Mirian - Ünnep elé

Mirian

Ünnep elé

https://www.youtube.com/watch?v=YOkgOk0Gn_E

A nap ma is hosszú volt, zajos
S nehéz súlyt tolt szívem
Fölé, hol sok emlék-harcos
Terheli lelkemet…
Látod, Angyalom
Nem tartom
Neked tett ígéretemet…
(nem várok semmit már)
Mégis, itt kóborol,
(igaz, félénk nagyon)
Egy kérés, egy gondolat
E fagyos csillagbolt alatt.
Mit hozhat még az ég elém
Miért ne kérhetnék varázslatokat…
LEGYEN CSEND
… csak csöppnyi pillanat
mikor a föld megpihen
s a világ nem szalad
s az emberek szemében
örömkönny szabadon fakad
s a végtelen csepptenger
békésen tükröz szebb holnapot
neked, nekünk…
s amit elrontottunk
elsimul, eltűnő háborúk,
szegények-gazdagok
tán nem is volt sosem…
erről meséljen a csend
Karácsony előtti hetekben.
(csak hallgass meg, nem kell felelned sem)

Mirian - Örülj ...

Mirian

Örülj...

Egy galamb repül
követik sokan…
szárnyalás az ég felé
- helyettünk -
Cselló zenél
mesteri dallam,
nincs szó,
csak halkan
jár a perc
- alázat egymásutánja -
lehajtott fej
követne felhőt, napot
levelek nőnek
s az álmok
itt hagyják a földet.
Nincs jogod
hogy kérdezz
örülj, hogy élhetsz.

Mirian - Egy ideje

Mirian

Egy ideje

https://www.youtube.com/watch?v=FJ9r3btBsjU

Egy ideje követem a fényt
mely zöld szemedben ég.
Egy ideje nincs árnyék
utamon, nem kerül elém
nem előzi meg perceim.
Nincs visszaút, rossz álom,
a nap nem fordul, csak mosolyog
csendesen, s mellém szegül
ahogy szemedben keresem.

Mirian - Hajnalod

Mirian

Hajnalod

 https://www.youtube.com/watch?v=O4nxDe4AGtQ

ott, mikor a hajnal éneke szólt,
bennem az álom, még ébren dalolt.
de ma láthattam a napot,
ahogy szemed zöldjében nyugodt,
békés fényt rajzolt…

és én,
sosem voltam még ilyen boldog.

Mirian - Sose'

Mirian

Sose’

https://www.youtube.com/watch?v=Ld8eVJh6MmQ

sose bántanálak
mint puha felhő
úgy védeném szárnyad
föléd emelkednék
áttetszőn, láthatatlan
ne essen rád eső
zajos zivatarban.
a nap sugarát hagynám
melegítse hátad
én lennék a társad!
óvnám apró tollaid
szemedben látnám
egy ilyen kismadárnak
kell egy 'emberangyal'
aki gyámolít.
ha engednéd nekem
veled szállna lelkem
elrepülnék messze
ahol csak te jársz
ahová a szemem
sose el nem talál.

Mirian - Hiányzó hangjegy

Mirian

Hiányzó hangjegy 

Nem mindig dalol a vers
Megbotlik a szó is
Ha az emlékpályán odafenn
Jó katona egy sincs.
Nem mindig érkezés
Inkább távolodik percem
Visszanyúlik, mint álom
Egy csukott könyvbe.
Mégis… mintha jólesőn
Időznék, s szívemből
Felfognám a könnyet…
Egy cseppjétől sem válna meg
E pár sor, miben tőled
Sokadjára köszönök
S újból búcsút intek.

Mirian - Ígérem

Mirian

Ígérem

Könnyeid feledném
Mosolyod, mint festmény
Itt ragadt reménysugár
Lelkem ablakán.
Szeretném, úgy szeretném
Hallani hangod szólamát
Szíved mondatát
Ahogy szólítasz ismét
Anyukám.
Könnyeid feledném
De nincs bennem tehetség
Életedművét, sorsod keresztjét
Őrzöm, mint palástot
Mely megvéd
S az itthagyott évekért
Én fogom harcod
Győzelemre vinni.

Mirian - Álom

Mirian

Álom

Mikor láthatatlan vagyok
Hiába fúj a szél
Ágra akasztom bánatom
Messze száll a szürkeség...
Mikor senki sem látja lelkem
A szabadság táncra hív engem!
Egy madár sem csodálja szárnyam
Odafenn a szivárvány hátán
Együtt repül velem a végtelen
A fénybe vész, mit addig bántam,
Nincs betegség, nincs teher!
Mikor könnyedén elereszt a testem,
Igen, akkor vagyok önmagam
Bár lehetne újraszületnem.

Mirian - Túl korán

Mirian

Túl korán

apró vágy nőtt naggyá
s kedves dallam szelte át
nagy fák birodalmát…
megszülettél.
féltő karjaimból
messze elszaladtál
tán, túl korán szólt
közbe sorsunk
mint mikor
a napra mosolygó almát
váratlan szél szakítja le…
túl korán
mégis későn szól a szív
későn int feléd
gyere!
féltő tekintetem nem ér el
nem simít meg reggel
csak könnyeimmel küszködöm
mert a szó, csak szorít
itt legbelül hiányzol
úgy hiányzol, mint mindig.
gyermekem.

