Serfőző Attila - Karácsony

Serfőző Attila

Karácsony

Odakint nagyot merített a fény,

még dereng a horizont peremén,

bár a himbálódzó csillagok rég

megcsalták az eget.

A városi holdsugár kitereget,

sok-sok nevetőbarázda mélyére fut,

lelkekbe zörget, nem ismer alkut.

A koldusházak gönce alá remény tolul,

(porzik a csönd)

ma néhány szív újra dobbanni tanul.

Serfőző Attila - Nadírtól a zenitig

Serfőző Attila

Nadírtól a zenitig

Akár az alázúduló rejtelmeken,

felettünk átinal a gazdátlan idő,

érzem lágy  illatomat még a kezeden,

forró csókod, ami el nem veszíthető.

...de megmarad a suttogás is, a kacaj és

a félelem,

hogy betakartál egy fáradt éjjelen,

s nem jössz vissza már…

Serfőző Attila - Mondd el

Serfőző Attila

Mondd el

Mondd el mit érzel, ha jót, azt is,

suttogd néma kikötőd halvány színeit!

Só ízű könnyed  ajkamhoz ér,

majd bennem édessé válik.

A tántorgó idő kényesen legyint,

mintha ráérne (!)

kisvártatva egymásra tekint

sors és a lét,

és megfogják egymás kezét.

Serfőző Attila - Hangtalan

Serfőző Attila

Hangtalan

Nélküled vesztegelt az időtlen jelen,

egyre csak hordoztalak hűs ablakaim előtt,

néhány költemény  topogott lelkemen,

mielőtt

senkim és mindenem lettél.

…tél vagyok,

mély,csönd és dallam(!)

meglehet,

rongyokból szippantott

lángnyelv is,

mint szeretőd hajából tépett tincs,

bősz és hajthatatlan.

Serfőző Attila - Zápor után

Serfőző Attila

Zápor után

Néha, mintha Isten szólna,

messzi álmaimból nyitsz rám,

lágy illatod vérembe ring,

majd letelepszik lelkem

ostoba szikláján.

Miként bolygóit a Nap,

büszke testem köré fonlak,

mellém a vak jövő tapad,

és a lélekkel telt látóhatár.

… az álmom visszavár,

a végtelenség még

tovább zongorál…

Csak a roppant hajnal ne jönne már!

Serfőző Attila - Közelség

Serfőző Attila

Közelség

A csodarejtő mélyből üzent aznap,

szavai beragyogták lelkemet,

s hűtötték lázamat.

Lassú szél ölelt és szelíden csókolt,

a sűrű csöndre fény  hajolt.

*

Eggyé komponált idők s terek vagyunk,

a mérhetetlen sem jajong,

hisz’ dalolva szőtt álma örök…

…hallom érkezel, köszönök.

Serfőző Attila - Esti dal

Serfőző Attila

Esti dal

Sziszegőszálú ködök mögé hull

a nagykorú Nap.

Velőmbe hasít az egyoldalú búcsú,

fénye s hője még bőrömön tapad,

horizontra terül az est.

A sötét - aranyat fest a fák keserű kérgére,

meggyógyul a táj összes sebe,

a város kötekedő világba népesül.

Serfőző Attila - Minden évben; - Kényszer

Serfőző Attila

Minden évben

Minden évben harmincötmilliószor fájsz,

azt mondják, a szív is annyit dobban,

ma parázs-sűrű levegőt loptam,

hogy adni tudjak, majd ha kiabálsz.

Nélküled lélekzettelenül vagyok,

lassuló vérfolyam,

sziklába zárt titok,

lehet életfogytiglan…

*

Kényszer

Miközben a fájdalom hűl,

menny’ dalom átkot ordibál,

(ma) a mindenséget fogom át, de

lelkem  peremére lapu-harmat ül…

Serfőző Attila - Az idő

Serfőző Attila

Az idő

Az idő visszahozhatatlanul,

egy titkos kút legmélyére hull,

ahol anyaggá lett a szellem,

ott nincs többé lárma, sem félelem.

Túl a mindenségen is létezik

ez az elpusztíthatatlan Hadúr,

ösztön-lény, míg dimenziódban botorkálsz,

ködbe csal, s a mélybe taszít konokul.

Serfőző Attila - Üzenet

Serfőző Attila

Üzenet

Most újra hozzád menekülök,

később (?) akár többször is,

ma törékeny vagyok,

mint az ágtövis

(…)

Egy szippantásnyi gyönyör

a jelen,

az  örök lélekvétel

vagy nekem…

Serfőző Attila - Újév

Serfőző Attila

Újév

Olyan leszel, mint a kevély kapu,

melyet meztelen lélek nyitott,

majd elkárhozott.

