Ficzura ferenc - A tavasz jön, a tavasz hív

Ficzura Ferenc

A tavasz jön, a tavasz hív!

(átirat)

Lábadozik, jő a tavasz,
a mesék valóra válnak.
A tél elhagyta gönceit,
jövőre majd új ruhát kap.

Itt-ott még felhők takarják
a Nap ezüstös fényeit
az álmatag lélekvilág
kortyolgatja, erőt merít.

Fuss január, jöjj február,
farsangi móka, maszkabál!
Ébredezik a gólyahír,
szellő hordja széjjel e hírt

és zengő madárharsonák,
hogy kinyílott a kikerics,
és nem késik a hóvirág.
A tavasz jön, a tavasz hív!

Ficzura Ferenc - Szívemben az ablakok

Ficzura Ferenc

Szívemben az ablakok 

Odafönt a csillagok
parányok és jó nagyok
bejárják a tejutat,
megkapó e hangulat.

Egyik-másik oly fényes,
harmadik csak rejtélyes,
számuk talán számtalan,
harsány is van, hangtalan. 

Csillagpor még reám száll,
sok szép angyal reám vár.
Parányok és jó nagyok,
szívemben az ablakok.

Ficzura Ferenc . Novemberi képeslap

Ficzura Ferenc

Novemberi képeslap

Messzinek tűnik a viseletes nyár,
tenyerével simogat olykor a nap,
nem kell a kabát, kalap, kesztyű, se sál,
levélszőnyeg ropog a lábak alatt.

Váratlan helyeken kukkant be a szél,
zsebeim kutatja mi lehet benne,
hát a csalódottságán nevetek még,
mert olyan üres, mint egynémely elme.

Ficzura Ferenc - Csak ősz jött

Ficzura Ferenc

Csak ősz jött

 https://www.youtube.com/watch?v=hKOOeOtuRrw

Lélekkapocs összetett szó.
Hallottam már nem is egyszer;
öleléssel múlhat bánat,
dacolhat a tél-hideggel.

Harmatfelhő fürtje hasadt,
bús színekkel fest ma az ősz,
szívritmusunk egyként akad,
ó, búbánat, kéretlen jössz.

Sors lapjain miként állhat,
éltet még a gyönyörtavasz,
vár-e frissen vetett ágyad,
szívritmusunk meddig akad?

Osztoztunk rosszban, akartuk
holnapunk, a vágy nem csitul,
csak ősz jött a tél-hideggel.
Bennem izzó parázs lapul.

Ficzura Ferenc - Október

Ficzura Ferenc

Október

Nekem úgy tűnik
smaragdazúr rét-egén
párában lebeg,

lassan merül el,
örvénymagánya. Én már
jól tudom milyen…

Szépsége-s ledér,
zizeg a levél, s nyomán
a harsány színek…

Nekem úgy tűnik
marad-t az úr, s oly közel
a vég, s védtelen…

Én, már jól tudom
Október a fény, tűz, vér
és nem feledem.

Ficzura Ferenc - Magamba zárok

Ficzura Ferenc

Magamba zárok

 https://www.youtube.com/watch?v=3lSWsQAbGCE

"Látod, itt állok mindhiába,
kezem sóváran integet -
Mindenkitől csak csókot kérek
és szórom, szórom, kincsemet. "

A pillanatláng festi véred,
mit cseppenként magamba zárok,
még pár percig tán tovább élhet.
Ma minden rosszat szépnek várok!

Érint, érez, érints, érezd -
már láthatatlan erős fonál.
Csipke leplén nedve' csillog: most
túlcsorduló minden szónál.

Úgy vágyom, ahogy szépnek láttam,
és nem érdekel, hogy helytelen.
Örömeink magamba rágtam,
dúvadként ébredt és szertelen,

Enyém tied, tiéd enyém,
mikor miénk, a csoda lüktet.
Üdve némi öröm, miként
gondolatlanul minket fürdet.

A horizontláng amott távol
a gyöngyszikráit szórja széjjel.
A szépet várom csak a mából.
Nem tudom, hogy mit hoz az éjjel.

"Látod, itt állok mindhiába,
kezem sóváran integet -
Mindenkitől csak csókot kérek
és szórom, szórom, kincsemet. "

(Az idézet:

Dsida Jenő: A Naphoz című verséből való.)
 

Ficzura ferenc - Nyár van; - Nyár utolszor integet

Ficzura Ferenc

Nyár van

A kezed foglya immár minden moccanásom,
világod fogságom, mégis úgy kívánom
a mosoly-csalogányát az ajkad szegletén,
és huncut szemed, mit szívemben rejtenék.