Mirian - Égi jel

Mirian

Égi jel

halkan jött égi jel
éjembe érkezett.
suttogón mondta el
mit hozott…
mily fényeket cipelt
végtelen holdmezőn át
míg hosszú útján
végül rám talált.
s most itt van legbelül,
hol a múltból megbújt
összes árnyék tovatűnt…
hol kezet nyújt felém,
hisz tudja jól, jó helyre ért.
kit a sors vezényelt erre,
hol a szív szeretni tanul…

Mirian - Angyali ajándék

Mirian

Angyali ajándék

 https://www.youtube.com/watch?v=Q3sUdDjxJHs

Könyvem lapjain
Ujjam hegyén
A születés…
A gondolat
Egy újabb mesét
Rajzol elénk.

Valóság?
Bezárt világ
Szomorkás, sötét
Hol útjára kelt
Bennem a nap
S az éj
Dalra fakadt
Nekünk zenél!
Minden vágyam
- S bár tudom
Messze vagy -
Az érzés elér
Meghallod azt
Mit is remél
A szív idebenn…

A kérés
Igen szerény
Fogd hát kezem!
Szeresd
Ahogy a csend
Félreáll
S hangot ad
A dobbanás!
Lépteink nyomán
Virágot hoz
E zord világ…
Hidd el a suttogást!
Hisz az angyal
Benned lakik
Így volt mindig
S nem is kell
Semmi más!
Te vagy az Ajándék
Ez év karácsonyán!

Mirian - Sima kavics

Mirian

Sima kavics

 https://www.youtube.com/watch?v=kYMLbB-QmXg

még alig jártam ott
hol a nap és a víz
együtt ölel partokat
hol a kavicsok
mint sima mező
terülnek elém
s így alkotnak végtelent.
nincs kezemben a kulcs
az a régi út
oly megkopottan kísér
engemet…
lábam alatt a sok-sok év
csak halovány rajzolat
s az évszakoknak
már nem örül úgy a szív
mint egykoron…
elérhetetlen minden így
és nem tudom
jó úton haladok
vagy csak a sors sodor
hagyok-e nyomot
azon a sima kavicson…

Mirian - Ősszel is

Mirian

Ősszel is

Kicsit
korai még a szél,
fűszál között apró
bogárka mesél a nyárról,
a fák lombjáról… honnan
még üdén pottyan
harmatcsepp a földre,
tán elbújna örökre,
mint hajnaltündér,
ki szirmok közé rejti
kincseit…
neked, nekem őriz
perceket az éj
önmagából
hol a fátyol
szerelmet takar,
de mi tudjuk azt,
velünk marad
ősszel is.

Kicsit
korai még a tél,
elsárgult levél
mesél az őszről…

Mirian - Ismeretlen illat

Mirian

Ismeretlen illat

Tudod, a Hold is eljuthat,
Felfedezhet
Ismeretlen dombokat,
Melyet - hisz benne -
Még nem látott soha.
Kérleli a Hajnalt… várjon kicsit,
Hátha marad ideje,
Mikor végigsimíthat a percen,
Hogy az ismeretlen végre,
Ismerős lehessen…
Hogy az illat, egyre
Közelebb legyen.
… ám a Nap,
- a szép is válhat rosszá,

olykor lehet kegyetlen -
Mint mindig,
Időben érkezik.

Mirian - Kezedben szivárvány

Mirian

Kezedben szivárvány

A színek erdejében nincsenek tévutak.
Lehetnek kékek, mint az ég palástja.

Festhetnek hajnalt, hol kopottan vöröslik a szív...
dobogása alig hallható másnak.

Adhatnak vért oda, hol gyengén világít az óra...
s a nappal sem vezet már sehova.
Nos, ilyenek a színek...csak az ecset nem mindegy,

kinek ujjai közt pihen meg.

Mirian - Míg lehet

Mirian

Míg lehet

Mi, öregek már ismerjük
a szelet, hogyan rángat
vagy ölel meg lelkeket.
Mi, öregek álltunk ott
hol a nap tüze forrón
égette felhevült szívünk!
Itt e földön, mi
már oly sok lépést tettünk
mégis hol van bölcsességünk
miből osztunk, s mikor
oda, hol még csak sarjad
hol még csak halkan
dobban az a kicsi szív.
Hogyan óvjuk azt
hol még oly tiszta
törékeny a csepp remény…
Mondd, neked a tükör
hogyan mesél
mert nekem sötét
mikor kérdezem.
Hol a védelem
erőnk hová veszett
s a lelkiismeretre
ki borított lepleket.
Nézz körül
s öleld át gyermeked!
Míg lehet.