A szellem ajtaja érkezik veled,

az  ösztön derűs körtánca.

Jön a kibonthatatlan

sors,

a megfejtésre váró jövő,

s a megfejthetetlen múlt.

Kulcslyuknyi csendet hozol,

hogy Világot lássunk,

bár számtalan pernye hull elénk,

te vagy az álmunk.

Serfőző Attila - Szenteste elé

Serfőző Attila

Szenteste elé

Fuvallat, mit lágy keringő keltett,

a végtelenből újra beköszön…

*

Holnaptól aranyszegélyű napok sorakoznak,

a csönd meleget zongorál,

Világunk összes ajtaja tárva-nyitva,

a szeretet erre jár…

Billiárd atomból ácsolt értelmem

boldogan adja meg magát,

majd visszaérkezik újra

egy hópuha úton át.

Hosszat nyújtózik az ünnep,

nem ásít, mosolyog,

a végtelentükre felé int,

(te ott vagy)

talán én is  ott vagyok.

Serfőző Attila - Metszetem

Serfőző Attila

Metszetem

Küszöbödig gyalogolok, míg

képzelgésem szövevénye hűl,

menekül tőlem a vég nélküli de,

hisz’ te vagy a lelkem lélegzete.

Örökre és a változó pillanatig akarlak,

a térdére roskadó életen túlra is.

Nélküled az lennék, mint az árva,

ki rozsdás hitéből szabja álmait.

-

Porszemnyi  sem vagy,

mégis hiányzol…

Serfőző Attila - Szekvencia

Serfőző Attila

Szekvencia

Mielőtt arcodra hasonlítanák,

túl messzire kell menned,

zihálva marom a szád,

fogyó Hold vagyok nélküled,

s  veled.

Kiirthatatlan álmokért sírunk,

akár az összes remény,

egyetlen lelki fonák és

az örökkön-örökké   zálogai lettünk,

hiszen  sorsunk

a végtelenbe szabaduló fény.

-

Sírva sírnak az észrevétlen éjjelek,

vagyok veled, de  nincs nap nélküled…

Serfőző Attila - Ott várlak

Serfőző Attila

Ott várlak

Ott várlak, ahol újra keresnem kell,

a lehetetlen utáni térben,

amerre senkit nem érdekel

a csend mögött húzódó félelem.

Majd kutatlak szárnyak verte porban,

ott, hol a szív csak akkor dobban,

ha ázott lángoktól melegített vért

kap a test.

Ott várlak, ahol a Hold napot fest,

és ezer karjával ölel át a fény,

a világmindenség  peremén.

Serfőző Attila - A világon túlra

Serfőző Attila

A világon túlra

Konok fellegek borítanak,

minden --

arccal a pillanat ellen,

még a csend is lábujjhegyen jár,

fogva tart az Isten.

…Habzó kékké vált

a kifosztott Ég,

vajon leszek neked még?

Serfőző Attila - Napbaöltözötten

Serfőző Attila

Napbaöltözötten

S miután visszatérünk,

susog a mozdulat,

a lélegzet lassan helyreáll,

a lélek (?) még ott marad.

Éget a lég, forr az idő,

minden gondolat lágyan zizzenő.

Halvány fények nőnek körénk,

a jelen közénk oson,

útra kel egy  könnycsepp

a selymes arcodon.

Serfőző Attila - Ágak

Serfőző Attila

Ágak

Mint pelyhedző szerelmet,

úgy vágytalak,

féltékeny magányba vakoltan,

égbe futó lépcsőkön álltál,

de már sehol se voltam.

Csontkeretes álmaim tovatűntek,

(elillant a narkotikum…)

ujjaimba harapok sorra,

lassan kiürül a pódium.

*

Tömör kegyelem az élet,

egy árva könnycsepp tán,

együtt maradunk, ígérd meg (!)

s átjutunk a tűfokán.

Serfőző Attila - Tükör

Serfőző Attila

Tükör

Megálltam, s míg néztelek,

a Világ megszűnt körülöttem.

Nem volt kapocs testtel,

szellemmel sem,

időcsapdába lépett

a jelen.

*

Sejtem pillére hozott létre,

a vér zamata, az örök-tűz.

Serfőző Attila - Pár-huzamom

Serfőző Attila

Pár-huzamom

Sűrű képsorok vagyunk,

egymáshoz préselt átutazók.

*

Elég, ha a távoli villámok fényében

hallod a dörejt!?

*

Csonka világmindenség ez itt,

hiszen halálom után is lenni szándékszik.

*

Mindig más-más bőrébe bújva

lehetünk eggyé.

*

Alvás a legtakarékosabb üzemmód,

csekély ráfordítással mennyből a pokolba.

*

Szeretem a zápor illatát,

a szabadon esőt.