Kovács Daniela - Karácsonyi fohász

Kovács Daniela

Karácsonyi fohász

 https://www.youtube.com/watch?v=ESljLh0mJLc

Hallgasd ma lankadt létű szavam,
hajolj ma, kérlek, közelebb,
Uram, ma súlyos kín szakad,
s vigaszt Tenálad keresek!

Vedd aranyát a gondolatnak,
bontogasd sorsom csomóit,
bíztass, hogy egyszer elapadnak
szemembe-futó könnyeim!

Még mindig hiszek hatalmadban,
a karácsonyi szeretetben,
a Jézsuskában, Mikulásban,
a jók-foganta kegyelemben,

és hiszem, hogy e szent napon
a hitvány-lelkű emberek
feléd fordulnak, s jóságukkal,
majd másokon segítenek.

Ma én sem kérek Tőled mást,
csupán egy szerető testvért,
egy anyukát, egy apukát,
kérlek, csak ma, a kedvemért…
 
mert olyan árván sodródom,
mint ágtól fosztott falevél,
nincs családom, nincs otthonom,
nincs felém fordított tenyér.

A foszló kalács illatában
rejlenek gyermekálmaim,
és mai könyörgő imámban
összes földi vágyaim.

Szelíden imádkozom Hozzád,
mércéül másnak adassék,
hisz végre tudom, hogy a család
mindennél nagyobb ajándék.

Kovács Daniela - Ne szégyenkezzünk ..

Kovács Daniela

Ne szégyenkezzünk ..

A vétkekben vajúdó világban élve, gyakran megesik, hogy nem tudunk védekezni a tettek ellen,

amelyek szemünk íriszét bántják, és sokszor nem tudunk védekezni azon embergondolatok ellen sem,

melyek ajkainkat mérgezik, ám kárpótol minket a felismerés, hogy mosolyoghatunk,

alkothatunk, ölelhetünk is, és akkor a magányos

Igazság arca előtt állva tudatosul bennünk,

EMBEREK

vagyunk mindannyian.

Igyekezzünk hát akként is élni! Ne szégyenkezzünk, ha mások is látják,

amint itatóspapírként magunkba zárjuk a szépség harmatát, a jóság mézét,

mert talán a látványtól kedvet kapnak ők is a jótételhez.

Az űrlap alja

Kovács Daniela - Nem gondolok Rád!

Kovács Daniela

Nem gondolok Rád!

https://www.youtube.com/watch?v=__6SCxnbHOw

Nem gondoltam ma Rád!
Hiába volt langyos a hajnal
mégis éreztem,
milyen kegyetlenül csíp
végig a fagy...
A telefon is néma maradt,
a világ zaját, szívem
csenddé szűrte át...

Nem gondoltam ma Rád!
Akkor sem
amikor láttam
a tőled kapott orchideát, amint
gyönyörű bimbót hajt,
kínzott, fojtogatott
a végtelen szomorúság...

Nem gondoltam ma Rád
próbáltam betemetni a
szívembe lévő árkokat
s nem idézni magamban
folyton, utolsó
kimondott szavadat...

Nem gondoltam ma Rád
akkor sem
amikor csurom vizesen
álltam, a zokogó ég alatt,
amikor keserű könnyem
az esővel összevegyülve
végig mosta arcomat...

Nem gondoltam ma Rád!
Akkor sem
amikor szorosan öklömbe
szorultak, a törékeny ujjak
amikor dacod, büszkeséged
erős falaknak bizonyultak...

Nem gondolok Rád most sem,
amikor az est illata
körül ölel csendesen
amikor két tenyeremben
szomorú arcom megpihen...

Holnap se gondolok majd Rád!
Amikor hajnalba
magamba szívom
kávém finom illatát,
amikor kínzó hiányod
szívembe furakszik
s belemarja magát
Nem gondolok majd Rád...

Kovács Daniela - Hol vagy?

Kovács Daniela

Hol vagy ?

https://www.youtube.com/watch?v=axgdQ5hWFkU

Bús ajkaimra messzi íz tolul,
és bőrömön egy messzi érintés,
mélyemben egy fáradt lélek koldul
szűzi, titkos, igaz szeretést.

