Szalay László - én és Én

Szalay László
én és Én

  https://www.youtube.com/watch?v=hL4-fgPfQw4

Táncban fodrozódó
szerelem,  
hold-tükrös tóba merülő
kettős érintés...  
Minden a helyén,  
nincs félelem,  
nincs tétova megértés.
Létünk lüktet ereink
 magabiztos elszántságában.
 Ez nem a „csak te és én”.  
Sem az öröknek hitt, rovarnyi, 
ránk szabott idő!  
Nem is a múlt jövőt rettegő  
képzelgése.  
Ezek mi vagyunk:  
én és Én,  
egy a mindenség  
szédítő peremén.

Szalay László - Ezüst-kék a hang

Szalay László

Ezüst-kék a hang

Ezüst-kék a hang

Visszhang a vágy

Gitár a szívdobbanás

Szaxofon-érzés ül

Az aluljáró

Megszokás illatán

Hanghegyek omlanak

Vérzőn, szabadítón

Fénnyé válok

Míg szól a dallam

A dzsessznek

Értelme nincs

Hagyja

Foszló gondolataim

Letekeredni végre

Gúzsba kötött lelkem

Zsibbadt szárnyairól

Lélegezz

Mondja bennem a

Sűrűsödő csend

Aztán csak a

A felhők felett

A felhők felett

A repülés

A repülés

Ahogy tova leng

Ahogy tova leng

Szalay László - Érezz meg

Szalay László

Érezz meg

Érezz meg
Elesett vagyok
Szólíts meg
Félelmet hordozok  
Úttalan, időtlen  
Az eltévedt vágy  
Tornyában  
Sötét falak közt  
Királylányt rejteget
A lángtorkú sárkány  
Érintésed
Menekvésemre váltsd  
Halld meg  
Bilincs-magányom  
Köd-szitált  
Örvénylő gondolatát
Egyetlen kézfogás, jaj  
Szabadulásomhoz  
Nem kell más  
Hadd legyünk együtt  
A legelső felsírás

Szalay László - Körüllenglek

Szalay László

Körüllenglek

Körüllenglek
Nyári eső
Arcodon pír  
Babonázó .

Szél-simított
Bárányfelhő  
Táncodban tűz  
Szellemlátó .  

Megremegtet  
Szemed élő
Fényköre hív  
Fájón váró .  

Úgy féltelek  
Álmodban jő  
Búcsú dallam
Lehetnék jó
 

Szalay László - Valami fontosat

Szalay László

Valami fontosat

Valami fontosat kellene írni.
Olyat, mi átvezet,
megölel, megcsillan,
szélként lengi át a tejutas lelkeket.

Valami érzést kellene adni,
hogy érintéssé váljon a szó,
hogy távolságból közel lehessen,
minden, mi állandó.

Egy igaz gondolat,
jaj, annyi-százszor fennakad,
kimondatlan lesz, mi ott fenn
újra és újra elragad.

De hisz nem is lenne
az olyan nagyon jó,
ha értéssé válna a kigondolt,
ki nem mondott szó...

mert akkor ki írna verseket...

Szalay László - Érezz meg

Szalay László

Érezz meg

Érezz meg
Elesett vagyok
Szólíts meg
Félelmet hordozok
Úttalan, időtlen
Az eltévedt vágy
Tornyában
Sötét falak közt
Királylányt rejteget
A lángtorkú sárkány
Érintésed
Menekvésemre váltsd
Halld meg
Bilincs-magányom
Köd-szitált
Örvénylő gondolatát
Egyetlen kézfogás, jaj
Szabadulásomhoz
Nem kell más
Hadd legyünk együtt
A legelső felsírás

