2016. augusztus 30., kedd

Szomorúfűz - Bandukol a fény ...



Szomorúfűz
Bandukol a fény …


A régvolt fájdalom ma egyre erősebben él.
Síró gyerek vagyok, sajgó életemmel.
Fásult magányos - tele kínokkal.
Megalázottan, félve élem mindennapjaimat.
Béklyóba kötve.
Gondjaimból újra és újra felálltam, de most olyan kilátástalan minden.
Olykor megsimogat még a Nap, de erőtlenné lettem.
Örömöm sem lelem, a szépet is egyre többször látom másnak.
Minden este én úgy fekszem le, hogy mit hoz a holnap.
Álmaim is elhagytak, sorsom összekuszálódott.
Néha még bandukol előttem a fény, de utamon már csak árnyak kísérnek.
A pirkadat elhozza a reményteli ébredést, hogy mi lesz,
hogy fel tudok e kelni, hogy feltöltődhetek e szeretettel.
Imát mondok szeretteimért, és elgondolkodom azon,
hogy vajon értem van e, ki imádkozik.
Homályos, ködös, erőtlen napok vesznek karjukba.

Álmatlan, fájdalmakkal teli éjszakák.
A hajnalhasadás sokszor talál ébren, hogy a kínzó nappalok után
 újabb estébe, éjszakába lépve ékelje belém fájdalmas sorsomat.

Turza Sándor - Mikor



Turza Sándor
Mikor

Mikor aprócska csillagok az égre siklanak, virágzó olajágak illatával könnyű szél szalad. Mikor zápor hull, felhő szakad, a földre örök szerelmet mosolyog a nap, én ott leszek. Mikor erdők mélyén a szarvas szerelmét hirdeti, én füledbe suttogok, fejem öledbe hajtva álmodban maradok. Mikor a nyár ruhája kopni kezd az ősz kezével szórja a leveleket, én ott leszek. Gyertyát gyújtok neked, s ha beköszönt a zord tél, arcunkba dobálja a jeget, ott leszek, arcodról lecsókolom a forró könnyeket. Mikor testünk egymásba fárad, lágy mosoly mossa emlékét bennünk a nyárnak. A mosoly átadja helyét lassan a ráncnak, a szerelmes láz helyett, mint ősz ül majd a betegség, én ott leszek. Kezembe fogom fáradt arcodat, hagyom, hogy felettünk egy utolsót lobbanjon a nap, ott leszek, mikor a világból két szerető szív kiszakad.

Siktár Éva - Gyermekvers - Őszről



Siktár Éva
Gyermekvers

(első osztályosoknak az Őszről)

Itt az ősz, és sietnek a gyerekek
iskolába megtanulni szépeket,
tanítónő megtanítja miért szép
ősszel is a természet, egy csodás kép.

Bronzvörös az ég alja ha kél' a NAP,
tanuljatok gyerekek, csak így szabad
most átlépni az iskola kapuján,
elmerengni őszi színek varázsán.

Tanítónő oktat szépen, gyerekek
szívében ott, olthatatlan szeretet,
miért váltott őz barnára most a táj?
Falevelek m'ért zizegnek kinn a fán?

Figyeljetek, Őszanyóka integet,
köszön Nektek, köszönjetek gyerekek!
Tanuljátok miért hullik sok levél,
miért sodorja most messzire a szél.

Felkap egyet, mosolyog ő huncutul,
őz barna már, nemsokára megfakul,
Őszanyóka szólítja a felleget,
Bús szürkére festi most a kék eget.

Hívja még a villámokat, menny dörög,
édes kicsi falevél most megpörög,
zúdul rá a szomját oltó zivatar,
kicsi levél csodálkozik, itt a baj!

Jön Napocska, szépen halkan így felel,
Komor felhő szedd a lábad, tűnjél el!
Figyeljetek, jött velem a szivárvány,
kicsi levél, ne búslakodj ily' árván!

Felszárítom könnyeidet, ne sírjál,
bánatod van, itt vagyok még, csak hívjál!
Majd amikor régi fényed megfakul,
őszi dalod szépen, csendben elhalkul.