Lélekcsendünk eseng, még messze-messze repít,
s fénybe zárt jégvirág énekét hallom így,
bár lehet, hogy sötétebb, vagy világos a kép,
oly sokszor gondoltam rá; az élet mily szép.  
*

Nyár utolszor integet

Szuszog, susog az alkony,
frissen árad, eleven,
szaporázza lépteit,
szél futkos, oly szertelen.

Vajh merre, hol járhat most,
árkon-bokron, hegyen túl?
Meglehet elfeledte,
árnyak tépett szárnya hull.

Búskomor lett az erdő.
Ködös, hűs a lehelet,
ősz festett színes mázzal
milliónyi levelet.

Vászna lassan megfakul.
Nyár utolszor integet,
perzselő napsugara
jövőre még itt lehet.

Ficzura Ferenc - Impressziók

Ficzura Ferenc

Impressziók

A hársfa illata érzékem
ösvényén tapod,
hangtalan vési jeleit,
újból kódolja sejtjeim.
E nyár!?
Nem tudom…
mi csalhatatlan, de ott
hever az idő gerincén,
zsibbadt fájdalom
küszöbén lázadó,
botló Én… rész vagyok…
Kerekekre bízva a test
lendületét, suhanok,
gyors, lassú képkockákon
bucskázó a tudat.
Villámnézet köbén
az út jobb és baloldalán
hársfaillatba fülledt köd
erjed, fúr az agyamig.
Tempó!
Hátam mögött hagyott
terhek nélkül,
csak menni kell tovább.

Ficzura Ferenc - Míg a velem-veled

Ficzura Ferenc

Míg a velem-veled

Ahogyan a bárgyú pünkösdi bárány,
tűrtem: legyek a megváltás cinkosa.
Hiába űz a vágy, sorsom láp nyoma.
Lélekút idők, égi tünemények
miértje nem kell és nem kell! Hogy értsed,
mi a halhatatlanság, vagy mivé tesz:
újjászületett lángfoszlányok mögül,
mögöttem kidőlt fák, mára lidércek.

Ahogy a bárgyú áldozati bárány
tűrte, hogy legyen megváltásáldozat:
lehet alku vér árán; csak kárhozat.
Hogyha veled megyek, hitem, bárhová,
véges az életem, a velem-veled
halott remény, meghasonult valóság.
Vétek-út fogság időtlenül véges
árnyfényein a volt-érzett boldogság.

Megjegyzés: Köszönet a Földieknek, hálám az Égiekhez…

Ficzura Ferenc - Tóban

Ficzura Ferenc

Tóban

Jó reggelt gólya!
Mosolyog a Nap.
Báró körbenéz
honnan jött a hang.

Ismerősen cseng.
régen hallotta,
nem lehet bagoly,
se hal a tóba'.

Béka zsupsz ugrott
kettőt, vagy hármat...
jobb lesz, ha tartom
inkább a számat,

Elgondolkodott: ha
nem köszöntem volna,
nem tudná a gólya,
hogy béka van a tóba'.

Ficzura Ferenc - Légy ott

Ficzura Ferenc

Légy ott

A szeretet vakon vezet,
vakon vezet aki szeret
vak szerelemszakadékba,
kinek mit ad hagyatéka.

Úgy vágyom az édes csókod,
mint a légy a póklégyottot.
Így születnek sülemények,
derengenek már a fények.

Kalitkába zárt a szívem,
a messzeségbe vágyik.
Az éjszaka kísértete
kísérhet el csak az ágyig.

Ficzura Ferenc - Tél-csepp

Ficzura Ferenc

Tél-csepp

Fehér lepel,
fagyos álom,
nem is feled,
olykor rám ront.
------------------------------

Időjárás

Számra hűlt harmat-
csókját, míg megérzem,
reszketeg hallgat
részem az egészben.
-----------------------------
Halmaz

Mondja a fűtő,
viszket a fültő,
jöhet a fürdő.
-----------------------------

Hív-ő

Hívó szavak,
bármit szabad,
légy te magad.
----------------------------

Fordulatos

Fordul a bob,
nagy hátast dob.
----------------------------

Önámítás helyett

Márai nem akárki,
vágyai nem akármi,
ha olvasnék többet tőle,
múlt fonódna jövendőbe.

Ficzura Ferenc - Emlék köti még a teret

Ficzura Ferenc

Emlék köti még a teret

Eltűnt a menny, odaveszett,
mint a mesék, üveghegyek,
hófehérkék, farkaskomák,
meghitt terű, meleg szobák.

Bódult mára szusszan a szél,
rajzol, festi képét a tél,
égboltgyöngye, hideg könnye,
zúzmara hull fára, földre.

Emlék köti még a teret,
messzesége üres keret,
végtelenben magam látom.
Nyugodalmam megtalálom?
 
Foltos felhőn fényfolt-habok,
tündérvilág rabja vagyok.
Létburokban gyémánt szitál,
jégből formált kristályvirág.

