, és úgy létezzem,
hogy te is vágyódj utánam.
Érezlek, de látni miért nem engedsz?
Mint mágnes, úgy vonzol magadhoz.
Mért jó nekem a puszta léted,
ha az enyémhez nem ragaszkodsz?
Párhuzamosan halad az utunk,
s én nem tudom, hol keresselek,
talán egyszer már találkoztunk,
mikor még nem ismertelek.
Lehet, így van ez megírva,
nem lehetünk mi boldogok,
fényed, bár túlragyog a sötéten,
hideg, akár a csillagok.

Kondra Katalin - Rég volt

Kondra Katalin

Rég volt

 https://www.youtube.com/watch?v=EBFH05hanSc

A park fái most égig érnek, tó vizében fürdik a nap.
Azt a padot kerestem, ahol először láttalak.
Még érzem a régi illatot, látni vélem lábad nyomát,
hangod szívemben zakatol, feltámad bennem
a szomjú vágy, de nincs sehol az a kőhalom,
miből képzeletünk oltárt emelt. Szétszórt kavics
mind az utakon, s minden út arra vezet, ahol a pad állt
a fák alatt. A letaposott fűben mögöttem megcsillan
egy könnycsepp a múltból. Akkor örömtől hullt,
most búcsúzni jöttem.

Kondra Katalin - Elfelejtett gyertya

Kondra Katalin

Elfelejtett gyertya

Kicsi ablakban egy gyertya lángja ég,
csend van mindenütt, a falakon belül.
Úgy tűnik valakit vár, lázas lobogással
fényes szikrákat szül.

Bent a szobában üres már a csend
csak az emlékek oly elevenek.
Az elfelejtett gyertya arra vár,
hogy aki elment, hazatalál,

de nem jön senki, bár múlik az idő.
A gyertya szívéből egy lángnyelv tör elő,
s a csipkefüggönyön felfut az a láng,
lobogva lángra gyúl a benti világ.

Szikrázva ég minden körös-körül,
boldog a gyertya, már nincs egyedül
lángtestvérek táncából öröme fakad,
viaszteste elolvad néhány perc alatt.

Már nem vár senkit, szikrává vált lénye
örömben gyulladva felpattan az égre.
Sötét éjszakákon most is ott ragyog,
olyan, mint a fénylő csillagok.

Kondra Katalin - Csak álom

Kondra Katalin

Csak álom

Nem győzöm várni a hajnalt,
Elé megyek kezemben mécses,
Imbolygó fény gurul az úton
Csönd jelzi titkon érkezésed.

Arcomon öröm virágzik
Szívemben piros tüzek gyúlnak
Itt vagy s nem kérdem meddig
Míg hagyod, hogy reád boruljak.

Egy nap, egy év most nem számít
A föld megáll, lehull egy csillag
Csak nézzük egymást a fényben,
Köröttünk viharok dúlnak.

Mégis olyan szép minden,
Szivárványszemedben látom
Vörösen lángol az égbolt
Itt vagy, s ez mégis csak álom.

Kondra Katalin - Virágzás

Kondra Katalin

Virágzás

Ti virágot ontó fák s kertek
Miért egyszerre nyíltok mind?
Nem tudom melyiktekben
Gyönyörködjek, hisz
Oly sok a látvány és illat
De félek, hogy mind egyszerre
Hervadtok majd el,
S utánatok, nem marad más
Csak üresség bennem.
Mivel ékesítsem a földet
Hol alig van már szépség?
Virág nélkül a sír is szomorúbb.

Kondra Katalin - Úgy vágyom ...

Kondra Katalin

Úgy vágyom …

Úgy vágyom látni az első hóvirágot
Érezni arcomon a napnak melegét
Bőrig ázni langyos tavaszi esőben
Újra élni elmúlt boldogság emlékét

Úgy vágyom pihenni virágos rét ölén
Inni a zöldmezők tavaszillatából
Pillangókat kergetve gyermekként
Örökre kilépni ebből a világból

Úgy vágyom feledni a múlt árnyékait
Újra éledve, miként a természet
Lerázni magamról télnek foszlányait
Hogy eltüntesse végleg az enyészet

Úgy vágyom, a térben szabadon lebegjek
Kényszer bilincse reám ne vetődjön
Míg szívemben az álmok kergetőznek
Hagyom, hogy a szerelem legyőzzön.