De addig még pompázhatsz egy kicsikét
nem baj az, ha megsárgultál kis csibész!
Tavasszal majd újra zöld lesz ruhácskád!
Tél apóka addig nagyon vigyáz rád!

Gyermekeim mára ennyi elég volt,
tanítónő gyermekekhez szépen szólt,
elköszönünk Őszanyótól, tova száll!
Mosolyogva int még egyet, hol a nyár?

Szita Zoltán - Jövendő



Szita Zoltán
Jövendő


Paprika-futású lesz ez a nyár is, úgy
mint a többi  -  de hol vannak már azok
az izzadtságszagú reggelek, a fölriadt,
a kitakart-arcú ébredések.
Hisz már egyre hűvösebb lesz a levegő,
és szinte már majdnem belefulladunk
ebbe a szilaj őszbe, ebbe a szőlőérlelő,
pernye-ajkú vad rohanásba, ahogy lassan
aggódó pislogással néznek le ránk a fák,
ahogy bölcs méltósággal belezuhanunk
a szikrákat szóró, aranylombú őszbe.

A fák is már-már szakállt növesztenek,
és a levegő is már szinte csont-feszegető
mi mégis mindig újabb tavaszról álmodunk,
és táncolva megyünk a nyárba ...
hisz ébredésünkre újabb zord tél kopogtat,
és madarak leszünk, magra éhező madarak.
Pedig nekünk nincs oltalmazó odúnk sem,
hiába vesszük föl díszes tollruhánkat ...
És mégis, a hóviharban ott leszek én is,
ahogy zengjük tavaszi madár-indulónkat
és úgy szólongatunk egyre, ó be kérünk:

Hogy jöhetnél már, láng-padozatú várásokkal,
mézízű gyümölccsel, - virág-özönnel teli -
te örök, ............................. lobogó tüzű nyár!

Kamarás Klára - Szavak éjszakáján



Kamarás Klára
Szavak éjszakáján 

Elbújt  a Nap a messzi domb mögé már,
magával húzta véres fátylait,
az égbolton foszló árnyak repültek,
és suttogott a rejtelmes csalit.
És feléledt a lomb a halk neszekre,
a bokrok közül ezer szép szavam
táncolt elő a néma őshomályból,
és szólt egy dal. Ez én voltam, magam.
Csak még és még és újra  tudjak írni,
és még és még… ó, jöjjetek szavak,
mint régen, lázas ifjan, csengve, bongva…
Szavak nélkül agyam csak holt anyag.

Radnai István - Romantikára vágyva



Radnai István
Romantikára vágyva


felhők mögé szédült a hold
függönyt vontak a szép szavak elé
csattogó csalogánydalt nem csatolt
a képzelethez a csend viharok előtt

kárpitot hasít a villámfény mondanám
a május színpadán a jég kopog
rázza a szél a redőnyt s az ablakot
majd remegő kézzel a tetőn kapaszkodik

cserepek indulnak meg pengésünk
s a sűrű csattanások nem a xilofont
idézik rézsütt vagy tótágast a gerendák
a fákról egy irgalmatlan kéz gallyat

vagy ágakat tör mint őrült lány szerelmesen
fák törzsébe kapaszkodik lerántja
magával a szakadékba amit megnyit a képzelet
hová lett a langyos tegnapi este andalgásra

csábító madárdal s nem kíván jó éjt az illat
lerázza minden fa szűz virága szirmait éjfél-
kor heves nászra készülő menyasszony
sarokba bújt kuvasz nyüszíti túl az orkánt

kinek jut eszébe ilyenkor polgári köntös
vagy reneszánsz selyembársony
kemény arcok szegülnek a szélnek
szembefúj minden sarkon amíg boldogtalan

megkésve hazaérsz s ázott-tépett ruhádat
levetnéd sebesen hisz reszketsz
felhők mögé szédül a hold s nem szelídül
a természet foghíjas szájjal káromkodik

P. Pálffy Julianna - Gyöngykagyló



P. Pálffy Julianna
Gyöngykagyló

Összezárt kagyló voltam,
tenger mélyébe merülve,
végtelen nyugalomban;
helyem kerestem ott lent,
s hogy létezik fenn is,
azt nem tudhattam.
Felhoztál a mélyből,
gyöngyhalászom voltál,
a hálód megfogott
s te, engem választottál.
Örültél és izgatottan vártad,
mit találsz, mi rejlik bennem,
de látni csak akkor láttad,
mikor a kagylót kinyithattad,
mert kulcsát megtaláltad.

