2014. június 30., hétfő

Szomorúfűz - Nyár - Július mosolya



Szomorúfűz

Nyár – Július mosolya

Távolból ringatózó színes mezőben
pipacs és búzavirág virít
Azúrkék szemét kitárja a horizont,
arany nap ragyog az égbolton,
szellő ring a szöszke kalászokon
*
A Nap korán ébred. Csillogva nézi magát a vizekben, játszadozik, sugarait szétszórja minden egyes élőlényre. Fut a szellő, futkároznak, játszadoznak a felhők. A Föld szíve dobog.
Nyár van, tüzesen éget a Nap. Rekkenő hőség, mozdulatlanul áll minden, egy fűszál sem moccan. A tóparti homok visszaveri a sugarakat. Ami hűsít, - a víz. Madarak szárnyalnak a bozótok felett. Csicsergésük átölel, dallamosan muzsikál. Felhőtlen égbolt, azúrkék palást. Fények tündökölnek, sugarak játszadoznak a hullámokon. Szitakötők, pillangók táncolnak, cirpelnek, zümmögnek a bogarak. Méhek, darazsak dongnak a virágokon.
Fuvolázik a szél a nádszálak között. Árnyak ölelik a patakpartot, a fűzfákat. Turbékoló gerlepárok búgják szerelmes szerenádjukat.
A környező földeken érik a gabona, közötte pipacs, búzavirág-tenger, szarkalábmező virít.
Itt-ott már aratnak.
A délutáni Nap még lángol az égbolton, majd arany-bíborban hull le az alkonyat. Leszállnak az árnyak.
Langyosak az éjek. Felragyog az esthajnalcsillag. Az égen, a hold-lámpás körül kigyúlnak a szikrázó kis csillagok. Ragyog a Hold, lágy fénye vonz, a holdsugár árnyat vet a kertre, a fákra.
A város tompa zaja belévesz a finoman simogató éjszakai csendbe. Csak a házak között leszálló hangok moraja hallatszik. Az égbolt sötétkék csendje száll ránk.
Pihenőre tér egy álomvágyó világ!
*
madarak szárnyalnak
daluk zeng vidáman,
hajnaltól a késő estben
simogatón ölel a nyár,
táncolnak az arany sugarak
pillangók lebbennek tova
fényre hív az élet:
átkarol július mosolya

Dsida Jenő - Július



Dsida Jenő
Július

A magányosság dícsérete

A júliusi csillagok alatt
vággyal kószáltam, mint kóbor diák.
De voltak nálam bátrabb daliák
s az idő lassan, tétlen elhaladt.

Az ablakokban csönd volt és virág,
s a fülledt este szívemre szaladt
s júliusi csillagok alatt,
míg bent mullattak boldog daliák.

Fiat fogantak pozsgás asszonyok;
zöld és dúsnedvű, mérges nagy növény
volt az élet: beteljesült, konok.

Éreztem már, hogy - messziről jövén -
elesem, ha tovább barangolok
s ledőltem egy zord, vén klastrom tövén.

.kaktusz - Júliusok ...



.kaktusz
Júliusok …

Az öregek, a régiek, meg talán
a mostaniak is
szebb nyarakra emlékeznek,
de lehet, hogy így csak azért van,
mert a télből visszatekintve
szebbnek tűnik minden,
ami nyáron történt,
de az is lehet,
hogy nem a valóság
idő általi szebbé pingálása,
de az az igazság,
hogy más volt a július,
kibírhatóbb, elviselhetőbb,
több volt éjjel a csendes eső,
a reggelek
frissebb illatúak voltak,
a meleg
nem volt elviselhetetlen hőség,
a Nap sugaraitól
nem kellett úgy tartani ...
talán valóban sok minden változott,
a július forróbb lett,
az ember pedig hidegebb,
mint volt valamikor,
amikor még több idő jutott
a szeretetre,
amikor még a hideg télben
fedelet kaptak a hazátlanok:
talán egyszer
a dolgok rendeződnek,
de csak,
ha újra melegebb lesz
a szíve az embernek.

2014. június 30.