Szalay László - Vénusz

Szalay László

Vénusz 

Illatként éled

A csillagok közti teret

Egy pont tűz-kékben

Hívón didereg  

Mintha megnyitná  

Benned az eget  

Más, mélyebb, igazabb vagy  

Kozmikus mosollyal hint  

Kora este távolságot tehetsz  

Italodba, nézel csillagodba  

Est és Hajnal összekacsint  

Morajló áradást élsz, szállsz  

Parttalan sodró  

Istennyi látomás  

Tengelyét tartja a pördülő  

Földbolygó millió éves  

Lelkes közönyének  

Átitat, föléd hajol 

Vágy-rózsát rajzol  

Álmot látó arcod  

Lüktető ereiből  

Mezítelenként érint  

Tudod, ha majd  

Világokká széthint  

Mágikus csodájában  

Megint élsz majd  

Hogy újra láthasd  

Tűz-kékben  

A csillagok közötti térben 

Nyár-esti, illatos éjszakán 

Ahogy  

Fázósan didereg

Szalay László - Virággá bimbózó

Szalay László

Virággá bimbózó

Remény-bomló
Szirmai  
Alvó  
Gyöngykorona álmát  
Szórni indul egy  
Kihunyni kész  
Emberi világba  
Száraz gally közt  
Cseppet gyűjt  
Forrástalan léte  
Megtapad, fogan  
Egy jövőtlen mában  
Ösztöne teremt  
Utat
Melyre sohasem lép  
Gyönyör-szárnyakkal  
Mutatja, szórja  
Titkos
Lélek-mosoly  
Üzenetét .

Álmához értőn közelíts!
 

Szalay László - Kapaszkodnék

Szalay László

Kapaszkodnék

Kapaszkodnék őszbe, nyárba,
Tavasz váró elmúlásba.
Ágyam kemény, megtört szalma.  
Hóval födve, betakarva  
Minden megélt nagy gondolat,  
Minden szárnyasnak hitt pillanat.

Méz-telt virágkehely voltam,
 Füstös albérletben laktam.  
Sirattam a fákat, vágyat,
Lombtalanná némult tájat,  
Folyópartnak csend-zúgását,  
A harmatcsepp tükör-mását.

Féltettelek gond-keményen,  
Megtérhetnék csillag éjjel.
De mást zenél tücsök-lárma,  
Kocsmaajtó nyitva, tárva.  
Világom volt nagy mulatság,  
Elmúlásom tündér-vakság.

Szalay László - Rejtve

Szalay László

Rejtve

Rejtve
Ölel a csend.
Irigy birtoklásom
Ökölbe szorított
Magányom.  
Értetlen szél kavar  
Örvény-fagy világot.
Némafilm pereg  
Odakinn, idebenn.
Kamaszkori
Olcsó boromból
 Emlékeket halászok,  
Elmúlásra várok.  
Nem-létező
Országút szélén állok

Szalay László - Honnan?

Szalay László

Honnan?

https://www.youtube.com/watch?v=ryRbCF0rx3s

Szelíd dallamokból fonok rímeket
Vad érzelmekből szálakat szövögetek
Versekké rendező, ismeretlen akarat  
Lehet, itt belül vagy tán ott fenn  
Születik meg a gondolat .  

A jó lenne más, a jó lenne nem-így
Mind bizsergető, beteljesületlen vágy  
Mind szunnyadó vetés  
Csöndemből, magamból terem  
Kimondott a szó, leírt a szenvedés .  

Fájdalmat takar, visszhangot akar  
Rezgés, melynek ereje, mersze van  
Szédül bele a mindenség  
Honnan áramlik s hová a tudat  
Isteni képmás, porszem-véletlenség
 

Szalay László - Süvítve érkezem

Szalay László

Süvítve érkezem

 https://www.youtube.com/watch?v=NpcwEfSQ-Ag

Süvítve érkezem
Fejed köré zúzmarás didergés
Vagyok a tisztító
Lelkedből mocskot takarító
Elevenedbe vágok
Arcodon vörös árkokat ások
Számolatlan telnek dermesztő napjaim
Dért hizlalok fák levél-vesztett ágain
Tündöklöm holdsarlós
Csillag-mély ragyogásban
Játszódom jeges-ár
Tél-éj zuhanásban
Gondolatként suhanok
S ha akarok
Életedre rontásként
Bilincseket rakok
Mert ez én, a szél, a tél vagyok
De ha meleg szobádba eresztesz
Fénnyé, álommá olvadok
Szelíden talán örökre
Nálad maradok

Szalay László - Ha barátom vagy

Szalay László

Ha barátom vagy

Ha barátom vagy, légy tükör
Légy udvar, csűrként állhassak
Légy madár, szárnyalhassak
Ha barátom vagy .  