Kinyitottál.
- én a kincsem mind neked adtam -
az a gyöngy a szívem volt,
a tiéd lett, csak én - belehaltam.

.kaktusz - Tartós boldogság ...



.kaktusz
Tartós boldogság …


Tudod arra gondoltam,
hogy az embernek vannak örömteli,
ragyogó szép pillanatai,
de amit egy rossz szó is el tud rontani,
de talán az ilyen pillanatnyi,
az ilyen könnyen múló boldogság,
amit elfúj az első hideg szél,
az csupán csak egy felületes érzés,
olyan, mint mikor a télben,
percekre, megtévesztően
tavaszt jelezve, előbújik a Nap,
a tavasznak is,
a valódi örömnek is be kell érnie,
a napsütés nem csinál tavaszt
ott, ahol még az uralkodó a hideg,
örömök jönnek,
de őket a felhők elűzik könnyen,
a Nap, hogy megmutassa magát tartósan,
hogy fényével melegítsen is,
ahhoz a tavasznak kell elérkezni,
a tartós boldogság, érett boldogság,
ami nem pottyan le,
mint a fáról a gyümölcs,
ami a szeretettől foganva
megül a lélekben,
akkortól a rossz szó, a rosszakarat
csak olyan, mint tavasszal
a télről itt felejtődött hideg fuvallat,
csak addig fázik tőle az ember,
míg újra fel nem melegíti a Nap,
míg átjárja újra
a szeretet kihűlhetetlen melegsége.

2010. márc. 19.

Hatos Márta - Ég veled ...



Hatos Márta
Ég veled 

Hangod, mint vihar vad tombolása
mikor szakít felleget,
hasítja éjszakám magányát
és a rideg csendben
visszaidézi a dermedt perceket…

Nem hívlak már,
egyszer mindennek vége van
- halálos volt minden pillanat
amikor vártalak-
ég veled, álmom ne háborítsd,
felejts el minden átkozott szavam,
égő, esztelen éjszakák
buja szerelem nyomát,
száműzött nappalok
koldus nyomorát.

Te menj tovább, légy erős,
félni ne legyen időd,
hagyd veszni
aki a sorból már kidőlt.

Szuhanics Albert - Tanévnyitó



Szuhanics Albert
Tanévnyitó

Bár hosszú a vakáció,
elfogy számos napja,
új évet kezd a nebulók
apraja és nagyja.

Az iskolakezdés napja
eljött, bárki tudja,
vakációnk végét járja,
az utolsót rúgja...

Szép volt, jó volt a szünidő,
kedves a sok emlék,
tanulással telnek ismét
majd a hosszú esték.

Tanévnyitó, boldog zsivaj,
de jó megint együtt!
Megosztjuk az élményeink,
az évet így kezdjük...

Már hiányzott a tanterem
és a jó tanárok,
örülök, hogy szeptember van,
s iskolába járok!

Érdekes a sok új tankönyv,
jó forgatni, nézni,
ugye marad osztályfőnök,
kedves tanárnéni?

Egy osztállyal feljebb léptem
büszkén járok abba,
ma boldogan ülök ismét
az iskolapadba!

Harcos Katalin - Fohász



Harcos Katalin
Fohász


Uram segíts! Most olyan nehéz élnem!
Alig maradt erőm tovább remélnem...
ha felkelek reggel, mégis hálát adok,
hogy új nap vár, és munkába indulok.

Uram adj erőt, hogy maradjon hitem,
nehézségeimet leküzdenem,
családomnak lehessek támasza,
bajban segítsége, búban vigasza!