Csorba Győző - Kert júliusban



Csorba Győző

Kert júliusban

Virágot, lombot még kedvére bontott;
gyümölcsre már a törvény kényszeríti.
Rend fogta meg a sarjadó kalandot,
a szertelen rajongót észre inti.


Csapzott a kert. Az ágak meghajolnak.
Teher a kötelesség és lemondás.
A szív, melyet rabjává tett a holnap,
ritkán derűs: felhőzi mély szorongás.


Csapzott a kert, a nemrég zsenge és szép.
Jelkép ez is. Megírva benne sorsom.
Álmodni engem sem gyötört a kétség,
s nem volt hideg, hogy lázamban kioltson.


Az álom és az izzás nincs sehol már.
Kötelesség a dal, muszáj a termés.
- Pedig de boldog kézzel tékozolnám,
ha szolgájává nem tesz a teremtés


Radnóti Miklós - Július



Radnóti Miklós

Július

Ilyen hőség sem volt itt már régen,
mesélik, még a vaj is elalélt
és olvadni készült lenn a jégen


ma délelőtt még s most beborult.Már
aprót söpör a ház előtt a szél
s körül minden figyelmesen föláll


a tolongó porban s záport remél.
A nyugágy háta is hassá dagad
és elszakad a szárító kötél.


Két ing repül el róla, két madár,
utána kap a szolga kerítés
és csúnya szájjal szitkot kiabál.


Mindent elhord a szél s a kert haját
hosszú ujjakkal, hosszan húzza ki
és a hasaló kerten úgy fut át,


hogy villámlik sarkának friss nyomán
s a vastaglábú dörgés léptitől
kék foltokat mutogat a homály.


Sűrű szagok csúszkálnak szét elébb,
a felhő később érkezik, köszön
s a száját nagyratátó kertbe lép.


Körültekint ott, pislant komolyan,
villogó zápor zuhan belőle
és mint hulló szög, a csöppje olyan.


/Elállt az eső s a szűk csatornán
víz zúg.Visszatér és hajladozva
jár a gyönge fény a fa ormán.


Hollósy Tóth Klára - Júliusi fények - Júliusi alkony



Hollósy Tóth Klára

Júliusi fények…

A víz színén az elpihent ég
tükrök közt reszket lelkesen,
a fénynyalábok fürgén, lengén
lebegnek át a díszleten.

Visszaszórja a naplementét
a víz arcának selymiben,
lázrózsákkal lázítja csendjét,
míg a víz szépen elpihen.

Talán fenn a menny lehet ilyen,
mint ez a fényjáték amilyen
a vízszínre esve ferdén…

Ahol szivárványszíneiben,
remeg a lég és a végtelen,
oly időtlen, mint egy festmény…
*
Júliusi alkony

Galambszürke alkony száll a tájra,
a fény és sötét között átmenet,
meglesi a mocsári fűzeket,
lombjainak szél motoz hajába.

Mintha sellő játszana egy hárfán.
ébred a hold már, mosollyal néz szét,
szórva a tájra varázsos fényét,
finom neszek tapogatnak árván.

Hangolni kezd a tücskök karnagya.
az alkony fátyla hull a világra,
holdzsarát jár csodáról csodára,
s gyúl az esthajnal fénylő csillaga.

Lavina indul, hársak illata,
megjön csendben a langyos éjszaka.

Babits Mihály - Július



Babits Mihály
Július

Mint az ölyv két bús madárra
vigyázatlan gyenge párra
úgy jött ránk e szerelem
mint a zápor a határra
mint a nyári zivatar
oly borusan és hamar.

Most a felhők alatt állunk
csillagokra nem találunk:
minden csillag elaludt.
Vigyázz! most az éjben járunk:
sillanó síkos az út --
ki tudhatja, hova jut?

Láttam amint szeme retten --
ó a boldogság kegyetlen,
nem valami víg dolog --
láttam amint sír ijedten
s mint veszélytől aki bus
finom feje rám borul.