Itt vagy még? Úgy átzeng a tájon
minden utánad kiáltó szavam,
majd visszatér, hogy még jobban fájjon!
Az éjbe hullva szerteárad halkan.

Véremmé folysz, Te testtelen talány,
de valahol bennem formát bontogatsz.
Vagy álmodlak? Álmodom talán,
hogy szemed lehunyva engem hívogatsz?

Hol vagy, te Láz, te Vágy, te ígéretes Út?
Csak köd lennél, amit a Sors kavart?
S az emlék? Az is csalfa volna, hazug?
Csak füstje az, mi könnyekig marat?

Nem! Létezel, hiszen a lelkem érez.
S bár emlékeinkre finom pára száll,
ízt adsz létem-túlnövő mesékhez,
Te álmot frissítő, üde záporár!

Kovács Daniela - Sejt szintjén élek

Kovács Daniela

Sejt szintjén élek

Mindig is féltem,
amikor szerényen,
elkezdtem
rímekbe önteni,
prózába faragni
majd szép formát adni
izzó vágyaimnak...
Hisz amit érzek
nem lehet csak úgy
leírni, elmesélni...
Azt át kell élni,
át kell érezni
a szívbe dobbanó
véremmel együtt
ereimbe folyni!
Csak akkor értenék
mennyire vágylak!
Mennyire kívánlak!
Sejt szintjén
élnek a románcok,
nem lehet leírni
vagy róla beszélni!
Tudom, köztudott
hogy szárnyal a képzelet,
de ha kettőnkről írok
színtiszta valóság
mit soraim rejtenek.

Kovács Daniela - Ünneplőbe öltözik ...

Kovács Daniela

Ünneplőbe öltözik…

Rebbenő szárnyakon érkezik a nyár

már minden árnyék fénylyukassá vált

hálót sző körém a forró napsugár

táncolnak a szélben a kék petúniák.

Harmatért eped a lomb a bokrokon

a fülledt lomha lég szétterül a kertben

szédítő illatával a királyliliom

ambróziát csepegtet a tikkadt, száraz csendre.

Ünneplőbe öltözik a színes végtelen

rigók aranyéneke melengeti szívem

akár a mézes bűn, csábítgatja lelkem

vágyam redői között kényelmesen pihen.

Izzó kebellel átölel a meleg

így ölelkezve fekszünk lombok rejtekén

a szemhéjam alatt a nyári fergeteget

álommá szövi egy égi tünemény.

Kovács Daniela - Mert csak is Téged ...

Kovács Daniela
Mert csak is Téged...

https://www.youtube.com/watch?v=q2MVWaGADUg

Az éjfél ablakain át
csillagok árja reszket,
a holdnak árnyas szirtfokán
gyémántesőt peregtet.

A teliképű, drága fény
híg ezüstjével fürdet,
fátyla alól a szenvedély
andalítóan lüktet.

Elfordult arcomhoz simul
szívem húrjába tépve,
ám jéghideg szikráiból
nem látok mást, csak Téged.

De Ő ott fent az éj egén
még izzóbb fényre lobban,
s a földi élet szűk terén
magához ölel hosszan.

Álom-ölébe csábítgat
vággyal merül szememben,
édes szavával elringat,
hogy foglyul ejtse lelkem.

Ám minden szó, mit Ő kiejt,
oszlik a mély homályban,
mert csakis Téged szeretlek,
az egész tág világban.

Kovács Daniela - Bástyád volnék

Kovács Daniela

Bástyád volnék

Ó, ha tehetném, akár lelkem árán
szőnék ma lágy békéből fátylat köréd,
hogy sajgó sorsod napfogyatkozásán  
ne érjen többé szívedhez a sötét.

Ne gyötörjön többé sós-könnyű bánat,
Te, áldott Lélek, Te, feddhetetlen Szent,
úgy nézném, ahogy a Napról rád árad
aranypor gyanánt az enyhet adó csend.

Szaladjon lelkesen eléd a remény,
és kössön jármot lemondásod nyakán,
gyolcsként fedje be lelked égő sebét,
hogy mosolyogni láthassalak, Anyám.