Uram engedd, hogy elcsendesedjek,
félelmeimet ne szítsa a világ,
templomod csendjében megpihenjek,
S lelkemben nyíljon új reményvirág!

Paudits Zoltán - Mikor még ...



Paudits Zoltán
Mikor még...

Mikor még hallgattam
az intő szóra,
s tértem a bűnös rosszról
a szelíd jóra,

Mikor még hittem igaz
e fényes világ
és sírhatok bátran
mindegy, ki lát,

Mikor még nem fájt
az ébredés
és nem marta belém
nyomát a szenvedés,

Mikor még élhettem,
s félhettem szabadon
ha kellett nevettem
máson, vagy magamon,

Mikor még szerettem,
úgy, ahogy akartam én,
kimondhattam bátran,
mindig van remény,

Mikor még volt... volt
Mikor még..
Ma már tudom,
akkor volt a szép.

Margot - Örökkön bennem élsz




Margot
Örökkön bennem élsz


Kopott gondolatok
Mélyéből törsz elő,
Tudatomban még
Féltve rejtelek.
Megfáradt életem
Titkolt vágyaiban,
Meg nem élt álmokban
Életre keltelek.

Mennyi könnyes,
Csöndes óra,
Sírástól megfakult
Kiégett szemek.
Átvirrasztott
Sötét éjszakák,
Várakozás, fájdalom,
Reménytelenség,
Ábrándokba bújtatott
Menekvés!
Minden zöld szempárban
Téged kerestelek.
Becsapni magamat,
Hinni, hogy te is szenveded
Lázasan a sötét éjszakákat,
Ébren számolod
A múló perceket.

Nincs enyhülés,
Izzanak a vágyak,
Nem csendesülnek,
Enyhet adó álmok
Messze elkerülnek.

Hívlak, mint ébredő a napot,
Fényoszlopán át nyújtózkodom.
Lázas, bús éjszakámat,
Mint sötét árnyat,
Hátam mögött hagyom.
Hívlak, mint el nem csókolt
Éjszakák örök, égő vágyát,
Hívom tékozló lelkednek
Eltitkolt magányát,
Álmatlan, zokogó hajnalon!

De csendesedni kell a szívnek!
Csendesedni kell a vágynak!
A hirtelen kimondott szavak,
Átokként, fejemre visszaszállnak!

Albert Ferenc - Szervkereskedelem



Albert Ferenc
Szervkereskedelem"


Egyetlen szerelmem
a szíved megveszem.
Hogy tilos
a szervkereskedelem?
Jó: - akkor cserélem.

Adom az enyémet,
te adod tiédet,
így ez már
cserekereskedelem;
Maradunk ennyiben.

Mindkettő hogy dobog,
szerintem boldogok.
Érzed-e?
Egyre hevesebben vernek,
s mily elégedettek.

Idővel kiderül;
mennyire sikerül
önzetlenül
egymást szeretni a sírig;
Volt eset: - úgy hírlik…

Lám Etelka - Kinevetem a délibáb világot



Lám Etelka
Kinevetem a délibáb világot
 


Nem kell a gonosz lelkek pénze, gazdagsága,
Sem hatalma, melyet az üresfejű, értékek nélkül élő
Árnyékok követnek és rabszolgákká nyomorítják a népet
Ébresztő emberek, szemmel ne csak nézz, hanem láss!
Kinevetem ezt a délibáb világot, mely nem lát és nem is hall
S elűzöm a sötét démonokat melyek elszomorítanak, megríkatnak
s könnyeim ezüstcseppjei igaz gyöngyként hullanak lábaim elé
Zúgjanak fel a harangok, csilingeljenek a nagy házak kapui és a hajnalcsillag szikrázó fénye
Világítsa meg minden halandó előtt azt az ösvényt
amely a tiszta értékeket mutatja nekünk
simogasd meg a fáradt lelkedet és tárd ki szívedet, hogy be tudja fogadni
a szépet és a jót és gyomláld ki a gazzal borított kertedet,
neveld fel az ifjú nemes palántákat és gyönyörködjél bimbózó virágjaidban
melyek pompás színei és formái szivárványt alkotnak
mint a tündöklő gyémántok ragyogjatok!