Hallottam hogy hangja csuklott
láttam lelkében a poklot:
szeme fényes ablakán
félős lelke majd kiugrott
óriási ablakán,
amint fölvetette rám!

L. Horváth Zsuzsanna - Július



Horváth L. Zsuzsanna
Júliusi töredékek

Az Éjszaka lányai sírtak
könnyeik hulltak a szomjazó földre.
Napszekerének paripáit a Nyár
vad szelekkel hajtotta, űzte.
*
Langy párákkal búcsúzott a hajnal
harmat-könnyét sápadt fűre szórta.
Jött a Nap és izzó sugarával
e gyémántokat felhővé csókolta.
*
Bíbor színeket vet az est az égre
vörös a Nap-híd a Balatonon,
fodros hullámok csapnak a kövekre
közelgő vihar súlya terül a tavon.
*
Alél a virág, hervad a levél
a fülledt estben bágyadt szellő kél.
Felhőpamacsok tömörülnek
elfedve a sejtelmes kéket.
*
Élénkülni látszik a szél,
hozza-e az egek enyhítő esőjét
vagy rózsák bíbor szirmaival fedi be
a tikkadtan szomjazó kertet
és csak száraz homokot perget?
*
Este lapos hullámokat görgetett
a szél s csapta a parti köveknek.
Most sima a víztükör, a tó
szelíd, szép arca csábító,
ahogy lágyan emeli pára-fátylát
s visszatükrözi a Nap ragyogását.

Debreczeni Zsolt - Júliusban reményvirág



Debreczeni Zsolt

Júliusban reményvirág


Forró napsütésnek, hatalmas árama,
tiszta lelkek bizalmának, virágos reménye.
Újító gyertyaláng, fellobbanó lángja,
mossa el a bűnünk, végre valahára.


Álmodásnak árja, tündöklésnek bája,
szórja az aranyát, drága csillagunkba.
Fényesség csillogó, reményteli sárja,
vigyázzon mi reánk, a végtelen országba.

Július - Nyárhó



Július - Szent Jakab hava
Nyárhó - Áldás hava - Tehéntor (Aratás) hava


 
 


  római naptárban a hónap eredetileg a fantáziátlan Quintilis, "Ötödik" nevet viselte, mivel az egykori márciusi évkezdéstől számítva az ötödik hónap volt. I.e. 44-ben Marcus Antonius hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született.

Bizony még a nyár legmelegebb hónapja, a július sem mentes a szélsőséges hajlamoktól. Ilyenkor kúszik a legmagasabbra a hőmérő higanyszála, jut uralomra a tikkasztó forróság, ám ugyancsak ilyenkor szakíthatják félbe a rekkenő hőséget az égiháborúval ránktörő heves záporok, esetleg jégesők.


Mindenesetre ez az időszak már végképp a nyár legnagyobb munkájára, a gabona betakarítására összpontosította a régi gazdaemberek figyelmét. Szép időt vártak ilyenkor, Szent Jakab havában a régi öregek, ha reggel és este a füst egyenesen magasra szállt, ha napnyugtakor tiszta volt az ég, és a csalogányok szorgalmasan énekeltek. Bizonyosra vették a rossz idő közeledtét: ha a kakasok napnyugta után kukorékoltak, vagy ha a varjak, a gyöngytyúkok és a pávák sokat kiáltoztak.

*

Népi megfigyelések


- ha július nem főz, szeptembernek nem lesz mit ennie
- Sarlós Boldogasszony napi eső Lőrinc-napig tart
- ha Mária-Magdolna napján (július 22.) szép az idő, jót tesz, ha rossz, úgy ártalmas
- ha Anna (július 26.) napján a hangyák bolyokat készítenek, úgy csapadékos tél lesz
- Ernő napi (július 31.) eső langyos telet hoz

*

Népi mondóka


Esős Illés rossz,
mert áldást nem hoz.
Jakab napja vihart szül,
Magdolna sárban csücsül.
Anna asszony reggele
már hűvös, ne játssz vele.
Mihelyt a pók széttépi hálóját,
Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.

*

Mit jövendöl a 100 éves naptár?