Kovács Daniela - Ha nem volna igaz ...

Kovács Daniela

Ha nem volna igaz …

  https://www.youtube.com/watch?v=AzLwfA0AQWM

Lehet, hazudnék, hogy jól vagyok, vidám,
akkor is, ha éppen könnyű láz ver le,
s ha bánat leng szívemen, mint kendő leng a fán;
akár egy tojáslopó, fészekdúló gyerek
hazudnék, hogy nincs baj, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, hogy nem félem a halált,
válladat lesném: rándul-e vagy remeg,
s ha torkomra öklendene, hogy pokolian bánt,
visszanyelném mindazt, mi élő kínná dermedt,
és mosolyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, ha csönd rontana rám,
hogy lelkemből kitépve, épp versbe temetlek,
és pogány módra, édesszájú szókkal tagadnám,
hogy vágyam néz utánad, s épp némán követlek,
közönyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, hogy sorsom alkonyán
szép emlékedből ácsolnék síromra keresztet,
bár hol lennél Te akkor? Tán másról, kacagván
új verset faragsz majd, a mieinknél szebbet,
s én örömöt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Kovács Daniela - Csodáld meg Te is ...

Kovács Daniela

Csodáld meg Te is...

Aranyló alkony fedi el a várost,
nedűjébe mártva lélekpennámat,
erdőt festek, mezőt, szép vadvirágost,
s róluk zengek halhatatlan, örök ódákat.

Ugye Te is hallod, mily csöndes az út,
mindkét oldalán ibolyák fakadnak,
szirmukra nézd, finom harmat hullt,
s lábunk előtt mind fejet hajtanak.

Csodáld meg Te is a folyón túli rétet.
Látod? Lepkék tánca karnevált rendez.
Fogadd áldását e bájos vidéknek;
szépségét igazítja szomjas szemedhez.

Pillants rá a szőke, ifjú sziklavölgyre,
hol száz madár a bükkök titkait beszélvén
bokorról bokorra szállva üdvözölte
békés sétánkat a szellős róna szélén.

Add a kezed! Nézd, elevenre vált
a tó tükrén a csend. A sás kisarjad,
s a roskadó fűzeken a vadszőlőbrokát
odacsalogatja a ránk károgó varjat.

Ne tarts tőle, sorsfüst itt nem fojtogat,
bár hallom zihálni sziklatömbű melled,
terítsd magadra a szózatrojtokat,
így azok melege teljesen ellep.

Ugye puha, finom? Mint a bodzahab,
mely ott pezseg a büszke dombtetőkön,
hol ezer buja lombkebel dagad,
majd áthajlik a mohával szőtt rönkön.

Gyere, szegődj hát lépteim nyomába,
s én eléd terítem lelkem szőnyegét.
Ó, mennyi szépet szívott itt magába,
mégsem jutott annyi, hogy csordultig beteljék.

https://www.youtube.com/watch?v=5tTYlzwrGZQ

Kovács Daniela - Ha ...

Kovács Daniela

Ha...

https://www.youtube.com/watch?v=uJDoa-XuLek

Ha szeretnek, miért zokogok?
Miért nyomasztanak a köznapi gondok?
Miért úgy járok-kelek, mikor sötétül,
mint ki görnyedt háttal jön egy temetésről?
Hát nem érted? Valahányszor hanyatlik a Nap,
én minduntalan látok sírhalmokat,
és cipelem magammal a világ kínjait
s a lét másvilágra nyúló árnyékait.
S amikor fellobbannak kinn a lámpa-lángok,
képzelt utakon koldusokat látok,
szeretetre éhes, bánatos szemeket,
a semmit markoló embertenyereket.
Magányukat érzem. Átok ez vagy áldás,
hogy másnak vakság, ami nekem látás?
Akár az éj sötétlő gyászszíne,
Olyan a világ keserű szíve.
Látszat-életnek halottjait látom.

