Boda Magdolna - Jóslat

Boda Magdolna

Jóslat

Nem ígérek semmi jót.
Elárullak.

A szavaim
fellebbentik a fátylat,
látni fogják a kék foltjaim,
és azt is, hogy szerelmet vonok ki
számra száradt nyáladból.

Te is elárulsz.

Számítok az ütésre,
de gyerekes elégtétel,
ha te is szavak után leszel kötve.

A rossz kis ámorgyerek
mint favonatot
rángat bennünket
egy égig érő fa körül
körbe-körbe.

Boda Magdolna - (tegnap még)

Boda Magdolna

(tegnap még )

Tegnap még tartott a film,
a remény,
de aztán a villogó
kékes fényben
megjelent a
The End
felírat.
Én a szokott mozdulattal
felálltam,
de aztán a döbbenettől
visszahuppantam
fotelom ölébe:
Hogy lehet?
Úristen!
Lehet, hogy
neked meg nekem semmi
másunk nem volt
csak ez a történet?

Boda Magdolna - (nevess csak)

Boda Magdolna

(nevess csak)

Nevess csak,
nevess.
Se kezem érintését nem hagyom
neked,
se szoknyám selymes libbenését.
Úgy hagylak el.
Nevess csak,
nevess.
Összeborzolom lábnyomom
a homokban,
mintha sose
jártam volna nálad...
Nevess csak,
nevess,
egészen
a könnyekig.

Boda Magdolna - (titkos órák)

Boda Magdolna

(titkos órák)

nehogy már egyszer...
....hogy nem tudok nálad
nélkül élni...
szigorúan ellenőrzött érzések...
függönyök mögül
leselkednek a semmibe...
hosszú fékutak
a buszok párás
üvegén
integető emberek
föl- s leszállnak
közülük senkit se' ismerek
de itt belül minden
ismerős
szigorúan ellenőrzött
érzések
a test függönye mögül
leselkedő fénycsíkok

Boda Magdolna - (otthon)

Boda Magdolna

(otthon)

http://m.youtube.com/watch?v=-FfRwNesgw0  

Ha azt kérded,
hol az otthonom,
s mire mondom azt, hogy
haza,
hát tudd meg, hogy nem ismerős házak,
vagy ismerős lombú fa,
ismerős illatú virágok
ismerős mosolyú emberek,
hanem két ölelő karod,
nyakamba hulló meleg
lélegzeted,
hízelgő szavad.
ez az én otthonom:
ölelésed.
De most már hontalan
vagyok.

Boda Magdolna - Jég

Boda Magdolna

Jég

csak egy jégdarab,

a folyó alvadt ezüströge,

kavicsok és apró faágak belefagyva

majd elengedi,

ha vége a télnek.

Kihullik belőle mind,

mint kihűlt tenyérből az élet.

Bedobom a folyó közepébe,

hadd vigye a víz,

ha egyáltalán továbbjut,

és nem akad fönn a bokor

vízbelógó ágain.

Én űrhajós akartam lenni,

megkerülni a Napot,

Holdat és csillagot,

itt maradtam mégis

veletek a földön,

s lettem azzá ami,

olvadó jégdarab,

kemény és belül fagyott,

de olykor egy pohár abszint,

és repülök,

nem mint űrhajós,

hanem mint bukott angyal.

Boda Magdolna - (egyre, egyre)

Boda Magdolna

(egyre, egyre)

A homok csak hull egyre
egyre egyre:

hiába.
Nincs hang, ami
a hívásra felelhetne.
Két karom tépi két felé
az élet és múlás,
az itt és ott,
a mindig és soha,
a veled és nélküled,

látod?,
szeretlek, hűséggel,
átkozott hűséggel.
Kutyavonítás hallatszik és
értedsírásom
veri föl az éjjeli csöndet.

Boda Magdolna - (fénykép)

Boda Magdolna

(fénykép)

minden amit elhagysz
csak fénykép marad
kimerevített színes
homályos kép
furcsa alakok
a háttérben
kék tenger szerte-
fröcskölve mint
szódavíz
átloccsan a bokádon
szétfolyik a köveken
a szíveken
lelkek albumjai telnek
sokasodik a bejárt föld
és vidék
történetek játszódnak
kinyitott tenyereden
arcok
tükörképek

Boda Magdolna - (romantika)

Boda Magdolna
(romantika)

Izzadó homok,
tenyér,
cserepesre száradt ajkak,
savanykás testszagok,
a kötélen száradó bugyik,
a hőségtől remegő levegő
az aszfalt fölött,
a nyolcadik emeletről andalító
zene csorog alá.
Unalmas romantika.
Eltökéltem, hogy
világgá megyek.
Átbújok a kötél alatt
a száradó ruhák másik oldalára.
Ott volt a remény.

Boda Magdolna - (semmi és minden)

Boda Magdolna
(semmi és minden)

A papucsod,
a fogkeféd,
a reggeli kávéd,
az újságod,
az első mosolyod,
az életed, úgy ahogy van,
a papucsom,
a fogkefém,
a reggeli kávém,
az újságom,
az első mosolyom,
az életem, úgy ahogy van,
de szavaink,
és öleléseink
közös vagyonunk,
ennyi lehet
az, ami semmi
és minden
is lehetett volna.

Boda Magdolna - (istenhozottszerelem)

Boda Magdolna

(istenhozottszerelem)

Az ablakon csüngő függöny
minden szála ismeri ujjaim
és ujjaim is ismerik
minden szála selymét
annyiszor lebbentettem szét
forrón kívánva lobogó jöttödet
és most a Fennendörgő
kegyelméből már enyim lehetnél
birtokom lehetne legnemesebb kincsed
eddig
csak
vártam
kivártam
sírva alázattal szolgáltam
a magányt
ugyanazt vágyva
ugyanarra várva
jöttödre
cipőkopogásra
üdvözlőszódra
jóestétcsókra
rád:
istenhozottszerelem.