Jó időt remélhetni, ha napnyugtakor jó idő volt, ha csalogányok szorgalmasan énekelnek, ha reggel és este a füst egyenesen felszáll, ha az eső köddé változik.
Rossz idő lesz, ha napfelkeltekor égiháborúk vannak, ha a kakasok napszentület után kukorékolnak, ha a tyúkok szomorúak.

*

A meteorológusok Nyárhó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Áldás havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Tehéntor (Aratás) hava elnevezést használták júliusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent Jakab hava. E hónapban már a nappalok fogynak; a Nap e hónap 23-a tájában az Oroszlán jegyébe lép.

*

A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a július hónapba:

Rák (június 21 – július 22.) és

Oroszlán (július 23 – augusztus 22.).

Július folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül az Ikrek csillagképből a Rák csillagképbe lép.

Minden évben a július a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év áprilisa, szökőévekben pedig mint a január.

A július az aratás hónapja.
Július 2. - Sarlós Boldogasszony napja

A 14. századtól a római katolikus egyház e napon emlékezik meg Szűz Máriáról, aki a Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatást.
Boldogasszony a várandós anyák, a szegények, a szükségben szenvedők és a halottak oltalmazója.
Magyarországon e nap az aratás kezdőnapja. A Sarlós Boldogasszony nap elnevezést azért kapta, mert régen az asszonyok az aratást sarlóval végezték.
*
Július 20. - Illés napja

Ezen a napon, illetve e nap táján gyakoriak a viharok, ezért régen e napon munkatilalom volt, mert úgy hitték, hogy aki kint dolgozik a mezőn, abba belecsaphat a villám, a termést pedig jég éri.
*
Július 22. - Mária Magdolna napja

 
A bűnös életből megtért Mária Magdolna ünnepe, aki hajával Krisztus lábát törölgette, ezért régen szokás volt a kislányok hajából egy keveset levágni, hogy az még hosszabbra nőjön meg. Időjárásjósló hiedelem is kötődik ehhez a naphoz, úgy hitték, hogy ezen a napon esnie kell az esőnek, hisz Mária Magdolna siratja bűneit.
*
Július 25. - Jakab napja

Az első vértanúhalált szenvedő apostol. Ő a búcsújárók, utasemberek, hajósok védőszentje. Jakab napra kellett learatni a zabot, mert ami kint hagynak az elvész. Az e napi időből jósoltak a várható téli időjárásra, volt olyan település ahol az északi szélből hideg telet jósoltak.
*
Július 26. - Anna napja

Szűz Mária édesanyjának ünnepe, aki a gazdasszonyok, a bányászok, a szabók, valamint a járványos betegségben szenvedők, haldoklók egyik pártfogója.
Különösen a katolikus asszonyok, a meddő-, a terhes és szülő nők védőszentje, akik hozzá fohászkodtak pártfogásért. Eredete a középkorhoz kötődik, a keddi naphoz, több helyütt a meddő asszonyok e napon böjtöltek. Ha Anna napon jó idő van, megkezdték az annabab szedését, a kender nyűvését.

**

Kert – július


Leggyakoribb feladatunk az öntözés. Az a legfontosabb, hogy elegendő vizet kapjanak a növények. Ügyeljünk, hogy a szokással ellentétben a fák és bokrok alatt lévő növényeket is alaposan öntözzük meg, hiszen itt rajtuk kívül a fák és bokrok is fogyasztják a vizet. Ne sajnáljuk a fáradságot és amennyiben csak lehet, a terebélyes bokrok és fák lombozatára is juttassunk az öntözővízből. A tápanyagigényes növények öntözését pedig összekapcsolhatjuk a vízben oldódó nitrogén és kálium műtrágyák legfeljebb két-három ezrelékes oldatának használatával. A gyepnyírást is ismételjük meg, valahányszor meghaladta a fűszálak magassága a nyolc-tíz centimétert.


A természet asztala már gazdagon terítve van. Érnek a gyümölcsök, szedhetőek a különböző finom zöldségek. A július már meleg nyári hónap, ezek szerint alakulnak ilyenkor a kerti teendők is. A korai érésű gyümölcsök már javában szüretelhetők.