Ha barátom vagy, légy álmom  
Légy márvány, lehessek kőpor  
Csiszolni tévedésed  
Ha barátom vagy .  

Ha barátom vagy, légy türelem  
Légy fukar a szóval  
Viselj ékszerként titkos zokszóval
Ha barátom vagy .

Ha barátom vagy, ne kérdezz  
Légy maga a kérdés, az értés  
Válaszommal hallhassalak  
Ha barátom vagy .  

Ha barátom vagy, viselj el  
Tűrd reményem, tűrd szeszélyem
Ne légy elvakart vérzés  
Ha barátom vagy .  

Ha barátom vagy, örökké élek  
Ha barátom vagy, mércédben
Folyóvá széled az élet
Ha barátom vagy
 

Szalay László - Apokalipszis

Szalay László

Apokalipszis

Önbizalom-foszlányok keringenek
Szétzúzott szükségleteim
Üszkös maradványai fölött.  
Éhes növendékverebek.  
Anya-zsarolós zajjal követelnek:  
Miért kell mindig várnom?  
Miért nem kapom meg mindjárt
A jussom;  
Hihessem végre, enyém
E ránk-szabadult világ,  
Láthassam magunk
Megközelíthetetlen magasság  
Leküzdött, legfelsőbb fokán?  
Örömöd akarok lenni,  
Színes horizontot  
Saját kezemmel  
Istenként homlokodra tenni.

 Értetlen pillantással  
Veted meg  
Hozzád közelítő  
Minden próbálkozásom.

Szalay László - Felragyogsz még

Szalay László

Felragyogsz még

Felragyogsz még
De erőtlenek
Kötötted a csillagok
Nem sodorsz már  
Fázós kabátom  
Szél-borzolt utakon  
Magamra gombolom  
Fénytelen szivárvány  
Nem követsz  
Bársony félelmeim
Odafönn tükröt játszanak  
Isten-reszketős  
Kupolák kockaköves  
Sugarai árnyékában  
Ide telepedtél körém  
Mindened vonz
Célnak hittelek  
De kihunyni vágysz  
Szerelem-kísértet  
Útonálló  
Vakulni rest  
Tekintetében  
Élek, mozdulok  
Valahogy

Szalay László - Hozzád

Szalay László

Hozzád

 https://www.youtube.com/watch?v=hu7QOi-TTbo

Sok minden vesz itt körül,
De egyik sem boldogít,
Szívem már sohasem örül,
Semminek ha nem vagy itt,

És hogyha körülnézek,
Legbelül jól tudom,
Ez a hely az ahol élek,
De sosem lesz az otthonom,

Csupán egy kikötő a millió közül,
Hol lehetetlen hogy kikössek,
Mert árral szemben hajózva végül,
Csak te lehetsz, kinél partot érek,

Ha nem vagy itt velem,
Mindenben téged látlak ,
Úgy hiányzol most is nekem,
Érted lobban szívem lángra,

Te vagy az otthonom,
A mindenen túli vágyam,
A menedékem rossz napokon,
Mikor magányos perceim fájnak,

Te vagy az örök reményem,
Égi iránytű a végtelen tengeren,
Az életet adó, megmentő lélegzetem,
S a hajnali napfény, az elmúló sötétségben.

Szalay László - Mi marad?

Szalay László

Mi marad?

Mi marad a nyárból,
A patak fölé hajló ágból,
Esőázott ökörnyáltól
Selyemfényű szivárványból?
.
Hová lesz a kunyhó,
Hajamról a némán szikrázó,
Gyermekölelés ízű hó,
Hová a vágy, a féltő, a mohó?
.
Hová bújik este a lélek,
Hová az érzés, hogy örökké élek;
Ébredések, érintések,
Hová a „semmitől sem félek”?
.
Hová tart a szél, a folyó?
Mindenütt ott lenni volna jó!
Mitől lesz a fény oly fakó?
Hová merülsz, süllyedő hajó?
.
Minden, mi van, s minden mi volt
Emlékekké foszló, megfakult folt.
Varázsolj arcodra mosolyt!
Te légy, ki végül villanyt olt!