Boda Magdolna - (isten velünk)

Boda Magdolna

(isten velünk)

jössz - ölelsz - mégy
jössz - ölelsz - mégy
örök éjbe lobbanó fény
mosolyogva bocsátlak el

mosolyogva bocsátlak el,
de félek, hogy holnap éjjel,
mint Psziché,
- pont úgy szívem, -
égő mécsessel kezemben
ágyadhoz settenkedem,
mert tudni akarom,
ki vagy. A titkot.
Ismerni akarom
arcod túlsó
homorú oldalát,
tudni, hogy honnan ered az
engem ölelő karodban
a mozdulás.
Félek,
ha kérdezni foglak
majd válaszolsz.

Boda Magdolna - Mindig elkerüljük egymást

Boda Magdolna
Mindig elkerüljük egymást

https://www.youtube.com/watch?v=nlUDAKT0T4w  

Amikor nem vagy itt,
mélyebben létezel bennem,
mint legmélyebb
csöndben a csönd.
Én ilyenkor
csak vándorolok,
magamból is kivetve,
árván, száműzetve, -
és keresem a dalt
és a reményt,
hogy egy napon
majd találkozunk
mi ketten
a metafizikai létezés
sűrű hálóján
túl,
az itt és ott
kereszteződésében
és felismersz a
csalogány énekében.

Boda Magdolna - (az álmoknak ...)

Boda Magdolna
(az álmoknak...)

Az álmoknak

szükségük van ránk,
álmodókra

és a penge-valóság
ott a vakmerőknek.
De ki látná a virágok színét,
s fricskázná az elfek orrát,
ki hallaná

a zenében a szinkópát?
Csak repülők zúgnának
és autók tülkölnének,
villamosok vonítanának szüntelen.
Most villámok nélkül
dübörög az ég,
és az eső sem esik.
Megfulladunk a szárazfű
halálos illatában.
Napnak holdra,
télnek nyárra,
gyökérnek ágra,
esőnek hóra,
az álmoknak

ránk van szükségük:
álmodókra.

Boda Magdolna - (esetlen esetlegességeink)

Boda Magdolna

(esetlen esetlegességeink)

http://www.youtube.com/watch?v=ccCZT_bYYRo  

lehet talán,
bizonyára,
biztosan,
ismerlek,
vagy talán csak ismerősnek tűnsz,
bizonyára,
hasonlítunk:
én rád vagy
te rám.
Most már ne csukd rám az ajtót,
most már én sem csukom rád
az ajtód,
betoppanhatsz,
betoppanhatok,

megoszthatjuk vacsoránk,
ihatunk egy pohár bort is rá,
ágyba bújhatunk,
szerelmeskedhetünk,
párban lehetünk
egy elképzelt örök nyárban
Most már ugye...
ugye minden rendben?
Csak feltételes módokkal van még egy kis baj.
Ki tudja,
most már ne csukd rám az ajtót.

Boda Magdolna - (repedés-virág)

Boda Magdolna
(repedés-virág)

Az aszfalt rése
között
egy százszorszép virul
az élet szép indulata:
a bármiképpeni élni akarás
hát így kell,
ha csak így lehet:
az aszfalt rése között.

Boda Magdolna - (csönded vagyok)

Boda Magdolna
(csönded vagyok)

http://www.youtube.com/watch?v=x3PSjEMHMEk 

dalod és táncod lennék
reggeli zöld-arany
kisszoknyában elsuhanó
téged üdvözlő tánc
mezítelen karral és szívvel
ágyadba virágot hajító
s lennék én déli polkád
vörösen lobbanó
mosoly körül
felcsillanó

csókod is lennék
és este
lennék neked a
szikrázó sejtelem
pergő vágy
aranypénzes sárga ruhám
fekete tüll lobogó selyem
bokámon holdfény
csípőmön kezed
szoknyám ráncából szerelem hull
eléd öledbe köréd szerteszét
lennék dalod és táncod
de csak éjféli csönd vagyok
és az éjféli csöndedben telis tele kétséggel..

Boda Magdolna - Érintéseink

Boda Magdolna

Érintéseink

http://www.youtube.com/watch?v=FFqTbQJhCm0 

A szavak a mi
érintéseink.
Minden o betűbe
bezárjuk ami
bezárható,
és minden e betűbe
elengedjük azt
ami végtelen,
mert a szavak
mi érintéseink.
A lélek origójától
a tollhegyig tartó
egyenes.
A szavak a mi porondunk,
díszletünk.
A hősök is mi vagyunk,
és a hősök színjátékai.
A szavaink közötti
töredék szünet
a mi csöndünk
észrevehetetlen
mozdulattalan
mozdulat.
A szavak a mi érintéseink
ékezettelen szavak
és rájuk hulló
zokogó kérdő-
és felkiáltójelek
valamint pontok és pontok
és gondolatjelek.

Boda Magdolna - Töredék

Boda Magdolna
Töredék 

Az üvegen túl az éjszaka,
ideát pedig a lámpa
gyenge fénye,
szép szavak,
...és az emlékek polkát járnak
az ablakom alatt.
Markomban függönyöm széle,
virrasztok, s álmaimban,
a csipkén átszűrődő éji fények,
neonok pislogó fémes kékje.
Arcom arcod tükörképe.
Micsoda különbség:
az üvegen túl az éjszaka,
ideát pedig a lámpa
gyenge fénye.
Kinn: te,
idebenn: én, magam.

Boda Magdolna - (ennyi a különbség)