Ficzura Ferenc - Újratervezés; - Szalmaszálon csillog a hó

Ficzura Ferenc /Nyilas/

Újratervezés

Felkapom a kis lapátom,
de előbb a nagykabátom.
A szánkót is megkeresem,
csúszkálnék a Gellérthegyen.

Nagy sokára odaérnék,
köszöntene ott a Télvég.
Valóságra jó az álom.
Újratervezés, kiáltom!

*

Szalmaszálon csillog a hó

Páragyöngy a felhő szélén
csimpaszkodik, épp a végén,
ha lebucskázna, úgy tudom,
hogy tollá válna félúton.

Szellő szárnyal, néha pisszeg,
közelebb kúszik a hideg.
Engem hívott ide-oda,
nem találnátok ki, hova.

Kelleme még frissen üde,
ismerőse domb és dűne.
Szalmaszálon csillag a hó,
szépségére nincsen ma szó.

Ficzura Ferenc - A merengőmhöz

Ficzura Ferenc

A merengőmhöz

A jövő a múltból fakad.
Amíg szemlélődsz a mába'
ne feledd el! Ember tervez,
és a Jóisten csak látja.

Érezné, amit érezhetsz,
viselné a világ szennyét
és mi teremtővé lennénk:
bevégeznénk, mi a tervét.

"Jegyezd meg jól,
de ne csüggedj soha,
remény, csalódás,
küzdelem,

bukás,
sírig tartó
nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót,
a szépet,
s meg nem találni
- ez az élet"

Szép ami jó, jó ami szép…
Látod? Ez csak egy tükörkép.
Ölelkeznek, mert így szép.

Ficzura Ferenc - Fénylő ősz volt, maradt

Ficzura Ferenc

Fénylő ősz volt, maradt

Vérrel ömlő magot hagyott.
Taposták a hazátlanok.
Örökét ne tagadd!  
Alázat, kegyelet, bízni  
az akarat legyen egy!
Álmod szabadságod!  
Kik beveszik újra-újra
a maszlagot, pofájukról
 lepereg a szenny.  
Törtrésznyi az idő!
Eljut-e tudatukig?  
Életük csupa seb és genny.  
Fénylő ősz volt, maradt.
Magot hagyj!  
Fejfád előtt, méltó emléked,
akkor vállalom, vallom majd.

Ficzura Ferenc - 'elhasznált szavak; - Árnyék

Ficzura Ferenc

’elhasznált szavak

Napmeleg cseppen, ősz ül a padon;
még tegnap a nyár zsibongott, élt.
Bőrömön érzem, hűvös az alkony,
eltompult szürke, lomha a fény.

Szivárványszínben úszik az erdő;
ellobbant csókok emléke él.
Köröttem kering, kócol egy szellő,
s a fülembe súg: kerget a tél. 
  *

Árnyék

A fény nyomában jár az árnyék,
mintha vihar sodrában állnék,
érezem harmatát ajkamon,
már nem is az első alkalom,
követ, mint patak a rajzait,
ölel, mint föveny a partjait.

Ficzura Ferenc - Érted; - A szerelem négy sorban ...

Ficzura Ferenc

Érted

A természetem békésen flörtöl
Istenhez közel, távol a földtől,
őrizem, ahogy kezed simogat
és pírajkad még mindig hívogat.

Nem mondhatom azt, amit mondanék,
befektetéssel lenne hozadék.
Látva alakod és édenléted,
meghalni ma sem szeretnék érted.

Vígabb napokat számolom mától,
közel Istenhez, messze a lánytól.
Befektetéssel jutna morzsalék,
most nem mondhatom, mit még mondanék.

*

A szerelem négy sorban…

Tavaszt nyíló,
Nyári, forró,
Őszi, érő,
Télben vérző.

Ficzura Ferenc - Közelebb ne gyere

Ficzura Ferenc

Közelebb ne gyere

Virágom, világom
szívedbe ajánlom,
kezedet kezembe
kívánom, kivárom.

Bűbájos bűnbájjal
magamba takarlak,
küszködök világgal,
tudom, hogy akarlak.

Éj ajka megcsikland,
ajkunkkal hempereg.
addig, míg nem pirkad,
felhők közt, fent lebeg,

Elillant perckortyok
mámoros elegye
okán ha megbotlok,
közelebb ne gyere.

Ficzura ferenc - Hitszegő

Ficzura Ferenc

Hitszegő

Mondják az álom
hitszegő kalmár, ringat
enyhül a magány.

Kéretlen talán,
kérve míg remény, kevés
kívánság szerény.

Értetlen fogan
az enyészet, perc-férgek
gyűlnek fürkésznek.

A farkasok még
báránybőrbe bújva sem
bégethetnek be.

Kardélre hányt ma
a sors fintora, velem
tart az ostoba.

Mondják az álom
hitszegő kalmár, kérdem
és a valóság?