Mint holt levelek ringnak a lefagyott ágon,
Kényszerből élnek egy abban a házban,
De sok éve nem égnek egyforma lázban.
Árva gyermekeket. Iszonyú. Iszonyú,
Értelmetlen halál, gyilkos háború,
Angyalok danáját hallom mindörökkön,
Ringatják, a sok üres bölcsőt.
Majd hallom az éj homályán át
Egy meg nem született magzat sikolyát,
A világ négy sarkából dől, a vér,
Harc, szégyen, hála egy falat kenyérért.
Látod? Isten átka rajtam,
Csókold hát meg kíntól vérző ajkam,
Emelj fel, ölelj szorosan, szeress,
Talán így az átokból egyszer áldás lesz.
Légy Te az egyetlen, ki szelíden fogad,
Általad illanjon a kínzó gondolat,
Egyetlen légy, ki örömhöz emel,
ki helyettem sír, ha mégis sírnom kell.

Kovács Daniela - Az elmúlás szele ...

Kovács Daniela

Az elmúlás szele …

https://www.youtube.com/watch?v=8sqOjgOGo98

A tél jeges szorítása fogságban tartja a faágak eddigi szél-tenyérben való simulását. Az ágakon itt-ott még rozsdálló levéltetemek vágyakozva hullanának már az anyaföldre, de a fa képtelen elengedni őket. Olyanok, mint mi, önző ragaszkodók. Hisz mi is képesek vagyunk a haláltusájukat vívó szeretteinket a magunk megnyugtatására időtlen időkig az élet látszatát fenntartva, akár gépekhez kötve is itt tartani. Hogyan is várhatnánk rügyfakadást ott, ahol az elmúlás szele még nem söpörte tisztára az örök körforgás állomásait?

Kovács Daniela - Emelj fel

Kovács Daniela

Emelj fel

 https://www.youtube.com/watch?v=s3vBQQ9soDM

Azt kérded, ha szeretlek, miért zokogok,

miért nyomasztanak a köznapi gondok,

miért úgy járok-kelek, mikor sötétül,

mint ki görnyedt háttal jön egy temetésről?

Hát nem érted? Valahányszor nyugszik a Nap,

én minduntalan látom a sírhalmokat,

cipelem magammal a világ kínjait

s a lét másvilágra nyúló árnyékait.

S midőn fellobbannak künn a lámpa-lángok,

elképzelt utakon koldusokat látok,

szeretetre éhes, bánatos szemeket,

a semmit markoló embertenyereket.

Magányukat érzem. Átok ez vagy áldás,

hogy másnak vakság az, ami nekem látás?

Akárcsak az éj bús, sötétlő gyászszíne,

olyan komor a világ keserű szíve.

Látszat-életeknek halottjait látom.

Mint holt levelek ringnak a fagyott ágon,

hisz kényszerből élnek egyabban a házban,

de sok éve nem égnek egyforma lázban.

Árva gyermekeket. Iszonyú. Iszonyú,

értelmetlen halál, pusztító háború,

angyalok danáját hallom mindörökkön,

ringatják, ringatják a sok üres bölcsőt.

Majd hallom felsírni az éj homályán át

egy még meg nem született magzat sikolyát,

a világ négy szegletéből dől, dől a vér,

megvetés, harc, hála egy falat kenyérért.

Ugye, most már látod? Isten átka rajtam,

csókold széppé, kérlek kíntól vérző ajkam,

ó, emelj fel, ölelj át szorosan, szeress,

talán így az átokból egyszer áldás lesz.

Légy Te az egyetlen, ki szelíden fogad,

általad illanjon a kínzó gondolat,

az egyetlen légy, aki örömhöz emel,

aki helyettem sír, ha mégis sírnom kell.

Kovács Daniela - Szívem, átkozott!

Kovács Daniela

Szívem, átkozott !

https://www.youtube.com/watch?v=w67iwGnAYN8

Ma ránk omlik újra az árnyak ájult hossza
egy faág buzgón, ismerősen bólong
és ahogy az ág a járdát ostorozza,
úgy lüktet felette a sárguló lomb.

Egy ideig figyelünk még minden rebbenésre,
fülünket még sértik az ideszűrő hangok,
de ahogy olvadunk a lopott ölelésbe,
úgy némulnak el a zengő harangok.

Itt vagy, valódi, s nem holmi köd-kép
megérinthetlek... a sírás fojtogat,
imát mormolva megköszönöm még,
hogy szemedben láthatom az édes kínokat.