A virágok elnyílás utáni eltávolítására is szakítsunk időt. Ne tűrjük meg a pusztulásnak indult növényrészeket, mert további pusztulások kiindulópontjai lehetnek.

*

Angyal – Július

Emlékszel még? Januárban is a bőségről beszéltek az angyalok, és a július hónap fókuszpontjának is a bőség áradását jelölik meg égi segítőink. Ebben a hónapban elkezdheted learatni a befektetett munkád gyümölcseit. Most könnyebben nyílunk meg a bőségnek, és könnyebben vesszük észre, hogy az Univerzumban minden szempontból bőség van. Te is beengedheted Isten bőségét az életedbe, és júliusban ehhez hathatós segítséget kapsz az angyaloktól. Az égi vezettetés most azt is megmutatja neked, hogy a bőség nemcsak pénzt jelent, de a bőség a boldogságot, a szerelmet, az egészséget, a szépséget, a szertetetet is jelenti. Olyan sok dolog bőségét megtapasztalhatod, miért fókuszálsz csak a pénzre?
Sok szeretettel köszöntjük e hónap névnaposait, 
születésnaposait, 
ünnepeltjeit. 
Sok boldogságot kívánunk!

Sárhelyi Erika - Július



Sárhelyi Erika

Július


Tegnap még rám vicsorgott a forró aszfalt,
ahogy tűsarkam szurtos képébe lépett.
Lobogó tűzfalak árnyékába bújtam,
a július rajzolt hátamra térképet.


Ma riadót fújnak a vonuló felhők,
aggódva lesem, mi’ törékeny a kék ég.
Szél karol belém az úton, s összekócol,
mint szívem olykor a könnyű kezű kétség.

Nagy Csaba - Arcodról pattanó



Nagy Csaba /Gyémánt/

Arcodról pattanó


Ma még július féltett dallama mögött
Pörgött a tánc,
A remény tánca,
De nem láttam arcod.


Nem.
Nem ad az éj fényt,
A nappal nem ad kedvet.


Meg kell értsem,
A kaszált búza után
Máris augusztus lett.


Ma mégis július féltett dallama mögött
Pörgött a tánc,
A remény tánca,
De nem láttam arcod.


Hogy?
Hogy lehet majd tél,
Ha még tavasz sem volt?


Hajdu Mária - Nyári vihar



Hajdu Mária

Nyári vihar


Sötét felhők gyülekeznek,
feltámad a szél is!
Morog, dörög és villámlik,
leszakad az ég is!
Veri, tépi a bokrokat,
zavaros a víz is!
Félelemtől dideregve
ázik a kis bíbic.


Eső zuhog, a jég kopog,
a part is már úszik!
Villám csap le sisteregve,
felmordul az ég is!
Nagyot reccsen a vén fűzfa,
tartja magát mégis.
Ha még egy ilyen szélroham…
Ezt tudja jól az ég is!


Szép lassan a világosság
egyre fentebb kúszik,
szürke felhők elvonulnak,
az eső csendesedik.
Viharos szél megszelidül,
a táj fellélegzik.
Az előbújó kismadarak
dalolva köszöntik.

Weöres Sándor - Az oroszlán-csillagkép



Weöres Sándor

Az oroszlán-csillagkép

A piros láng a sötétség szeretője.
Az oroszlán nem ragyog magától, hanem az
éjszakától.
Elrejti arany sörényét, hasztalan a szaggatott
kiáltozás
a hegycsúcson s minden völgytorokban,
hiábavaló a húr éneke, a madár-hangú síp
a rengetegben s a zsenge ifjú ligetben,
a szita-zörgetés, forrástól sziklafalig a dob-dörgetés,
a kérlelés mit ér magányosan valamennyi mellben-
Mindenfelé lát, de nem világít. Csak ha végül
és kezdettől mindörökké átöleli kérlelve a feketeség,
enged titkából: a magasban s a szétszórtan tükröző
számtalan mélyben hiány nélkül megszületik,
a homályos pirosan életre kelve.