Mirian - Eső után

Mirian

Eső után

https://www.youtube.com/watch?v=E_E5sAJIYwI

(részlet)

Hajnal felé, fölém, csillagfátylat borít az éj. Lassan lépkedek, az ösvény hideg. A szél körém tekeri vékony ruhám, mintha óvna önmagától. Az árnyak lassan hajlongnak a közelgő vihar előtt, majd egyre sűrűsödnek a hegy fölötti mérges tűzvillámok.
Elered. Arcomon végiggördül az első pár esőcsepp, felkutatja csupasz nyakam hajlatait, majd befolyik ruhám alá. Érzem egyre több a nedvesség… tekintetem is homályos már, mégis kíváncsian tekintek a fölém vonult felhők felé. Nem sikerül, nem látok csak vízlándzsákat felém repülni, várok. Megvárom, míg mindenem csurom vizessé válik. Hajam csutakossá ázik, nehéz súlyával eggyé lesz ruhám anyagával, mely már teljesen rátapad testemre. Egy közelben földre ért villám rám világít, vízzé válok, áttetszőnek érzem mindenem.
Nem mozdulok. A jel mégsem érkezik. Lassan képtelenné válok arra, hogy megemeljem lábam, mely egyre mélyebbre süllyed a képlékennyé vált földben. Remélek.
Időm leüldögél mellém, lehajtott fejjel, nem figyel rám, mozdulatlanul vár.
Hideg borzongás éri el gerincem, végigszalad rajta, majd hátulról valami felkapja szoknyám és magához ránt. Erős szorítással megmarkolja mindkét vállam és érzem forró sóhaját, ahogy ajka tarkómhoz ér. Eggyé válik velem, ahogy teste neki préselődik átázott hátamnak, karjaival átfonja karjaim és egyik kezével hirtelen oldalra fordítja arcomat.
Nem védekezem, semmi gátja nincs, hogy azt tegye, amit akar… a víz valósággal lehorgonyozza lábaim.

Mirian - Szín-eső

Mirian

Szín-eső

Ma melyik vagyok
Tán a sárga.
Melegágya
A sok
Jónak…
Vagy
Megbújna bennem
A világ búja
Hogy a rossznak
Legyen kútja
Honnan merítkezzen…
Lehetetlen.
Lelkem útja
Nem is bírna
Csak fehéret
Ahogy bontja
Fenn az égen
Ott!… látod
Az a szép galamb a tollait
Szárnyaival eltakarja
A napsugarak színeit!
Hófehér felhőkhöz ér
Összeolvad fenn az álom
S nem bánom, ahogy telik
Az idő…
(közelebb Apámhoz)
Egykor vörös tincseimbe kap
A hirtelen jött vad eső
Egy elmosódott gondolat
A küszöbre ér
Keresgél…
S elém tárul
Az ezüst zöld nevetés.
A végtelenség
Szemedben ég
Nincs vége még
Ma ne várj reám!
Súlytalan Idő.
A köd tett szürkét
Lábam alá.
A hegyek fölé
Kell, hogy érjek
Hol a zenét
Még hallani vélem
Nem tovább…
Ott a szikár
Lombok ölén
Vár talán
Egy gitár húrján
A hideg kék
S én mellé tenném
Könnyeim
Csak ne keljen
Keresnem már helyét
Színtelen szavaimnak.
/A hajnal lomha
Meglásd' reggel
Nálad ér majd
Hisz mosolyomnak
Visszhangja csak Te voltál
S ezután is Te leszel./

Mirian - Szépnek látsz ...

Mirian

Szépnek látsz …

Szépnek látsz… mondod
És én hallgatok.
Ajkadon ismét ott a szó
"Milyen gyönyörű a szemed!"
Lelkemen öröm
Mégis hang nem jön
Számon inkább
Csak mosoly lebeg.

(… bennem a gondolat
formáz egy mondatot
megfogom amit lehet
ecsetet, agyagot…
fénnyel telt színeket
vagy az érkező hajnalt
mégsem jön elő a hang
torkomon akad a szó
csak szemem beszél…)

Érted elmennék bárhová!
Míg erőm hagyná
Akár a világ végén
Ölelném át a napot
S a forróság tüzében
Tán végre kimondanám
Mily szépnek látom
Az életem veled.

Mirian - Válasz(ok)

Mirian

Válasz(ok)

én, csak válaszokat
adtam magamnak.
nem kérdeztem
apámat
hisz, némaságba
rejtette a por…
s a kósza gondolat
- ha volt olyan -
nem jelölte soha,
hogy tőle jött…
én, csak kerestem,
mert a félig sikerült
mondatokban
kevés volt az erő,
s a továbbjutáshoz,
nem kérhettem
anyámtól a szót.
bár sok volt
a teher, mit hordott,
mégis szótlan fejét rázta,
hogy az nem nekem való…
nem emelt fel senki,
ha lelkem kőbe botlott,
mert az ember,
amíg lehet tanul.
a hátrahagyott magaslat
mind-mind elém került,
ismét nekem kell választanom,
melyik lesz a múltam,
s egyben jövőm.
- de már nem egyedül -