Végre úgy ölelsz, hogy nem nézel körül,
nem félsz, hogy meglát minket a világ,
csókra éhes ajkad most ízemnek örül,
s én tiedtől nyílok, akár egy virág.

Míg hevesen szeretsz, szívem énekel
a mámor poharából gyönyörrel kínálsz,
elfogadom, most az sem érdekel,
hogy szeretsz-e, vagy csak megkívánsz...

...majd karórádat nézed... a valóság kénje
mérget ont belém, lelkem égre lázad,
szememnek hirtelen kifakul a fénye,
s mélyemben tombolnak a tébolyok és lázak.

Lopott szerelmünk pokol-tűzzel hint
e meddő kínhoz képes, a többi szinte semmi
de szívem, átkozott, törvényt nem tekint
Érted kíván folyton kínhalálba menni.

Kovács Daniela - Avarszőnyeg vezet végig a sírodig

Kovács Daniela

Avarszőnyeg vezet végig a sírodig

Könnyeket fakaszt az emlékáradat
Szemembe olvad a gyertya sápadt lángja
A mindenszentek estjéből keserűség árad
Zokog a világ, bánatos síró hangja…

A lágy szellő is halkan hegedül
Aranyszőnyeg vezet végig a sírodig
A búsongó alkony szomorú cseppje ül
S a fájdalom hatol egészen szívemig.

Csendben őrlődöm, olvasom nevedet
Mely tizenhárom hónapja, kopjafádon pihen
Még mindig indul kezem, keresve kezedet
A dermesztő magánytól szorul össze szívem.

Nézem a mécsesek pislákoló fényét
És látni vélem benne szomorú tekinteted
Bánatos, kisírt szemed utolsó könnycseppjét
Szívemben őrzöm, mint drága ereklyét.

Nézd Apu, a mozdulatlan csendben
Aranyló színével fest az alkonyat
Langymeleg fényével ott a messzeségben
Fáklyaként világítja a felvezető utad.

Lüktet a fájdalom, én itt maradok Apa
Hogy legyen, ki éltesse, ápolja emléked
Nézem a sírköveden pihenő fehér rózsát
Imára kulcsolom, hidegtől dermedt kezem.

A lágy szellő is halkan hegedül
Aranyszőnyeg vezet vissza a kapuig
A búsongó alkony szomorú cseppje ül
S a fájdalom hatol egészen szívemig.

Kovács Daniela - Sohasem ...

Kovács Daniela

Sohasem …

Sohasem vennénk észre a hajnal lelkét ringató égi harmatot, sosem látnánk a csönd árnyát tovaszállni, majd elszunnyadni a szél langy-ölében, sohasem éreznénk, ahogy új hajnalért epekedik bennünk a hit, és sosem látnánk meg a lélektől lélekig vezető kacskaringós utat, ha nem volna a költő, aki az eszme tüzében fogant, s az érző élet bölcsőjében dajkált pillanatképeket nem festené le nekünk, hogy mi, az élet zsongásától megsüketült, s megvakult lelkek is hallhassunk, lássuk, láthassuk a pillanatok misztikus teljességét. A magyar ajkú költők hátrahagyott léleknyoma olyasfajta szentély, ahová csak levetett cipővel és levett kalappal illik belépni. Ott az eszme magasztos szikrája, az érzés és a szeretet egyértelmű, egyszerű mélysége, s az élet eleven sokszerűsége áll össze egyénien teljes egésszé, hogy nekünk ne legyen egyéb dolgunk, mint hagyni, hogy konduljon bennünk a gyönyörűség harangja.

Kovács Daniela - valahol ott vársz rám ...

Kovács Daniela

valahol ott vársz rám...

 https://www.youtube.com/watch?v=dzcz-DoOg-Y

Valahol ott vársz rám, túl a hallgatáson,
túl a bús ősz ázott magányán,
a Napba simuló felhőhasadáson,
túl a dajkáló sugár aranyán.

Valahol ott vársz rám, szelíd türelemmel
csodavilágunk száz meséin túl,
nyári éjjelekben rejtőző meleggel,
mely ölpuha, selymes emlékekbe hull.