2016. augusztus 26., péntek

Szomorúfűz - Tüzes láz éget



Szomorúfűz

Tüzes láz éget

szél szárnyán száll a gondolat,
szikrázik alatta az égi ösvény
alkonnyal színező vörös fények
búsan homályosulnak az égen

életem mint áradó folyó, felduzzad
tüzes láz égeti fájó szívemet
előttem árnyak, bennem sajog a bánat

Ádám J. Csaba - Szállni a széllel ...



Ádám J. Csaba
Szállni a széllel...


Jó szívedre várni, mi majd boldogan
ér el, néked lenni minden széppel,
puha kezed fogni és véled szállni a
széllel.

Találkozni égi térrel, táncot járni ott
lelkeddel, a tiszta fénnyel, újra élni,
mi benned a remény minden évvel,
s újra tova - tova szállni a széllel.

Hinni örökkön mivoltod békésen,
szépen, virágok közt járni ma, úgy
mint régen, s mint a madár,
szabadon szállni - szállni a széllel.

Csak szállni messze, véled éltetőt
keresve, hogy érezd, lényem téged
szeretve - szeretne a ragyogó éggel,
mi tán véled ér a fénnyel, hogy szállni
tudjunk tovább a széllel.

Így örökké fogd kezem,  jöjj élten át
velem, s a jót ne feledd, ha jönnek
elmúló őszök hideg téllel, csuda
tavaszokba újra - újra szállj velem a
széllel.

Vélünk tova menő idő néked ne
fájjon, jövő - eljövőbe is szívem
áldjon, s ha maradsz, vagy maradok,
lényem a széllel mindig drága
lelkedbe szállva - szálljon!

Szálljon hozzád boldogságom, hogy
ne maradj nékem elveszett álom,
éltető csillagokban maradj mindig a
fényem az éggel, s szép álmaimmal
szállj - szállj velem a széllel.

Tűzmadarak hátán véled valahova,
hol van a boldog csoda, igaz
szeretetbe, hol többé nincs éjjel, hol
imádlak a fénnyel, hogy tovább
szálljunk a széllel.

Repítse éltünk a végtelen időbe,
hol órák már nem kattannak
perceket mérve, örök lelkünk
vesszen egymásért a sejtelmes
szélbe.

Majd halljunk boldog zenéket, s
ringatózzam lelked ölével, s
múljak hajnal ködével, s találkozzam
benned mennyei éggel, s szálljunk
el örökre - örökre benne a széllel.

(2016. június 05. )

Horváth Ilona - Tücsök zenész



Horváth Ilona /Hanoli/

Tücsök zenész




Szegény tücsök zenész
itt húzza minden este,
keserves ciripét
ülteti lelkembe,
meghúzódva
a szőlőlugas alatt
ébren tart,
mint a lelkiismeret,
s ha volna kalapja,
hullanának az érmék…


Koldus muzsikás,
jó barát,
tudom, azt szeretnéd,
ha megértené
a világ,
tiéd a legszebb szerenád…


Jóni Barna - Gyere, mondd ...



Jóni Barna

Gyere, mondd …




Gyere még mielőtt haloványul az ég,
ha a nap tüze lágy, simogatva becéz
Kezed él, ölemen szerelem tüze ég.
Aranyozd be napom, ma hagyom te legyél...
Van-e már szeretőd, szíve lett a tiéd,
koszorús szeretőd, s gyűrűd ujja köré?
Szalagos-pántlikás, haja fonta piros,
szerelem szava szól szaporán, ha csinos?


Mondd, ha a Hold vele jár, vele kél, a magány egyedül csak
társ akivel parolázik a szél, s éjjel cseverészik?
Égi madár, kicsi nádirigó, fabagoly ki köszönti?
Gondol- e rád, ha a vér szava kérlel, hív-epekedve?
Csak te a mindene, nappala-éjjele és az imája-
reggeli sóhaja, éjjeli óhaja? Nappal a gondolat
lépteivel jár és marad ott, álmára vigyázni?