Kondra Katalin - Falinaptár

Kondra Katalin

Falinaptár

Cicó macska naptárt lapoz
Nagy tudomány a betű
Nem macskául van megírva
Egy macskának nem könnyű

Megfejteni a sok rejtélyt,
Nézi, de nem értheti
Mitől olyan zavaros ügy
Egyre csak ezt kérdezi.

A január és február
Ki tudhatja mit jelent?
Kotkoda néni tán tudja
Mi az újság idebent

Van-e tavasz a naptárban?
Mikor lesz újra meleg?
Sok a kérdése Cicónak
Kevés rá a felelet.

Kondra Katalin - Jókívánság minden jóakaratú embernek!; - Hó

Kondra Katalin

Jókívánság minden jóakaratú embernek!

Néhány perc, az évnek vége,
ugorjunk át az új évbe
egészségben, boldogságban,
tisztességgel, vidámsággal.
Adjon Isten mindazt mi kell,
ami ártó, azt vigye el,
váljunk jobbá minden évben,
legyünk mindig útra készen.
Osztozzunk a kapott kincsen
adjunk annak kinek nincsen.
Amit adtunk el ne fogyjon,
bennünk a jó gyarapodjon.
Hulljon ránk bő áldás, béke,
ezt kívánom az Új évre!

*

Hó

Hol esni kezd, hol meg - meg áll,
Mert nem tudja, hogy van határ
És fújni kezd, és jaj nekünk
Mert veszélyben az életünk

De menni kell, mert hív a tér
Egy ócska lámpa mit sem ér
Ha vak sötét mi vesz körül
S az új tavasz még elkerül

De érzem már, hogy jönni fog
És hinni benne nagydolog
A reményből nyerünk erőt
És így várjuk az eljövőt!

Kondra Katalin - Egyedül

Kondra Katalin

Egyedül

A fal túlsó felén ott vagyok
Ott vagyok, várom, hogy hívj

Hogy hívj engem, azt akarom
Azt akarom, hogy értem sírj,

Hogy értem sírj s ne miattam
Miattam tégy egy lépést felém

Egy lépést felém, ez a vágyam
Ez a vágyam űzött most eléd

Most eléd állni mégsem merek
Mégsem merek. Félek, kinevetsz

Félek, kinevetsz s mindennek vége
Mindennek vége, mert elmegyek.

Elmegyek, többé nem hallod
Nem hallod soha lépteim zaját,

Lépteim zaját magammal viszem
Magammal viszem falak sóhaját.

Falak sóhaját érzem szívemben
Szívemben mind ott lüktet rég

Rég várom, egyszer még hívsz
Hívsz, de nem leszek, csak kép.

Kondra Katalin - Fagyott remény

Kondra Katalin

Fagyott remény

Megbékéltem magammal s veled,
míg tél nem jött. Nem éreztem
arcod hiányát a lezárt ablakok mögött
amíg nem vacogtam esténként
tátongó ürességben. Nem sejtettem,
hogy a tűzlángok bűvöletében
minden gondolatom érkezésed leste.
Dermedt reménytelenség ült mindenen,
padló se reccsent, mint egyébként.
Nem jöttél, míg fújt a metsző szél,
engem okoltál a fagyott percekért.
Őriztem a tűzet, bár rég kialudt,
de nem láttam a könnyeimen át…
Hol vagy, mért nem hívsz? - reszkettem
néhány napon, sok-sok éjszakán.
Hagytad, hogy úgy hiányozz nekem
mint fagyott földnek a nap csókja,
most jössz újra s újra mindig úgy,
mintha ez a végső utad volna.

Kondra Katalin - Nyár után

Kondra Katalin

Nyár után

https://www.youtube.com/watch?v=ehicpyslrbE

Voltam én minden és senki:
angyal, porszem vagy sárkány
aszerint, éppen mit vártak.
Jöhetett ember akárhány,
mindenkinek kedvére voltam
folyton átlényegülve,
csak önmagam nem voltam soha.
Emberek kénye-kedvére
változtam nap mint nap, elmúlt
akárcsak a nyár, s a fények
már nem ragyogóak, az éjek
már nem olyan fülledtek, szépek.
Nem vagyok gyermek már én sem,
nem leszek angyal se sárkány,
de Én vagyok, s amit  ma érzek,
boldogan üvegbe zárnám.