Valahol ott vársz rám minden esthomályban,
minden derűs arc vonásain túl,
minden szenvedélyes, olthatatlan vágyban,
mely, mint forró láva föld méhébe fúl.

Valahol ott vársz rám minden édes ízben
hol a perc méze mindig visszacsókol,
csöndet megszegő, Istent áldó hitben,
hol leggyönyörűbb dallam angyalhangon szól.

Valahol ott vársz rám, hol súlytalan az élet,
sosem írt míves verseim mögött,
a kövekbe dermedt múlt hidegében
Te vagy a mindenség ég és föld között.

Kovács Daniela - Vén ligetünkben járt az Élet ...

Kovács Daniela

Vén ligetünkben járt az Élet...

https://www.youtube.com/watch?v=jiIIb-9Hchg

Magam vagyok, az éji csend
fojtogat némán, s dúlva dúl
a falakon túl Mozart zeng,
s mint vihar zúgni kezd vadul.

Sűrűl a dallam, árad, tódul,
mint eremben rohan a vér,
és pendíti keresztül-kasul,
hogy senkibb ő a senkinél.

Én meg csak ülök hallgatag,
mint kint a hajlott testű fák
a hárfaszóból, mint patak
csurog a hűs szomorúság...

Ahogy a moll a légbe hasít,
úgy zokog, sír, őrjöng a szív,
viharzón bontja szirmait,
s hullámgyűrűként megnyugszik.

Magam vagyok, újra mély csend
ölel át búsan, eltűnődve
vállamra ül, ujjongni kezd,
s valamit mutat kinn a ködben.

Nem értem... hisz nincs ott senki
csak ablakok ív-sora ég,
de ő tovább rezegteti
kisszobám békés hűvösét.

Majd feltűnik egy hárs alatt,
nem áhítat, nem képzelgek,
az Élet, mint egy árnyalak
a dús fasor közt ellebeg...

szép ajkán ül egy vallomás,
hogy kínt rá pazarolnom kár,
csak nézzek rá, hisz Ő nem más
mint csók láza és dús mocsár.

Oly gyönyörű volt, csupa báj,
ahogy a ködből omolt ki,
s bár tudva tudtam, hogy majd fáj,
kedvem lett volna megcsókolni.

Kovács Daniela - Útravaló gyanánt

Kovács Daniela

Útravaló gyanánt

Dalolj, Költő, mint ajzott ideg
pengesd húrodat,
adj új hangot a nagy semminek,
gyásznak s nyomornak.

Dalold, Költő szíved ütemét,
mely tilt és tagad,
odakünn a lelkek csöndje véd,
ott leszel szabad.

Dalolj, Költő, hadd zengjen a húr,
sírjon, mint a szél,
s ha a rívás ezer szívben túr,
igazat beszél.

Kínod kelyhét egyszerre idd ki,
mint kit sújt a vég,
mint aki kész szívet fojtani,
s dalod hadd vigyék.

Dalolj, Költő, dalolj szerelmet,
derűt és reményt,
s én ringatózok majd, mint gyermek
szavad melegén.

De ne feledd, a míves szavad
menten elszárad,
ha halk sóhajodhoz nem tapad
igaz alázat.

Kovács Daniela - Vagy neked élek, vagy nélküled meghalok

Kovács Daniela

Vagy neked élek, vagy nélküled meghalok

https://www.youtube.com/watch?v=3jjvFv-Ht1g

A szívem
fényszivárványokon vidult
gondtalannak hitt
egyszerű sorsom
angyalként éltem
hegyen-halmon túl
mígnem egy napon
lassú derengésbe
szerelmes szívverésed
véltem hallani...
életre keltek
sziporkás álmaim
újjászületett bennem
az őrjítő vágy
éltem.. s a kimondott
gyönyörű gondolat
színesebb volt,
mint maga az élet
törékeny szárnyaimat
véresre téptem
tengerbe dobtam
nem kellenek
mit érnék én angyali létben
ha nem lehetsz enyém
s nem lehet tied
egész életem?
öleléseden kívül
semmit sem akarok
vagy Neked élek
vagy Nélküled meghalok!