Kondra Katalin - Hontalanul

Kondra Katalin

Hontalanul

Falevél vagyok, ágról szakadt
árván sodródó falevél,
ki elhagyta fáját ahol született,
most tépi, viszi messzire a szél.

Nincsen gyökerem és nincsen szárnyam,
se maradni se menni nem tudok.
Viharoktól függök teljesen,
a sors dönti el, hová jutok.

Nem hiszem mégsem, hogy hiába élek,
testem majd puhán betakar
fázó bogarat, csúszómászó férget
hol hantom lesz a puha avar.

Kondra Katalin - A nyár ...

Kondra Katalin

A nyár…

https://www.youtube.com/watch?v=BGMGYExoXJw

Féktelen berobban.

Földre sújt, megperzsel.

Eléget, eltemet,

Majd a fagy ébreszt fel.

Csábít és meggyötör.

Kegyetlen természet.

Neki ez a gyönyör.

Neked az enyészet.

Lázba hoz a bája,

Mert nincsen hibája.

Ő a leggyönyörűbb,

Mindened kívánja.

És mikor szeretnéd,

Búdat felednéd,

Szétömlő aranyát

Vakon követnéd,

Akkor döf hátba:

Zúdít rád hideget,

Meleget. Akkor is

Kínoz még, ha

Helyedet nem leled.

Amikor elillan

Bensődből a vágy,

Tudni fogod, hogy

Véget ért a Nyár.

Kondra Katalin - Nyárra ború

Kondra Katalin

Nyárra ború

 https://www.youtube.com/watch?v=znQyFhyRrUs

Álmából ébredt fel a nyár

Hangos madárcsicsergésre.

Jaj, elkésett! Riadtan érkezett.

Csak baj ne legyen belőle!

De meglepetésére nem

Várták sokan, s nélküle

Lubickoltak boldogan

A strandolók a kellemesen

Langyos vízben. Sokak

Sütkéreztek álmodón

A szelíd napfényben.

Na, megálljatok! – robbant

Be a nyár. Féktelen

Haragja nem ismert határt:

Csak pislogott egyet,

S egyszerre negyven fokos

Hőség lett belőle.

Melegebb már aligha lehet.

Keverjünk hozzá egy kis

Szelet – szólt. – S lesz

Belőle olyan hurrikán,

Hogy nem sok levél

Marad majd a fán.

Ha mindez még nem volna

Elég, dühöngve rátok

Szakad az ég, s villámok

Fénye mellett ömlik

Bőven háztokra jég.

Ha ezután pokolra kívántok,

Súlyos aszályt küldök reátok.

Aztán örülhettek, ha lesz

Ivásra elegendő, tiszta vizetek!

Megszeppenve elhallgat

A sok madár, kinek énekére

Ébredt fel a nyár.

Inkább útra kelnek, s nekivágnak

A hegyeknek – enyhülést keresni,

Csak nehogy elhiggyék:

Kár lesz visszatérni!

Hiszen akármilyen féktelen

A nyár, egyszer elfogy az ereje.

S akkor jön az ősz, a jó öreg,

Hogy elbánjon vele.

Kondra Katalin - Derengés

Kondra Katalin

Derengés

Lebben a szellő
Az ág tetején
Alszik a város
A nyár közepén
Csönd lepte tájon
Pihen az álom
Vitorlát bont
A remény.

Játszik a nap már
Az ég peremén
Derengő fátylát
Kibontja fölém
Ez mire vágyom
Ajtóm kitárom,
Járja át testem
A fény.

Kondra Katalin - Időtlenül

Kondra Katalin

Időtlenül

Egyszer az életben
Kirúgok a hámból
És olyat teszek!
Látni akarod?
Gyere velem,
Ha van merszed.
Ki a világba,
Fel a hegyre,
Le a völgybe
Gyalogosan.
Nem rabságban
Járműbe zártan,
Időzavarban
Kedvetlenül.
Megrészegülve
A pusztaságtól!
Csak magunkban
Kötetlenül.
Így láss engem
Olyannak
Amilyen
Csak akkor vagyok,
Amikor nem várnak,
Nem kérnek tőlem,
S azért adok,
Mert adni akarok.
És azért hívlak,
Mert akarlak,
Nem azért, mert
Te azt akarod.
Még ölelni is
Más időtlenül,
Ha nem múlik
El a perc
Soha, nem
Fárad el a karom.